Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-18 / 219. szám
Kelet-Magyarország TÚL A MEGYEN 1991. szeptember 18., szerda feiet Jiosziin Menekülnek a katenák Negyvenhét, a szövetségi hadsereghez tartozó jugoszláv katona is Magyarországra menekült a nagykanizsai és pécsi határőrkerülethez tartozó zöldhatár szakaszon. Rajtuk kívül három polgári személy is érkezett ugyanitt, további kilenc civil pedig a magyar forgalom- ellenőrző ponton kért ideiglenes védelmet. A pécsi határőrkerület drávaszabolcsi forgalomellenőrző pontjával szemben, Donji Miholjac térségében éjfél után erős lövöldözés kezdődött. A harccselekmények során a határőrök több átlövést észleltek. A kézifegyverek nyomjelző lövedékeinek becsapódási helyei New Yorkban megkezdődött az Egyesült Nemzetek Szervezetének 46. közgyűlése. Ennek az ülésszaknak az ad különös jelentőséget, hogy most veszik fel az ENSZ tagjai sorába a három felszabadult balti köztársaságot, Lettországot, Litvániát, Észtországot, a két Koreát, valaközül a drávaszabolcsi határőr őrs raktárépületének falán lövedéknyomokat rögzítettek. Később két aknagránát átlövését figyelték meg, amelyek közül egyiknek a becsapódási helyét megtalálták a forgalomellenőrző ponttól 50 méterre lévő kukoricásban. A határőrség járőrei három esetben négy jugoszláv harci repülőgép légtérsértését figyelték meg. A legfrissebb hírek szerint létrejött a megállapodás a tűzszünetről, melyet a hor- vát, a szerb elnök és a szövetségi védelmi miniszter írt alá. A délutáni órákban a határ menti magyar településeken nem észleltek zavargásokat. mint két óceániai törpeállamot: a Marshall-szigeteket és a Mikronéziái Államszövetséget. A Magyar Köztársaság nevében miniszterelnökünk, Antall József szólal fel a közgyűlésen. Az általános vitában október elsején kap szót. Az Országgyűlés őszi ülésszakán kedden az elnöklő Szabad György ismertette a napirendet, majd megkezdődött a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az alkotmányügyi bizottság többségi véleményét Vékony Miklós (MDF) mátészalkai képviselő ismertette. Elmondta: több. mint 200 módosító javaslatot tárgyalt a bizottság, ezek közül sok az érdekképviseleti szervek szerepével foglalkozott. A testület nem értett egyet azzal, hogy az érdekképviseleti szerveket az eljárásba „harmadik félként” vonják be. A többségi vélemény szerint ez áttekinthetetlen helyzetet teremtene. Elvetették azokat az indítványokat is, amelyek ki akarták emelni a csődeljárás alatt érvényes moratórium alól a korengedményes nyugdíjak fedezetét. Ezt az ösz- szeget a gazdálkodó szerveknek kellett volna a társadalombiztosításnak átutalni. A bizottság hiányolta a csődtörvénytervezetből az érvényesíthető szankciókat. A csődtörvény után az Országgyűlés a pártok működéséről, a Magyar Nemzeti Bankról tanácskozott. A tagállamok között a baltiak Hegnyílt az ENSZ*lcftzgyűlés TBILISZI, GRÜZIA: Vahtang Kobalia, a Grúz Nemzeti Gárda vezetője középen, szeptember 17-én a gárda mostani és leendő tagjaival beszélget. A csődtörvény a parlament előtt Cselekedni félelemkeltés helyett Válaszol a platform három szabolcsi tagja Balogh József Az elmúlt hónapok legnagyobb politikai viharát Kónya Imre dolgozata kavarta közéletünkben. Ezt a minden politikai párt szemszögéből támadható, nyersanyagnak nevezett programot az MDF-en belül is követte egy politikai mozgás: megalakult huszonhat országgyűlési képviselőből egy platform, amelynek három szabolcsi tagja van. őket kérdeztük: mire vezetik vissza e platform megalakulását, miért lettek ők is tagjai? TAKÁCS PÉTER: — Ügy érzem, hogy pillanatnyilag nagy zavar van a társadalomban és főleg a politikai életben. Ma már kevés deklarációkból, szavakból, nyilatkozatokból országot