Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-08 / 185. szám
Nézőpont! Pont most rendelt az orvosom diétát. Most, amikor végre tclezabál- haínám magam olcsóbb hússal. Egy kilogramm oldalas 54 forint. Ilyen az utóbbi néhány évben még a mesében sem volt. Egy kilogramm oldalas lesütve kellő mértékben füszc rezve, sózva, borsozva, paprikázva .... mit mondjak, csorog a nyálam. Vennék oldalast, daga- dót, tarját, de nem tehe tem. Fő az egészség. A ifoki határozottan kijelentette: Uram, Ön a felesleges kilóinak a felső határához ért. Nem a hőségtől szédül, a guta kerülgeti. Mielőtt még a guta megütné, fogyózzon. Bezzeg a Stohanek szikár, mint egy szálka. Szálka * szememben. Azt mondja: — Jöjjön már szomszéd úr, segítsen felhozni az új hűtőszekrényt. Segítek. A lépcsőház keskeny. A hűtőszekrény mint egy bchemót és nehéz. Stohanek azt raond- ji: — 200 literes, reklámáron vettem, potom 30 ezerért. hűtőszekrény ára és még nyer is n háton 9 ezer forintot. De hát ebbe a bádogba még kloffolva sem fér el egy tonna hús, Leülök a lépcsőre. Előbb kiköpöm a tüdőm, aztán lihegve megkérdezem: — Minek ez? — Hát nem olvasta. Olcsóbb a hús, kilogrammonként 39 forinttal. Ritka alkalom. Bespájzolok. Annyi húst veszek, hogy ingyenbe lesz a hűtőszekrény. — Ahá! — Gyors fejszámolás, ebben mindig jeleskedtem, és megkérdezem: tehát vesz ezer kilogramm húst? Bejön a másrészt meddig akarja enni azt a rengeteg tarját, farját és oldalast? — Akármeddig eszem, az már nem a maga dolga. Ha kell éjjel-nappal eszem a |húst, hússal. És ha nem fér el egy tonna ebbe a ivacakba, akkor mellérakom. Az a fő, hogy a kiadás megtérüljön ... Amíg a szekrényt helyrerakjuk, jut eszembe, hogy a megyei húsipar tíz nap alatt 95 tonna olcsóbb húst dob majd piacra. Abból egy tonnára már van egy biztos vevő. Arra is gondolok, hogy az olcsó hús még így is drága. Stohanekel persze egészen más foglalkoztatja. — Szép gesztus volt a kormánytól, hogy adta azt a 200 millió forintot. Eny- nyit takaríthat meg a lakosság, miközben csak eszik és eszik. Megesszük a 140 kilogrammos és felesleges cocákat. Na mit szól hozzá? — Semmit. Csak egyen. De vigyázzon, hogy idejében abbahagyja. Nehogy gyomorrontás, elhízás legyen a vége. Erre iszunk. Meg megint iszunk , és én lelki szemeim előtt már látom, hogyan kapkodja el a nép az olcsóbb hentesárut. Aztán visszaáll a régi ár és sóhajtva megkoplaljuk azt is, amit tegnap, meg tegnapelőtt megettünk. Á tudáshoz könyveken át vezet az út. Belőlük születik meg sok kérdés, kétkedés, új gondolat. A könyvek gyűjtik egybe őseink kínnal-keservvel, gyakran véráldozat árán megszerzett tapasztalatát az életről, világról. Ha az ember nem teremtette volna meg könyvek millióiból a Guttenberg-gálaxist, ma még a szavannákon kergetnénk husánggal és köhegyű lándzsákkal a húst. Szükségünk van tehát a könyvekre. A tankönyvekre is, amelyekbe az alapvető ismeretet tömörítjük, és amelyekből utódainkat tanítjuk az életben való eligazodásra, tudományokra... Az adott kor szellemi és kulturális állapotát jelzi, hogyan bánunk a könyvekkel. Áruk lévén áruknak tekintjük-e ezeket, vagy a tudás megszerzéséhez szükséges eszközöknek. Töprengésre késztet az a hír, hogy a tankönyvek szabadárasok lesznek jövőre. Eddig se voltak túl olcsók, de a hetvenöt százalékos, átlagos áremelés bizony sok szülő bugyellárisát teszi majd üressé. Főleg a kiskeresetű, | többgyermekes családoknak csapás ez: miből vegyék \ meg? Igaz, az iskolában né- \ mileg olcsóbban juthatnak j tankönyvekbe:: mint a \ könyvesboltokban, de ahol j az a kérdés, hogy kenyeret i vegyenek-e, vagy könyvet j — a válasz sejthető előre. Nem túl szerencsés, ha j egy társadalom szabadpiacot teremt a tahkönyvgyár- fásban. Meglehet, hogy nagyon drágák, megfizethetet- I lenek lesznek sok gyerek számára. Olyanformán rendeztük be világunkat, hogy szükségünk van a könyvekben felhalmozott tudásra. De hogy tanulják meg gyermekeink, ha pénzügyi dön- J téssel elrekesztjük előlük a j (tan)könyveken