Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-09 / 211. szám
1991. szeptember 9., hétfő HATTER Kelet-Magyarország Nyílt kártyák, cinkelt hulladék (1.) A galvánüzem visszavág Néződön)) Nefelejcs Balogh Géza f-y. isebbik lányom ne- *K gyedik osztályba lé- V. péti. Túlvoltunk már a füzetcsomagok megvásárlásakor kapott első sokkon, s mint edzett szülök, akkor sem háborogtunk, mikor megláttuk a tornacipők, úszódresz- szek árait. Azt sem vettük sorscsapásnak, hogy az első nap után bejelentette, kéne még egy szöveggyűjtemény, melynek NEFELEJCS a címe. Irodalombarát szülök lévén csak helyeselhettük az oktatók s a nevelésirányítók ebbéli törekvését, hiszen tisztában voltunk azzal, nem mindegy, mikor ismerkedik meg a gyermek a magyar irodalom hozzá szóló gyöngyszemeivel. Idejében kell azokat a nebulók kezébe adni, hogy később a komolyabb novellák, versek, regények is valódi élményt jelentsenek nekik. Elégedetten, mosolygó arccal nyitottunk hát be az első utunkba eső könyvesboltba, ám mikor a fizetésre került a sor, mintha vackorba haraptunk volna. Mert majdnem kétszáz forintot kellett kipengetnünk egy végtelenül egyszerű, a legolcsóbb papírra nyomott könyvért. Valamikor hat forintot kértek az efféle kötetekért. Tudom persze, hogy válságban van a magyar könyvkiadás, különösen a gyermek- irodalommal foglalkozók. Megszűnt az állami támogatás, farkastörvények uralkodnak a piacon. Aki bírja, marja. A horror, a szex, a lektűr ma a kelendő. Am ha így van, s ha már az állam abbahagyta a valódi irodalom finanszírozását, a könyvkiadók, jelen esetben a Móra vezérkara még gondolkozhatna. S alkalmazkodhatna. Ha másképp nem megy, s rákényszerítik, hát adjanak ki ők is ponyvát, krimit. S annak a hasznából támogassák a valódi gyermekirodaimat. Ha nem ezt teszik, elbúcsúzhatnak az olvasó ifjúságtól. Már ezen az úton vagyunk. Higanygőz helyett nátrium Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Nincs könnyű helyzetben Nagydobos önkormányzata. Egy sikertelen népszavazást követően most mégiscsak visszaszállt rá a döntés joga és felelőssége. A község jegyzőjének egyedül kell állást foglalnia, kiadja-e az építési engedélyt, a falu szélén eddig hatalmas mennyiségű veszélyes hulladékot is termelő, elavult galvanizáló üzem korszerűsítéséhez vagy nem. „Községünkben a termelőszövetkezet tulajdonában működött egy galvanizáló üzem. amelyik megrendelés hiányában veszteségessé vált — áll a szerkesztőségünknek címzett levélben, amit id. Szilágyi István vetett papírra Nagydobosról. — Felhalmozott viszont mintegy húszmilliós költséggel megsemmisíthető veszélyes hulladékot, amit, pénze nem lévén, itt tárolnak. A szóban forgó üzemet a tsz elnöke tűzi- horganyzásra szeretné átállítani, s erre valamilyen forrásból pénzt tudna szerezni. Ám a tű- zihórganyzó hulladéka még veszélyesebb, mint a galván- iszap. Lebeszélték a tagokat A polgármester és a képviselő-testület a lakosság tiltakozása miatt az átalakításhoz szükséges engedélyt nem adta ki, azt népszavazás eredményétől tette függővé. A népszavazásra augusztus 25-én került sor, ahol a megjelentek kétharmada a tű- zihorganyzó üzem ellen voksolt. Mivel a jogosultak 51 százaléka nem ment el szavazni, a jegyző úr az átalakításra egymaga engedélyt akar adni. Minden ember névre szóló meghívást kapott, de döntő többségében a tsz dolgozói nem jelentek meg a szavazáson. Az a gyanúm, hogy az elnök lebeszélte a tagságot, hogy az ő akarata érvényesüljön.” A Nagydobosi Polgármesteri Hivatalban a polgármester és a jegyző távollétében az ügyintézők nem nyilatkoznak. Az egyikük, magánemberként any- nyit mond, ő az üzem ellen szavazott, de nem akarná, hogy ezért a másik táborral szembekerüljön. A szemben lévő tsz-irodán az elnökre várva arról faggatom az egynapos főkönyvelőnőt, hogy végül is milyen haszonnal járhat pénzbevétel szempontjából az önkormányzatnak egy területén működő ipari üzem. — Az abban foglalkoztatottak SZJA-ján túl bevételhez jut a község a helyi adókból, amit az építmények és a kommunális szolgáltatások után vet ki az önkormányzat — kapom a magyarázatot — és a közvetett haszna sem elhanyagolható: az ott dolgozó emberek már biztosan nem szaporítják a szociális segélyért folyamodók számát, az egész országot terhelő munkanélküli-segélyről már nem is beszélve. A hiányzó húszmillió Filep László tsz-elnök, a szálkái bankot megjárva toppan be s készségesen ismerteti az előzményeket. — Egy éve már, hogy a '82ben létrehozott galvánüzem termékei számára vészesen beszűkült a piac. Az üzem egyébként is megérett már a felújításra, így minden amellett szólt, hogy új, piacképesebb terméket gyártó, korszerűbb technológiára álljon át. Ez a tűzihorgany- zás volna, amire a majdani termékek legnagyobb megrendelőjével fele-fele arányban létrehoztuk a Cink Kft.-t. A megalakult társaság pályázatok útján már meg is kapott 25 milliót a beruházáshoz, munkahelyteremtő és környezetvédelmi célú alapokból, de a további 20 millió hitelre is ígérete vari. Nem közömbös A tsz-nek egyáltalán nem közömbös, hogy létrejön-e a 40— 50 embert foglalkoztató üzem. A Cink Kft. ugyanis a beruházási összegből megvásárolná a szövetkezettől bérelt eszközöket. Az így kapott milliókkal egyenesbe tudnánk jönni a tavalyi veszteséges év után, az átalakulás előtt. Az elnök pályázat, szerződés dokumentumait mutatja, melyben a hulladékkal kapcsolatos tennivalókra is találni rendelkezéseket. Ezek szerint a 1991. január 1 -je után képződött veszélyes hulladékot a Cink Kft. saját költségén el kell hogy szállíttassa a községből és szakszerű tárolásáról másutt kell, gondoskodjon. Az itt maradó hatszáz köbméter régi gal- vániszap elvitelére és végső elhelyezésére azonban még hosz- szú évekig nem lesz húszmilliója a tsz-nek. A vizet veszélyezteti — Milyen veszélyt rejt magában ez a hulladék? — kérdem az elnököt, akivel kimegyünk az előzetes várakozásomnál kétségkívül rendezettebb ideiglenes tárolóhoz, ami az ülepítőmedencék mellett húzódik a bekerítetlen szennyvíztisztító telepen. — A tárolt iszap a környezetre közvetlen veszélyt nem jelent — hivatkozik az itt járt szakember véleményére —, veszélyessége abban rejlik, hogy ha az alatta lévő saválló beton, aszfaltréteg és nejlonfólia ellenére mégis a talajba kerülne, a csapadék lemosná belőle a mérgező anyagokat, főként nehézfémsókat, a talajvízbe. Következik: Elveszett bizalom Autósoknak A nyíregyházi Lujza utcán tízmillió forintos árukészlettel új autósboltot nyitott a VAGÉP Gépkocsijavító Leányvállalata. (HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE) Nyíregyháza (KM — D. M.) — Korszerűbb, olcsóbb, jobb — ezek a gondolatok vezérelték Nyíregyháza önkormányzatát, amikor hozzáláttak a városi közvilágítás korszerűsítéséhez. Az első ütem murikálatai augusztus 31-én fejeződtek be, a műszaki átadásra szerdán került sor. Felbermann Endre alpolgármestertől megtudtuk: ez évben a költségvetésben közvilágításra tervezett 101 millió forintból 13,8 milliót átcsoportosítottak korszerűsítésre. A kivitelezést verseny döntötte el, végül a feladatot a helyi TITÁSZ-ra bízták. A korszerűsítés lényege, hogy a régi, nagy fogyasztású higanygőz lámpák helyére a már másutt is bevált sárga fényű nátriumvilágítótesteket építettek be. (A 11 246 lámpatestből 657-et cseréltek ki. Az új világítóeszköz kevesebb teljesítmény mellett azonos fényerőt ad.) A megtakarítás 124 kilowattot jelent. így az idén 85 millió forintba került csak a közvilágítás. A most befejeződő szakaszban lehetőség nyílt a Debreceni (egészen a városhatárig), a 4-es számú főút elkerülő szakasza (a Bocskai utcától a temetőig), a Bethlen Gábor, a Sóstói, az Oszoló, a Dózsa György utca és a Kossuth tér