Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-12 / 214. szám

1991. szeptember 12., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország Mii bolt, de miért? Űj iskolát építettünk szaktárgyi előadókikai, tor­nateremmel, ifjúsági szobá­val, orvosi rendelővel és a szükséges kiszolgáló helyi­ségekkel! (konyha, ebédlő), örültünk, hogy van végre helye mindennek. A jobb eredmény érdekében segí­tett iskolánk orvosa, dr. Varga Lajos és Papp Zol­tánná védőnő. Az ifjúság egészségével való törődés­ben őket is segítette, hogy /égre orvosi rendelőt kap­tak az új iskolában. A zavartalan törődés if­júságunk egészségével folyt is mindaddig, míg el nem írté iskolánkat is a „rend­szerváltás gyulaji módra”. Slbocsátották intézményünk gazgaitóját, az iskola élére negbízott igazgatót nevezett ci az önkormányzat, Matol- :si Miklós személyében. A negbízott, Kianyuk Jánosné vöröslkeresztes tanárelnök) sérelmére megszüntette az >rvosi rendelőt, és boltnak •endeztette be. Tiltakoztunk ellene, de íiába, a válasz rövid volt: 3olt lesz, és kész!” Csodál­koztunk dr. Varga Lajoson, lörzeti orvosunkon, hogy lyen könnyen feladta a endalőt, pedig régi vágya eljesült, helyiséget kapott, endeltetésszerűt, ahol nyu- .odtan óvhatta ifjúságunk gészségét. Nem értjük Ma- olcsi Miklós biológia sza­kos szaktanácsadónkat, lem, mert ha valaki tudja, ni szükséges az egészséges létmódhoz — gondoljuk —, biológus tudja. Iskolánknak erre a boltra züksége nincs, különösen lyen áron, mert ötszáz mé- er sugarú körön belül hét loltot lehet megszámlálni ,z iskolához vezető minden ton, egy kivételével. Ha a tanuló rosszul lett, ?foktatni csak a padlóra, óbb esetben asztalára tud- uk. Szilágyi József tanár Nyírgyulaj Leperzselték Megírta a Kelet-Magyar- rszág 1991. július 23-d.i- án, hogy Gelénes község elterül étét leperzselték, íert olaj repcét is termel z ottani szövetkezet, de osszul megválasztott te- iiletén. „Ebből nem okul- ik az úgynevezett szake­mberek”. Leperzselték Ger- elyiugornyta balterületét, zt is megírta a Kelet-Ma- yarország. „Ebből sem kultakAugusztus hónap- an napraforgó regionozása őzben leperzselték Vitka őrületének egy részét. Kérdem én, a leperzselt yümölcsfaosemetéket, ami több éves” ugyan, hogy adja megfizetni, népi be- zélve a házi kertek leper- aetezéséről! Továbbá: Mi­rt vetnek olyan területre lajrepcét és napraforgót, hol zavarják a kisüzem ertgazdálkodását. Én úgy rzem, hogy ezeknek a zakembereknek jó lenne jra beiratkozni a most iduló gazda tanfolyamokra, ogy megtanulják az igazi örnyezetvédelmet, növény- édelmet, valamint a vetése orgót hogyan kell kialakí- ani. Tisztelettel: N. N. Nyilvános nyugtázás és köszönet mié sebek A Jósa András Múzeum ezúton kíván köszönetét mondani a Magyar Honvéd­ség Damjanich János Gépe­sített Lövészdandárénak, Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gye és Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzatá­nak, az OTP Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Igazgatóságának, a Sze­rencsejáték Rt. debreceni igazgatóságának, a G. Print Irodának, az MTC Press Ki­adványszerkesztőségnek, a GRAFIK Nyomdának, az EXPRESS Stúdiónak, a MÜ- ZSA GMK-nak, a RONDÖ GMK-nak, a Magyar Hon­védség Nyírteleki Helyőrség- parancsnokságának, Földes Polgármesteri Hivatalának, Nyíregyháza Városi Rerdőr- kapitányság közlekedésbiz­tonsági alosztályának, az egri honvédzenekarnak, a Nyír­egyházi Tangazdaság Lovas­klubjának, a Sóstói Lovas­klubnak, a Bujtosi Szabad­idő Csarnoknak, a barabási kőbánya igazgatójának, a SZÁÉV-nek, az Országos Mentőszolgálatnak, a magyar ortodox egyház Szent György vértanúról elnevezett nyír­egyházi egyházközségének, a SZÖVAUT-nak, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Császy László Kollégiumá­nak, a II. Rákóczi Ferenc Honvédkollégiumnak, a ZÖLDÉRT Vállalat megyei igazgatóságának, a KELEr- SÖR-nek, a Nyírkémia Vál­lalatnak a Sütőipari Válla­lat II. sz. gyárának, a Ke- mecsei Termelőszövetkezet­nek, a Nyírség Konzervipari Vállalatnak, a FEFAG-nak és mindazoknak, akik ki- sebb-nagyobb adományokkal támogatták az 1991. augusz­tus 21—22-diki huszártalálko­zó létrejöttét és rendezvé­nyeit. Bene János muzeológus Dr. Németh Péter megyei múzeumigazgató Egy vitéz háza Tisztelt Szerkesztőség! A Kelet-Magyarország 1991. július 16-i számá­ban megjelent „Egy vitéz háza” című írásukhoz sze­retném az alábbi kiegé­szítésemet, illetve meg­jegyzéseimet hozzáfűzni. ... „szülőházát valakik szépen elbontották ...” A közelmúltban elbontott ház (21. sz.) nem Kovács István szülőháza, az Ö szülőháza a lebontott ház melletti ház, a 23. sz. alatt volt. Kovács István szülőházában 1944 augusz­tusától 1944. október 21-ig szüleimmel együtt mi lak­tunk. 1944. október 21-én mára kora délelőtti órákiban el­jöttünk az óvóhelyre, mi­vel a front akkor már a város határában volt. A harcok idején természete­sen nem hagyhattuk el az óvóhelyet, osaik másnap reggel, amikor a körül­mények csendesedtek, a szomszédunk jött mondani, hogy az éjjel a lakásun­kat gyújtóbonniba (?) talá­lat érte (egyesek szerint felgyújtották!) és teljesen kiégett. Amikor elmen­tünk megnézni, bizony már csak a füstölgő ro­mokat láthattuk. Kovács István szobra valóban a lakásuk eüőtt állt (23-as szám előtt!). A szobor úgy ábrázolta Öt, hogy mellén széthúzta a ruházatát. Valamikor az iskolában is úgy „taní­tották”, hogy kivégzése­kor szemét bekötötték, de Ö a kötést letépte és mel­lén a ruházatát félrehúz­ta, mondván: ide lőjenek! Közelmúltban, kutatása­im során halotti anya- könyvben a következő be­jegyzésre bukkantam: Ko­vács István nemzetőrpa­rancsnok, életkora 28 év, a halál oka: lövés, 1919. április 22. Megjegyzés ro­vatban: temetés: szerda du. 5 ó. A proletárdiktatú­ra első áldozata Nyíregy­házán! Tisztelettel: L. G. Tisztelt Főszerkesztő Űr! Elsőként hálás köszönete- met fejezem ki azért, hogy az 1991. jűl. hó 25-én „LAS­SAN GYÓGYULÓ SEBEK” címmel megjelent — közér­deket szolgáló írásomnak — b. lapjában való megjelente­tését — eredeti szöveggel — lehetővé tette. A hivatkozott írásban je­leztem, hogy beadványokkal fordultam a belügy- és igaz- ségügy-miniszter urakhoz, kérve őket. hogy a „»olt közszolgálati alkalmazotta­kat az 1946. évi „B” lista rendelet alapján ért hátrá­nyos intézkedéseket a kor­mány vegye tárgyalás alá és tegye lehetővé, hogy az an- nullált ledolgozott közszolgá­lati éveket nyugdíjba számít­sák be. Örömmel közlöm, hogy a kormány — ígéretéhez híven — 1991. aug. hó 16-i ülé­sén úgy rendelkezett. hogy „a volt közszolgálati alkal­mazottak, akik 1945. év előtti szóig, idejüket a „B” lista következtében elvesztették, ill. nyugdíjukba nem számí­tották be — az elvesztett közszolgálati évek, minden hónapjára havi 100 Ft — visszamenőleges nyugdíj kie­gészítésre jogosultak. Fentieket azért kívántam ilyen részletesen ismertetni, mert bár — b. lapjuk megem­lékezik a kormány aug. hó 17-i ülésén hozott poLitikai ügyek kárpótlásával kapcsolatos in­tézkedésekről, — de a köz- szolgálati alkalmazottak a hírben nem szerepelnek. A kormányszóvivő sem említet­te. Személyem is csak a NépszabadságbóL értesült a kedvező döntésről. Fogadja Főszerkesztő úr kiváló tisz­teletem nyilvánítását őszinte nagyrabecsüléssel: Dr. Bírtha József nyug. t. rendőrőrnagy Nyíregyháza. Eperjes u 10. Megoldódott Tisztelt Kelet-Magyar­ország! Köszönöm, hogy közöl­ték a ház panaszlevelét, mert szinte azonnal meg­oldódott a takarítás és a felvonókezelés javítása is. A Kun Béla u. 26. szám alatti épület lakói Egyoldali kötelezettség Tisztelt Főszerkesztő Cr! A Kelet-Magyarország 1991. szeptember 4-diki szá­mában a 3. oldalon igen ér­dekes cikket olvastam „Ubor­kától .lombhutlásig” címmel, mely — konzervgyári szem­mel — az ez évi felvásárlás sokszor áldatlan állapotairól szólt. Mint lassan már tős­gyökeres mezőgazdasági kis­termelő. a gazdálkodók olda­láról. a termelők részéről szeretnék ehhez hozzáfűzni néhány gondolatot. Teljesen egyetértek a fel­vásárlók. feldolgozók azon álláspontjával, amely szerint nálunk zöldség-gyümölcster­mesztésből túlkínálat van. Rengeteg az olyan kisterme­lő, aki néhány öl területen szerződést nem kötve gazdál­kodik. és próbálja jövedel­mét kiegésztíeni. Éppen ezért egyes növénykultúrák vár­ható termésmennyisége előre nem. vagy csak igen nehezen prognosztizálható. Ez túlkí­nálathoz. jelentős árcsökke­néshez vezet, amit a felvá­sárlók ki is használnak, sok- szor tisztességtelenül. Mi azonban akkor a helyzet, ha a gazdálkodó szerződést köt jó előre valamelyik feldolgo­zó üzemmel?! Nyugodtan felrúghatja, és saját kénye- kedve szerint le is csökken­tette azt akár 10,— Fi/kg-ig is. Mikor érünk el oda ebben a nagy demokráciában, hogy egy megállapodás mindkét fél számára kötelező érvé­nyű legyen? Természetesen az is igaz, hogy a rögzített védőárért nekünk termelők­nek is megfelelő minőségű árut kell átadnunk. Kabaré­műsorba valónak tartom azt a közleményt, amely váro­sunk konzervüzeme előtt dí­szeleg a hirdetőtáblán: „Fi­zetés 90 nap után.” Tessék mondani, az 5—10 forintos paprikaár, a 3—4 fo­rintos parad'icsomár, a 10—15 forintos uborkaár, évi 35— 40%-os infláció mellett mennyit ér 3 hónap múlva?! Mit ér az ugyancsak szerző­désben rögzített 10 napos fi­zetési határidő?! Végezetül a paradicsom felvásárlási áráról, az ezelőtt 5—8 évvel is 3—4 forint volt már! Hol vannak már azóta a vető­mag, műtrágyák, növény­védő szerek árai; és hol van­nak a befőttek, savanyúsá­gok árai?! A kedves nyilat­kozó a termelési költség szá­mításánál igen csak alul ma­radt. Tisztelettel: Szíjártó István Nyíregyháza. Ifjúság u. Több megértést A KM. 1991. szeptember 6- i számában olvastam a tisza- eszlári állapotokról, az ott élő cigányság és nem cigányok viszonylatában. Vegyes érzel­mekkel, egyre erősödő felhá­borodással olvastam az egyébként kézenfekvő ténye­ket. Igaz ugyan, hogy nagyon sok lényeges és ebben a szi­tuációban alapjában perdöntő tényekről nem szól a fáma. Nem látom be például, hogy olyan községben, ahol ilyen nagy létszámú cigány­ság van jelen és nem utolsó sorban működik egy legitim cigányszervezet, miért nem vonták be a cigányságot a polgárőrség munkájába. A mintegy 100 tagú polgárőrség a nem cigányok védelmében, a cigányság ellen jött létre. Akkor, mikor Közép-kelet Európa a kisebbség problé­máinak megoldását sürgeti, és a jelenlegi kormányzatunk is azon fáradozik, hogy a ha­tárainkon kívül élő kisebbsé­gekkel szolidaritást vállalva, azok helyzetén enyhítsen, ná­lunk ilyen szélsőséges és sa­játságos eszközökkel lépnek fel a cigányság integrálódása érdekében. Ismert tény, hogy megyénkben az előítélet még mindig ot kísért a falvakban. A cigányról kialakított kép: nem dolgozik, iszik, lop. És miután genetikailag is külön­bözünk, könnyen általánosí­tanak az emberek. Valóban történtek változások, sőt ta­pasztalataim alapján egyes önkormányzatokon belül nem az eszlárihoz hasonló, hanem jóindulatú, ugyanakkor neve­lési szándékra utaló intézke­déseket foganatosítottak. Kormányunk a pozitív diszkriminációelvét elfogad­ta, egyfajta védelmet biztosít­va a kisebbséggel szembehe­lyezkedő megnyilvánulások­kal kapcsolatban. Kérem az önkormányzatok vezetőit, le­hetőleg ne engedjék, hogy bo­tokkal, gázsprével, vagy ha­sonló radikális módszerekkel „törjék be” a térségükben élő cigánylakosságot. Meggyőző­désem, hogy a cigányvezetők bevonásával józan megfon­tolt érvekkel sokkal többre lehet jutni, mint erőszakkal, mert az erőszak csak erősza­kot szül, és ezzel visszaszo­rítjuk a cigányság már itt-ott megindult fejlődését. Kovács Attila cigánymunkások és vállalkozók szövetségének Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke INDULAT HELYETT... „Mi nem akartuk ezt, nem mi kötöttünk bele a polgár- mesterbe. Nem tudom, mi­nek köszönhető, hogy ennyi­re népszerű lettem az újság­jukban. Tessék elhinni, nem szeretek másokkal köteked­ni, engem és a feleségemet kezdtek ki egyoldalúan...” Többek között ez áll Varga Ferenc és felesége — kölesei lakosok — szerkesztőségünk­höz intézett terjedelmes írá­suk kísérőlevelében. Miután csaknem egy újságoldalnyi a válaszuk, arra kényszerü­lünk, hogy annak lényegét foglaljuk össze. Az ügy még 1990. novem­ber elején kezdődött: cikk jelent meg lapunkban a köl­esei polgármesterjelöltekről. Közöttük volt Varga Ferenc is, aki a cikknek egyik, a későbbi polgármestert sértő állítását magára vette. A házaspár szerint minden baj itt kezdődött, mert „ellenlá­basa” volt egy ideig a ké­sőbb megválasztott polgár- mesternek. Ez év június 28- án újabb írás jelent meg la­punkban, amely a Varga házaspár panaszát igyeke­zett tisztázni, „Volt-e bosszú a döntéseiben” címmel. Munkatársunk a házaspár nevében a polgármesternek szegezte a kérdést: mennyi­ben befolyásolta Vargáné el­bocsátását 17 évi munkavi­szony után a tanácsról — önkormányzattól — az, hogy a férje is indult a választá­son. Vargáék a polgármester érveit egyoldalúnak tartják, s hosszan vázolják, nem azért került ki munkahelyé­ről a feleség, mert nem tud számítógépet kezelni, hiszen — szerintük — mások sem tudnak, mégis ott maradhat­tak ... Motiválja a feszült helyzetet egy teíekügy is. Korábban sok éven át bérelt a falu közepén egy telket' a Varga család, ahová nem le­hetett építeni. Később meg akarta venni, de hiába pró­bálkozott, nem az övé lett, hanem a polgármesteré. „Amikor mentem a táskám­ban a pénzzel, az »egyik tu­lajdonos szinte kirúgott.” Per lett a telekügyből, amit — miként Varga Ferenc leírja — az ő kérésére fejeztek be, mert csalódott az emberek­ben, a közigazgatás tisztasá­gában. „Én lemondtam a te­lekről a békesség érdeké­ben.” Nem is ez utóbbi a Varga házaspár fájdalmának az oka, sokkal inkább az, hogy két gyermekük van, a férj 67 százalékos rokkant, szív­beteg, kéthetente kórházba kell járnia kontrollra, s a feleség munkanélküli, hely­ben pedig munkalehetőség nincs. S bár — szerintük — a polgármester, aki koráb­ban tanácselnök volt, objek­tív nehézségekre hivatkozott a iegutóbbi cikkben, ezt ők nem tudják elfogadni, mert a humánum helyett bosszút éreznek a feleség felmondá­sa mögött. Hosszan lehetne még so­rolni a sokfelé ágazó törté­néseket, érveket — olykor már vádaskodásokat —, ami talán eltakarná a lényeget. Azt, hogy egy nehéz hely­zetbe került család megke­seredett segélykiáltásáról van szó, s most már nem tudnak határt szabni mon­dataiknak. A levélben és a személyes megkeresés után — a lehe­tőség határáig — lapunk munkatársa szerette volna tisztázni az ügyet, úgy tű­nik, hiába. Miként Varga Ferenc elmondta: nem új­ságcikket akaró, hanem em­berséget, s hogy ne a bosz- szú, a visszaütés (amire ők úgy vélik, nem adtak okot) jellemezze ügyüket. Mit tehetünk ilyen eset­ben? Csupán egyet: bár­mennyire is elmérgesedett a helyzet, s bárhogyan is ne­héz munkához jutni, azért mégiscsak le kellene ülniük az érintetteknek, polgármes­ternek és panaszosnak szem­től szembe, tisztázni valós és vélt sérelmeket, s legalább megpróbálni a segítségadást. Végtére is Vargáné hosszú időn át elismert munkával bizonyította szorgalmát, s nem riad vissza semmilyen munkától, sokkal inkább tartózkodni szeretnének mindenféle pereskedéstől. Bizonyára a házaspár is kö­vetett el hibákat, hangozta­tott durva sértéseket, a vita, a tárgyalások hevében, s vélhetően történtek hibák a másik oldalon is. A legtisz­tességesebb cselekedet most már az volna, ha kölcsönö­sen félretennék a sérelme­ket, s a megértést, a segít­ségnyújtást értékelhetné ne­mes gesztusnak a falu kö­zössége. (A szerk.) 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents