Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-10 / 212. szám

1991. szeptember 10., kedd CSUPA ERDEKES Kelet-Magyarország NOVELLA OSCAR Claire Kenneth Októberben lesz a ma­gyarországi premierje Claire Kenneth legújabb könyvé­nek. A Sanghaj szépe című kötet egy izgalmas regényen kívül több novellát tartalmaz. Ez utóbbiak közül adjuk köz­re az alábbi írást. Már többször elhatároz­tam, hogy az Academy Award-ot nem fogom meg­nézni. Éjfél utánig elhúzódik és halál unalmas. Hiába mondják meg a kitüntetettek­nek, hogy röviden köszönjék meg a kis aranyozott szobrot és a vele járó nagy di­csőséget, mindenki hosszú hálahörgésbe kezd. Először a jelentéktelenebb művészek kerülnek sorra: díszlettervezők, technikai szakemberek stb., felrohan­nak a színpadra, boldogan veszik át a szobrocskát. Megköszönik az Akadémiá­nak a díjat — ami rendben van. Aztán a kollégáknak, akik nélkül nem lett volna ilyen siker. Felsorolnak nyol­cat, persze, a kihagyott kilen­cedik halálosan megsértődik. Aztán széttárt karokkal, át­szellemült arccal köszönik meg odaadó feleségüknek, hogy mellettük álltak, hogy művészi munkájukat végez­hessék. Közben mindenki olvasta, hogy a feleség megszökött egy gitármű­vésszel, és csak nemrég tért vissza, mert a gitáros fogott egy fiatalabb nőt magának. Köszöni édesanyjának is, aki most biztosan boldogan nézi a televízióban a fiát. Mindig hitt a tehetségében, és ser­kentette az ambícióit. Hát a néni bizony már nem nézi, mert teljesen vak, és a Nursing Home-ban, ahová bedugták, egyébként is el­romlott a tévé. Apját is hálásan emlegeti, aki sajnos, nem élte meg ezt a nagy sikert, de mindig arra tanította, hogy a becsületes munka eredményt hoz. (Azt, hogy a megboldogult papa börtönben halt meg, mert csekkeket hamisított, sze­rencsére csak kevesen tud­ják.) Amíg Bob Hope konferált, más volt... És a műsortarkító szá­mok? Madonna.. Próbálta utánozni Marilyn Monroe-t, de nem sikerült. Közönséges volt, minden mozdulata erőltetett, az éne­ke szinte trágár. A platina- szőkére festett hajához, busa koromfekete szemöldökkel még csak csinosnak sem nevezhető. Szerencse, hogy jelenlegi kedvence, Michael Jackson nem szerepelt. Ez a néger szupersztár, aki millió­kat keres, már régen nem hasonlít önmagára. Aki látta gyerekkori képeit, csak bá­mul, hogy a sebészet ma már mire képes. A vastag orrból, duzzadt szájból kivág­tak egy csomó húst, így most keskeny orra van, keskeny szája, bongyor haja kisimít­va, és valamiféle csodainjek­cióktól fekete bőre kivilágo­sítva. Csak a kezei maradtak feketék, épp ezért visel min­dig kesztyűt. Vannak fura szokásai: például oxigénsá­torban alszik. Hogy kivel — az titok... Egy időben mindenütt egy tizenkét éves fiúcskával je­lent meg, aki ugyanolyan fan­tasztikus egyenruhát, arany- zsinóros dolmányt viselt, mint ő. Mostanában egy Bubbles nevű kis csimpánzot vezet, csókolgatja, imádja. Hát ez ízlés dolga! De térjünk vissza az Os- carra... A legjobb színész díját Je­remy Irons nyerte el, jóképű angol színész, de szmoking­hoz miért hord tornacipőt?... Ez lenne a divat most Lon- doban? Még jó, hogy Cher nem lé­pett fel idén. Tehetséges nő, csak miért képzeli, hogy min­denki a testére kíváncsi? Át­látszó csipkeruhái vannak, melyek csak itt-ott takarnak valamit.. Eddig állítólag 18 plasztikai műtéten esett át — hasából elvettek pár dekát, melleihez viszont hozzátet­tek —, s már semmi sem va­lódi rajta. Ezt persze a bul­várlapok pletykálják. Boy- friendjei a péklegénytől kezd­ve. aki nagy szerelme volt — átlag