Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-10 / 187. szám
Kelet-Magyarország 3 991. augusztus 10., szombat HÁTTÉR Önmagába kapaszkodó falu a Ez a Paszta nem puszta Balogh Géza at Ügyvédi törvény Puha, augusztusi csend terpeszkedik az utcákon, s Pusztadobos, nevéhez illően kihalt, mint egy puszta. Aki csak teheti, kint hajladozik a határban, vagy lent a kertben, szedik az uborkát. Sok értelme persze nincs, mert a kutyának sem kell... Ám ha már megtermett! Már most is látszik: Pusztadobost az uborka sem húzza ki a sárból. Hát akkor mi? — kérdezheti joggal az olvasó. Nem kell se a disznó, se a tinó, se a búza, se az alma ... Akkor mi lesz? Nem tudja erre a választ a nyírmadai téesz pusztadobosi kerületének vezetője, Bunics Sándor sem. Ám furcsa módon az agrárszakembernek csak az egyik szeme sír... Igaz. a másik sem nevet, de legalább mosolyog. Tiszteletdíjas polgármesterként sokadmagával egyetemben annak örül, hogy faluja annyi számkivetett esztendő után végre talpra áll. Legalábbis megvan a reménye erre. A Nyírmadával jó húsz éve kötött kényszerű házasságuknak tavaly lett vége, s elindultak a hőn áhított önállóság útján. Az igazat megvallva, túlzás lenne azt mondani. hogy a község örömmámorban úszik, inkább a csendes bizakodás jellemzi most őket. Bár a polgármester a gondokkal kezdi. — Sajnos padlón a madai állami gazdaság, s igen sok társához hasonlóan a madai téesz. Pedig a legtöbb falum- belinek ez a két gazdaság jelentette eddig a biztos kenyeret. Ráadásul a pesti, meg a Pest környéki üzemekből megjöttek a munAz óvodában vége a nyári szabadságnak, gyülekeznek az „ifjak”, a szerző felvétele kanélküliek ... úgy hogy van gondunk elég. Érthető hát, a polgármes- ter-kerületvezető egyik szeme sír. Ám miben bízik? — A pusztai ember szorgalmában. Aki nem járt még Pusztadoboson. annak el kell mondanunk. hogy ritka szorgalmas, s ritka konok emberek élnek itt. Az első bizonyítására a példa a szépen gondozott — még a lakatlanok is — porták. A másodikra: a kollektivizálás idején az alig ezerötszáz lekes faluban több mint hetven család mondott nemet. Egy alaposabb szociológiai vizsgálat lenne hivatott arra. hogy kiderítse, ki is járt jobban, ám ami tény, itt a kisgazdaság, a vállalkozószellem mindig is virágzott. S szerencséjükre a termelő- szövetkezet vezetői akceptálták is ezt. A pusztai határban most is majdnem kilencvenen termesztenek dinnyét, s lassan beérik a termés. Fogadtak ők persze kerülőt, ám azért nem árt. ha más is odaveti a szemét. Például a helyi polgárőrség tagjai. Többek között Bunics Sándor is. aki pont tegnap éjjel volt szolgálatban. Álmos is erősen, ám a vállalt kötelezettségei alól ő sem húzhatja ki magát. Most például az újságírót kell kí- sérgetnie. Ám mikor egy idős gazda, nevezetesen Papp József, aki történetesen rokon is, megállítja az autónkat, felderül az arca. Mert a rokon jó hírekkel szolgál. — Sanyikám, lesz olyan szőlőtermés, hogy még a dombok tetején is bor fog folyni. Igaz, van még neki a tavalyiból is. regnál is bennünket. hogy kóstoljuk már meg ugyan . . . dehát a kocsi, a munka! fgy aztán annyiban maradunk, hogy szüretkor feltétlenül bekopogunk hozzá. Akkor majd elmondja, hogy negyvenkét éves fejjel miképp szerezte ő meg az ács-állványozó szakmát, beszél majd arról, milyen volt a pusztadobosi ingázók élete, akik bebarangolták a fél Dunántúlt, s megbeszéljük majd. miért olyan jó dolog, hogy Pusztának megint helyi vezetői vannak. Egy riportsorozat is kitelne ennyiből, annyira mindenesetre még futja, hogy megtudjuk, mi volt az ön- kormányzat első teendője. Az. hogy összeszedték a falu határában szétszórt tömérdek hulladékot. Hatvanhét teherautónyi rakományt vittek el a kijelölt szeméttelepre. s eldöntötték, ebben ezentúl nem ismernek tréfát. Arról pedig még beszélni is kár, hogy járdákat építettek, utakat kátyúztak ... hisz mi más lehet a dolga egy önkormányzatnak, egy képviselő-testületnek, hogy mindent megtegyenek azért, hogy jól érezze magát az ember saját falujában. A Fémmunkás balkányi gyára is nehézségekkel küszködik. A gondok enyhítésére különböző piaci lehetőségek után kutatnak. tJj termékük a modul rendszerű „Flóra” növényház a lakosság részére készült a gyár által hengerelt profilokból. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Nyíregyháza (KM — K. D.) — Megjelent a módosított ügyvédi törvény, mely reform jellegű elemeket is tartalmaz, megváltoztatva bizonyos korábbi intézkedéseket, gyakorlatot. Főbb, az állampolgárokat is érintő elemeiről tegnap tartott sajtótájékoztatót dr. Borsy Zoltán, a megyei ügyvédi kamara elnöke. Egyik leglényegesebb új eleme, hogy ezentúl minden olyan magyar állampolgár, aki megfelel az előírt feltételeknek, az ügyvédi kamara tagjaként gyakorolhatja ezt a hivatást. Vélhetően számos ügyvédi munkaközösség felbomlik, illetve átalakul, mert lehetőség nyílik egyéni (ma gán) ügyvédként folytatni e tevékenységet. R eggel van. A nap bekandikál az ablakon Szemhéján mázsás súly, így lehunyva is bántja a fény. Keze elindul, az alacsony sezlonról leér a padlóra. Reszkető ujjai matatva haladnak előre. Végre megtalálja, amit keresett. Borosták keretezte szája megrándul, talán, ha nem lenne ilyen korán, még mosolyogna is. Szorosan fogja a kincsét. A hosszúnyakubol hiányzik a dugó. „Muszáj, hogy legyen benne!” — gondolja. Megnyugszik, a folyadék meglöttyen az üvegben. Megtartotta régi jó szokását; soha sem issza ki fenékig. Felemeli fejét, minden tagja fáj. Kész szerencse, hogy nem vetkőzött le. . . „Mikor is jött haza?” Nem gondolkodik tovább, a homloka körül egyre élesebben hasogat. Félig felkönyököl lendül a kezébe fogott flas- ka. Egy slukk, .. .kettő..., néhány csepp lecsurog a szája szélén, de nem érhet messzire, mohó nyelve utána nyúl, „minden szemernyiért kár”. Érzi, tudja, hol )ár az alkohol, mintha röntgen előtt állna. Most ér le a gyomorba, innen indul bizseregve a test többi részébe, szinte a lelkét is átjárja a zsibbadás. Feje, idegei már konstatálták a szeszt. Sokáig szájánál tartja még az üveget, szája kiszáradt, de egyre csak nyel. Zihálva feláll. Fogai megszűrik a levegőt. A pár perces „kólintásnak” nyoma sincs. Inni kell, zakatolja benne valami. Tapogatva keresi az ajtó kilincsét, a kulcsot rég elhagyta. Elindul. A kocsma még zárva. Zsebében aprópénz csörög hosszas kutatás után egy gyűrött százas is előkerül. Egy „kettesre” eleg, és már az ABC pénztáránál simogatja a kisüstit. Alig lép ki az ajtón, idegesen csavarja le a kupakot. Megcsapja a pálinka jellegzetes illata megnyugszik. „Érdekes, még a szaglása is milyen jó” — morfondírozik magaban. A folyadék merge marja a torkát. Fején félrebillen a sapka. Megissza a felet. A téren átcsoszogva szinte süti a zsebét az ital. Újra csak előveszi. A hatás nem marad el, mintha fejbe kólintották volna. „Mi van velem, már egy kéttengelyes is kicsinál?” Az üveget majdnem elejti. A parkszéli fának támaszkodik. Feje le- kókad, zavaros karikák cikáznak szeme előtt. Lassan lecsúszik, majd oldalra dől. Hiába minden próbálkozás, csak a könyöklésig jut el. Emberek jönnek, megbámulják, összesúgnak. Egy csuklás riasztja el őket. Autósok kerülgetik. Beszélni próbál, de a szavak artiku- lálatian zajjá silányodnak szájában. Két fiú megsajnálja:: „Fáj valamije, papa?” „Ne hívjunk mentőt?” Szólna, de csak hangfoszlányokra telik. Azok félreértik, mérgesen húzzák oldalra. „Minek ivott ennyit vénember, itt legalább nem üti el semmi”. Nézőpont) Időszerűtlen? Györke László Á KM augusztus 3-ai mellékletében Fodor Tamás országgyűlési képviselő nyilatkozott az SZDSZ kulturális koncepciójáról. A koncepció egészével nincs vitám, viszont meghökkentett egy mondat: „Egy olyan korszakban, amikor a határok lebomlását látjuk, amikor az egységes Európa meglétét tapasztaljuk, amikor a nemzeti kultúrák életben maradását éppen az Európai Közösség jelentheti — a «■nemzeti« túlhangsúlyozása időszerűtlen.” Nem akarom itt és most az egyetlen mondaton belüli ellentmondásokat, a napi politika realitásaitól elrugaszkodást boncolgatni. Mert, ugye, hol van még az a bizonyos Európai Közösség, Európa-haz stb. Hiszen a vak is látja, hogy az Európába vezető úton igen sok a buktató, a csapda, a vakvágány. Kell-e vajon utalni a