Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-31 / 204. szám
Előre menekülés az oktatásban Ätlüalir kérdéseit Nagy István Attila Hargitai István egy hónapos igazgató, hiszen augusztus elsejétől nevezték ki a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola élére. Igaz, hogy nem mozog ismeretlen terepen, mert tizenegy éven át ebben az iskolában volt igazgató- helyettes. — Az új beosztás nagyobb felelősséget, több munkát, új kihívásokat jelent. Ezt nemcsak most látom így, hanem ez volt a véleményem néhány hónappal ezelőtt is. Ennek ellenére beadtam a pályázatomat. Ebben megfogalmaztam a legfontosabb elképzeléseimet. Ezek közül talán a legfontosabb: olyan iskolát szeretnék a kollégák közreműködésével kialakítani, amelyik amellett, hogy támaszkodik az eddig elért eredményekre, rugalmasabban képes alkalmazkodni a változó viszonyokhoz. A köz- gazdaságtanban sem lehet lezárt ismereteket tanítani, mert aki helyben marad, lemarad. >■ A legjobb elképzelésekből is csak papír marad, ha nincs pénz, amellyel mozgásba lehet hozni a fantáziát. — Ezzel egyetértek. A véletlen segítségemre (az iskola segítségére) sietett, mert a Világbank korszerűsítési pályázatot hirdetett Emberi erőforrások fejlesztése címmel. Kidolgoztam a pályázatot, az iskola beküldte, s bekerültünk a bűvös körbe, amelyben hatvan oktatási intézmény megújíthatja önmagát. >- Szépen hangzik, de szeretnék hallani néhány konkrétumot is. — A pályázatnak meg kellett fogalmaznia azt az elképzelést, hogyan kapcsolható össze a szakmai alapokon nyugvó képzés az eddigieknél lényegesebben hangsúlyosabban kezelt humán kultúrával, az idegen nyelvekkel. A program ez év szeptemberétől indul, de ebből a külső szemlélő semmit sem tapasztal még, hiszen ki kell dolgozni az új óraterveket, a tanterveket, meg kell írni az új tankönyveket. A munka több évig tart, de a képzés 1993 szeptemberében már megindulhat ez alapján a program alapján. Az első végzősök 1998-ban fejezik be tanulmányaikat. Hargitai István igazgató (A SZERZŐ FELVÉTELE) > Ez a program az iskola számára menekülést jelent előre? — Lényegében igen. Arról van szó, hogy a jelenlegi oktatási struktúra nem felel meg a mai igényeknek. >■ Eddig megfelelt? — Nem. De nem tudtunk mit tenni. Legfeljebb sokkal többet dolgoztunk, és tanítottunk egy csomó felesleges dolgot. Lényeges dolgokra meg nem jutott időnk. > Például? — A mi iskolánkba készülő gyerekeknek 13—14 éves korukban el kellett dönteni, hogy milyen szakmát válasszanak. Másrészt az iskolatípus — jellegéből adódóan — elhanyagolta a humán kultúrát, az idegen nyelveket, hiszen a második idegen nyelv oktatására néhány éve van csak lehetőségünk. Az iskola túlságosan szűk szakterületre képezett, illetve a kettős funkciónak (munkába állás és továbbtanulás) nem mindig tudott a vágyott színvonalon megfelelni. Ezt annak ellenére mondom, hogy a mi iskolánk egyáltalán nem panaszkodhat, mert minden végzős tanulónk el tud helyezkedni (még a mostani viszonyok között isi), a szakirányban továbbtanulók száma predig meglehetősen magas. > Mostanában sokféle kísérletről hallani. Aztán arról is érkeznek hírek, hogy a minisztérium esetleg leállítja ezeket finanszírozási gondok miatt. Van-e az iskolának valamilyen garanciája, hogy a megkezdett munkát be is fejezheti? — Az egyik az, hogy hatvan iskola vesz részt ebben a programban, másrészt a világbanki támogatás négy évre szól, az ötödiket helyi erőforrásból kell finanszírozni. A Világbank abban segít, hogy az iskola technikai felszereltsége (számítógépek, különböző nyelvi laborok stb) az átlagosnál jobb legyen. Lehetővé teszi, hogy a kollégák a nyugati képzési módszereket megismerjék. >■ Mit szólt a városi önkormányzat ehhez a vállalkozáshoz? — A pályázat benyújtásakor szükség volt az önkormányzat egyetértésére is. Másrészt úgy gondolom, hogy az önkormányzat világosan látja az érdekeit, s a lehetőségei szerint segít majd bennünket. > Az előbb a korszerűbb ismereteket emlegettük. Mi a helyzet az „ismerethordozókkal”? — Bízom az iskola pedagógusaiban, nemcsak ilyenkor tanévkezdés táján, amikor vélhetően mindenki kipihente a fáradalmakat, hanem év közben is. A kollégákat mindig érdekelte az új, mert egyébként nem érhetett volna el az iskola jó eredményeket. A legbiztosabb pont tehát a pedagógus, aki szeptember máso- dikán belép a tanterembe. Van azért több bizonytalan pont is, például a történelem- vagy a magyartanításban. Elsősorban ideológiai szemléletük miatt. >■ Mi a helyzet a tankönyvekkel? Ez minden évben gondot jelentett eddig. Annyit tudunk, hogy drágábbak lesznek. — Mi sem tudunk többet,, csak annyit, hogy a drágulás eléri a nyolcvanöt százalékot. A rádióban mi is hallottuk, hogy a terhek egy részét átvállalja valaki. ► Egy amerikai milliomos? — Tudok olyan önkormányzatról, amelyik a középiskolába menő diáknak kifizeti a tankönyvek árát. Tartok tőié, hogy ez is a szülők vállát nyomja majd. A tankönyvek egy része most sem készült el időben, sok változatlan szövegű, viszonylag csekély mértékűek a változások. Ezért is tartom nagyon fontosnak a pedagógus személyiségét, felké- szültsgét, szakmaszeretetét. Persze az sem árt, ha van miből tanulni a diáknak, hiszen nem érkezik mindenki azonos felkészültséggel. ► Az elmúlt tanévben több iskolában hallatta hangját a szakszervezet, egy-két helyen sztrájkhangulat is volt. Mi a helyzet itt? — Nálunk egyetlen szakszervezet működik, a Pedagógusok Szakszervezete. Eddig harmonikus volt a kapcsolat. >- Olyan híreket is hallani, hogy a szakmát is adó középfokú intézmények a megyei ön- kormányzathoz kerülnek. — Én nem hallottam, nem tudok erről. Intézményünket a városi önkormányzat felügyeli, de az önállóságunk teljes. Nem hiszem, hogy akadna valaki, aki visszasírná a korábbi irányítást. ► A kísérletre visszatérve. Az előre menekülés egy hamarosan bekövetkező versenyhelyzet kialakulásának felismerését is jelenti? — Az tény, hogy csökken az általános iskolát végzettek száma, a szülők jobban válogatnak majd, hová adják a gyereküket. Ebből az következik, hogy többet kell nyújtani. Ezért kínálunk szeptembertől mi is három idegen nyelvet (orosz, angol, német), illetve fakultációs keretben bővítjük a nyelvtanulást. Dolgozunk a húszas osztálylétszám általánossá tételén, s ezekben a csoportokban nemcsak az idegen nyelveket tanulják majd a diákok, hanem például a matematikát vagy a magyart is. Remélem, minél előbb kialakul a verseny, mert az csak a minőség javulásához vezethet. A TARTALOMBÓL: • A királynak is segíteni keil • Elfelejtett emberek • A kárpátaljai magyarság — belülről Szigora Tamás dobozai H' ' •; i .'r.ú Ür'j*»*::-' 'sáiiic'jAákÉ Is Dobozok (Bábel II., 1988) ‘fi ^ (7Í ^^ásznél áltatában elsődleges a sokoldalú- ^ súg, Szikpra Tamás makacsul egyetlen képtárgynál É kötött ki — a dobozoknál, fiókoknál ‘Erre az egyet- f| ^ len valamire koncentrál, erre redukál, erre az objektre szú- ^ ^ kit; körüljárja a témát, belébatol stúdiumába, intuitíve be- É ^ léhelyezkediki s ezt az empátiát az azonosulásig fokozza. É É Ennek_az egyetlenegy témánaka variálásával sokat mond: ^ ^ ezzel lesz mindenoldalú. ^ Ä dobozok, ládák, bárom dimenzióját a legbagyományo- ^ sabb módon festi olajjal a vászon síkjára. ^ festményein továbbra is ládák a szereplőké csakhogy a ^ ^ formázott vászon szabálytalan trapézába foglalva. ^ 9düvészetében tehát a lényeg a fióké a fadoboz, a láda: É ^ azonos kategóriáké Vagyis enneka kategóriának,az enigmá- ^ ^ ja. Jlogy mi van a fiókban — hol titkolja, hol meg elárulja É É —/ mégfreudi szimbólumot is beleláthatunk■ frank Janos b íMunkácsy-díjas művészettörténész É A földnek művelője Seres Ernő RMPf föld nem tudja mi törté- nik vele. Az ember, a földnek művelője, az Igen. Szűkebb körben most erről beszélgetünk. A kárpótlásra jogosult előbb elmondta, volt harminc magyar hold föld öröksége. Azt férjével együtt bekényszerítették a termelőszövetkezetbe. Férje elhalt, özvegyi jogon most 7854 forint a nyugdíja. Földjéért, mint tulajdonos, évente földjáradékot kap. Legalább annyit, hogy kitelik belőle a téli tüzelője. Most mit csináljon? A kárpótlási törvényt megszavazták, ha a földje után kárpótoltatja magát, mennyit kaphat és ha megkapja az államkötvényeket, azzal mit csináljon? A feltett kérdéseket ismereteim szerint megválaszolom. Ha az a harminc hold átlag aranykorona értéke 12 aranykorona volt, akkor a tulajdonjoga 360 aranykorona. A törvény értelmében egy aranykorona 1000 forintot ér, tehát az összes érték 360 ezer forint. Ebből 200 ezer forint kárpótlási jegy tisztán megilleti a tulajdonost, a fölöttes ösz- szeg degresszíve csökken. A beszélgetőpartnerem leintett. Mindazt, amit elmondtam, már tudja, de neki nem a földre, a kárpótlási jegyre van szüksége, hanem a nyugdíjra, a téli tüzelőre, ő már nem lesz földművelő, de azt sem akarja, hogy földjét visszaigényelje, bérletbe adja és bérleti díjból kapja meg azt, amit eddig földjáradékként élvezett. Dehát miért nem akarja a földet, a bérleti díjat? Mert nem akad bérlő a földre. Legalábbis ott, ahol ő él. Meglepő tájékozottsággal mondta el, hogy a gazdálkodás, bármivel is próbálkozik a földművelő, most ráfizetéses. A búzának nincs ára, takarmányt nem érdemes termeszteni, mert a jószágtartás nem kifizetődő. Olvasta azt is, hogy az eddig sikernek számító ipari növények — a répa, a napraforgó, a cukorrépa — a padlóra kerültek. Azt írta az újság — mondta —, hogy az országban 150 ezer hektáron termesztik a cukorrépát, jó lesz a termés, de bizonytalan a piac és nem biztos, hogy az összes megtermett cukorrépát átveszik és feldolgozzák. Aztán itt vannak a gyümölcs- és zöldségfélék. Uborkázott az egész megye. Erre a vállalkozásra most sokezer ember ráfizetett. Hasonló a helyzet az almapaprikával, a paradicsommal. Na és mi lesz a káposztával, a sárgarépával? Mi lesz így a mezőgazdasággal, a földművelésből élőkkel? Őszinte választ kellett adnom, tehát azt mondtam, nem tudom. Nem vagyok jós, nincs meg a képességem, hogy a jövőbe lássak. Gondolataim, elképzeléseim azért vannak. Az nem lehet — mondtam —, hogy lehúzzuk a rolót, kijelentve, miután a mező- gazdasági termelés nem rentábilis, szüntessük meg a földművelést. Ilyen még soha nem volt, ma sincs és nem is lesz. Az megtörténhet, hogy a válság, a piaci pangás hatására, a túltermelést csökkentőén a parasztság kisebb területen vet gabonát, ipari növényeket és zöldségféléket, de vet. Az viszont már megtörtént, hogy az állatállomány soha nem látott és tapasztalt mértékben csökkent, de nem szűnt meg. És nem szűnt meg a remény és a bizakodás sem. Aki ma még vet és jószágot tart, az reménykedik és bízik abban, hogy fordul a kocka. Történelmi tény és tapasztalat, hogy a pangást követi az élénkülés, majd a fellendülés. Ha itt valóban kialakul a piacgazdaság, márpedig ki kell hogy alakuljon, akkor a mezőgazdasági termelésnek megint lesz becsülete, és a föld, mint a legfőbb termelési eszköz, újra alkalmassá válik arra, hogy a parasztság eltartója és éltetője legyen. Természetesen a vázolt folyamatnak egységesen az egész gazdaságban kell lezajla- nia. Iparnak, kereskedelemnek és mezőgazdaságnak egymásra kölcsönhatással kell megélnie az élénkülést. s rtem — mondta a beC szélgetőpartnerem és feltette újra a kérdését: akkor ő most mit csináljon? Van a nyugdíja, jogosult a kárpótlásra, de még kapja a földjáradékot és kapni szeretné élete végéig. Azt válaszoltam, ne kívánja tőlem, hogy vak vezessen világtalant. Vannak megválaszolhatatlan kérdések, viszont ahogyan a must is kiforr, úgy az élet is megoldja problémáit. Ma nagyon sok dologhoz végtelen türelem kell, ki kell várni, hogy a gondok megoldódjanak.
