Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-08 / 185. szám
1991. augusztus 8., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 11 Felújítják a kápolnát Volna mii Mentik a vagyont ? ... címmel cikk jelent meg a Kelet-Magyarország 1991. július 29-i számában. Az említett cikkben nyilatkozó munkástanács-képviselő sem a vagyonmentéssel, sem a szakszervezetek házában lévő irodahelyiségekhez való jutással nincs tisztában. Jelenleg a házban lévő ágazati szakszervezetek nem bérleti díjat, hanem úgynevezett közüzemi díjat fizetnek, ami világítás, fűtés, telefon, telex, takarítás, stb. Ezekről a kötelezettségekről korábban már kétszer tájékoztattuk a Munkástanács országos és megyei képviselőit is, amit akkor tudomásul vettek. Azt azért el kell mondani. hogy úgy a Ligának, mint a Munkástanácsnak volna miből fedezni a közüzemi díjakat, mivel az MSZOSZ-tól az előbbi 40 millió forintot, az utóbbi 7 millió forintot kapott, még a vagyonosztozkodás előtt, illetve anélkül. Azt hiszem, ha a két említett szervezet budapesti vezetése fontosnak tartaná a vidéki szervezeteket, megtalálná a módját megfelelő bérlemény igénybevételére. Gégény István képviselet-vezető Köszönet Örömmel olvastam a Ke- let-Magyarország 1991. július 4-i számában megjelent cikket, amely a megyében dolgozó postásdolgozók által a Szakma Ifjú Mesterei vetélkedőn elért eredményéről tudósít. Köszönetemet fejezem ki a megjelent írásért, amely- lyel a postásdolgozók jó szakmai felkészültségére hívja fel a megye lakosságának és az. újságolvasók széles táborának figyelmét. Megyesi Gyuláné Postaigazgatóság gazdasági igazgatóhelyettes Utolsó helyen a termeiül Tisztelt Főszerkesztő Űr! A Kelet-Magyarországban 1991. június 12-én jelent meg „Kérdőjel...” című cikkük. Az ékszerbolt kirakatának betörésével kapcsolatban, melyben elhangzik, hogy a betört kirakat nem volt biztosítva. Ezúton szeretném közölni az új rendőrkapitánnyal, hogy az érintett kirakat dupla biztonsággal van ellátva. Erről egyszerű szemrevételezéssel is meggyőződhettek volna. A készülék működött, ezt bizonyítani tudom. Azt nem tudom, hogy a kiküldött járőr merre járt, mit nézett meg, de ez nem az én feladatom. Sajnálom, hogy egy ilyen kényes ügyben a másik felet meg sem kérdezték. Nagyon „rosszkor ’ jött a reklám, mivel minden üzletben, ahol dolgoztunk, a kirakatokban elhelyezünk egy matricát, amely közli, hogy az üzlet vagyonvédelmi rendszerrel van ellátva, és tartalmazza a kivitelező cég címét, telefonszámát. Nevem adom a munkámhoz! Balogh Mihály ügyvezető igazgató HIREX—TÜVAT1 Kft. Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kinek hisz a termelő? Hol a haszna a termelőnek? Ki védi érdekeit? Miért kell be- csapottan élni egy születő új társadalmi formációban az értéket termelő embernek? Sok, a fentiekhez hasonló gondolat kavarog a ma földet, kiskertet, háztájit művelők fejében. A minap, pontosabban augusztus 3-dikai Kelet-Magyarországban vegyes érzelmeket kiváltó, mégis egyfajta, a megoldásra törekvő cikket olvashattunk. „A szerződés nem kötelez. Plusz öt forint uborkára”. Sok beregi kistermelő sóhajtott fel „no, végre történik valami” mondták, s az egész megyére érvényes. Ugye, bár megértünk már az átalakulás során „tejcsatát, sertéscsatát, uborkacsatát, almacsatát” és úgy gondolom, — tán ezzel nem egyedül vagyok — még számos csatát fogunk megélni és vivni, hogy végre a termelő ne a ráfizetésből éljen. Ó áhított „Piacgazdaság” ahol a szerződés nem kötelez! Te tudod legjobban, ha egyszer kezet ráz a paraszt és szóban megállapodik, neki nem kell az írás. Egyébként ez nem ismeretes a piacgazdaságban, ott az adott szó mindkét fél számára szent és sérthetetlen. Mi is a bánata a mostani uborkater- melőnek? Kiskertjét behálózta s ezzel többszörösére növelte területét, hisz nem a földön, a kordonon kúszik a növény, öntözte, míg