húsz évesek. Meg­mondta őszintén, hogy ezek­kel nem unatkozik az ágy­ban... A lánya, Chastisy hu­szonhárom éves, leszbikus hajlamú, s nagyon büszke erre. Fia csak tizenöt éves, az ő szexuális hajlamairól még nem vagyunk tájékoz­tatva. itt nem marad semmi titok. Azt is tudjuk, hogy Oprah Winfrey, a sikeres délutáni talk-shaw néger hostesse, évi 40 millió dollárt keres. Meglepő, hogy milyen vendégei vannak, kik adnak neki interjút. Ezeknek ő ad erkölcsi tanácsokat... Férje sosem volt, jelenlegi boy- friendje, a félvér Stedman Graham, akihez talán hozzá fog menni, talán nem. Akit érdekel, olvashat erről a problémáról, avagy arról, hány poundot fogyott Oprah és hányat hízott vissza. Azt is többször elmonda már, hogy 12 éves korában erő­szakot követtek el rajta. (Pe­dig nem is ment el a Kenne- dyek villájába, Palm Beach- re...) Az Oscar-est fénypontja, természetesen, Sophia Lo­ren volt. Változatlanul gyö­nyörű. Két fiával jelent meg: Carlóval és Eduardóval, s elkísérte férje is, a huszonöt évvel idősebb Carlo Ponti. Sophia Loren meseszerű karrierjét Pontinak köszön­heti. Ő fedezte fel a szegény nápolyi kislányt, aki a háború alatt éhezve kéregetett a ka­tonáktól. Most műkincsekkel zsúfolt palotái vannak Olaszország­ban, Franciaországban, és birtoka itt Kaliforniában. Te­hetségével és egyéniségével megigézte az egész világ moziba járó közönségét. Mikor az első Oscart kapta — Az asszony meg a lánya című filmért —, még egé­szen fiatal volt. Azóta hány filmet vitt sikerre, nem tu­dom, de senki sem hasonlít­ható hozzá. Jane Fonda is jó színésznő, nyert ő is Osca- rokat, de mégsem szeretik. Azt, hogy Hanoiban az ame­rikai katonák ellen uszított, sosem bocsáthatjuk meg neki. Jelenleg Ted Turner a vőlegénye, a multimilliomos tv-nagymogul. Most már nem politizál — hát jobb is, hogy abbahagyta. Vanessa Redgrave vi­szont, aki Anglia legjobb szí­nésznője, túl sokat dicsőítet­te Szaddam Huszeint, és túl sokat agitált a palesztin ter­roristák érdekében, már nem jöhet ide, New Yorkba. A Brodwayn tervezett vendég- szereplését lemondták. A színész ne politizáljon, maradjon csak a világot je­lentő deszkákon. Kivétel csak Ronald Rea- gen volt, a cowboyszínész, akiből kitűnő USA-elnök lett. Cirkuszi varázslat. Bohóc trió. MTI-foto: Földi Imre Mibe kerül ■ ■ ■■ ■ az orok nyugalom? A halál küszöbét mindenki egyedül lépi át. De hogy mi törté­nik azután, ez már a többiek dol­ga. Tokióban például idegesítően drága gond helyet lelni az örök nyugalomhoz. Az Express-Ma­gazin szerint az ügyben illetékes városi hatóság mindössze 750 sírhelyet tud biztosítani az évi 18 ezer kérelmezőnek. A körülmé­nyek kifejezetten kedveznek te­hát az ingatlanügynökségeknek, létre is hozták a magántemető­ket. A legvirágzóbb gyásztér mintegy másfél óra járásra van a városközponttól, s a jól hangzó „memorial park” néven várja az ügyfeleket. Az árak szabottak: 4 négyzetméternyi hely bérleti díja 1 millió jen — 428 ezer forint — plusz 2 millió a síremlék. A ke­gyeletre is fogékony japán vállal­kozó körültekintően kínálja a nagy lehetőséget: „Javasoljuk, hogy időben biztosítsa második házát.” Az adásvétel során az­tán igyekszik kipuhatolni, hogy mennyi ideig kíván maradni a „lakó”. Vannak-e fizetőképes örökösei, illetve hajlandó-e előre fizetni sírgondozásáért a kedves jelölt? A memorial park tehát nem csupán a jobblétre szende- rültek kegyeletes nyughelye, ha­nem mindenekelőtt üzlet. Aki vi­szont megelégszik az olcsóbb „albérlettel”, az áprilistól kezdve beléphet Eichi Isomura