Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-19 / 220. szám

léiét ® vadászgépei Harcok a tűzszünet ellenére 4 Kelet-.Magyarország • . TÚL A MEGYÉN Befejeződtek azok az energiagazdálkodási mérések, ame­lyeket a Japán Nemzetközi Együttműködési Hivatal végzett két hónapon át öt magyar nagy energiafogyasztású terme­lőüzemben. A szervezet egy hetvenmillió forint értékű, a legkorszerűbb japán energiafogyasztás-mérő berendezések­kel felszerelt kisbuszt bocsátott a japán szakemberek ren­delkezésére. A munka befejeztével a műszereket a japán kormány Magyarországnak ajándékozta szeptember 18-án. Kereskedni az oroszokkal Feloldották a blokádot London (MTI) — Jugoszlá­viában lejárt az ' újabb tűz­szünet hatályba lépésének határideje. Ennek ellenére a horvát fővárosban szerdán légiriadó volt, és a belváros­ban puskaropogás hallatszott A város utcái pillanatok alatt elnéptelenedtek azt kö­vetően, hogy megszólaltak a légiriadót jelző szirénák. Az emberek az óvóhelyeken ke­restek menedéket. A horvát televízió szerint Zágrábban megbeszélést tartottak a hor­vát vezetők és a szövetségi hadsereg képviselői. A talál­kozón megállapodás született a harcok befejezéséről. A BBC világszolgálatának zág­rábi tudósítója közölte: Zág­ráb belvárosában összecsap­tak a szemben álló felek orv­lövészei. Ezzel egy időben a szövetségi légierő támadott egy repülőteret Zágráb köze­lében. A jelentést azonban független források nem erő­sítették meg. Hollandia, amelynek az EK soros elnöki tisztét tölti be, arra szólított fel, hogy küld­jenek fegyveres európai egy­ségeket Jugoszláviába. Hans van den Broek, holland kül­ügyminiszter szerint a béke­Hazánk abban érdekelt, hogy Jugoszláviában valódi béke jöjjön létre, Magyaror­szágnak ki kell azonban ma­radnia a konfliktusokból. Közös érdek, hogy a provokációkra országunk ne is válaszoljon. A kor­mánynak ezzel az állás­pontjával a parlamenti pártok is egyetértenek — mondta Jeszenszky Géza külügyminiszter szerdán, a Külügyminisztériumban tar­tott nemzetközi sajtóértekez­letén. A magyar diplomácia vezetője nemcsak a kormány Jugoszláviával kapcsolatos álláspontjáról, hanem arról fenntartó egységeknek sokkal nagyobb esélyük van a tűz­szünet betartatására, mint az európai megfigyelőknek. A politikus mindamellett hang­súlyozta, hogy az egységeket nem használhatnák fel fegy­veres beavatkozásra. A BBC hágai tudósítója megállapította: nem valószí­nű, hogy a megerősítés elle­nére a holland külügyminisz­ter kijelentése kedvező fo­gadtatásra talál Londonban. A brit kormány ugyanis hangsúlyozta, hogy nem sza­bad veszélynek, kitenni brit katonák életét. A Zágrábtól 80 kilométer­re délre, fekvő Petrinja fö­lött szerdán lelőtték a jugo­szláv légierő egyik vadászgé­pét — jelentette a Tanjug megbízható forrásokra hi­vatkozva. A híradás szerint a pilótának sikerült katapul­tálnia, felkutatására akció indult. A zágrábi rádió szin­tén közölte, hogy lelőttek egy ellenséges repülőgépet, amely a városra zuhant. Petrinja a horvát belügyi erők és a nemzeti gárda kezén van. a megbeszélésről is tájékoz­tatta a hazai és külföldi új­ságírókat, amelyet a hat par­lamenti párt és az Ország- gyűlés független képviselő­csoportjának vezető szemé­lyiségeivel folytatott. A parlamenti pártok egyetértettek mindennel, amit a kormány és a parla­ment a jugoszláviai válság­gal összefüggésben tett, a nemzetközi szinten javasolt vagy elfogadott. Közös az a meggyőződés is, hogy a bé­ke megőrzésében országunk­nak fontos szerepet kell ját­szania. Sinka Zoltán Budapest (ISB) — A tradi­cionális kelet-európai gazda­sági kapcsolatrendszer csz- szeomlása szinte sokkolta a magyar gazdasági élet sze­replőit. A legfájóbb sebet természetesen a szovjet—ma­gyar kereskedelmi kapcsola­tok meglehetősen kedvezőt­len alakulása ütötte, hiszen a keletre irányuló exportunk meghatározó