nem volt eső, védte a betegségtől, kora reggeltől késő estig vele bíbelődött, szinte benne él, s midőn munkája gyümölcsét szedi, egyre csak szitkozódik. „Inkább tépnélek ki tövestül, magadra hagylak, mint engem hagyott az ország, betegségedben nem gyógyítlak tovább, virágodból ne legyen termés”, s közben kényszeredetten, ősi ösztönére hallgatva szedi a termést, potyognak könnyei, verejtékétől vizes az inge, gatyája, szoknyája. A TERMÉS csupa nagybetűt érdemelne, de bol- hányit sem kap ebben az alakuló piacgazdaságban. Pedig milyen szép és mutatós az első osztályú (6—9 cm-es) a zöld hálózsákban. Nekem a nagyobb is tetszik, a 10—12- es, sőt a salátának való óriás is, hiszen fiatal, nem túl érett, napjában szedik a kordonokat. Sajnos, az utóbbi kettőre nincs igény, így aztán uborkát eszik a malac, a csirke, a kacsa és növekszik tőle a trágyadomb is az udvar hátsó szegletén. A Tiszaszalka és Tiszavid közötti átvevőhelyen az van kiírva, hogy 6—9 cm-es 10 Ft/kg és ennyiért vette át az átvevő augusztus 2-dikán, s ennyi lesz augusztus 5-dikén és azt követően is úgy hírlik, mert „az újság azt ír, amit akar”, mert ez a hír vágyálom csupán és nem sorolom tovább a minősítést. Jó lenne, ha újságon keresztül hitelt érdemlően elkísérnénk az uborkát a termelőtől a fogyasztóig vezető útján, s egy- egy állomásán elemeznénk az árát is. Talán mutatna egy s mást, egyfajta tanulságul is szolgálhatna a tapasztalás. Hiszen most vele párhuzamosan vívjuk a gabonacsatát, s jön nem is sokára a burgonya, a kukorica, az almacsata is. A piacgazdaságban még az átmeneti időben sem állhat utolsó helyen a sorban a termelő s akár 90 napot is várva az áru átvételére, a pénzre, mert ez nem ösztönöz, ez nem vonz, ez taszít, s nem csupán a termeléstől, hanem mindentől, ami körül vesz bennünket. Tisztelt Főszerkesztő Ür! Önhöz fordultam, mert bízom az írás erejében, mert hiszem, hogy tiszta szándékkal, emberibb összefogással úrrá lehetünk minden nehézségen. Kazinczi Ferenc Tiszavid Mi helybeli lakosok falunk múltbeli hagyomány- ápolói, a jövőnek keresztény értékmegőrzői elhatároztuk, hogy a római katolikus emlékművet (kápolnát) felújítjuk, rendbe tétetjük, tatarozzuk. Fáradozásunk gyümölcsét hadd élvezze további lelki életünk és az utókor. • E munkát felajánljuk a II. János Pál pápa őszentsége máriapócsi látogatásának tiszteletére és emlékére, melyet (e gesztust) az emlékművön (kápolnán) egy kis márványtáblával szándékozunk megjelölni. A jövőben szeretnénk ott áj Latosságot tartani. Restaurálási szaktanácsadásért (Takács János plébános úr javaslatára) az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács Irodájához (Budapest V., Károlyi M. utca 4—8., III. em.) fordultunk, mert a szoborhoz mi nem nyúlhatunk, valamint kértük a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság Szerkesztőségét is, közbenjárásra. Családonként 100 Ft-ot kértünk e célra, vagy íélnapi fizikai munkát. Az adakozók közül egy bizottságot választottunk, s egy ügyintéző titkárt, aki lebonyolítja az egészet. Augusztus 15-re tervezzük az átadást, a beszentelés, avatás 2C-án lenne, községi ünnepséggel egybekötve. Marofka Imre ügyintéző, Aranyosapáti, Kossuth út 8 a. 4631 Kisasszony havában Szűk esztendőben is... Mi, a Szamostatárfalvaí öregek Napközi Otthonának klubtagjai, valamint alkalmazottjai, köszönetét mondunk a Porcsalmai „Szat- már” Mg.Tsz. vezetőségének, azért a figyelmes gondoskodásukért, hogy még ma is, tisztelettel és odaadó figyelmességgel gondolnak azokra a volt aktív termelőszövetkezeti tagokra, akik már a helyi ÖNO-ban töltik munkával megszerzett és meg is érdemelt békés nyugdíjas napjaikat. Mint az előző években, idén is egynapos kirándulásban részesítette azokat a nyugdíjasokat, akik arra igényt tartottak. Július 14-én, ezt a jutalomként kapott napot a hajdúszoboszlói üdülőben töltöttük, nyugdíjasok és alkalmazottak egya*- ránt. Ottlétünk ideje alatt jól éreztük magunkat, nemigen panaszkodhat senki sem az ellátásra, sem a szabadon választott foglalkozásra! Voltak finom ételek, hűsítőitalok, amit a termelőszövetkezet pénztárcájából fedeztek a résztvevőknek. Köszönet érte az illetékeseknek, azoknak, akik az effajta ellátásról, még a mese szerinti hét szűk esztendőben is tudnak módot és lehetőséget találni! Mindenesetre nemes cselekedet volt! Az ÖNO klub tagjai, alkamazottjai. A régi naptárak és a népi szólás augusztust nevezte Kisasszony havának, mint ahogy Kisasszony napjának szeptember 8-át, lévén e nap Szűz Mária születésnapja. Augusztusban szinte egymást érik az egyházi ünnepek. Elsején volt Péter, a láncra vert Szent Péter je- ruzsálemi és római börtönökből való csodálatos szabadulásának ünnepe, ezért nevezte a nép ezt a napot Szent Péter vasaszakadásá- nak. Ötödikén a Havas Boldogasszony ünnepe, mert Rómában azt a helyet ahová a Santa Maria Maggiore templom épült, e napon hó borította. Hatodikén, az Ür színeváltozásának ünnepén a Tábor , hegyen Jézus testi alakja a Szentlélek fényességében jelent meg az apostolok előtt, miközben az Atya szava hallatszott: „Ez az én szerelmetes fiam, akiben én gyönyörködöm.” Tábor Ugomyán „Végre mt|szayiiltaiiT’...(?) Tizenötödike Nagyboldogasszony napja Szűz Mária mennybemenetelének ünnepe, amikor szokás volt az istentisztelet után az oltár előtt mezei és kerti virágokat szentelni. Húszadikán lesz Szent István királyunk és hazánk, a Magyar Köztársaság ünnepe, amelynek ünnepélyességét, fényét az idén II. János Pál pápa ittléte és misék celebrálása is emelni fog Az idei augusztusunkban nemcsak ezek a békés ünnepek lesznek, hiszen jogerőre emelkedik a kárpótlási törvény, és a békétlenség csírái máris adottak. Mert aki így-úgy birtokon belülre fészkelődön, azt nehéz lesz onnan elmozdítani. Ennek a rögös útnál' mégis neki kell vágni, hogy reményünk Jegyen egy tényleges megbékélésre, az ünnepek méltó áhítatára. Cserbakőy Levente A Hajdúböszörményi Rendőrkapitányság a Közlekedésbiztonsági Tanács hajdúböszörményi elnökségével hét éve szervez közlekedési szaktábort általános iskolás korú gyermekek részére, melynek célja a gyalogos és kerékpáros -közlekedés alapvető szabályainak elsajátítása. Július 14—23-a között a gergelyiugornyai ifjúsági tábor adott otthont a tábornak. Vendéglátónk, a vásárosna- ményi polgármesteri hivatal minden elkövetett, hogy jól érezzük magunkat, ennék ellenére néhány dologról szeretnék írni Önöknék. Ki kell jelentenem, hogy baLkáni állapotúk vannak a közlekedésben. Kritikán aluli a forgalomszervezés az üdülőtelepen. Gépkocsi teherautó hátán, rodeózás, szabálytalan parkolások. A közterület-felügyelők tevékenysége hatástalan. Az ifjúsági tábor területét mindenki parkolónak nézte, két- három nap kellett hozzá, hogy tudomásul vegyék: a gyerekek szeretnének nyugodtan pihenni. Gyenmdkeinlket is utolérte az országos vírusfertőzés. Több fiú gyomorpanaszokkal ' bajlódott. Egyik este az ügyeletest kihívtuk Namény- ból. Nem nagyon tetszett neki, a vizsgálatot még három méterre a gyerekektől végezte el, úgy állapította meg. hogy tüszős mandülagyulla- dása -van a gyereknek. Hosz- szas könyörgésre adott egy injekciót a lázas, hányó gyereknek. A tábor elején jelezték, hogy gimnazisták fognák ebédelni. Megjöttök, felsőbbrendűségük tudatában köszönés nélkül elvonultak. Pár perc múlva jött egy majdnem síró kislány, aki arra panaszkodott, hogy a megterített asztalokhoz leültek a gimnazisták, hiába szóltak nékik. Amikor ezt szóvá tettem, a vel-ülk lévő pedagógus, halálra sértődött. Kedves tanárnő, én nem vagyok pedagógus, nem tanítok. Viszont az általam szervezett pedagógus nélküli táborba a meghirdetés napján elfogymiak a helyek. Lehet azért, mert mi mindig két lépéssel járunk a gyerekek előtt? A gyerékek jól érezték magukat a táborban, a vendég szeretet kárpótolt, bennünket Köszönetét szeretnék mondani Máthé Tóth Árpádnak a naményi polgármesteri hi vatalból, Herceg' Andrásnak, az üdülő gondnokának és Klárika néninek, a tábor gazdasági vezetőjének. Lelesz György rendőr főhadnagy, közbiztonsági osztály vezetője, táborvezető Szövetkezetünk az utóbbi időben többször szerepelt az Önök lapjában. Ez a szereplés a korábbi évek pozitív megnyilvánulásaival szemben negatív volt. írtak ellenünk névvel és névtelenül. Én most a névvel írt levéllel, levelekkel szeretnék foglalkozni. Három ilyen jelent meg a közelmúltban, írójuk Szilvási Sándorné, szövetkezetünk nyugdíjasa. Konkrétan amire reagálok az 1991. július 31-én „Végre megszabadultam” címszó alatt jelent meg. A levélíró írja: „Húsz évet dolgoztam”. Kérdem én, ha valaki ennyi ideig dolgozik egy munkahelyen, az a munkahely olyan rossz lehet, ha eddig kibírta? Gondolom nem. Vagy pedig esetleg képességei miatt nem mert munkahelyet változtatni .’ Továbbá a levélíró, „nem tudok tíéle- n\ ugodni, milyen módon on- g dtek el". Szilvási S.ándor- 1 nét senki néni engedte, illetve küldte el. A levélíró kérte, hogy mivel húsz. éve itt dolgozik betanított varrónőként, egészsége -megrendült, lába beteg, nehezen mozog, és dolgozik, járuljunk hozzá kórengedményes nyugdíjazásához. Kérelmét írásban a vezetőség elé terjesztette. A vezetőség hozzájárult a korkedvezményes nyugdíjazásához. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet saját terhére kifizette nyolc hónapra a folyósítandó nyugdíjat. Én úgy érzem, hogy ez messzemenően humánus megoldás volt. Rossz emberi szokás, tisztelet a kivételnek: „Add oda a kisujjad, utána kell az egész karod." Ezen az elven kiindulva követelte levélírónk további háromhónapi felmentését, ami nem kötelező, hanem csak valóban adható. „Valakit vagy valakiket elbúcsúztattak”. Akire a levélíró céloz, hogy pecázni a levelein tóba jártak, valóban nyugdíjba ment. Hosszú éveken (35 év) keresztül dolgozott, sokáig mint kötéltonó, majd később szabászként egv üzemben egy műszakban a levélíróval. Egészsége megrendült, mozgássérült, leszázalékolták, munkaviszonya megszűnt. Hivatalos búcsúztatása nem volt de arról tudok, hogy kollégái, akik a levélíróval együtt dolgoznak, •zépen elbúcsúztatták. Hogy Sziivásinét miért nem, ezt talán a kollégái tudják megmondani. „Nem lehet kiadni csak akkor, ha nyereség lesz.” A szövetkezeti alapszabály meghatározza, hogy részjegyet csak a tárgyévet lezáró közgyűlés után, ha a szövetkezet nyereségesen gazdálkodott, akkor lehet kifizetni. Mivel az első kérelem közgyűlés előtt érkezett, ettől valóban elzárkóztunk. Második esetben ez már a közgyűlés után történt, tisztáztuk a dolgot és szó nélkül kifizettük - részére a részjegyet. ;,Sok jó szakembert elküldték." A szakemberek közül — kivéve akiknek fegyelmi problémái voltak — senkit nem küldtünk el. Mindenki, aki elment, saját akaratából (kisiparosnak, vállalkozónak stb.) távozott. Kerek húsz éve dolgozom ennél a szövetkezetnél kü- ' lönböző beosztásban. Hét éve mint elnök. Ismerem tehát a korábbi évek szólásszabadságát, és ismerem az elmúlt hét évet. A levélíró is tisztában van vele, hogy ezen a területen milyen változások voltak. A korábbi évek visz- szafogottságát nehezen lehetett feloldani. Az embereket szabályszerűen biztatni kellelt, hogy mondják el véleményüket, és bevételeiket Ezért a vezetés részéről soha semmilyen retoi ló nem volt. Gazdaság lyzetftnkről annyit, valér gondjaink vannak. Neh n küzdünk meg a ji! n • j kialakult helyzettel, Neu vagyunk ezzel egyedül Bi/u-.k azonban abban, hogy lógunk segítségével ói! ./.ebb napok lesznek m - zövetkezetI a. V-' rged je meg, hogy tug:,; - .-bőségének véleménye, magamét figyelembe v-;n visszautasítsam a levélíró hangvételét. Tisztelttel: Mikula János, a szövetkezet elnöke
