Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-13 / 215. szám
1991. szeptember 13., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország A paradicsomban nem jól megy a dolog Húsz hektáron piroslik a gond A mérki határban 15 hektár a háztáji paradicsom, Kajus László és a rokonság a beérett gyümölcsöt nyolcadmagá- vai szedi. harasztosi pAl felvétele Seres Ernő Mérk (KM) — Beérett a paradicsom. Mérken túl. arra ahol Tiborszállás felé a Kraszna bal partján fut az út, húsz hektáron piroslik a gond. Erre utal a dűlőút elejére kihelyezett tábla is. Krétával írt, napi parancs: „Szedés: szombat, vasárnap, kedd, csütörtök. Minőség, fényesen piros, ép, egészséges. Címkével ellátva, teletartályba.” A paradicsomföldön nyolcán dolgoznak. Kérdésemre, hogy ki itt a gazda, görnyedő hátát kiegyenesítve jó ötvenesnek látszó férfi néz rám. Tekintetével kérdi mit akarok. Mondom a nevem, ő is az övét, Kajus Lászlónak hívják, aztán beszélgetünk. Én elmondom amit már Szakolcai Józseftől tudok, hogy a 20 hektárból 15 háztáji. 5 hektár bérlet. A gazda közli: az övé háztáji. — Négyszáz öl az egész. De jobb lenne, ha nem lenne. Tudja én korábban inkább állattal, szarvasmarhatartással foglalkoztam . . . Nem mosolyog a gazda .Kajus László legyint, elnéz a fejem felett, hogy ott mi történik. A kolléga fényképet készít, és mert van a csapatban egy vígkedélyű asszony, annak a hangja veri fel a csendet: — Vigyázzatok, mert benne lesztek a Kék fényben. — Majd nekem is kiált. — Azt írja le, „a paradicsomban jól megy a dolog, mikor egy szerelmespár összemosolyog”. Nagy a vidámság a paradicsomföldön, de a gazda még nem is mosolyog. Nincs miért. Ma. azaz szeptember 5-én összesen négy konténer paradicsomot szedhetnek. Egy konténer, ha tele van, 250 kilogramm. — Ügy tudom, Csengerbe az Agrofructhoz viszik. Kilogrammját 3 forint 10 fillérért. Ha itt lenne Oláh Laci, 5 jobban tudná mondani .. . Három forint tíz fillér... Most mondja meg, megéri? Nem tudom. De gyorsan számolok, leszedhetnek 10 mázsa paradicsomot, mert annyi a kvóta, és kap érte a gazda 3100 forintot. Nyolc embert látok hajlongani az indák között és ha csak egy szerény mezei napszámot számolok, a háromezer forint arra sem elég. De a munkacsapat nem napszámos. Rokonság. — És mikor fizetnek? — Ki tudja. Azt is az Oláh Laci tudná megmondani vagy még ő sem . . . Oláh László a háztáji fő- ágazatvezetö valóban sok kérdésre választ tudna adni, de örökké úton van. Szeretné eladni a paradicsomot, a sárgarépát, a csemegekukoricát és mindazt, amit a szövetkezet tagjai megtermeltek, megtermelnek. A helyzet nehéz, a hangulat rossz, a gondok szaporodnak. Mi viszont belemelegszünk a beszélgetésbe. Már szinte senki sem szedi a paradicsomot. hanem beszél vagy szót hallgat. A disznó se, a tej se Piánk Istvánné a sonkasüldőit panaszolja. Még márciusban leadta, és nem kapott érte egy fillért sem. — Megdöglött a kocám 11 malaccal, nem aa a biztosító semmit, mert azt mondják az nem tartozik bele a biztosításba. Legalább 20 ezer forint a károm. A gazda felesége Kajus Lászlóné azt teszi szóvá, hogyha mindent összead lö ezer forint a család havi jövedelme. Két gyermek van, az egyik már férjhez ment, de a kicsi még tanul. — Akkor itt ez a paradicsom. Erre is ráfizessünk? Mit mondhatnék? Csak jegyzem a szavakat, azt is, hogy Kajus László korábban kilenc kihelyezett tehenet fejt, ma már csak ötöt, de ettől az öttől is szabadulna. Nincs ára a tejnek. — A . tsz-nek tehenenként havonta ezer forintpt fizettek, a tejosarnokban minden, liter tej után levonnak egy forintot, a tejeskannák havi díja 50 forint és akkor tessék számolni a takarmányt, a munkát... Csak a piac hiányzik Hol vagyunk már a paradicsomtól a paradicsomföldön? Hallom, hallgatom a panaszokat, de közben nézem és látom ragyogó a termés. Mindig is az volt. A Kraszna partján jó földje van a paradicsomnak, paprikának, sárgarépának, kendernek. A jó föld megvolt, megvan, meglesz, szorgalom is volt, van és lesz. Csak a piac hiányzik. De az nagyon Szeszmentes konyakmeggy Valentinszív a tengerentúlra Tiszavasváriból Máthé Csaba