Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-21 / 222. szám
1991. szeptember 21., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Új fazonnal startoltak Tükörbe néztek — és változtattak Nábrádi Lajos Nyírbátor (KM) — Egy parányi szobában a számítógép monitorján számoszlopok világítanak, a korszerű technika segíti a termelést, a vezetői döntéseket Lent, a hatalmas üzemcsarnokban német és japán gépeket látunk. Az egyik látványos gép segítségével esőmentes kabátok gyárthatók. Az üzemvezető ki-kinéz a hosszú ablakon, várja a nyugati kamion érkezését. Mindez a Nyírbátori Ruhaipari Kisszövetkezetben, ahonnan sikerekről számolhat be a krónikás. Megyénk könnyűipari üzemei gondokkal küzdenek, ám a nyírbátoriak egyenletesnek mondható, szép teljesítményt nyújtanak. Persze itt sem minden fenékig tejfel — állapítja meg Bállá Jánosné elnök. Az elnökasz- szony szerint a siker annak köszönhető, hogy már a nyolcvanas évek végén lépést váltottak, nem várták meg a keleti piac összeomlását. Nem vártak csodákra, központi segítségre, keresték a lehetőségeket a megújulásra. Modern gépen varrják a vízhatlan anyagot. A SZERZŐ FELVÉTELE Megbízható piacon A megújulás, a váltás konkrét tényeit sorolja az elnökasszony. 1990-re elérték: termékeik 90 százaléka tőkés piacra kerül. Megbízható, stabil a piacuk. Az átálláshoz persze meg kellett teremteni a személyi és technikai feltételeket. A helyszínen láthatjuk a korszerű termelő gépeket, berendezéseket, amelyeket az utóbbi pár évben telepítettek. Duplájára növelték a „saját” szakmunkástanulók számát, helyi költségen tanműhelyt is építettek. A hatékonyság növelése érdekében komplett üzem- és munkaszervezést hajtottak végre, amerikai, illetve német mintára. Ha kissé nehézkesen is, de a módszer bevált — hangsúlyozza Bállá Jánosné. Mindjárt egy számmal igazolja állítását: az új módszer óta a termelés bő húsz százalékkal nőtt. Bevezették a minőséggel kombinált teljesítménybért, ezzel is ösztönzik a dolgozókat. Itt az elnökasszony halkan megjegyzi, ezt az intézkedést nem mindenki fogadta kitörő örömmel, kezdetben néhányan nem tudtak maradéktalanul eleget tenni a megnövekedett igényeknek. Külön említi a szövetkezet vezetője, hogy nem vártak az új szövetkezeti törvény-életbelépésére, ez év márciusában nevesítették a szövetkezeti közös vagyon felét. Abból indultak ki, nem a szervezeti forma a lényeges, hanem az eredményes munka. A nevesítés óta a dolgozók a szó jó értelmében magukénak tekintik a szövetkezetét. Ez év májusától a számítógépet is a termelés szolgálatába állították. A teljesítmény rögzítését, elemzését és a normaelemzést végzi el a gép. Minden dolgozó adatait betáplálták a gépbe, így műszak végén mindenki megtudhatja, mennyit és milyen minőségben dolgozott. A szalagok mellett tapasztaljuk, hogy különleges technológiával pehellyel töltött dzsekik és anorákok kerülnek ki az itt dolgozók TÁRCA m »eszek egy Express Money-t. Kaparok. De minek? Közben az árus mondja a történetét: — Ezt hallgasd meg. Maga a rendőr mesélte: behajtott egy pasas az egyirányú utcába. Háromszáz forint helyszíni bírság. A férfi szó nélkül fizetett, sőt elnézést is kért, mert figyelmetlen volt. A kocsi hátsó ülésén ott ült a gyermek. A rendőr észrevette és a kölyök kezébe nyomta a háromszázat. Tudja mit. mondta a figyelmetlen apukának: vegyen ezen a pénzen a gyereknek nadrágot és máskor figyeljen. — A srác zsebrevágta a háromszázat és vigyorin azt mondta: apu, holnap is erre jöjjünk. *** Állok a megyeháza előtt. Várom a kocsit, vidékre megyünk. Jön egy asszony. Idős és szomorú. Köszön és azt mondja: panasza van. — Vettem öt zsemlét és egy kólát. Száz forintból három forintot kaptam vissza. Hát tessék mondani, ennyit ér ma már száz forint? — Sajnos. Az idős és szomorú asz- szony rám néz. Köszön és megy fel a megyeháza lépcsőjén. Nem tudom, hova tart, kinek akar még panaszkodni. Azt sem tudom hogy ki hallgatja meg. Megint csak az Express Money. Keres egy férfi. Nem vagyok a szobában, köröznek. Megtalálnak. Az első mondat: — Ezt írja meg. Így verik át az embert, az állampolgárt. — Mi a baj? — Van négy kolléganőm. Azt mondták, próba, szerencse. összedobtak tízezer forintot. Vettek egy köteg