Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-23 / 223. szám
1991. szeptember 23., hétfő HÄHER Keiet-Magyarország 3 Mi lesz veled bokortanya? CSEND, NYUGALOM, DEL.. A házak a várost idézik, a körülmények viszont nem. A SZERZŐ FELVÉTELE Dankó Mihály Nyíregyháza (KM) — Amint nem a föld jelentette az egyetlen megélhetési lehetőséget, a bokortanyákról megkezdődött az elvándorlás. Elsősorban a fiatalok, a gyerekek kerestek és raktak másutt fészket. Ez pedig egyértelműen az ősi szálláshelyek elöregedéséhez, elsorvadásához vezet(ett). Kivételt jelentettek azok a települések, melyek kedvezőbb környezeti adottságokkal rendelkeztek (pl. városközelség, szilárd burkolatú út stb.). A Nyíregyházához alig 10 kilométerre fekvő Vajda-bokor is szerencsés fekvésének köszönhette, hogy a tanyák központja lett. Községháza, tsz-telep, művelődési ház jelezte, hogy komolyan is gondolták a feladatot. A kezdeti lendület után azonban a központi törekvések megálljt parancsoltak a fejlődésnek. A tetszhalál állapotából csak néhány éve éledezik. Ma a Tiszavasyári úton haladva messziről feltűnnek a fehér falú, szép, új házak. Régi tapasztalat, ahol építenek, bíznak a jövőben. Vajon így van ez itt is?- Letérve a főútról, Turcsán Jánosékhoz látogatok el. Az udvar szépen nyírt pázsitja, a virágok csalogatóan fürde- nek az őszi napfényben. Bent, az ízlésesen berendezett négyszobás lakást körbejárva az ebédlőben ülünk le beszélgetni. A házigazda szabadnapos, van idő a csevegésre. Foglalkozása hivatásos katona, hobbija a kutyák. — A városban laktunk kilenc évig. De mindenáron egy közeli faluba szerettünk volna költözni — kezd történetébe. — Rábukkantunk erre a helyre, közrejátszott, hogy olcsó volt a telek, és nekem ismerős ez a táj, mert itt a nagyszüleimnél töltöttem gyermekéveim jó részét. Hét éve kezdtük az építkezést, A kölcsönök egy részét már visszafizettük. Nagy merészség volt belevágni, de csábított a csend, a nyugalom, és a gazdálkodási lehetőség. Ügy gondoltuk, ez jól egészíti ki majd a „ családi kasszát. Sajnos, az utóbbi évek azt bizonyítják, ebben tévedtünk. Az idén paprikát béreltünk, sok munkát fektettünk bele, mégsincs rajta haszon. Megfogadtam, befejezzük a földművelést, mert nem éri meg. „Jó nagy ház” —-, jegyzem meg csendesen. Bosszús is miatta a házigazda. Nem akartak ők tetőteraszt, de csak erre adtak engedélyt —, bizonygatja. Még azt is megszabták a hatóságok, hogy álljon a lakás, merre legyen a bejárat. Hogy nem illett a faluképbe? Azzal senki sem törődött. Ma nem lenne érdemes eladni, mert olyan nagy az épület értéke, hogy a mostani piaci árak melleit senki sem fizetné meg. „Csak tanya ez, habár Nyíregyháza, Csendes utca a neve.” Valóban az utóbbi öt évben húsz-huszonöt ház is épült a környéken. Érdekes módon, akik ide letelepedtek, egyikük sem helybeli. A megyeszékhelyről, vagy más környező településekről jöttek. Az itteni fiatalok még mindig inkább elmennek. Az őslakos Vajda-bokoriaknak főfoglalkozása a földművelés. Gyümölcsöt termesztenek, piacra járnak. — Nem egyszerű a tanyasi élet — kapcsolódik a beszélgetésbe a ház aszonya, Julika. — A gépkocsi nem luxus. Jó ugyan az autóbuszközlekedés, de akkor is alkalmazkodni kell a menetrendhez. Az egyetlen áfész- bolt csak 8-tól 16-ig tart nyitva, — bezzeg a kocsma 6-tól 21 óráig. Felvágott hetente egyszer érkezik, ezért szinte mindent Nyíregyházáról kell beszerezni. Sem iskola, sem óvoda. Van egy régi művelődési ház, de kihasználatlan. Ha szórakozni akarunk, marad a televízió, vagy a város, saját autóval. Elbúcsúzom a családtól, hogy körbejárjam a tanyát. Itt is ott is, kész, vagy félig kész épületek. A legtöbb mellett ott áll az istálló, a baromfiól. Sok az üres. Egy kicsit lehangoló így a kép. Tomcsik József, aki szintén nemrég költözött ki Nyíregyházáról, megerősíti érzéseimet. ö azért vágott neki, mert azt hitte, jól fizet a kiegészítésként végzett állattartás. Most szomorú, az utolsó két tehenét próbálja eladni. Azért mégsem bánta meg. A tiszta levegő, a csend, a kertből frissen szedett zöldség, a saját nevelésű apró jószág, feledteti a bosszúságot. Abban is reménykedik, hogy a gazdasági hanyatlás csak átmeneti. S ha még tíz lakót kérdezek, szinte mind azonos választ ad a miértre: menekülés a kőrengetegből, mert az ember mégiscsak természeti lény, és nem érezheti jól magát a zsúfolt, mesterségesen felépített világban. A második szempont a plusz jövedelem. A jobb megélhetés keresése. Honfoglalók, új telepesek. Egy megfordított folyamat résztvevői. Vízéij — iiazságosan Beruházásokat támogatnak Pályázatot hirdetnek A Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Munkaügyi Tanács pályázatot hirdet a Szakképzési Alap megyei decentralizált keretéből nyújtható beruházási támogatásokra. Célja: a hozzájárulásra kötelezettek gyakorlati oktatással összefüggő beruházásainak támogatása. (Ideértve a középfokú szakoktatási intézményekben folyó gyakorlati oktatás tárgyi feltételeinek fejlesztésére irányuló beruházásokat is.) Pályázhatnak: azok a hozzájárulásra kötelezett gazdálkodó szervezetek és középfokú szakoktatós i intézmények, amelyek a tanulók gyakorlati oktatását végezve vállalkoznak új gyakorlóhelyek létesítésére vagy a meglévő bővítésére, tárgyi feltételeinek fejlesztésére. Az önkéntes befizetésekből támogatást igényelhetnek gimnáziumok is, a fakultatív oktatás keretében folyó gyakorlati oktatás céljára. A pályázatokat két példányban a Megyei Munkaügyi Központ címére kell megküldeni. (Nyíregyháza, Egyház utca 13.) Pályázatok beadásának határideje: 1991. október 15. A Pályázati Felhívás teljes szövege beszerezhető Nyíregyházán a Megyei Munkaügyi Központban és vidéken a kirendeltségeiben. Nyíregyháza (KM — T. K.) — A tényleges vízfogyasztás után szeretnének fizetni a lakók, nem pedig a most még érvényben lévő átalány alapján. Éppen ezért a nyíregyházi önkormányzat ez év június I7-én rendeletét alkotott, amelynek lényege, hogy a tömbházakban élők maguk döntik el, hogy milyen módon egyenlítik ki a hideg víz díját. Három változat közül a számukra legkedvezőbbet részesíthetik előnyben és így elképzelhető; az IKSZV megbízásából a Nyírgesztor Kft., mint a lakások üzemeltetője, háromféle vízhasználati díjat számláz. — Szeretnénk minél előbb megismerni a bérlakásokban, a vegyes tulajdonú házakban és mindazokban az épületekben a lakók véleményét, ahol a földszinten üzletek találhatók — hallottuk Vinginder Tibortól a Nyírgesztor ügyvezető igazgatójától a soron következő hetek feladatait. — A mostam átalány-fizetés lényege: a tényleges víz- fogyasztást a lakások szobaszáma szerint visszaosztják, és így egy elképzelt összeget