Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-07 / 184. szám
lim. augusztus 7., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 „Lelkiismeretem szériát ítélkezhettem... ff Beszélgetés a negyei biréság Megbízott elaökével Balogh József Nyíregyháza (KM) — Egy hónapja, július 1-jén bízta meg az igazságügyminiszter Hován Árpádné doktort, a Szabolcs-Szal- már megyei Bíróság biráját a megyei bíróság elnöki teendőinek ellátásával. Megbízatása szeptember 31-ig szól, nyilván összefügg ez a dátum azzal. hogy addigra várhatóan megalkotja az Országgyűlés a bírósági szervezetről szóló törvényt, s az elképzelések szerint azt követően választással töltik be az elnöki széket. O Milyen elképzelések megvalósítására elég e három hónap, hogyan esett a választás éppen rá, s egyáltalán kicsoda is Hován Árpádné? — ezekről beszélgettünk a megbízott elnökasszonnyal. — Minden bizonnyal tájékozódott a miniszter úr arról, kiknek áll szándékában megpályázni az elnöki széket. Ebből a megyéből úgy tudom három-négy pályázó lesz, én is köztük vagyok. O Dolgozott korábban vezetői beosztásban? — Épp most beszélgettünk róla a lányommal, hogy amikor ő 1985-ben a Krúdy gimnázium tanulója lett. akkor kértek fel: vállaljam el a Nyíregyházi Városi Bíróságon a polgári elnökhelyettesi beosztást. Mivel a fiam akkor lett felsőtagozatos, a család úgy határozott, ne vállaljam el, mert mint vezető kötött munkaidőben dolgoztam volna, a család szempontjából pedig a kötetlen munkaidő volt a kedvezőbb, ezért nem vállaltam. 1986-tól 89-ig SZB-titkár voltam, személyi problémákkal is foglalkoztam, de arra is jó volt ez a három év, hogy megismerhettem a megyében dolgozó bírákat. O A bírói szakosodás időszakában nem lehet könnyű egy sokrétű munkát végző szervezet irányítása. Nem tartott tőle? — Nem. Bírói tevékenységem büntető szakon kezdtem. aztán polgári bíró lettem, majd a megyei bíróságra helyeztek, ahol gazdasági ügyeket tárgyaltam, innen kerültem Vissza polgári fellebb viteti tanácsba. Tulajdonképpen majd minden szakágai kipróbáltam, csak cégbíróságon nem dolgoztam és közjegyző nem voltam. O Mi az, aminek a rendszerváltással a bíróságokon is változni kell? Sok a szóbeszéd ugyanis arról, hogy a,jf előző rendszerben olykor-olykor irányították a bírák munkáját. — Határozottan mondhatom, hogy az előző rendszerben (ez alatt a Kádár-rendszert értem, s nem az 1956 előtti időt) sem fordult elő, hogy itt a megyében valamelyik bírót utasítottak volna, hogy egy-egy ügyoen milyen ítéletet hozzon. Engem nem befolyásoltak, saját lelkiismeretem szerint dolgozhattam. A változtatás fontosságát a feltételek megteremtésében látom elengedhetetlennek. Míg korábban én vártam ei. hogy az ítélkezéshez szükséges nyugodt körülményeket megteremtsék. most nekem kell erről gondoskodnom, még ha átmenetileg vagyok is vezető. Mert, az állampolgárok ügyeit gyorsan, lelkiismeretesen. legjobb tudásunk szerint kell intézni. Azt várom el munkatársaimtól, úgy intézzék mások ügyeit, mintha sajátjukat vagy hozzátartozójukét intéznék. Sajnos így is elég sok ügy intézése elhúzódik, de ahhoz, hogy a törvényességet betartsuk, bizonyos anyagi és eljárásjogi jogszabályok betartása elengedhetetlen és ez időbe telik. O A* emberek egy része sokszor nem ért egyet a bíróságok ítélkezési gyakorlatával. Mit gondol ön. miért van ez így? — Általánosságokban nem lehet erre válaszolni, mindig egy konkrét ügy kapcsán lehet véleményt mondani arról. hogy az ítélet jó vagy nem. Az emberek többsége elfeledkezik arról, hogy mi jogalkalmazók és nem jogalkotók vagyunk, a parlament által alkotott törvények alapján ítélkezünk, ezt a parlamentet pedig a nép választotta. Ha viszont a jog- alkalmazásnál fordul elő hiányosság, az a bíró hibája. Szeretném, ha tudnák az emberek: az ország bíróságainak rangsorában jó helyen. az elsó harmadában vagyunk a minőségi munkát — az időszerűséget, a helybenhagyások számát — tekintve. létszámban pedig a legnagyobbak közé tartozunk. Igyekszünk ezt a színvonalat tartani, ami azért lesz nehéz feladat, mert például most négy polgári bíró ment el nyugdíjba, s őket hasonló képességű. felkészültségű szakemberrel pótolni azonnal lehetetlen. O Említette, hogy pályázik az elnöki székre. Nem gondolja, hogy a megbízás ideje előnyt jelent majd? — Olyan szempontból valószínű, hogy most módom van megmutatni: alkalmas vagyok-e vezetői feladatok ellátására. Vannak azonban népszerűtlen feladatok is, például mivel a törvényház már nem elegendő feladataink ellátásához, a cégbíróságot a szakszervezeti székházban. a közjegyzőket, a munkaügyi és a gazdasági • bíróságot az AGROBER épületében kellett elhelyezni. Szívünk vágya, hogy az ügyészség találjon alkalmas helyet magának, s akkor a bíróság egy épületben lehetne. O Végezetül hadd kérjem meg, mutatkozzon be. — Negyvenkilenc éves vagyok, s 21 éve bíró. Én levelezőn végeztem el a jogot, mert édesapám a málenkij robot áldozata lett, édesanyám egyedül nevelt négyünket, s nem jutott pénz a taníttatásra. Dolgoztam a postán, a gumigyárban, aztán levelezőn elvégeztem az egyetemet, utána lettem fogalmazó a bíróságon. Férjem a Ságvári tsz tagja, lányom harmadéves orvostanhallgató, fiam harmadikos gimnazista. Nyíregyházán egy két és fél szobás lakásban élünk. A „fiamat keresem” Nábrádi Lajos B ékeidőben szokatlan és elgondolkodtató az a hirdetés, amely a közelmúltban jelent meg lapunkban. A sósiói szociális otthon egyik idős lakója, ahogy leszállt a 8-as buszról, nehézkes járással bejött a hirdetőbe, s uz egész teste remegett, amikor előadta — elsírta: a Pista fia bő egy éve nem adott mayáról eleijeit és szerelné megkeresni az újság által. A 82 éves özv. 3. /.-né fekete ruhája zsebebe gyömöszölte a feladást igazoló szelvényt, majd elcsukló hangon pár mondatot mondott, csak úgy maga elé: „Három fiam van. A másik kettőről tudok egy keveset; de hová lett a Pistám? Mit vétettem én édes Istenem? Miért, nem nyitják rám az ajtót a fiaim?” E sorok írója a sóstói otthon meghitt csendjében Gyöngyi nővér társaságában nyitott ajtót a nénire. A szálkás, fehér hajú, töpörödött néni fekete ruháján szépen fehérlett a csipkegallér. Egyedül ült a pár négyzetméteren és kifelé nézett. örült a látogatásnak, szemmel láthatóan oldódott magánya. Két kérdésre kértünk tőle feleletet: hogy került ide és mit kell tudni Pistáról? Szavaiból kiderült, hogy Leveleken nőtt fel, de iparos férjével Kisvárdán laktak, itt született Pista. Aztán Nyíregyházára költöztek, s ő a Koronában kávéslány volt az 50- es években. (Csak Erzsikének szólitolták a fáradt, álmos emberek.) Nyíregyházáról Pécelre sodorta a sorsa, most is ott van egy kis öreg, omladozó háza. A legkisebb fia, a 47 éves Pista lakatosként Szegeden dolgozott. Lehet, hogy munkanélkülivé vált, de annyi szent, hogy nyoma veszett. Á Vöröskereszt keresőszolgálata is keresi. H ogy telnek öreg napjai? így válaszolt: „A szobatársam és a nővér nagyon rendes. Vasárnaponként bejárok a katolikus templomba, ahol imádkozom a Pista fiamért is. Az uram az Északi temetőben nyugszik. A megspórolt kis nyugdíjamból sírkövet csináltattam neki. Meg előre, magamnak is. A két sírkövön két galamb van, gipszből. Azt akarom, hogy az uram mellé temessenek." Szeptember végére elkészül a csengeri református templom zsindelyteteje. A munkát a Műemlékvédelmi Felügyelőség dolgozói végzik. BALÁZS ATTILA FELVETELE Seres Ernő agyfokú politikai kul- turálatlanságra vall, hogy az emberek nem értik: a választásokon való voksolás nemcsak jog, de kötelesség is. Akik szót kaptak, többségük negatívan, kis részük pozitívan ítélte meg a küszöbön álló helyi választás jelentőségét, fontosságát, — láttuk egy tv-riportban. Kukán egyetlen megkérdezett sem állt, volt véleménye. Többen kimondták, anyagi helyzetük romlik, munkájuk és létük bizonytalan. A politika és a politikusok ígérete nem készpénz, nem adnak érte sem kenyeret, sem tejet, sem húst a boltban. Akinek a mindennapi megélhetés ma a legfőbb gondja és régen gondja — annak a holnaputáni kalács ígérete nem sokat ér. Ez a nép több, mint negyven évig dolgozott ügy, hogy a jobb és szebb életet mindig csak ígérték. Aki dolgozott, ha nehezen is, de megélt belőle, meg'- volt a mindennapi betevő falatja. Nem lehet vitatéma, hogy a rendszerváltással járó privatizáció, a piacgazdálkodás szükségszerűen okoz problémákat. Nő a munkanélküliség, csappan a fizetőképes kereslet és ehhez társul az infláció, a mezőgazdasági termelői válság és még egy sor dolog. Kit és kiket sújt ez leginkább? A polgárokat. a választói urna elé invitált választókat, azokat, akik úgymond politikailag még éretlenek, nem eléggé kulturáltak. Megkockáztatom, ha jobb lenne a gazdasági helyzet és benne az egyes emberek. a választók élete, megduplázódna a voksolók száma. És kijelentem, több megkérdezett nyilatkozna pozitívan, mert úgy erezné, ott a helye az urnáknál. Mindettől függetlenül szavazni, ha nem is kell, de illik, mert az is egy tett. egy emberi cselekedet, jobb, valóbb, mint a pasz- szivitás. Gyanús Tapolcai Zoltán „Annyi elrettentő példa, s mégis. Kár érietek. Aláírás.” Ezt írtam esküvői táviratként. Hozzá virágkosaras rézkarcot kértem. A postáshölgy nézte a szöveget, de közbe- közbe engem is. Majd közölte, nem veheti fel. írjak mást (sok boldogság... hosszú élet... esztendőre apróság...) Nem értettem, miért? Meggyőzésemre — de önmagáéra is — megmutatta kolleganőjének. Erre ő is engem kezdett mustrálni. (No, meg a fél posta, hogy kivel van már baj megint.) Végül csak megvonta a vállát. Az én postáshölgyem visszatért, s közölte, hogy a cím (helység, irányítószám, s a lakodalom színhelyéül választott panzió neve) nem elég, így nem fogadhatja el. Nem értettem, miért? Telefonon hívtam fel a távírdát. Előrebocsátva kérésem furcsaságait, diktálni kezdtem. A hölgy felvette, s pici derültség után búcsúzott. Tudom, a szokatlan mindig gyanús. De ha nem esik csorba a jó ízlésen, miért gyanús? Kommentár_____________ Vevőcsalogató Tóth Kornélia A molyan népünnepélynek számított a nyári vásár esztendőkön keresztül. Felkerekedett a család apraja- nagyja és nyakába vette a várost. Bevonatoztak a falvakból a megyeszékhelyre, hogy olcsóbban vegyék meg a jövőre is divatos nyári ruhát, a több száz forinttal olcsóbb cipőt ’és a gyermekek iskolai bevásárlásán is meg lehetett spórolni egy keveset. A vásár első napjaiban szó szerint alig lehetett belépni a boltokba, csábított az általában 20 százalékos engedmény. Aztán nagyot fordult a világ a kereskedelemben is. Előbb az árak szöktek a csillagos égbe, majd a vásár szervezői is mind lejjebb mentek az árakkal, már megszokta a szemünk a 60 százalékos engedményt is. Közben a megélhetés egyre kevesebb a legtöbbünknek és ebből törvényszerűen következne, hogy a nyári vásár minden eddiginél több érdeklődőt vonz. Ezt sugallná a matematikai logika, ám miért keressük mindenben az észszerűséget? Ami a számok törvényéből következne, a valóságban ennek az ellenkezője történik, öles betűk reklámozzák a szuper engedményeket, mégsincs nagyobb tumultus. Sőt. A nagyáruház férfikonfekció részlegén a gondolát támasztják az eladók. Vevőre várva. De hogy mégsem tűnt el teljesen a vevő a piacéról, bizonyítja a ma induló húsakció. Már napokkal előtte készülődtek a háziasszonyok, körbejárták az ismerős boltokat és ugyancsak elcsodálkoztak a híradásokon: kétszeres igényről tudnak már az akció szervezői. Egyesek úgy döntöttek. kora hajnalban beállnak a sorba. S aki már járt a nyíregyházi JADE-piotcov. szombatonként, bizonyíthatja, hogy egy tűt bajosan lehetne leejteni a tömegben. Még a Mercedes is alig fér ki a „kispolskik” és a Tra- ! bántok között. Sablonná koptatott meg- j állapítás: egyre kevesebb j pénzünket lassan rrjár a I nyári vásáron sem költhet- jük el, mert az élelmiszer még mindig fontosabb, j mint az új ruha és abból is — megalázó módon — a vadidegen által eldobottra ! telik. A közöny oka TÁRCA
