Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-28 / 228. szám
1991. szeptember 28. A ‘Ketet-Maflitarorszáfl hétvégi mettékCete Reviczky ezredes, az ellenálló * MM J£-2g .c\a. Mindenekelőtt magyar hazafi volt Reviczky Imre alezredes mátészalkai kiegészítő parancsnok korában (1946) ARCHIV FELVÉTEL * Dr. Fazekas Árpád Régi és nagy adósságot törlesztett megyénk, amikor 1991. szeptember 27-én emléktáblával örökítették meg Reviczky Imre (1896—1957) ezredes emlékét a nyíregyházi Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság épületén. Külföldön ugyanis az utóbbi 25 évben már sok minden történt a revisnyei Reviczky Imre Izsák embermentö és ellenálló tevékenységének megbecsülésére, így az izraeli Yad Vashem egyesület már 1966-ban jámbor (igaz) embernek deklarálta, 1977-ben pedig Jeruzsálemben fia, Reviczky Ádám Szent János kenyérfát ültethetett tiszteletére, 1979-ben emléktáblát is kapott az izraeli Cfat városában, valamint 1985-ben Sydneyben és legújabban, 1991. július 7-én Haifa városában a Karmel hegy tövénél lépcsősort, lépcsőfeljárót neveztek el e magyar katonáról. Furcsa módon viszont hazánkban eddig csupán Budapesten történt valami kevés emlékének megőrzésére; így legutóbbi lakhelyén, a II. kerületi Mandula utca 25. szám alatti ház falán 1981-ben emléktáblát helyeztek el (Herczeg Klára szobrászművész szép domborművével díszítve) és 1987-ben utcát neveztek el róla a III. kerületben, Óbudán. Különös azonban, hogy legfőbb működési területén, a romániai Nagybányán, illetve városunkban eddig nem utalt reá emlékjel. Pedig nem kell azt hinni, hogy az egykori hazai hivatalos párt, állami vagy katonai vezetők ne ismerték volna Reviczky ezredes működését. Nagyon is számon tartották e kiváló magyar katonatiszt tevékenységének főleg néhány szépséghibáját: 1. Reviczky Imre mindenekelőtt magyar hazafi volt, továbbá 2. hithű katolikus és ugyanakkor 3. nem volt kommunista. Reviczky Imre már 1941-ben ellenálló volt! Ekkor számos zsidó család életét úgy mentette meg, hogy az új Bodrogközi Járási Kiegészítő Parancsnokság vezetőjeként Királyhelmecről „egyszerűen" visszafordította az Ukrajnába irányított deportáló vonat- szerelvényeket. Az itteni megértő magatartásának á következménye lett az áthelyezése Léva városába. Léváról vezette alakulatait a keleti frontra, azonban rövid ukrajnai hátországi „tevékenysége” (1942. április 22— június 15.) balul ütött ki és ,,alkalmatlan"- nak minősítve haza küldték. Ugyanis nem volt hajlandó felperzselni a front mögötti orosz falvakat. Ezután Nyíregyházán a Damjanich-lakta- nyában irányította (1942. augusztus—1943. április 30.) az ezred-pótkeret kiképzését, míg végül büntetésként „rábízták” Nagybánya székhellyel a X. Közérdekű Munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokságát (1943. május 1.—1945. január 18.) Meg sem álmodhatták, hogy itt lesz széles körű antifasiszta tevékenységének legfőbb színtere. Reviczkyben fokozott együttérzés, empáthia volt az elnyomottakkal szemben, amely egyaránt megnyilvánult a jogfosztott magyarok, zsidók, románok, szer- bek stb. irányában. Ezen humanitása ugyanakkor mentes volt minden számítástól, haszonleséstől és kapzsiságtól. Csakis így vált lehetségessé, hogy a gondjaira bízott 40 000 munkaszolgálatos közül 20 000 életét megmentette. Parancsnoksága alá tartozott egész Észak-Er- dély, azaz a IX. kolozsvári és X. marosvásárhelyi csendőrkerületek. Magában a nagybányai laktanyában csak 500 ember megfelelő elhelyezésére volt mód, de előfordultak hónapok, amikor 4- 5000 munkaszolgálatos is szorongott benne, illetve kihelyezett részlegeiben (iskolákban, egyházi intézményekben, templomokban). Megtörtént, hogy a napi élelmezési létszám csak Nagybányán 12 000 volt! Mégis szerencsésnek érezte magát az a munkaszolgálatos, aki ide került, mert itt biztonságban volt. Reviczky alapvető módszere az volt, hogy „olyan látszatot tartott fenn, mintha a hatályos állami és honvédségi rendelkezések érvényre jutását biztosítaná csupán”. Saját maga, 1946-ban Mátészalkán egy újságírónak adott interjúban ezt így fejezte ki: „Nem vagyok filoszemita, mint ahogy nem vagyok fajvédő sem. A gyengébbek, az üldözöttek mellé állottam, akár vallási, akár nemzetiségi szempontból üldözték őket. Erre pedig neveltetésem, múltam és családi örökségem predesztinált, hiszen minden hivalkodás nélkül megemlíthetem, hogy egyik ősöm Reviczky Gyula, a költő volt!” (1855— 1889 között élt). Vallási türelmességében addig elment, hogy zászlóaljánál kezdetben volt lehetőség kóser kosztra illetve a vallásos zsidók templomukba is mehettek. De Reviczky Imre nemcsak jó szívű, hanem bátor ember is volt. íme néhány példa: 1925 nyarán Sárospatakon az égő házból kimentett egy epilepsziás