Tiszavasvári (KM) — Mennyei csokiillat árad a konyakmeggy-csomagolok mellett, annyira csábító, nem lehet megállni, hogy meg ne kóstoljam. Kettő után annyira eltelik vele az ember, hogy már nem kívánja. Aki szereti a csokit naponta egyszer-kétszcr nem bír ellenállni a kísértésnek, bekap egy frissen készült konyakmeggyet, de az asszonyok többsége szigorúan vigyáz a vonalaira, a kalóriadús csokikészítmény emiatt nem fér be az étrendbe. Csak a kívülállónak ínycsiklandozó az illat, a hosz- szú nevű Budapesti Édesipari Vállalat Csemege Édesipari Gyára tiszavasvári aromatelepén dolgozó 200 hölgynek már ez mindennapos. Bár Juhász Gyula telepvezető nemigen kedveli ezt a fajta édességet, a megfelelő íz miatt új keverésnél ő a főkóstoló. Persze ennyi asszony méllett sokan vállalnák szívesen ezt a posztot. — Hogy lehet bánni a hölgyekkel? — kérdez vissza. — Általános módszer nincs. Személyesen kell ismerni valamennyit, tudom, kit kell naponta dicsérni és kit kell ösztökélni. Kivételezés pedig nincs. Szinte konkurencia nélküli a hazai . konyakmeggypiacon a tiszavasvári telep, amelyet a magas felvásárlási árak kedvezőtlenül érintettek, ráadásul a nyugati szállítások miatt a kínálat is csökkent Még az utolsó pillanatban Sényőn vásároltak 7 tonna meggyet, így a bespájzolt gyümölccsel kihúzzák a jövő évi szezonig. — A konyakmeggy alkoholtartalma 4—5 százalékos, ezért kicsiny gyermekeknek nem nagyon ajánljuk, az ízhatás miatt viszont a felnőttek csemegéje — magyarázza Juhász Gyula. — Kipróbáltuk az alkoholmentes konyakmeggyet is, amely idehaza nem aratott nagy sikert, viszont az USA-ba évente 35—40 tonnát szállítunk, míg Portugália is feliratkozott a vevőink sorába. Szintén a tengerentúlra készítjük a valentinszívet, 1 dkg-os tejcsokiból készül, karácsonyra függelékként is árusítjuk. Korábban féltettek bennünket, hogy az egy lábon való állás miatt gondunk lesz, jelenleg ez nem így van, megfelelő a kere* - let a termékeinkre. A telepen szeptember ele jén avatták az új alapanyag gyártó üzemet, amelynek 20 milliós költségéből a váPala ton kívül a helyi polgármes téri hivatal is átvállalt. A munkarend kialakításában továbbra is rugalmasak, az egyedi kéréseket megoldjak. A két műszakba a dolgozókat Tiszadobról, Tiszalökről, Tiszadadáról és helyben bérelt buszokkal szállítják. A hölgyek pedig profi módón öntik a csokiformát, tekerik a tetejére a csavarást, mindezt kézzel végzik. A forma pedig a meggy nagyságához igazodik, így érnek össze kellően az ízek. Ezért a méretbeli különbségek, bár van aki csak a kicsiket, van aki az óriásokat kedveli, amelyet egyszerre lehet bekapni. TÁRCA Fecskehajtó Kisasszony napja ősi pogány őszkezdő nap. Még kertek alatt jár a nyár, de a dárvák dél felé húznak, sárgul a „magyarfa”, az akác, nyúlnak és sötétülnek az árnyak. Üj évszak, az ősz köszönt. De vajon az ember életében mikor kezdődik az ősz? Ezt meg nem mondják a csillagok, talán maga az ember sem tudja. Láttunk már fehér hajú fiatalokat és szög- hajú korosokat elevenen csillogó szemekkel... Az ember ősze — akár a Természeté —, a betakarítás ideje. Ekkor gyűlik be, amit ifjú és fiatal felnőtt korban elvetett, művelt és gondozott. A búza szárba szökkenésén látni, milyen lesz az aratás, ha nem jő jégeső, aszály vagy árvíz. A harminc-harmincöt éves nők már nem szeretnek oly gyakran tükörbe nézni mint a másikban, úgy az egyik ember hamarabb korosodik, mint a másik. Aki nem szántott és vetett, az mint lánykorukban. Mert szemléletükbe beköltözik a félelem: arcukon megjelennek azok a részletek, amelyek mutatják, milyen volt és milyen lesz az arcuk. A tükör kérlelhetetlen jós. nem hízeleg. Ahogy az egyik évben hamarabb köszönt be az ősz. nem arat. őszre fordulva az ideje, nem visz lelki kamrájában semmit, ami táplálná télen. Ezért gyorsan megöregszik, elaggul. Az elvándorló madarak pontosan érzik az ősz kezdetét, de az ember nem. Mert vannak, akik minden korban zsengék maradtak, és vannak, akik már fiatalon készek a betakarításra. Ezek idejében vetettek és korán arathatnak, hisz termésük beérett. Az ember életében az ősz bizonyosságot ad arra, hogy ha munkáját, hivatását előrelátással végezte, és gazdag betakarításra van reménye, ezután nagyot már nem hibázhat. Ki előbb, ki később érkezik el e nagy fordulóhoz. Es ha nincs is bizonyossága arra, hogy az élet hányadik éve után kezdődhet a betakarítás, eljöttétől ne féljen. Az ősz csak látszatra' a romlás, hervadás időszaka, valójában a nagy emberi értékek beérésének aranyideje. Néző(pon^ Németléptékű haladás Bojté Gizella A külföldi gazdasági szakemberek sokkal optimistábban ítélik meg Magyarország helyzetét, mint az itthoni politikusok. Dr. Klaus Kinkel is, a Német- országi Szövetségi Köztársaság igazságügyminisz- tere kétnapos, magyarországi látogatása után egy nemzetközi sajtótájékoztatón azt hangsúlyozta, hogy az élmúilt egy-két év alatt milyen nagy haladást ért el Magyarország, olyan reformokat indított el, melyek szilárd alapjai lehetnek egy demokratikus országnak. Külön tiszteletüket és elismerésüket fejezték ki amiatt, hogy számos reform megoldásában a német gyakorlatot követjük, a törvények alkotásában figyelembe vesszük a már jól bevált német példákat is. A két ország kapcsolatát még szorosabbá fűzi az, hogy hasonló problémákat kell megoldani. Németországban is nagy gondot jelent a volt NDK öt tartományának felzárkóztatása egy demokratikus rendszerhez. Dr. Klaus Kinkel elmondta,, hogy munkájának 70—80 százalékát kizárólag erre fordítja. A volt NDK területén hasonlóan Magyarországhoz, a rehabilitáció kérdésköre nagyon bonyolult és munkaigényes, amit ők sem tudnak egy tollvonással visszaállítani. Legfontosabbnak tartják azoknak az ügyét tisztázni, akik jogtalanul voltak elítélve, börtönbe zárva. A második csoportot alkotják a közigazgatási döntések károsultjai, ide tartoznak például a kitelepítettek esetei. A harmadik kategória a foglalkozással kapcsolatos igazságtalanságokat fogja össze, akiket azért ért kár, mert megakadályozták a továbbtanulásukat, nem alkalmazták őket képzettségüknek megfelelő munkakörben. Az egész német rehabilitáció lassabban halad, mint hazánkban, de talán megfontoltabban. Az igazságügyminiszter befejezésként utalt az 1989. szeptember 10-i eseményre, amikor is Magyar- ország megnyitotta a határt az NDK állampolgárok előtt, s ezzel döntő lökést adott a németegység visszaállításához. A köszönet remélhetőleg nemcsak egy kézszorításban lesz mérhető, hanem tevőleges segítségben, mint ahogy erre a miniszter úr is ígéretet tett. Fehérgyarmati látkép A város központja a 25 éves ruházati áruházzal. ELEK EMIL FELVÉTELE Kommentár ___________ Véd és dac Réti János Legnagyobb csalódásunkra Brüsszelben, az Európai Közösség külügyminisztereinek tanácskozásán Franciaország sportnyelven szólva betartott szépreményű húsexportunknak. Cselekedte ezt azon egyszerű oknál fogva, hogy ráébredt: saját, azaz francia termelő és termés is van a világon, azt védelmezni kell, akár a kelet felé hajló, lenyűgöző jószívűség feladása árán is. Mert a saját mégiscsak saját, ennél fogva joggal számít védelemre, ha a gazdasági gesztusokkal való nagy nemzetközi dobálózás már kezdett több lenni a soknál. No, mi a derék franciák helyében nem tettünk volna hasonlót. Méghogy a hazait a külföldi elé helyezni! Ki merne nálunk ilyesmire még csak gondolni is? A magyar védi-e azt, ami magyar? Például vámszabályokkal. Mi védjük-e az Orion, a Videoton vagy a Lehel termékeit, vigyázunk- e a hazai ruha, cipő, kozmetikum, élelmiszer, de bármi más egyensúlyára az amúgy is szűkülő piacon, vagy a versenyhelyzetre hivatkozva hagyjuk, hogy elsüllyedjenek a nyugati, távolkeleti, tengerentúli kínálat tengerében? Legfeljebb tönkremennek a gyárak, újabb ezrek, tízezrek kerülnek az utcára és eltűnik néhány tradicionális márka a köztudatból, hogy később esetleg valamelyik nagy külföldi tőkéscsoport védjegyevei felülbélyegezve ólálkodjon vissza készítményeivel az üzletek polcaira. Természetesen meghökkentő árakkal. Legjobb védekezés a konkurenciával szemben is a támadás, de a mi helyzetünkben egy okos védelem többet érne, mint jó néhány végiggondolatlan offenzíva a piac világméretű csataterein. 3