jugoszláviai, romániai, szlovákiai, szovjetunióbeli eseményekre, megnyilvánulásokra, vadhajtásokra? Ma azt nyilatkozni, hogy az „egységes Európa meglétét tapasztaljuk” — legfeljebb kívánalom, de nem tény. Nem is ez a gondom, hanem a koncepció lényege, amely „a -nemzeti» túlhangsúlyozása időszerűtlen" mondattöredékben ölt testet. Először is: mi az, hogy „túlhangsúlyozása”? Nincs nemzetietlen, nemzetek feletti, nemzeten kívüli kultúra. Még a zeneszerző, a képzőművész is a nemzeti kultúrából táplálkozik, hiszen számukra is fontosak a gyökerek. Csak a nemzetin át juthat el az egyetemesig. Valamit nem volna szabad feledniük e koncepció hirdetőinek sem. A francia, a német vagy épp az angol nem úgy lett európai hogy közben megmaradt franciának, németnek vagy épp angolnak? Valahol a kettőt ötvözni kellene a szélsőségek elhagyásával. Nemzeti önbecsülésből kiindulva tisztelni a másikat. Tisztelni és tanulni tőle. De nem majmolni vagy becsmérelni attól függően, mely égtáj felé fordulunk. Vaszócsik Maliid írja Minkácsrál Kárpátalján 16 különböző, magyar anyanyelvű öntevékeny kör működik, örvendetes módon egyre több a Felső-Tisza-vidék szór- ványmagyarsága körében alakuló anyanyelvi és irodalmi körök száma. Munkájuk koordinálásával hivatott foglalkozni a most alakuló öntevékeny klubok vezetőinek területi klubtanácsa. Az eddigi tapasztalat is bizonyította egy ilyen összefogás szükségességét. Laszlóvszky József, a budapesti ELT E bölcsészettudományi kar középkori régészeti tanszék adjunktusa „A magyar szent korona és koronázási ékszerek ” c., diavetítéssel és zenével kísért előadást nagy érdeklődéssel hallgatta Munkács, Sárosoroszi, Visk és Técsö közönsége. Vincze Árpád, a Budapesti Országos Úma- gyar Kultúra Baráti Társaság alelnöke „Az ösmagyarok kultúrája” c., diavetítéssel és zenével kísért előadása Munkács, Huszt, Visk, Técsö hallgatói körében nyert nagy elismerést. Sorolhatnám tovább az összefogás eredményeként létrejött előadásokat. Kul- túrkapcsolati és együttműködési szerződést írtak alá a Nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központ és a Munkácsi Rákóczi Kór vezetői. Ennek köszönhetően a művelődési központ több részlege látogatott el hozzánk: a Mesekert Bábszínház Nagydobrony, Dercen, Fornos, Szernye, Barkaszó, Munkács legkisebbjei előtt életre keltette a közkedvelt mesealakokat. Ezt a művelődési központ Primavera balettcsoport huszti bemutatkozása követte, mely már ezelőtt sikeresen szerepelt Técsön és Munkácson. Remélhető, hogy a jövőben még szorosabbá válik ez a kapcsolat. Kommentár Külcsín Cselényi György „A üzleti tárgyalásokon a magyar fél sokszor azt bizonygatja, mit, miért nem lehet, ahelyett, hogy azon igyekezne, az akadályokat az útból miként háríthatná el. Azt is tapasztaljuk: a magyar zöldség gyümölcs termelők jelentős része júgy viselkedik, mintha, szívességet tenne azzal, ha valakinek eladja áruját.” E szavak la közelmúltban német üzletemberek szájából egy Nyírbátorban megtartott zöldségkonferecián hangzottak el, ahol iá környék mezögazdasagi termelőit a Közös Piachoz tartozó országok értékesítési tehetőségeiről, valamint a szabványelőírásokról tájékoztatták. Mivel Németországnak jó a vásárlóereje, ezért Magyarországnak kitűnő üzleti lehetőségei lennének akkor, ha változtatna a szemléletén, s tartós, tetszetős és környezetbarát csomagolóanyagokat alkalmazna, továbbá szigorú minőségellenőrző szolgálattal megakadályozná azt, hogy ütö- dött, rothadt, éretlen, nem tiszta stb. zöldség és gyümölcs kerüljön a többi közé. Mindezek miatt hazánk hatalmas kárt szenved, mert a német vevőnek a rossz áru olcsón sem kell. De a szépen becsomagolt, s jó minőségű termékért hatalmas árt is hajlandó megfizetni. Hazánk talajadottságai és klimatikus viszonyai kedvezőek, a mezőgazdászok kellő szakismerettel is rendelkeznek, de a nem megfelelő válogatással, hűtéssel és szállítással sok mindent elrontunk, pedig mindezeket egy 'kis odafigyeléssel, precízebb munkával el lehet kerülni. És végre meg kell értenünk: a zöldség-gyümölcs nyugati exportja részünkről nem szívesség, hanem zsebbevágó érdekünk. TÁRCA