kisleányt; később a gettókból, illetve munkaszázadokból hivatalos eljárást színlelve többször „magához vett” zsidókat, és szolgálati gépkocsiján vitte őket a szabadulásba; 3000 SAS behívót és más szigorúan számadásos nyomtatványt (nyílt parancsot) használt fel mentési céllal; a csendőrség által intefhált Russu román püspököt és paptársait személyesen kiszabadítva otthonukba kísérte; a kiürítési parancsokat rendre nem hajtotta végre, sőt a nagybányai hadiüzemekben elhelyezett német aknákat hatástalanította, s végül megszökött a nyilasok kezén lévő sopronkőhidai fegyházbóll Tény, hogy jó képességeit, sokoldalú ismereteit, szuggésztív egyéniségét, a magára öltött egyenruha privilégiumait és a beosztásához járuló hatalmat végig eredményesen hasznosította emberek mentésére. Csak a felesége, a kassai származású Gavallér Lenke azaz Lilly állt mindig mellette, s biztatta, bátorította: „Imrécske, segítenie kell, a jó Isten megáldja érte!” Bizalmas barátai alig voltak: főbb sofőrje, Salamon Miklós nagybányai zsidó taxis és a nyíregyházi Solt Sándor (eredetileg: Schwarz; 1900—1986) a legfontosabbak. Ez a Solt Sándor és nevelt fia Földes József (1924—1988) tettek a legtöbbet Reviczky Imre emberi értékeinek a megőrzésére. Szűkmarkúság a sorstól, hogy nem érhették meg a nyíregyházi emléktábla felavatását. Úgy vélem, mindhármójukra ráillik Reviczky Imre ezredes Farkasréti temetőben lévő síremlékének a felirata: „Istenem, jutalmazd emberszeretetét!” Szabados István: Óváros Kállai János: Legyen erőm! titok —- kőhideg dermedés örökre megmarad — márvány-fény mozdulat; angyal bukása, széthasadt kupolák — elhallgatok, hogy siratni tudjalak. Gravitáció zuhansz bennem mind magasabbra Futurum ex act um a dac fallá növekszik; csöndembe pusztulsz bele. Politikai környezetszennyezés Nemzetközi fotókiállítás Nyíregyháza (KM — B. E.) — Sok érdekes fényképet bemutató kiállítás látható a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központban. A 6. Nemzetközi Környezetvédelmi Fotókiállítás anyagát Boros György, a művelődési ház 15 esztendeje sikeresen működő fotóklubjának vezetője az alábbiak szerint ajánlja az érdeklődők figyelmébe: Nehezen lehetne ma egy fotó- kiállításnak a környezetvédelemnél aktuálisabb témát találni. Amikor 13 évvel ezelőtt Szolnokon meghirdették az 1. Nemzetközi Környezetvédelmi Fotópályázatot, a téma semmivel nem volt kevésbé fontos mint ma, legfeljebb nem volt annyira a figyelem középpontjában. Tematikus kiállításokon a téma fotogrlfiai feldolgozása ritkán sokszínű. Elvileg a szerzők sokféle felfogásban közelíthetnének, de általában nem ez történik. Szívesebben próbálkoznak egy vizuális panelekből készült kirakójátékkal, amelytől sikert remélnek. Esetünkben, mondjuk ez így nézhetne ki: végy néhány füstölgő kéményt, keress egy kiszáradt fát (fényképezd alulról), aztán repedezett szikes talajt (fényképezd felülről), majd egy csinos női aktot a műteremben. Ha mindez együtt van, elvonulsz a laborba és innentől kezdve csak idő kérdése, mikor sétálsz ki néhány tucat nagyon „aggódó” környezetvédelmi fotóval. Azért ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg ezt a kiállítást, mert itt javarészt mást látni. ínAz aranyérmes észt fotós, Noorits Tonu sorozatának első része dulása óta rangos kiállítássá nőtte ki magát a szolnoki. Ennek köszönhetően az élvonalból sokan küldik el munkáikat, így szigorúan lehet szelektálni. A kiállított képek technikailag felkészült, „rutinos” fotósokról árulkodnak, Gondolatilag és vizuálisan is sokaknak sikerült elszakadni a sémáktól. A legjobb példa erre az aranyéremmel díjazott Noorits Tonu észtországi szerző Búcsú a szocializmustól c. munkája, a politikai környezetszeny- nyezés eredeti humorú, briliáns technikájú és rendkívül ötletgazdag megfogalmazása. Azzal szolgált rá legjobban az elismerésre, hogy ő értelmezte a környezetvédelem fogalmát a résztvevők közül legtágabban. A vizuális csúcsteljesítményt számomra az olasz Bianchi Roberto két tájképe jelentette. A látottak alapján nemcsak azt lehet nyugodt lelkiismerettel kijelenteni, hogy ez a mostani kiállítás sikerült eddig a legjobban, hanem az is látszik: ez egy fejlődőképes pályázat, mert egyre jobb anyagokat sikerül begyűjteni. Amikor azért aggódunk, ha tovább nő az ipari termelés, bolygónk alkalmas marad-e még emberi élettérnek, érdemes néhány percet áldozni erre a kiállításra. Ha csak elgondolkodunk a látottakon, az már valami. De ha arra csábít valakit a látvány, hogy ezentúl jobban vigyáz a környezetére, akkor ezek a fényképek szebbé tették világunkat. Akiállítás október 6-ig tart. 9 Két mondat az értékhullás hamis óráiban gyémántpillanatok szikrái ragyognak elpusztultál egyetlen-első magányos-vétkes utadon
