Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-24 / 224. szám

I9?í, szeptember 24., kedd HATTER Keiet-Magyarország Nem lopják, termelik Bejött a krumpli a esekei cigányoknak Balogh Gén Szatmárcseke (KM) — Szatmárcsekén osztják a föl­det... még a cigányok is kapnak belőle! — terjedt el a hír a koratavaszon az Erdő- hát falvaiban. Természetesen földosztásról szó sem volt. egy érdekes — nevezzük kí­sérletnek — kezdeményezés viszont valóban útjára in­dult. Husszonnyolc föld-, s többségében munkanélküli cigány egy alapítvány segít­ségével nyolc-nyolcszáz négyszögölnyi területet bé­relhetett a helyi termelőszö­vetkezettől, melyen krump- litermesztésbe fogtak. Annak idején lapunk is beszámolt a nem mindenna­pi akcióról. Elmondtuk a kezdeteket, a szervezés örö­meit. gondjait. Amikor ott jártunk, a földet már fel­szántották. s készültek az ül­tetéshez. Mi történt azóta? Igaz, hogy beérett a termés, s mintahogy a szállingó hírek jelezték, javarészét már el is lopták a kívülmaradot- tak...!? Újítás moot közbe* — A termés valóban be­érett. de abból semmi sem igaz, hogy megdézsmálták volna — mondja apró öröm­mel a hangjában Sarkadi Pál polgármester, aki az egyik koordinátora volt az akciónak. — A burgonyára nem is lehet panaszunk, ám sajnos, a kísérletező kedvű­ek az uborkára ráfizettek. Ugyanúgy jártak, mint a fa­lu másik részében lakók, akiknek szintén nyakukon maradt a termés. Az esztendő elején az Au­tonómia Alapítványtól 450 Munkában a Hortváth család. A SZERZŐ FELVÉTELE ezer forint kamatmentes köl­csönt kapott a esekei ci­gányság egy része, ez volt az az induló tőke, amellyel be­lekezdhettek a földművelés­be. Tizennégy hektárt kibé­reltek a falu határában, s úgy döntöttek, egyöntetűen burgonyát termesztenek. A földdarabot természetesen ki-ki maga műveli meg, de a krumpli eladásakor újból összefognak. Ám menet közben sokan újítottak. Voltak, akik na­gyobb fantáziát láttak az uborkában, a tengeriben, a paszulyban. Akik e két utób­bit választották, nem döntöt­tek rosszul, mindkettő jól fi­zet. — A krumplival sajnos bajok vannak — fogad gond­terhelt arccal Horváth Jó­zsef, a régi ismerős, akire a legtöbb teher hárult a kísér­let során. — Nem a mennyi­ség miatt fő a fejünk, de az istennek sem tudunk vevőt találni. Horváth József szerint mintegy ötszáz mázsa, a pol­gármester szerint annál is nagyobb mennyiség sorsa fo­rog kockán. Sőt, itt már nem csupán a burgonyáról van szó. Hanem arról is, ha nem lelnek vásárlóra, félő. hogy kudarcba fullad az akció, s ez hosszú évekre elveszi a földműveléstől az érintettek. kedvét. A szóban forgó határrész egyébként közvetlenül a ci­gánysor kertjei mögött hú­zódik, s jónéhány táblában most is nagy munka folyik. Igaz, mint a legtöbb krump­liföldet. ezi is felverte a gaz, így előbb azt kell letakaríta­ni, hogy a gumókhoz férjen az ember. Szorít a törlesztés Horváth László és családja már túl van e kemény pró­batételt jelentő „birkózáson'’, s javábao^^gfi^, a. ki'ympliL„ De nerdöB^kápávát .r': -műit ahogy azt a nyírségi ember megszokta. Egy derék villát döfköd a földbe, úgy fordít­ja ki a gyönyörű, egészséges gumókat. — Tudják maguk milyen piszok száraz ez az TÁRCA M egyénk egyik (másik) nagyüzemének tmk- múhelye ruhátlan höl­gyek színes fényképeivel van kitapétázva. A rozsdás, olajsáros képek egyhangú­ságát oldják ezek a nyugati lapokból kivágott, a mezte­len igazságot ábrázoló fotók. A műhelybe toppanva telje­sen megfeledkeztem eredeti riporttémámról és tüzetesen végig néztem a több mint száz -képet. A műszak végé­re befejeztem vizsgálódáso­mat, s első dolgom az volt, hogy megkerestem a munka- védelmi előadót. Tőle meg­tudtam: a képek miatt még nem történt baleset. A derék munkavédelmis készséggel nyilatkozta: „Az igaz. hogy a képek elvonhat­ják a férfidolgozók figyel­mét, de védőrács van min­den gépen. Senkinek nem esett baja. Igaz, egyszer egy harmadikos szakmun­kástanuló fiú munka és bámészkodás közben kala­páccsal a saját ujjúra ütött”. Egy munkapszichológus falragaszok bizonyítható an nem növelték a munka in­tenzitásét. Most