fizet mindenki, függetlenül attól, hogy hónapról hónapra esetleg más a család vízigénye. Ez már ismert képlet, ez marad az első változat. A második: létszámarányosan fizetnének. Ehhez a házban lakó családok kétharmad részének kell hozzájárulnia. Havonta más és más lehet a díj, mert a lakájban élők száma változhat. A harmadik: a vízóra fel- szereltetése, amelyhez a bentlakók száz százalékos egyetértése szükséges. — Ez utóbbi változat igen költséges lenne a lakóknak — folytatta Havasi János energetikus — mert még a fillérekért kapott víz idején épültek úgy tömbházak, hogy több házat kötöttek egyetlen vízórára. Tehát még az épületben is nehéz a tényleges fogyasztást mérni, nemhogy a lakásokban! TÁRCA aJUarátom meséjét a hűsé- ges cicáról, bevallom, hihetetlennek tartottam. így kezdődött: ismerősei hosszabb külföldi útra mentek. Egyetlen élőlény maradt a lakásban. Cirmos. ,jakit" igazság szerint ma-, gukkal akartak vinni. De kifutottak az időből, már nem bajlódtak azzal, hogy állatorvosi bizonyítványt szerezzenek a külföldre utazó cicának, ami nélkül viszont nem lehet állatokat külországba vinni... Kézen fekvőnek és megnyugtatónak látszott a dolog, hogy a szomszédra bízzák Cirmost. Maradjon a megszokott környezetében. Megbeszélték az étrendet is, mindent, ami a cica jó közérzetéhez, vélhetően szükséges. Cirmos azonban nem egészen így gondolkodott a dologról... Bár a kedvelt és megszokott menüt kapta, kijutott a simogatásból is neki, napokig csak turkált az ennivalóban, alig-alig evett valamit. Majdcsak megjön az étvágya, gondoltak a „pót-szülők”, de a cica hozzá se nyúlt az ételhez, hiába eszeltek ki újabb és újabb trükköket, hogy evésre késztessék. Már lassan beárnyékolta a család nyugalmát a cicabánat, a házaspár egymást okolta, amiért a cica így viselkedik. Egy hét alatt szinte csont és bőr volt a kis állat. Ahogyan mondani szokták, a lélek hálni járt bele... Saját betegségükkel se szívesen mentek orvoshoz, most pedig eljutottak odáig, más megoldás nem lévén; fogják a Cirmost és elviszik az állatorvoshoz. Nehogy a végén kimúljon a szegény pára, és emiatt megromoljon a jó viszony a szomszédokkal ... A cica testileg teljesen rendben van, mondta az állatorvos, majd hozzátette, valószínű lelkibánatban szenved, ezért nem hajlandó elfogadni az ételt idegenektől. Cirmos kapott egy erősítő injekciót, váratlanul, előbb hazajöttek a gazdái is, így a világ megbillent egyensúlya helyreállt. zfzóta is motoz a fejem- Éjtf ben, vajon mi embe- ^ 9 rek viszonozni tudjuk-e az állati ragaszkodást, vagy mi vagyunk a gyarlóbbak. tehet, hogy az ember az állatoktól is tanulhat? Mondjuk, hűséget... Néző^on^ Lobbizni kellene Ráthy Sándor M eglehet, a .jtőldbáró- zás" végleg abbamaradt, mert a kiabálók rájöttek, nem az ordítozás menti meg a magyar mezőgazdaságot. Ráadásul a problémák csak halmozódnak, s így nem véletlen, hogy az Országgyűlés gazdasági bizottsága a minap éppen ennek a szférának szentelt három órát. A vita a szokott mederben folyt. Főként akörül forgott, ki a felelős az ágazat mélyrepüléséért, s hogy miért nem ad az állam nagyobb támogatást a mezőgazdaságnak. A külső szemlélő számára egyébként úgy tűnt, hogy az agrárlobbi megjelent képviselői nemigen rendelkeznek azzal az ismerettel és speciális kultúrával, amelyek képessé teszik érdekcsoportjukat