kaparósat. Gondolták, miért ne ők ütnék meg a főnyereményt. Tessék, ennyit nyertek. — Uram, a játék nem kötelező. — Persze, hogy nem. De a nyereményt be kell váltani vagy nem? A négy kolleganő egész nap kapart, izgult, majd megnyugodtak. Az van, ami van. Fogták a nyertes szelvényeket és bejöttek Nyíregyházára. Mentek az OTP-hez, mentek a postára. Mindkét helyen azt a választ kapták, ők ezzel nem foglalkoznak. — Miért nem ott váltották be, ahol vették? — Mert az árust már nem találták. A többi meg azt mondta, vigyék ahhoz, aki eladta nekik. Visszajöttek sírva. Akkor én azt mondtam, majd én. Majd én elintézem. Mentem az OTP-hez... — Ment a postára, az utcai árushoz, Ponciushoz és Pilátushoz... — Pontosan. Hát ezt írja meg. — Na, jöjjön — mondtam, lementünk az ismerős árushoz és megkértem, váltsa be már az úr nyertes szelvényeit. — Készséggel — mondta ő, — de le kellene valamennyit .tisztára kápar.ni és ha kérhetném, számolják meg, miből mennyi van és írják fel egy jegyzékre. Ha maga írja fel, Seres úr, magának hiszek. £ gy fél óráig kaparunk és készítjük a jegyzéket. Az ötszáz kaparásban volt két 500 forintos, egy 2Ő0 forintos, négy 100 forintos, 14 ötven forintos és 160 húszforintos nyeremény, azaz 5500 forint. — Hát ennyit nyertek — mondta a férfi. — Semmit sem nyertek — mondtam én, vesztettek 4500 forintot. — Milyen igaz — mondta a férfi és ki tudja, miért, egy kicsit szomorú lett. Pedig elintézte, hogy a négy kolleganő nyereményét beváltsa. keze alól. A címkézés arról tanúskodik, Nyugat- és Észak-Európa szinte valamennyi országába eljutnak az itteni termékek. Egy állványon jól szabott katonai köpenyt látunk. Megtudjuk: az esőmentes köpenyek az osztrák katonáknak készülnek. Ami a hazai piacot illeti, az elnökasszony a legújabb próbálkozásukat említi. Arról szól, hogy a butikosok aránylag olcsón vásárolnak náluk, s viszonylag magas felárral adják tovább termékeiket. A közeljövőben ezért a szövetkezet megjelenik a Hajdúságban és főleg a JVft- hály-napi vásáron „nagykereskedelmi” áron árulnak majd. Fájó szigorítás Tóth Zoltánná normatechnológus kezeli a számítógépet. Magyarázza, mutatja, egv-egy új modellnél ő készíti a normát. A készítésnél figyelembe veszi a megrendelő, a szövetkezet és a dolgozók érdekeit. A sorrend is ez. Hozzáteszi: a norma véglegesítésénél egyeztet az illetékes középvezetőkkel. Németi Lászlóné betanított munkás az átállás nehézségeiről szól és arról: örül. hogy stabil munkahelye van. Trencsényi Miklós- né szalagvezető azt mondja: a dolgozókkal kissé nehéz volt megérttetni a váltás, a szigorítás szükségességét. De most már nem vissza, hanem előre tekintenek. Végül arról tájékoztat a szövetkezet vezetője, hogy a sok megrendelés miatt szinte rendszeresen alvállalkozói munkát adnak a baktalóránt- házi és egy borsodi ruhaipari szövetkézéinek, valamint a bátorligeti és a kállósem- jéni vállalkozóknak. Zenei kuriózum Nyíregyháza (KM — B. E.) — Neves zenészvendégei lesznek Nyíregyházának szeptember 25-én, amikor a Nyírségi Ősz rendezvényei keretében tartanak hangversenyt a Szabadság téri művelődési házban, este 7 órai kezdettel. Szenthelyi Miklós hegedű- művész vezetésével a Magyar Virtuózok Kamarazenekar játszik városunkban. Nagyon ritkán történik meg, hogy a huszonöt tagú együttes nem fővárosi, hanem vidéken élő előadóval lép a közönség elé. Ezúttal így lesz, a nyíregyházi Tóth Tamás és a kamarazenekar közös koncertje zenei premier lesz. Vonzó az est műsora, ugyanis a zeneirodalom népszerű műveiből csendül fel néhány. Tóth Tamás Albinoni: d-moll koncertjét fogja játszani. Ezt a művet a szerző oboára írta, annak trombitaváltozata hangzik gl. Érdekessége az előadásnak, hogy a szólista egy ugyanolyan kisméretű trombitát szólaltat meg, mint amilyenen a világhírű mester Maurice Andre játszik A zenekartól egy Mozart- divertimentót hallhat a közönség, a 136. számút, valamint a zeneirodalom egyik legnagyobb slágerét, Vivalditól A négy évszakot. Szenthelyi Miklós szólójával. Nézőpont Balogh Géza r atairozzák a gelénesi iskolát. Tudom, többek között ezek a hírek azok, melyeken unottan átsiklik az olvasó, s a maga módján még igaza is van. Joggal kérdezheti: mi ebben a hír.'? Hiszen a nyáron a „mi” falunkban, a „mi” városunkban is megcsinálták ezt! Igen ám, de a gelénesi öreg iskola nem akármilyen épület. Igaz, kívülről szemlélve nem sokat árul el magáról, legfeljebb az irdatlan magasban elhelyezett teteje lepi meg az idegent. Manapság jóval racionálisabban építkezik már az ember, annyira józanul, 1hogy már-már a plafonba veri a fejét a felnyurgult ifjaink egyné- melyike. Itt azonban nem. Akár röplabdázni is lehetne a termekben. S lehetett vol-. na korábban. Már ha másfél száz esztendeje ismerte volna valaki nálunk a röplabdát. Mert a gelénesi öreg iskola 1847-ben épült. Meggyőződhet erről bárki, aki az ajtó fölötti év- számra emeli a szemét. Százötven év nagy idő, I Értékmentés csoda-e, ha elhasználódott az épület. Már tavaly is úgy járták végig a gyermekek az évet, hogy egy hálóval kerítették körbe a tetőt, nehogy a potyogó cserepek agyonüssenek valakit. Jóval hamarabb szükség lett volna persze a tatarozásra. De a pénz, illetve hát a pénztelenség... a kisfalvak legnagyobb átka...! Az új önkormányzat aztán döntött. Mindennél fontosabb az iskola. S miután hallottak az új támogatási rendszerről, megpályázták azt is. Nem szépítettek, nem lódítottak, csupán leírták, mire kéne nekik az a kis pénz. Ám az első körből valami adminisztrációs hiba miatt kimaradtak. Ennek ellenére nem adták fel. Most újabb pályázatot készítettek, is bíznak benne, hogy nem tolják félre kérő markukat. S hogy a döntéshozók lássák, ők nemcsak külső segítségre várnak, összekaparták a maradék forintjaikat, s hozzáláttak a vén iskola rendbehozatalához. Igaz, a pénzük kevésnek tűnik, de reménykednek, összefogással még megmenthető a megye egyik legrégibb iskolája. Kövezéssel erősítik a partot a vízügy szakemberei Szat- márcseke alatt, ahol a Tisza már a gátat is veszélyezteti. Kommentár Késlekedés nélkül Ráthy Sándor Á Nemzetközi Valutaalap és a nemrégiben itt járt németországi szakértők egyformán jónak, a privatizáció folyamatához és a piacgazdaság viszonyaihoz illeszkedőnek minősítették a kárpótlási törvényt — hangzott el az Igazságügyi Minisztériumban. Bal- sai István miniszter kifejtette, a piacgazdaság kiépítésének mostani szakaszában a honi jogalkotásban mindenekelőtt a gazdasági szabályokat kell törvénybe foglalni. Elsősorban tehát a tulajdonviszonyokat meghatározó törvényeket szükséges megalkotni a Parlamentben. S most a szövetkezeti, majd az átmeneti törvénytervezet vitája és elfogadása következik. Ezt a sorrendet egyébként nemcsak a kormány, hanem az említett külföldi szakértők is helyesnek tartják. Hiszen az elsöprő többségű állami tudajdon lebontása mindennél fontosabb. Ám ha ez spontán módon, törvényi szabályozás nélkül történik meg, akkor az emberek többsége csupán kárvallottja, s nem haszonélvezője lesz az átalakulásnak. Ezért kellett időlegesen felfüggeszteni a termelő- szövetkezetek társasági átalakulását. Ma ugyanis nincsenek igazi választási lehetőségek a tagok előtt. S ezért könnyen előfordulhat, hogy azok, akik irányítják az átalakulást, csak a maguk hasznát nézik és a tagokat kiforgatják a vagyonukból. Ellenben a szövetkezeti és az átalakulási törvény elfogadása után, már minden információ birtokában, a tagok a lényegesen jobb feltételek mellett, a lehető legjobb megoldást választva tudják privatizálni a szövetkezetüket. Nincs igazuk tehát azoknak, hangoztatta a miniszter, akik késlekedéssel és hományos ígérgetésekkel vádolják a tárcát és a kormányt, mivel most már minden a képviselőkön múlik. Ráadásul a szövetkezetek átalakulását érintő moratórium csak november végéig lesz érvényben. Hiszen remélik, addig a honatyák megalkotják a két törvényt addig azonban, azoknak a termelöszövet- kezteknek is a szövetkezetekre érvényes szabályok szerint kell működnie, amelyek esetlég már megkezdték, de még be nem fejezték a gazdasági társasággá alakulást. Az ipari, takarék- és lakásszövetkezetekre azonban nem vonatkozik a moratórium. Az elképzelések szeri7it hamarosan módosítják, majd koncepcionálisan is átdolgozzák a társasági törvényt. Ebben egyébként egy éven keresztül a minisztérium segítségére lesz a világ leghíresebb társasági jogtudósa, Richard Huxbaum, aki a kaliforniai Berkeley egyetem profesz- szora.