sincs szó növekedésről, de csökkenés­ről se. cikkében olvastam, hogy bi­zonyos színek megnyugtat­ják a szemet, javítják a hangulatot. Ezért egyes üze­mek falát például zöldre festik. Nos, az említettt mű­hely képei nemigen nyug­tatnak, inkább izgatnak, de kétségkívül javítják a han­gulatot. (Kell is mostaná­ban!) Régen a párthatároza­tok gépelt, vagy stencilezett oldalait, meg a szocialista munkaverseny felhívást ra­gasztották a falra, de ezek a Férfiolvasóink kedvéért kis ízelítő a képekről. Az egyik képen a dúskeblű hölgy kissé előrehajolt póz­ban áll. Ez a kép majd le­esik a falról. Egy másik képen a néger lány hófehér fogsora és csillogóan feke­te szőrzete marasztalja a te­kintetet. A harmadik képen egy domboldalon fekvő akt- modell domborművei ébresz­tenek gondolatokat a férfi­szemlélőben. .. De mit szólnak e képek­agyag...!? — nevet az ide­genek csodálkozásán. — Pró­báltuk mi a kapát, de még az ásó is kicsodbult — Mint minden jelentkező, ő is tizenötezer forint körüli összeggel tartozik az alapít­ványnak. s meglehetősen bo­rúlátóan látja a helyzetét. Ha nem lesz a krumplinak piaca, el nem tudja képzel­ni. miből törleszti a köl­csönt. Még szerencse, hogy a bérelt területnek csak a fe­lén ültettek burgonyát, a másik részén tengerit vetett. Kell a kiegészítés — Képzelje már el, mi ti­zennégy forintot adtunk a vetőkrumpli kilójáért, ne­künk meg egy kereskedő hat forintot kínál! — zsörtölő­dik Horváthné. — Pedig itt a esekei boltokban is tizen­ötöt kérnek kilójáért! Tel­jességgel ki akarják használ­ni az embert. Pedig ebből a krumpliból még az idén pénznek kell lenni! Mert ha december 31- ig törlesztik a kölcsönt, az összeg tíz százalékát automa­tikusan visszakapja minden­ki. Nem nagy pénz igaz, de a jövő évi bérleti díjat már fe­dezné. Nem csupán a mosta­ni évről van szó tehát, ha­nem arról is. hogy folytatód­hat-e jövőre a kísérlet. S ar­ról, hogy a esekei példa nyo­mán szétterjedhet a környé­ken is a módszer. Ahol szinte minden falu­ban hasonló gondokkal küsz­ködnek. mint itt. Ahol a .majd’ ötszáz lelket- számláló cigányközösségből alig Tucat­nyian rendelkeznek állandó munkaviszonnyal, azoknak is felét a helyi önkormányzat foglalkoztatja. A legtöbben tehát rászorulnak az -ilyen­olyan segélyekre, melyeknek sorsa bizonytalan. Polgármester­bívogató Domb rád (KM) — Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye fejlesztésének lehetőségei­ről tanácskoznak ma, ked­den délelőtt fél 11-től Domb- rádon a házasságkötő terem­ben. A megbeszélésen részt vesz dr. Lolyd Tamás, a Belügyminisztérium Terület- és Településfejlesztési főosz­tályvezetője, dr. Szaló Péter helyettes államtitkár, a Kör­nyezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztériumból. A tanácskozásra minden érdek­lődő polgármestert várnak. hez a vállalat nödolgozói? — érdeklődtem. Megtud­tam: a takarító néni a ta­pétákat először látva sercin- tett és csak ennyit mondott: „Pfujj!” Egyszer a szemüve­ges, gyúródeszkára emlé­keztető gépirónó levitt egy aktát a művezetőnek, s a képek láttán raplizott, majd feljelentette a műhely egész kollektíváját a műszaki osz­tályvezetőnél. A földi java­kat nem megvető osztályve­zető tüzetesen megnézett minden képet, majd izzó te­kintette ránézett a műveze­tőre és feddöen ezt mondta: „Ejnye, ejnye!” A rossz nyelvek szerint az osztályvezető ko­rábban az irodájára felkérette a műszaki rajzo­kat, leírásokat. Ama bizo­nyos feljelentés óta viszont hetente kétszer is lemegy a műhelybe és a helyszínen ellenőrzi a papírokat. Nézó(g) fonj) Q32 Nagy István Attila N yárból őszbe fordulta naptár. Hidegek jön­nek, lassan bizony készülődni kell a hűvös, esős napokra. Még akkor is, ha az „indián nyár" me­legíti az ember hátát, ha jólesik az arcát bclemár- tani a lágy napsütésbe. A hideg évszak felé tar­tunk, pedig a politikusok egy része azt szeretné be­lénk sulykolni, hogy forró lesz az ősz Magyarorszá­gon. Meg talán a tél is. De az ősz bizonyosan. Hallgatom a rádióban a riportot. Idős ember pana­szolja, . hogy nyugdíjuial- ványáért alig öt mázsa bri­kettet adnak, s