előnyök kiharcolására. Igaz, mondta éppen az agrárkamara országos elnöke, nekik nem is céljuk az ehhez kötődő politizálás. Ezt azonban nehéz elhinni akkor, amikor tudvalévő, hogy a tisztség- viselők közül nem egy, igencsak szorosan kötődik a mezőgazdaság sorsához. A lobbizással egyébként — bár sokan álságosán tagadják. hogy ezzel foglalkoznának —, nincs semmi baj. A politikai kultúra szerves hagyományaival rendelkező országokban ugyanis gyakorlat, hogy az érdekcsoportok a parlamenti képviselőket megnyerve egy-egy ügyüknek, rajtuk keresztül érik el céljaikat. Nem így nálunk. Az „új világ” üzenetét csupán egyetlen, a bács- kiskuni kamara elnöke látszott megérteni, ö ugyanis egy konkrét kecskeméti beruházás támogatásához kérte a honatyák segítségét. Az eredményt majd meglátjuk, de az bizonyos, hogy a dunántúli megyei kamarák vezetőivel együtt máris többet tettek ügyükért, mint mondjuk az északkelet-magyarországi megyékben lévő kollégáik. Akik, ha meg is jelentek a bizottság ülésén, már nem fáradtak azzal, hogy az itteni megyék gondjaival, esetleg azok egyenkénti megoldási lehetőségeiről traktálják a képviselőiket. Mintha errefelé nem is lenne baj a mező- gazdasággal. V agy ha mégis, akkor úgy gondolhatják, majd megtalálják ők maguk, vagy a kormány a megoldást. Pedig ez ma már hiú ábránd. Lobbizni kell. S az érdekérvényesítésbe nemcsak a saját megyék képviselőit érdemes bevonni. Hanem mindenkit, aki az értelmes célok megvalósulását elősegítheti. Szeptember közepén Farkas Gábomé — két gyermekét egyedül nevelő édesanya — Sport utcai lakásába bekötötték a Fehérgyarmati Városi TV és Kábelhálózat vezetékét. Ok az ezredik család, akik kábeltévén nézik a tv promramját. molnár karoly felvEtele Kommentár Pecsét és kedvezmény Kovács Éva M int. arról már az érdekeltek bizonyára értesülték, a jogszabály szerint új elbírálás told vetik, ha úgy tetszik, felülvizsgálják a mozgássérülteknek adható juttatások jogosultságát. A rendelkezés érteimében emiatt valamennyi mozgássérültnek újra orvosi szakbizottság elé kell állnia, melynek tagjai nemcsak a betegség mértékét, hanem a juttatás, a különféle kedvezmények jogosultságát is megállapítják. Az orvosok, a szakbizottságok teljes gőzzel dolgoznak, már csak azért is, mert a szeptember 30-i határidő igencsak szoros. Gondot e pillanatban az okoz, hogy a helyi önkormányzatok jegyzőitől mindeddig csak igen kevés ügyirat érkezett vissza. Épp ezért félő, hogy a késedelem miatt azok a mozgássérültek sem élvezhetik a támogatásokat, akik téljes mértékben jogosultak rá. Amint azt dr. Kovács Attila megyei tiszti főorvostól megtudtuk, céljuk az, hogy minden igényt kielégítsenek, s ezt szándékaik szerint sem a szoros határidő, sem a sok munka nem akadályozhatja meg. Épp ezért kérik a jegyzőket, adjanak soronkívüliséget a mozgás- sérültek ügyének, hogy a. megyénkben élő közel hétszáz érintett 'közül minél többen kaphassanak támogatást. Csakis így remélhető, hogy a Szabolcs- Szatmár-Bereg részére leadott keret teljes mértékben gazdára találjon. Ez pedig nem kevés. Hatvannyolc mozgássérült gépkocsijának vásárlásához fejenként 200 ezer forintot, másik hatvannyolc jogosult meglévő autójának átalakításához ugyancsak jelentős anyagi segítséget kaphat, ha az orvosok után a helyi hivatalok is mindent megtesznek az érdekükben.