építeni. Én úgy tapasztalom, hogy minden politikai párt esetében — de most én csak a mi frakciónkról beszélek — van egy kis zavarodottság. Az apró cselekvések felvállalása talán a kelleténél nehezebben megy, nem eléggé figyelmeztetjük, buzdítjuk a lakosságot cselekvésre és továbbra is valami csodavárásban leledzik az ország. Amikor cselekvésről beszélek, .nem valamiféle nagy, országos demonstrációra vagy tüntetésekre gondolok, hanem a családi egzisztenciát, az önálló, független polgári létet megteremtő cselekvésre, a vállalkozásra, a törvényes tulajdonszerzés folyamatára, a takarékosság meghonosítására. Cselekedni kellene félelemgerjesztés, riogatások helyett, és arra biztatni a társadalmat, hogy merjen tulajdonos lenni, merjen vállalkozni: ha adott esetben a kárpótlással csak egy kicsi tulajdont szerezhet is, azt is szerezze meg. — Nem lenne szabad a demokrácia gyenge csíráját azzal letörni, hogy tehetetien- kedünk, szavakat, kifejezéseket deklarálunk, és e1 riasztjuk a társadalmat attól a normális cselekvéstől, amit a törvények és a rendeletek már most is lehetővé tesznek. Ez a kényszer hozta létre a frakción belül ezt a platformot. Mert ha visszaemlékezik bárki, a Magyar Demokrata Fórum azt hirdette meg, hogy együttes társadalmi cselekvéssel építsük újjá, új minőségűvé ezt az országot. Most az európai értékrendet meghonosítva minden egyes állampolgár cselekvéséért ezt szeretnénk mi sújkolni, ezért fogtunk össze, ezt akarjuk képviselni részben a törvényhozás területén, részben a frakciótagok közötti vita keretében, másrészt pedig azokat a zavarokat sürgetö- leg leküzdeni, amellyel most minden politikus küzd. A legnagyobb kényszerítő eszköz, figyelmeztető eszköz erre a lépésünkre, hogy a társadalom nyolcvan százaléka passzív. Nem mozdul. Nem megy el választani, nemcsak a politikai élettel nem törődik, hanem önmaga életének a szervezésével sem tud törődni, mert félelmekbe, falakba ütközik, sok törvény nincs még meg hozzá. A platform ezt vállalta föl, erre helyezné a súlyt. — Képviselőként elmondhatom: biztos nagyon fontos, hogy elfogadott legyen a képviselő a körzetében, de tevékenységének értéke nem mindig attól függ, hány ember hallgatja, hányán vannak mögötte, hanem ártól, az ország mennyire boldogul, mikor lábal ki ebből az általános tespedtségből, félelemhalmazból, amit összekovácsoltunk itt magunknak negyven éven keresztül. — Most úgy érzem: sokkal többen vagyunk huszonhatnál, akik ezt az utat választanák, hogy most már a társadalommal együtt cselekedve, apró lépésekkel megtegyük ezeket a dolgokat, csak ez nagyon szűk körben szerveződött, kevés ember szólíttatott meg és már a csatlakozók sokkal többen vannak, mint akik fölvállalták ezt, hogy deklarálják. VÄRKONYI ISTVÁN: — Én azt hiszem, hogy a platform a Magyar Demokrata Fórum szellemiségétől egyáltalán nem idegen, hisz annak idején azért léptünk be ebbe a mozgalomba. Gyakorlatilag azóta is mozgalomként funkcionál magán a frakción belül is, ez pedig lehetővé teszi különböző platformok szerveződését. Az MDF alapszabálya a gondolati szabadságot, a szólás- szabadságot és sok liberális gondolatot is magában foglal, tehát ha bizonyos gondolatokkal nem értünk egyet, azt egyformán joga van kifejteni minden képviselőnek, de nekünk is jogunk van a véleményünket megfogalmazni ezzel szemben. Én úgy gondolom, hogy így lesz egész az a frakció, aminek én is a tagja vagyok. — Megjelentek bizonyos gondolatok, amivel én nem értek egyet — de ez nem mai keletű, csak most élesebben fogalmazódtak meg mint korábban, önmagában hordva egy esetleg továbbgondo- latlanság veszélyét. Mi erre szeretnénk többek között felhívni a figyelmét, illetve úgy politizálni a frakción beiül. Az igazi