át hozzáve- j zető utat? 1991. augusztus 8., csütörtök HATTER Ke^et-Magyarország Épül a telefonkábel Összeomlás Nagyecseden? Elkeseredett tagság a paloták árnyékában Kevesebb vendég Ungvár (KM — Gy. L.) Nagy a felháborodás tőlünk Keletre: a múlt héten közölték a lapok a Szovjetunió Miniszteri Kabinetjének határozatát — július 1-jétöl lépett hatályba — mely szerint a szovjet állampolgároknak egy útlevélért 1000 (írd és mondd: egyezer) rubelt kell fizetni. (Hogy ez mennyi manapság ? Egy ezresért még ma fél évet kell dolgoznia egy munkásnak.) Egy hívőiévé!. azaz vízum 50 rubel. Csupán öszehasonlításul: eddig az útlevél 30, a hívólevél 5 rubelbe került az állampolgárnak. De vajon mi a helyzet jelen pillanatban a gyakorlatban? Erről a területi (megyei) vízum- és útlevélosztály vezetője nyilatkozott, miszerint bár ők is kézhez kapták a dokumentumot, de használati utasítás nélkül. Egyelőre tehat marad minden a régiben. Málhé Csaba Nagyecsed (KM) — A tcesztagok kis csoportokba verődve tárgyalták hétfőn délben szövetkezetük helyzetét. Már eleget hallottak bent a művelődési házban, ahol a nagyccscdi Rákóczi Termelőszövetkezet rész- közgyűlését tartották. A munka is siettette őket, meg úgy éreztek, ebből elég volt. Amikor elkezdődött a szavazás, hogy elfogadják vagy sem a téeszelnük és a vezetőség lemondását, a nép kitódult az ajtón és egyre nagyobb átmérőjű kört alkotva kritizálták a téesz- vezetést. Elkeseredett, indulatos vélemények hangzottak el. a többség a korábbi téesz- vezetés sorozatos hibáit emlegette. Sorolták az előző vezetők neveit, akik gyönyörű családi házakat építettek, modern gépeket, mezőgazdasági járműveket vásároltak. Ha őket elszámoltatnák és a feketepénzeket visszafizetnék, bőven kitelne a téesz 214 milliós adóssága, javasolta az egyik téesztag. mire a többiek sűrűn bólogattak. Hazudoznak a mostaniak is. replikázott a másik, nézzék meg, a téeszelnökön és a lemondott főkönyvelőn kívül senki nem mert kiülni a pódiumra. „Csafe a kalfpa...” Asszonyok érkeznek, akik saját és környezetük panaszál sorolták. Kéí-három hónapja leadták a szarvasmarhát. a téesz. pedig visszatartja a pénzt, mondván, a banktól vem 'cap hit h. Hát szabad ezt? — tárták szét kezüket. A munkabért, sem tudják, hogy mikor fizetik ki. fakadt ki egy asszony. Egy testes, jó ötvenes tóeszes a tervezett kft.-alakításokra csak annyti jegyzett meg: — Már megint azt vJcarják, hogy mi fizessünk be 50— 100 ezer forintot és majd a vezetők élnek belőle. Én maximum ezt a 10 éves kalapot adnám be a kft.-be. Hitelképtelen a téesz Bent a nagyteremben az emelvényen Szántó Sándor elnök fogadott, mellette Juhász Béla főkönyvelő. A kitett székek nagy részén senki nem ül. Kiderült, a téesz elnökhelyettese. Galsai Géza december eleje óta táppénzen van. közben leszáza- lékoltatta magát. A főmérnök, Kubatov Zoltán bár ígérte, hogy eljön, mégsincs itt. A téesz jogásza, Szabóné dr. Szabad Katalin a rész- közgyűlés előtti napon jelentette be, hogy beteg. így ő is távolmaradt. Hogy jogi képviselő nélkül mennyire hiteles egy részközgyű'és, az megkérdőjelezhető. — Hitelképtelen a téesz — kezdte a beszélgetést az elnök. — Bár két hónapig a bank nem követel, de pont ebben az' időszakban nincs bevételünk. Az adósságunk 214 millió, a kintlevőségünk 20 millió. Kilencmillió forintot kellene sürgősen kifizetni a TITÁSZ-nak. a tagoknak a felvásárolt állatokért. a 7. havi munkabért és a csalán ipótlék-támogatást. A tagok támadnak bennünket, hogy elkótyavetyéljük a vagyont és a befolyt pénzt zsebre lesszük. Ez utóbbi nem iga/.. Valóban próbálunk eladni felesleges gépeket. de ezekre komoly igény nincs. Egyszerűen képtelenek vagyunk felszámolni a 7 ezer sertést számláló telepet, ami fél évig 20 millió veszteséget hozott. A húsipar tartja a 90 napos fizetési határidőt. Árnak örülünk, ha valaki a tartozásunk fejében sertést visz el tőlünk. Ezzel is csökken a veszteségünk, öt olyan szolgálati lakást már eladtunk, amelyen nincs állami támogatás, de a pénz még nem folyt be. Közben folytatódott a szavazás, a részközgyűlés kis többséggel nem fogadta el a választott tisztségviselők lemondását. Egy szavazólapot én is kaptam. Mutatták az emberek, olyan név is szerepel rajta, aki már rég nincs a téesznél. — 160 milliós adósságállománnyal vettem át a téeszt — mondta a számokat Szántó Sándor. — Az állami támogatás megvonása, az emelkedő hitelkamatok miatt növekedett adósságunk. Nem költünk mi semmi többet, mint korábban. csakhogy mindennek többszörösére ment az ára. Még nem dőlt el, hogy a termelőszövetkezet milyen formában alakul át. Az a legnagyobb gond, hogy a tagokat nem tájékoztatják kellőképpen, mindenki azt hiszi, a téesz megszűnik. nem lehet tovább gazdálkodni, pedig csak a név változik, mondta a művelődési ház előtt az egyik mellettem álló. A téeszel- nök, meg a vezetőségválasztás és lemondás helyett fontosabb lenne, ha a tagságnak az átalakulás formációit javasolnák és amikor valamelyiket a tagság elfogadta, ahhoz keresnének megfelelő vezetőt. De azért kérdezzen rá a gazdasági rendőrség vizsgálatára és a Svábhús Kft.-re. Gyanús tőkeemelés Sikerült megtudni, névtelen levél alapján a gazdasági rendőrség nyomozást folytatott és a rendőrség eljárást indított Radnai József volt elnökhelyettes. Kosa Sándor fő-ágazatvezető ellen, míg az APEH-nek adták át Darabán János volt osztályvezető dossziéját. A Svábhús Kft jelenlegi két tulajdonosa az ecsedi és a mérki téesz, a kft. az előbbitől bérli a húsüzemet. A vizsgálat alapján egy törzstökeemelésre derült fény (nem lehet tudni lezajlott vagy sem), nyolc magánszemély lépett volna be a kft.-be, így a két téesz részesedése az 50—50 százalékról 27—27 százalékra esne vissza. Egy falu, egy téesz, ez igaz Nagyecsedre is. Tipikusnak ugyan nem mondható a téesz összeomlása, de sürgős változtatásra van szükség, amelynek élén az átalakulás koncepciója kell, hogy szerepeljen. Becsapottak Nábrádi Lajos A z elmúlt napok nagy esőzései után két nyíregyházi olvasónk — egymástól függetlenül — kereste meg szerkesztőségünket. A Legyező utcai új OTP-s lakásokhoz inintáltak bennünket, s a helyszínen magyarázták, hogy lakásuk környékén gumicsizmában kénytelenek járni. A víztócsák mellett mutatták: a tervezők rosz- szul terveztek, a kivitelezők rosszul kiviteleztek, a beruházó átvette a rosszat. Most egymásra mutogatnak. S mindennek a lakás- vásárlók isszák meg a levél. Mondhatni: örökzöld téma. De meddig? Meddig lehet még a lakók, pontosabban a tulajdonosok türelmével játszani? Azok türelmével, akik megtakarított 1-—2 millió forintjukat adták ki jó minőségért, közben nem mindebben kaptak jó minőséget. Való igaz: a szóban forgó új lakások kívül mutatósak, belül kényelmesek, a belső minőségre szinte nem is lehet panasz. Ám a gépkocsik parkolására kijelölt helyen és az udvaron láttunk olyan víznyelő aknát, amely harminc centivel magasabb volt a talajnál. Több helyen a járda befelé lejt. Egy földszinti erkély alá befolyik a viz, a süllyedés veszélye fenyeget. Itt-ott a telefonkábel aknája jelenti a vízelvezető csatomat... Álláspontunk szerint a reklamáló lakóknak mindenben igazat kell adni. Nemcsak mérnököknek,■ kubikus-brigádvezetőknek is tudni kell a fizika alapvető törvényét: a víz nem felfelé folyik. A tervezők bakija miatt néhány lépcsőházi bejáratnál az előtér közepén vezették le a bádogcsatornát, így a kilépő tulajdonos, ha nem vigyáz, a nyakába zuhog a csapadékvíz. Két lakó a csatornakifolyót két méterrel odébb helyezte. Tervezőknek, kivitelezőknek, beruházóknak kevés a munkájuk, anyagi gondokkal küzdenek. Már csak ezért is tiszteletben kellene tartaniuk a kevés megrendelő valós igényeit. De ettől függetlenül is ... Kisvárdai pillanatkép: buszra várók a Csillag utcában. VíNCZE PÉTER FELVÉTELE Kommentár Tanköayvzilany 3 Öpályiban az év vegéig újabb 263 telefont kapcsolnak be a nemzetközi távhívási rendszerbe. Képünkön: munkában az árokásó. harasztosi pAl felvétele tkimof Seres £rnü Dagadó