klubjába. Ez évi tagsági díj ellenében biz­tosítja a végtisztességet, vala­mint az urnát és egy névnyi he­lyet az urnatemető gránitfalán. A temetők rendjén az egész­ségügyi minisztérium őrködik. Szemenszedett igazság KRIMI Az utolsó fuvar A ház földszintjén egy kis ékszerüz­let volt, szerény választékkal és érthetően kevés vevővel. A forgalom miatt azonban senki sem aggódott, az üzlet ugyanis csak álcázási trükk volt. Fiatalember lépett a boltba, majd megjelent egy szőke lány és mosolyogva mondta: — Ön, ugyebár, Sardi úr. Bukelaer úr arra kéri, hogy vár­jon egy kicsit. Sardinak nem tetszett ez a fogadtatás. Mi történhetett, hogy Bukelaer kiadja nevét a személyzetnek?! És mi az, hogy várjon? Évek óta csinálja és még sohasem volt ilyesmire példa. — Pardon — morogta és fél­retolta a tiltakozó lányt. A jól ismert úton a sötét lépcsőház­ba jutott, ahonnan felment az első emeletre. Az igazi üzlet ugyanis itt bonyolódott. A mű­helyben, ahol Bukelaer évek óta csiszolja a gyémántokat, melyeket aztán Sardi Német­országba szállított és gazdag vevőinek busás haszonnal el­adott. Belökte a műhely ajtaját. A látványtól földbe gyökerezett a lába. A nagy darab, mindig jó­kedvű holland ékszerész re­megve ült az asztala előtt, gyertya volt a közelében, meg egy injekciós tű. És persze a jól ismert bársonyzacskó, melyben a gyémántokat szokta vinni, A felgyűrt ingujja egyér­telművé tette, hogy kábítószer­re! foglalkozik éppen és nem az áruval. Most éppen azzal, hogy fehér port szórjon egy kiskanálba. A nyitott ajtón azonban becsapott a huzat és a por egy részét szétszórta, beteríve az asztalon lévő tár­gyakat. Még a bársonyzacskó­ra is jócskán jutott. Bukelaer felriadt. — Azonnal csukd be az aj­tót! Sardi becsukta és nekidőlt. Hihetetlen — motyogta — őrült veszélyes munkát végeznek, ez meg itt kábítószerrel ada­golja magát. Aki, ha kiéhezik, egyetlen gramm heroinért min­dent és mindenkit feladhat. — Szervusz, Martin. Örülök, hogy látlak. Azt hittem, hogy később jösz. — Látom — mondta dühö­sen Sardi. — Mióta szeded ezt. a vacakot? — Nem régen kezdtem. De bármikor abba is hagyhatom. Nem ügy. — Oké. Ez a te dolgod. De azt is jegyezd meg, hogy a mai napon elválnak az útjaink. Többé nem dolgozom veled. Nem akarok emiatt a por miatt lebukni. Az ékszerész vörös lett a dühtől. Sardi azonban nem akart veszekedni, az árut akarta, és kész. Kinyújtotta a kezét, békülékenyen. Bukelaer elnevetté magát. — így már más. Felejtsd el, amit láttál és dolgozz tovább. Minden úgy lesz, mint eddig. Sardi tudta, hogy ezután már semmi sem lesz úgy, mint eddig. Hogy többet nem jön. De ezt majd az ékszerész is észreveszi. Fölvette a bársonyzacskót a gyémántokkal, ezúttal különö­sen szép darabok voltak ben­ne. Jó üzlet lesz. Megpróbálta lefújni a heroint a bársonyról, de erősen bevette magát az anyagba. Két óra múlva már a határon volt Mercedes kocsijával. Az áru, vagyis a gyémántok biz­tonságos helyen, az ajtó jobb oldali kárpitja mögött voltak. Lassan gördült a sorompóig. A kocsikat kézlegyintéssel vezé­nyelték a vámosok. Őt megállí­tották. Lehúzta az ablakot és előzékenyen kiadta az okmá­nyokat. A vámtiszt megnézte, barátságosan biccentett és visszaadta. Sardi megköny- nyebbülten indulni akart, ami­kor újra megszólalt a vámos. — Egy perc türelmet, uram. Nyissa ki az ajtókat, rutinellen­őrzést végzünk. A csempész csodálkozott ugyan, de engedelmeskedett. És akkor átélhette, amitől min­dig is tartott. Körülfogták. Me­nekülni nem lehetett és a kábí­tószer-szimatoló farkaskutya