politikacsinálás a frakción belül történik, ami az Országgyűlésen megjelenik, az már csak a felszín. Arra törekszünk, hogy a Magyar Demokrata Fórum szellemiségétől ne kanyarodjunk el, amelynek alapvető elesne megítélésem szerint a végtelen tolerancia és a nemzeti identitás egészséges megfogalmazása, tudatosítása. — A magyar nép nem tűri a szélsőségeket se jobbra, se balra. Ezt én a saját bőrömön is megtapasztaltam és azt látom: talán megnyugvással vették tudomásul, hogy vannak az MDF-en belül nem is kevesen, akik csatlakoznak ehhez a platformhoz, akik ugyanúgy felhívták erre a veszélyre a frakció többi tagjának a figyelmét. Volt ma (hétfőn) egy frakcióülés, ahol kiderüli : szellemileg és eszmeileg nagyon sokan csatlakoznak hozzánk. DR. VÉKONY MIKLÓS: — A programplatformnak egyik célja az, hpgy a sajtóval javítsuk a kapcsolatot. Tehát az eddigi bizalmatlanság helyett korrektül és pontosan tájékoztassuk a sajtót. Azt hiszem ezért nyilvánvalóan őszintén kell mondanom, hogy mi áll a platform létrehozása mögött. A közvetlen kiváltó oka. hogy ez a csapat összeállt, valóban Kónya Imrének az ominózus elemzése, amelyben több olyan hangsúly van, amit sok szempontból nem lehet elfogadni. Személy szerint én úgy érzékeltem, hogy azok a korábban megfogalmazott elvek — elsősorban a jogállamiság elve, a törvényes keretek betartása — mintha itt sérelmet szenvednének. Az én személyes álláspontom az; ha visszásságokat észlelünk a társadalomban — amint valóban lehet is észlelni —. akkor nem az a megoldás, hogy ilyen eszközökkel próbálunk itt kvázi hangulatot kelteni, és ijesztgetni az embereket, hanem olyan jogviszonyokat kell teremteni, amelyek között jogszabályok alapján lehessen a megfelelő lépéseket megtenni. — Ez volt tehát a közvetlen ok. A másik ok pedig: elég régóta érlelődik bennünk, hogy a frakció munkáját, de a parlament munkáját is racionalizálni kell. Túlzottan nagy a munkateher és ehhez képest a parlament meglehetősen szétszórtan dolgozik. Van tehát egy erősen szervezeti része ennek a platformmegalakulásnak, amely a frakció munkájának a racionalizálását szolgálja, és van egy kifejezetten elméleti része. Az utóbbi időben megjelent eszmefuttatásokat — gondolok itt Csurka Istvánnak a megnyilvánulásaira, vagy a Békés megyei választmány kiáltványára és a Kónya-elemzésre is — azért ezt már nem tudtuk elfogadni. Azoknak az elveknek, amelyek miatt mi létrehoztuk ezt a szervezetet, ez már nem felel meg. ápoltak Balogh Géza A debreceni szociális otthonban a gondozók verik az ápoltakat, Ihiallottuk néhány hete a hírt. A legtöbben el sem akarták hinni mindezt. A központi napilapok jó része is csupán olasó reklámfogásnak minősítette azt, s nyomban az ügyet kipattin- tó személyét, módszereit kezdte gúnyolni. Talán emlékszik még rá az olvaosó, mi történt akkor. Egy MDF-es képviselő, bizonyos Szabó Lukács inkognitóban keresett meg egy sereg ápoltat, s mikor az intézet vezetői ezt megtudták, rendőrökkel távolították el az épületből. Igaz, Szabó nem vitte magával képviselői igazolványait, és még osak nyakkendőt sem kötött. A módszeren valóban lehet vitatkozni, a jó szándékon aligha. Pláne, ha az ember ismeri a kiszolgálta- tottalk lélektanát. Mert képzeljük el, mi történt volna, ha a képviselő az eddig nálunk bevett szokás szerint jár el; mint tette azt több újságíró, meghallván a botrányt? Bekopog az intézet vezetőjéhez, elmondja jövetele célját, majd felkerekednék. Természetesen együtt. Az igazgató, s hadsegédei végighurcolják az épület legszebb pontjain, és elé engednek néhány kivételezett ápoltat. S ha a látogató még mindig köti az ebet a karához, — egye fene! — hagyják, hogy szóba elegyedjen másokkal is. Hiszen tudják, a vezetők jelenlétében úgysem mer egyetlen megalázott sem panaszkodni! Lezárul tehát a vizsgálat, mehet mindenki a saját dolgára. Mint ahogy történt volna is, ha mindez néhány pesti napilap szerkesztőjén múlik. Akik mindig, mindenben pártérdekeket vélnek felfedezni, s ha csák tehetik, dicsőítik az egyik, s szidják a másik szimpatizánsainak tetteit. Akiknek most sem az volt a fontos, hogy kiderítsék az igazságot, hanem az, hogy lejárassák az ellenpárt tagját. A vizsgálat szerencsére mindezek ellenére nem zárult le. S mint kiderült, láttuk, hallottuk ezt vasárnap este lrA HÉT” című té- vé-műsofbain, még tragiku- sabb a debreceni intézetben a gondozottak helyzete, mint ahogy azt az elsőként lépő képviselő gondolhatta. Mert ő csák a jéghegy csú- osát látta. Az intézet vezetőinek ténykedését azóta felfüggesztették, önkormányzati biztos irányítja az otthon életét. Ha szerencséje van, akkor pártonkívüli, s ha okos, nap mint nap élére vaisalt ruhában jelenik meg a megbízatása helyszínén. Így talán legalább a rendőrök nyugton hagyják. Kioktatott tévéiézi Cservényük Katalin M indig zavarban vagyok, ha egy család előttem teregeti ki a szennyesét. Nem is tudom, mit várnak ilyenkor: szánalmat vagy megértést. Ugyanezt tette vasárnap a Hét műsorában Pálfy G. István. „Beavatott” egy olyan dologba, ami nem érdekel, és semmi közöm nincs is hozzá: elbosszankodta, hogy neki örökösen vitatkoznia kell a pártokkal. Na, bumm! És akkor mi van? A műhelymunka az ő dolga, azért főszerkesztő. Bevezető monológjában az én értelmezésem szerint azt próbálta megmagyarázni, hogy elkötelezte magát a kormánypártoknak, s haragszik az SZDSZ-re, mert az folyton bántja ezért. Felháborítónak tartja, hogy az ellenzéki párt igyekszik más fórumot keresni véleménye nyilvánosságra hozatalára — ha már az ő általa szerkesztett műsorokban úgysem teheti meg. Nem tudom, mi volt a célja mindezzel Pálfy G.- nek. Szíve joga, melyik párt ideológiája áll legközelebb a leikéhez. De ne felejtse el, hogy ez nem tartozik sem az olvasóra, sem a tévénézőre. Az újságírónak ugyanis nem az a dolga, hogy valamelyik párt mellett agitációt fejtsen ki. Egy olyan műsortól, amelyiknek ő a főszerkesztője, s amelyiknek a hírszolgáltatás a legfőbb feladata, a hitelességet, pontosságot, objektivitást várom el. S hadd alakítsam ki ezek után magam a véleményem! Nem tudom, mit szólna 'Veress Péter, ha élne, hogy az ő szavaival: „megdögle- ni lehet, de rongy embernek lenni nem lehet” — búcsúzott vasárnap este a Hét főszerkesztője. Értelmezhetjük ezt úgy, hogy Pálfy G. gerinces embernek tartja magát. Ez is szíve joga. De úgy is: bújjon a föld alá, aki másként gondolkodik. Szeretném, de nem tudom másként érteni a mondókáját. S ettől ijedtem meg... Biohasis birka Diódra 4 A kirgiz kábitó- szercsempészek felfedezték az aranytojást tojó tyúkot. A nevezetes haszonállat négy lábon jár és juhnak, közismertebb nevén birkának hívják. A leleményes drogtermesztők és -kereskedők ugyanis rájöttek, hogy megspórolhatják a vadkender bonyodalmas feldolgozását hasissá, és sajátságos technológiát dolaz goztak ki a hasis természetes előállítására. Ennek lényege, hogy alaposan kiéheztetett birkákat hajtanak a vadkenderföldre. Az igénytelenségükről ismert jószágok szorgalmasan felfalják a takarmánynak még nagy jóindulattal sem nevezhető növényt, amelyre amúgy rá sem bírnak nézni. A moszkvai Komszomolszkaja Pravda beszámolója szerint a többi már technika, azaz inkább technológia kérdése. Az értékes melléktermék ezúttal főtermékké lép elő golyócskák formájában, amelynek jó ára van a feketepiacon. Ráadásul az agyafúrt kábítószer-kereskedőket még csak felelősségre sem lehet vonni, hiszen a juhtrá- gya-kereskedést nem tiltja a törvény ... 4