világításának felújítására. Mivel a munkálatok nem emésztették fel az egész összeget, terveik szerint még az idén továbbfolytatják a korszerűsítést. A második ütemben szóba jöhet a Rákóczi, a Széchenyi, a Család utca, a Petőfi, a Búza és a Hősök tere világításának javítása. TÁRCA A kis halász Balogh Géza zép, nyárvégi délu5 tán. A sonkádi kertekben rogyásig megrakott szilvafák, s álmos, mézillatú csönd. Bálintot keressük, az újdonsült horgászbarátunkat. Balogh Bálintot, a gyapjas hajú, fényes szemű cimborát. Bent lakik a falu közepén, az egykori pásztorházban. Még a múltkor ismerkedtünk össze, s nevetett, mikor kérd- tük, hány forintért vette. — Tízezerért — villant ki a foga, s kesztyűt húzott, mert gilisztáért jöttünk hozzá. Ö pedig finnyás ember, semmi pénzért nem fogná meg puszta kézzel őket. Most is ezért háborgatnánk. Am Bálint sehol, csak a sok gyermek, meg a két gyanakvó kutya. — Horgászni van! — halljuk messze a kertből a vékony gyermekhangot. — Hát téged hogy hívnak? — nézünk a bogárszemű legénykére. —Albert... — S ki fia vagy? — Kié... hát az apámé! Tisztára olyan, mint Bálint barátunk, s nagy munkában találjuk éppen. Hálót szerel..., pontosan olyan kámzsát, vagy ahogy erre nevezik, teszive- szit, amilyennel a felnőttek halásznak. Vagyis..., majdnem pontosan olyat. Ok nagy, négyméteres kő- risrudakat vágnak, meg annál is hosszabb, vaskosabb talpa- lót, azokra feszítik ki a valódi perionból font hálót. Am Albert megelégedett egy kisebbel. Fent a padláson talált egy régi, szakadozott nejlonhálót, a frissen kelt, ládákban őrzött kiscsirkéket védik ezzel a héjától, s azt kötötte fel a vékony ficfaágakra. Amúgy szabályos, tökéletes szerszám, csettintenének láttán a legidősebb sonkádi halászok, Oláh Józsi, Kocsis Alhi, Bakk Zsiga bátyánk is. Mert minden a helyén van azon. — Hol fogsz ezzel halászni, Albi? — Hát hol... a Túron. A Kis-Túron. — S mit fogsz majd vele? — Mit...? Lógát, te lényt, meg palusztot. — Ezek meg miféle halak...? — ugratjuk. — Jaj, hát mifélék lennének...!? Küsz, domolykó, meg paduc. Aztán nem törődik többé velünk, vastag zsinegdarabokkal köti be a rengeteg lyukat a hálón. Készül az esti halászatra. Mely semerre ilyen szép, ilyen varázslatos, mint Sonkád alatt, az Öreg-Túr partján. Kommentár Réti János ^ » ékonydongájú fiata* 1/ lember hajol ki a vonat ablakán. A peronról édesanyja látja el az utolsó intelmekkel, aztán lassan nekilódul a szerelvény, és már csak a kezek jelbeszélgetése marad meg néhány méteren át. Ketten vagyunk a fülkében. Ifjú utastársamtól megtudom: Miskolcra, a műszaki egyetemre megy, most költözik be a kollégiumba; kezdi az első évfolyamot. Ki tudja, hányadmagával kel útra ezekben a napokban, hogy az összes bizonytalanság és a kilátások minden kuszasága ellenére nekivágjon jövője építgetésének. Távol a megszokott otthontól, a szülői ragaszkodástól, a sokszor idegesítő intelmektől, és a kényeztetéstől. Mifelénk ez a dolgok rendje. Hogy fiatalságunk javának egy része elindul távoli városok forgata felé az apai zsebpénzzel és anya süteményével, megállni helyét az életben. Aztán az évek elmúltával vagy visszajön vagy máshol találja meg számítását, élete párját, boldogulását és a szülőknek csak néhány levélváltás, egy-egy telefon vagy rövid hétvégi hazaruc- canás marad a szerelmetes gyermekévekből. Induljatok hát, költözők! Bizonyítsátok be az ország- nak-világnak, hogy a nálunk cseperedett ifjúság nem tehetségtelenebb, ügyetlenebb, nem felkészületlenebb azoknál, akik más égtájak felől kezdve fognak megváltó terveikhez. Nem a muzikalitással van a mi bajunk, hanem hogy alkalmasint nincs húr vagy hangszer, kotta, esetleg kottaállvány. Ti bizonyítsátok be ott, hogy mi itt egyenlőek vagyunk. Addig-addig, amíg el is hiszik végre. 3 „A palatető alatt tárolt galvániszap közvetlen veszélyt nem jelent...”