rászorította az orrát a jobb ol­dali ajtóra és őrülten ugatni kezdett. Megérezte a bársony­zacskón a heroin szagát. De akkor már egy géppisz­toly csöve is az arca közelében volt. (H. Dietz írását a Quiz Ma­gazinból fordította G. T.) ,, Tulajdonképpen csak egyet­len könyvről mondhatjuk el, hogy boldoggá tette az embereket — és ez a szakácskönyv. Joseph Conrad, író „A tanúként idézett hölgy először megmondta az életkorát, majd esküt tett, hogy csakis az igazat fogja mondani." Egy bírósági jegyzőkönyvből ,,A pletyka az analfabéták hangos újságja." Sir Lawrence Olivier „A szerkesztő az az ember, aki különválasztja az ocsút a búzától — és az ocsút nyomtatja ki." Adlai Stevenson, író ,,Alkotómunkásságom során először írtam olyan darabot, amelyben nincs szerelem. Az összes szereplő házasságban él." Egy drámaíró nyilatkozata „A hazugok nem jutnak mesz- szire, mert rövid a lábuk — tartja a népi bölcsesség. A szónoki emelvény mögé viszont nem le­het belátni." M. Vitezovic, moralista „A vívóversenyeken használt elektromos taiálatjelző, bizony a politikában is hasznos lenne; akkor egyértelműbb lenne sok minden." J. Chaban-Delmas, politikus Relikviák a Titanicról A francia kormány megegye­zésre jutott azzal az amerikaiak­ból és európaiakból álló csoport­tal, amely felkutatta az elsüllyedt Titanicot. Mindazok a tárgyak, amelyekre a hajón akadtak, visz- szakerülnek a katasztrófát túlélt utasokhoz, illetve igazolt hozzá­tartozóikhoz. Franciaország tengeri ügyek­ben illetékes minisztréiuma ké­szen áll arra, hogy július elsejétől széjjelossza ezeket a tárgyakat. A teljes anyag több mint kétezer Kiállítás a le- döntött szobrokról a szovjet fővá- r o s b a n , Moszkva: Joszif Sztá­lin volt szov­jet párt- és állami vezető szobrával játszik egy kisfiú a moszkvai Művészek Házának kertjében (augusztus 31-én), ami­kor kiállítás nyílt az eltá­volított köz­téri szobrok­ból „Ledön­tött Hősök” címmel. Te- lefoto — MTI Külföldi Kép- szerkesztő­ség darabból áll. Egy francia illetősé­gű társaság szakértőinek aktív részvétele következtében kerül­tek ide ezek a tárgyak — a társa­ság több mint tízmillió dollárt köl­tött megtisztításukra, restaurálá­sukra. Az egykor volt — s ma is jo­gos — tulajdonukra igényt for­máló szerencsés túlélők vagy rokonaik tehát július elsejéig kaptak lehetőséget arra, hogy jogosultságukat igazolni tudják Hétszáz kutya meg egy nő anapság, amikor a városi ember is fölfedezte magának a /TI f kutyát és megosztja vele panellakását (talán mert az yy[ önzetlen hűséget keresi), irigyelni lehet azt az asszonyt, ^ aki tobzódik a kutyahűségben. Szicíliában, pontosabban Catania közelében, él egy. asszony, aki 700 kutyának ad otthont. „ Valóban hétszáz kutyám van, és mindegyiket a pusztulástól men­tettem meg. Ezek most már a barátaim, a családom és a társasá­gom" — mondta a Gente riporterének. Concetta Bongiomo asszony, nyugdíjas tanítónő napjának minden percét lefoglalja ez a ,,nagy család". Reggel elindul furgonjával az egyik csirkefarmra és megvá­sárol 3 mázsa aprólékot. Otthon hatalmas üstökben megfőzi az ele­delt (természetesen tésztát is tesz bele) és ,Jeladja" az ebédet a maga tervezte etetőkben. Nyugdíja, mint mondta, természetesen nem elég a napi 3 mázsa csirkefejre, -lábra stb., de vannak állatbarát segítői is. A kérdésre, hogy voltaképpen mindez elégedetté' teszi-e, így válaszolt: „Igen, elégedett vagyok, mert megvalósíthattam éle­tem nagy álmát: egy kis örömet szerezhetek az ember leghűsége­sebb barátjának. ” 7

Next

/
Thumbnails
Contents