részét a hatal­mas ország nyelte el (szó sze­rint, mivel a gazdasági kap­csolatok egymilliárd rubeles szovjet tartozást „eredmé­nyeztek”). Világosan kiderült — amit persze mindenki tudott, de a körülmények folytán csak most vált fájó realitássá —, hogy a termékeink egy része más piacokon eladhatatlan, mert ezek többnyire gazda­ságtalan, elavult módszerek­kel készülnek, nem felelnek meg a világpiac diktálta igé­nyes normáknak. A kormány — mint leg­főbb „gyáriparos” — létre­hozott egy tárcaközi bizottsá­got a nemzetközi gazdasági kapcsolatokért felelős mi­niszter vezetésével, amely­nek feladata a szovjet—ma­gyar gazdasági kapcsolatok jövőbeni lehetőségeinek a feltárása. Ennek legfőbb módja az érdekelt magyar vállalati szféra kínálatának, valamint importfogadó kész­ségének a felmérése, illetve koordinálása a szovjet oldal­ról jelentkező igényekkel, illetve kínálattal. A bizottság nincs könnyű helyzetben. Először is: ember legyen a talpán, aki meg­mondja, kivel is kell most gazdasági ügyekről tárgyalni a Szovjetunióban. A zűrza­var a nagy ország zsugorodó központi hatalmának és az egyre nagyobb önállóságra törekvő köztársaságok vi­szonyának a rendezetlensé­géből fakad. Amíg a szom­szédban nem tisztázódik ez a helyzet, amíg nem tudni mi­lyen megállapodások szü'et­Szerdán délután 16 órakor a burgenlandi gazdák felol­dották a nickelsdorfi határ­állomás reggel 9 órakor min­den előzetes értesítés nél­kül létrehozott blokádját. A torlaszok megszüntetését kö­Moszkva (MTI) — A tör­vényhozó hatalom megerősí­tése, valamint a gazdasági átalakítást elősegítő törvé­nyek megalkotása áll a csü­törtökön összeülő oroszor­szági parlament ülésszaká­nak középpontjában. A tanácskozás feladata lesz várhatóan az új oroszországi kormányfő megválasztása is, hiszen Ivan Sziláién, a Doszt nek a „kettős hatalom” szer­vei között, addig nehéz konkrét ügyekről tárgyalni. Ezt az akadályt azonban kí­vülről elhárítani lehetetlen, tehát csak bízhatunk abban, hogy az rövidesen magától is megszűnik. Mindazonáltal, hiú ábránd lenne addig a nagy keleti szomszédtok) pi­acának felszabadításában, vagy legalább mérsékelt li­beralizálásában reményked­ni, amíg maguk az ottani gazdasági élet szereplői nin­csenek tisztában azzal, mi­vel is rendelkeznek tulajdon­képpen, s ki milyen döntési hatalmat tudhat magáénak. Mivel a Szovjetunióban megindult demokratizálódási folyamat nincs — sajnos, egyelőre nem is lehet — ked­vező hatással a fizetőképes­ség javulására, továbbra is a „csereügyleteknek”, a barter- megállapodásoknak van jö­vőjük. Kedvező hír, hogy a köztársaságok immár maguk adhatják ki az ezekre vonat­kozó engedélyeket. (Ez talán már sugallja, merreíelé is vetően helyreállt, illetve megindult az addig szünetelő forgalom H egyeshalomnál — tájékoztatta az MTl-t Krisán Attila, a határőrség szóvivő­je. jelenlegi birtokosa az ülést megelőző napon jelentette be távozási szándékát. Szilaj ev, aki ezután kizárólag a szö­vetségi kormányzati mun­kával kíván foglalkozni, nem felejtette el közölni, hogy a lépésre a szovjet államfő és a köztársasági vezetők, kö­zöttük Borisz Jelcin kifeje­zett kérése nyomán szánta rá magát. mozdul el a gazdasági irá­nyításért folytatott „küzde­lem” a nagy országon belül.) A magyar tárcaközi bizott­ság már hozzálátott a mun­kához. Magyar részről a leg­nagyobb igény természetesen a nyersanyagok és az ener­giahordozók iránt mutatko­zik — legalábbis az eddigi felmérések alapján. Annál inkább mozgolódnak a térség magánvállalkozói. Nemrégiben a szovjet (orosz) vállalkozók szövetségének ve­zetői jártak küldöttségben a VOSZ-nál, az együttműködés lehetőségeit keresve. Ma­gyar vállalkozók kutatnak üzletek után a „nagy keleti térségben”,’ s bíznak abban, hogy a térképeken eddig csak nagy vörös folttal jel­zett ország a szebbik arcát is megmutatja egyszer. Egye­lőre azonban ez sem megy „állami segédlet” nélkül, a szovjet bürokrácia útjai — ha a tehetetlenségi lendület miatt is, de — egyelőre még kiszámíthatatlanok... Hatpárti egyeztetés Ki lesz az orosz kormányfő? KSxéltt r VISZONTVÁLASZ Takács Péternek Politikai vitánkat szemé­lyesre hangolta át Takács Péter. Érvek helyett „baráti- an” borítja ránk, vitapart­nereire szótárának sértő ki­tételeit: „csúsztatunk”, „til­takozásunk hamis állítások­tól hemzseg”, „szűk rétegér­dekeket képviselünk”, „kon­zervatív merevségeket”, „lándzsát törünk” minden­féle törvénytelenség mellett, „vaktölténnyel lövöldözünk” és „átkozódunk”, míg végül mindennek a tetejébe mese­beli szörnyeknek - minősítte­tünk, akik „a demokrácia bölcsője alatt próbálnak csernobili atommáglyát gyúj­tani”. Nem sok ez egy kicsit? Azt mondják, hogy a fenségest a nevetségestől csak egy lépés választja el. Ennyivel el is intézhetné a dolgot az em­ber, különösen, ha meg van győződve: az, hogy egy kije­lentést tárgyi igazság illet-e meg, nem elméleti kérdés, még csak nem is a szavakon múlik. Ez a gyakorlat dolga. Vitánk eldöntését ezért akár rá is bízhatnám az időre. Számomra azonban elvi jelentősége van annak, hogy a tudatos megfé­lemlítés egyre inkább intézményesülő hatalmi törekvéseivel szemben megnyilvánítsam: nem hagyom magam megfé­lemlíteni! Takács Pétert hoszú idő óta ismerem. Ám politikai vitában csak a „rendszervál- , tás” néhány éve óta állunk. Egy azonban biztos: nézeteit vitatva én még sohasem ne­veztem őt hazugnak. Igye­keztem magam távol tartani a magyar közéletet és nyil­vánosságot egyre inkább el­uraló durvaságtól és címké­zéstől, mert tudom, hogy a politikai nézetek vagy világnézeti elvek nem szükségképpen határoz­zák meg a jellem, vagy az erkölcs természetét. Abból, hogy valaki hozzám képest más véleményen van, egyáltalán nem következik, hogy ostoba, vagy tisztesség­telen. Különösen érvényes ez, ha politikáról van szó, amelynek eredményei csak késve észlelhetők. Ezért egyetlen formájára sem okos dolog kételkedés nélkül fel­esküdni. Állítása ellenére Takács Péter nem sokat ta­nult Marxtól, aki azt vallot­ta : mindenben kételkedni kell, hogy elméleti tevékeny­ségének alapja: „mi nem mondjuk a világnak, itt az igazság, itt térdelj le!” Ezért tévedései ellenére sem le­het neki tulajdonítani azt a „félreértést”, amit a rá hi­vatkozó diktatúrák a nézete­ivel kapcsolatban megenged­tek maguknak: kinyilatkoz­tatássá csúfítva az általa mindig csak valószínűnek tekintett előrejelzéseit. A bolsevizmusnak, kedves Takács Péter, éppen az (ön)- kritikátlanság a legfőbb jel­lemzője az elméletben — szükségképpen a terror a gyakorlatban. Hiába e^ért az önminősítés: „... demokrata vagyok.. Számomra félel­metes az olyan demokrata, akinek mindig, mindenben igaza van, mint ahogyan az egyre gyakrabban hallható az MDF néhány vezéregyé­niségének szájából. Megtévesztő a tények tisz­teletéről beszélni, közben megválaszolatlanul hagyni a ténykérdéseket, tetszés sze­rint tulajdonítani mindenfé­le szándékokat ténybeli kije­lentéseknek. Vegyünk egyet­len példát a szemléletesség kedvéért. „Degradáljátok az önnyugdíjat.” — hangzik a vád. Hol írtunk mi ilyesmit? És miért is írtunk volna? Hi­szen az önnyugdíj éppen olyan, mint az állami. Ha van. Ami kétséges: képesek lesznek-e az öt, akár húsz holdnyi visz- szakapott földjükön öreg­korukra is létbiztonsá­got nyújtó önnyugdíjat termelni a parasztok az adott árviszonyok és ér­tékesítési nehézségek mellett. És ha sokan igen, mi lesz azokkal, akik a versenyben tönkremennek? Ezzel szemben egy szó sem hangzik el arról, igaz-e az a feltevésünk, hogy a megyei képviselők fellépése ténylegesen átgondolt orszá­gos akció része volt? Hogy nem kellene-e felülvizsgálni azt, amit az MDF-képviselők felhívása a munkanélküliség okáról mond? Megválaszolat­lanul marad az a