nincs, aki hazavigye. Többe kerül a fuvar, mint a szén. S nány napig tart öt mázsa szén? Ráadásul nincs olcsóbb, csak a brikett. Dehát kimegy-e a néni az utcára, hogy eleget te­gyen a politikus felhívásá­nak? Attól melege lesz? Aligha. Bizonyára az én hibám, de nem szeretem. ha a politikusok a népre hivatkoznak, a népet kép­viselik, az ő érdekeiért harcolnak. A „nép" nem óriáscsecsemő többé, töké­letesen átlát a politikai machinációkon, s jól tudja: magára van utalva, neki magának kell megteremte­nie a holnapját. A poli­tikus legfeljebb a párt­szempontoknak rendeli alá magát, de főképpen a ma­ga érdekeit követi. Olykor pedig, hogy hazafinak látsszon, felajánlja egy ha­vi tiszteletdiját a maga ál­tal létesített alapítvány ja ­vára. Azt sugallva, hogy mindeneinek így kellem tennie. ^ M ariska néni< pedig ar­ra gondol, hogy le­gyen hosszú és forró az ősz, ne kelljen korán megkezdenie a fűtést, mert télen az udvarra se megy ki szívesen, inkább a me­leg kályha mellett üldögél. Ha néha bekapcsolja a rá­diót, olykor átfut az agyán: milyen kár, hogy a jelsza­vakkal nem lehet fűteni. Evekig állt üresen Nyírfélék határában a helyi Dózsa Tsz raktárhelyisége, nemrég Henriette néven disz­kont áruház nyílt helyette, harasztosi pAl felvetele Kommentár Tessék kopogni Angyal Sándor / ván Szilajev ügyvivő szovjet miniszterel­nök az Európai Kö­zösség Bizottsága elnökének írt levelében jelezte, hogy a Szovjetuniónak sürgős szüksége van 5,5 millió tonna búzára, 800 ezer tonna húsra, 90 ezer tonna cukorra, 350 ezer tonna vaj­ra, 300 ezer tonna lisztre, ugyanennyi zsiradékra, és 50 ezer tonna gyermektáp­szerre, továbbá 30 ezer ton­na malátára, hogy „átvé­szelje a telet". A legfris­sebb információkból pedig az derül ki: a közöspiaci országok elvben egyetérte­nek abban, hogy Magyaror­szágot, Lengyelországot és Csehszlovákiát, is bekap­csolják a Szovjetunió szá­mára szervezendő élelmi- szersegély-akcióba, ponto­sabban, hogy a közösség ál­tal finanszírozandó szállít­mányok egy részét ezek az országok szolgáltassák. Igaz ugyan, hogy egyen­lőre vita tárgyát képezi, mekkora legyen a Szovjet­uniónak nyújtandó segély, s hogy milyen arányt kép­viselhetnek az említett ke­let-európai szállítások, az viszont aligha kétséges: sor kerül ilyen szállításokra. Közismert, hogy a szovjet piac összeomlása milyen rendkívül nehéz helyzetbe hozta a magyar gazdaságot, ezen belül a magyar mező- gazdaságot, ezért ez a most alakuló segítségnyújtás nem csupán világpolitikai jelentőségű, a legközvetle­nebbül érinti hazánkat, s tegyük hozzá, — szükebb pátriánkat, Szabolcs-Szat­már-Bereg megyét is. Ami­kor fellélegzünk a jó hír hallatán, arra gondolunk: a közismert mezőgazdasági értékesítési gondok oldódni látszanak, s ez jelentős ja­vulást hozhat megyénkben is a túltermelési válság enyhítésében, a finanszíro­zási gondok apasztásában. Szeretnénk felhívni a gya­korlati kivitelezésben részt­vevő országos és megyei szervek figyelmét: az „élés­kamraként” számon tartott Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nem csupán az előbb felsorolt termékek csaknem mindegyikével rendelkezik, hanem eljy olyan adottság­gal is,fami a magyar „kvó­ta” teljesítésének szem­pontjából döntő lehet: a földrajzi közelség, a kitűnő szállítási lehetőség jelzi, a Közös Piac által finanszíro­zott szállítások magyar ré­szének jelentős hányada in­nen, közvetlenül a határ mentéről juttatható ki a leggyorsabban és a legol­csóbb szállítási költségek­kel, ami korántsem lehet közömbös a számításokban. R áadásul — minek bi­zonygatnánk ki tudja, hányadszor — az or­szágnak ezen a részén van­nak a legmostohább hely­zetben a mezőgazdasági üzemek, itt fenyeget leg­drámaibban az összeomlás veszélye, tehát itt kellene lépni legelőbb. Nem elég azonban ezt csak kívánni, hanem valamennyi, az ügy­ben cselekvési lehetőséggel rendelkező szervnek, intéz­ménynek már most kopog­tatni kell a döntést hozók ajtaján. 3 üzleteket nyi­tottok — egy csúnya, elha­gyatott sar­ka K is várd á- nak a Csillag utcában. ELEK EMIL FELVÉTELE

Next

/
Thumbnails
Contents