kérdésünk is, hogy mi a helyzet az MDF-beli volt „kommunis­tákkal”. Régebben foglalkoztat a kérdés, miért van szüksége Takács Péternek arra. hogy vitaellenfeleiben a „nép el­lenségeit” láttassa? Talán, hogy megalkossa a bolseviz- mus ellen vívott múltbeli küzdelmének legendáját? A tények mintha ellentmonda- nának ennek, hiszen évtizede még ditirambust írt a kom­munistákról......... a századot nyitó nemzedéknek... szép tetteként ott fog ékeskedni a szocializmus valósítása... a lét teljességét az emberiség­nek nemcsak elméletben fel­csillantó,, de cselekvéssel va­lósító történelmi vívmánya.” (Szabolcs-Szatmári Szemle 1979 2.) A stílus bosszúja. 1979-ben már a valamirevaló marxis­ták Is meg merték kockáztat­ni azt a véleményüket, hogy a létező szocializmus „csupán költészete mind­azon dolgoknak, amiről nincsen fogalmunk”. Nem kellene ezért visszafo­gottabban és takarékosab­ban bánnia minősítő jelzői­vel? Levelében az MDF törvény- sértéseinek tételes elősorolá- sát követeli tőlünlk. Úgy gon­dolja, ha elég hangosan nyi­latkozza, hogy ilyenről szó se eshet, megszeppent ellen­felei majd visszakoznak. Té­ved. Sorolhatnánk tényeket is a kisstílű újságelőfizetési letiltásoktól kezdve (Magyar Hírlap helyett Üj Magyaror­szágot!) a tsz átalakulását felfüggesztő törvényjavasla­ton át a hivatali pozíciók osztogatásáig. Mindezeknél aggasztóbb azonban, hogy az MDF frakcióvezetője lega­lábbis meggondolás tárgyává tette: miután már kialakítot­ták Nyugat számára a demokratikus látszatot, akár fel is lehetne hagy­ni a demokratikus hata­lomgyakorlással. Ha T. P. olyan aggály­talan, miért lépett a Prog­ram Platform tagjai közé? Vagy úgy gondolja, hogy le­hetséges egyszerre egy száj­ból hideget és meleget is fúj­ni? Emlékeztetném rá, hogy a törvény hatalmi viszonyok jogi kifejezése, ezért soha­sem abszolút jó. Hogyan ír­hat le olyan pompázatosán hangzó, ám éppen akkora té­vedést tartalmazó állítást: „Aki a törvényt betartja,... — és társaival is betartatja, az demokrata. Aki kivonja magát a törvény hatálya alól, az vagy bűnöző, vagy diktá­tor ...?” Tényleg? Nem vol­tak törvények a „kivételes” törvények a zsidótörvények? És mi a helyzet a „szocialis­ta törvényességekkel?” Lé­tezett már olyan diktatúra, amely ne a „jogrendre” hi­vatkozott volna? Jó lesz, ha felülvizsgálja megszeíitült törvénytiszteletét és elismeri, hogy olykor a törvényszegés felel meg az erkölcs és embe­riesség parancsának. Ha „igazi demokráciát” akar, „amelyben a moralitás is ré­sze a társadalmi értékek­nek”. nem hirdetheti, hogy minden törvény „jó” amire a kormánytöbbség áldását adta. (Sokszor hallatlanná téve az ellenzéki érvelést. „Jó” törvényeknek na­gyobb esélye csak a hatalommegosztástól, a végrehajtó hatalom kor­látozásától remélhető. T. P. Jászi Oszkárra is, mint példaltoépére hivatkozik. Hát akkor olvassa újra: „Egy osztály, mely több mint fél évszázados propagandában egyebet se hall mint azt, hogy ó a haladás egyedüli letéteményese, hogy vele szemben minden más cso­port ... elmaradott, reakciós, szellemileg, erkölcsileg el- züllött..., hogy ő minden új érték, gondoláit és hit kizá­rólagos forrása... predeszti­nálva van az általános és korlátlan uralomra,... egy ilyen osztály természetszerű­leg minden jogi és erkölcsi fékét szánakozó mosollyal fog félredobni,... s ha a po­litikai haltalom diktatúráját gyakorolhatja ... abban a meggyőződésben fog élni, hogy helyes, jó, igazságos minden olyan rendszabály, mely az ő érdekeit szolgál­ja ...” Gondolkozzon el ezeken a szavakon T.P. — változtatva a változtatandót, az óvó in­tés szándékával ajánlhatná megfontolásra néhány veze­tő demokrata-ideológus tár­sának ílS. Részemről ezzel vitánkat lezártnak tekintem. Kiss Gábor 1991. szeptember 19., csütörtök Üzlet és birokrácia a gazdaságban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents