Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-28 / 201. szám

4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYEN 1991. augusztus 28., szerda Külpolitikai jegyzet Üj Jalta ? Esik Sándor Egy lengyel lap(?) két tájegység csatlakozását sür­geti a Pentagonálé együtt­működéséhez. Nem orszá­gét, megismétlem, tájegysé­gét. Erdélyről és Kárpátal­járól van szó. Az indoklás­ban felsorolja a szerző, hogy az említett vidék em­berhúzta határokkal nem különíthető el attól a Kár­pát-medencétől, -amelynek szerves egészében ott a he­lye a Közép-Európai orszá­gokat tömörítő együttmű­ködési területtől. Ki nem mondottén ugyan, de egyesek szerint nyilvánvaló: olasz és oszt­rák érdekszféra-kiterjesztés munkál ebben az eleinte csak Dél Európára kacsint­gató tengelyépítésben. Olaszország a német egye­sítés óta ijedten szemezge­ti kiegyensúlyozó szövetsé­geit, és partnerre is talált a megcélzott országokban. Még a magyar politika sem mondott nemet, pedig né­met orientációja kevesek előtt kétséges. Diplomaták és politikusok persze sem­mi pénzért el nem ismer­nék, hogy a színfalak mö­gött újrafelosztási szándék húzódik, a tisztánlátás ked­véért nem árt, ha rávilá­gítunk eme aspektusra. Különösen most, hogy ki­múlni látszik egy sokáig örökéletűnek tűnt világ­paktum, amit a szövetsé­gesek kötöttek annak ide­jén a második világháború lezárásaként. A volt szo­cialista országok ütközózóna szerepe a nyugati szovjet­köztársaságok függetlenné válásával minden bizony- nyál megszűnik, és ha egyáltalán szükség lesz, ilyesmire, arra utóbbiak lesznek majd kárhoztatva. Jelcin máris arra mt, hogy az egyes köztársaságok ha­tárai egyáltalán nem vita nélküliek, így valószínűleg nem lesz könnyű ennek a kérdésnek a lezárása. Annál is kevésbé, hogy Szerbia is megkezdte Hor­vátország egyes részeinek „felszabadítását." Mindezek következménye rövid időn belül kontinensnyi határvi­ta lehet. A lengyelek nem véletlenül kezdtek hozzá a keleti „tájegységek" sorsá­ról gondoskodni. A Szov­jetunió annak idején hatal­mas területet harapott ki testéből. A románok visz- szavárják Moldáviát, és ha a németek kicsit még vár­nak a lengyelekkel megkö­tött államszerződéssel, most beállhatnának a sorba. Jalta résztvevői közül egy kidőlt a sorból. Orosz­ország nem jogutód, és egyelőre legfeljebb közép- hatalmi státuszra áhítozhat. A határrendezések nem ke­rülnek le u napirendről, sőt megoldásuk sürgetőbbé válik. Az új Lajta megint jutalmaz, és ibuntét majd, és egyes lépései egészen biztosan igazságtalanok is lesznek. Mégis túl kell len­ni rajta, remélhetőleg vér­áldozat nélkül. Ma fenyegetőzik Moszkva (MTI) — Mihail Garbocsov a szovjet parla­mentben kijelentette: le­mond államfői tisztéről, ha a függetlenségi törekvések a Szovjetunió felbomlásához vezetnek. Az elnök erélye­sen felhívta a törvényhozó­kat, hogy tegyenek meg mindent az Unió megőrzésé­ért. Emlékeztetett rá: a már­ciusi népszavazáson a lakos­ság is emellett tette le a voksát. Gorbacsov úgy vélte, hogy az elvetélt puccs legtra­gikusabb hatásaként erőre kaptak azok az erők, ame­lyek célja a Szovjetunió feldarabolása. Azonnali elismerés Bukarest (MTI) — A ro­mán kormány kedden, rö­viddel kikiáltása után elis­merte a Moldovai Köztársa­ság függetlenségét, és kife­jezte készségét diplomáciai kapcsolatok létesítésére Kisi- nyovval. A román kormány — szóvivőjének rádiónyi­latkozata szerint — nagy örömmel vette tudomásul, hogy a moldovai parla­ment kinyilvánította a köz­társaság függetlenségét. Pengeváltások a Parlamentben Kedden délelőtt folytatta ülését az országgyűlés. Napi­rend előtt Horváth Tivadar bejelentette, hogy kilép az ■SZDSZ frakciójából és átlép a (kereszténydemokraták: frakciójába. Dénes János (független) arról beszélt, hogy Kárpát­alján megismétlődhetnek azok az események, amelyek déli szomszédunknál történ­tek. Felhívta a figyelmet, hogy Románia elismerte Moldávia függetlenségét, s ennék minket is gondolko­dásra kellene késztetnie. An­tall József szavaira reagálva ismét leszögezte: hazánk fe­lelős politikát folytat, s tart­ja magát a nemzetközi jog­hoz. A társadalombiztosítás . ál­talános vitáját — néhány hozzászólás után — az elnök elnapolta, s szünetet rendelt el. A balti államokkal kap­csolatos kormányjavaslatot a képviselők sürgős tárgyalás­ra fogadták el. A javaslat­tervezet megelégedéssel nyugtázta, hogy a három or­szág visszanyerte független­ségét. A képviselők ezután rá­tértek az államháztartási törvényjavaslat tárgyalására, s ebédszünet előtt azt is el­napolták. A „Kupa-program a bukás felé halad” — így foglalta össze mondanivalóját Soós Károly Attila azon a sajtó­tájékoztatón, amelyet az SZDSZ tartott a gazdasági törvénykezésről, s 10 olyan törvényt nevezett meg, amelynek már érvényben kellene lenniük. Interpellációkkal és kér­désekkel folytatták munká­jukat délután a képviselők, pontosabban egy interpellá­ció és egy kérdés hangzott el. Nem fogadta el az Ország- gyűlés a bortermelés ano­máliáival foglalkozó interpel­lációra adott választ. Darvas Iván a kormányfő­höz intézett kérdést egy, a Spiegel című lapban megje­lent szerb politikussal készí­tett interjú kapcsán. Azt kérdezte: miért nem tiltako­zott a kormány a cikkben foglalt Magyarországot ért vádak ellen. Antall József elmondta: nem tartják olyan személyiségnek a szerb poli­tikust, hogy szükségét érez­ték volna a tiltakozásnak. Hi­vatkozott viszont a kormány­fő egy, az újvidéki televízi­ónak adott ellenzéki interjú­ra, amely valótlanságot állí­tott a magyar kormányról. Emiatt ügyrendi pengevál­tások következtek, s Botos Katalin csak igen nehezen foghatott hozzá a pénzintéze­tekkel foglalkozó expozéjá­hoz. Többen hozzászóltak a kérdéshez, majd az elnök el­napolta ezt a témát is. Kupa Mihály pénzügymi­niszter terjesztette elő a Ma­gyar Nemzeti Bankról szóló törvénytervezetet. A kiala­kulóban lévő piacgazdaság egyik alaptörvényének ne­vezte. amely megkoronázása a pénzügyi rendszer 1905 óta tartó átalakulási folyamatá­nak. A tervezet, miközben elismeri a jegybank önálló­ságát, összeköti ezt azzal, hogy önálló monetáris politi­kájával a jegybank segíti a kormány gazdaságpolitikáját. A Magyar Nemzeti Bank, mint a Magyar Köztársaság központi bankja, nem végez­het kereskedelmi banki tevé­kenységet és — mint a ban­kok bankja — hozzájárul a kormányzat gazdaságpoliti­kájának érvényesüléséhez a bankrendszeren keresztül. Az MNB az államháztartással csak a költségvetésen keresz­tül tarthat fenn finanszírozá­si kapcsolatot. A tervezet szerint a jegybank kamatpo­litikáját önállóan az árfo­lyam-politikát a kormány­zattal egyeztetve alakíthatja. A törvénytervezet az MNB feladatai közé sorolja még a kapcsolattartást a nemzetkö­zi pénzügyi szervezetekkel és a külföldi adósság kezelését. A pénzintézet vezetését is új alapokra kívánja helyezni a törvényjavaslat. Az MNB elnökét és alelnökeit a mi­niszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezné ki. Néhány hozzászólást kö­vetően a soros elnök bere­kesztette az ülést. Túszdráma Debrecenben Délután 16 óra 30 perckor véget ért az egész napos deb­receni túszdráma. Ekkor si­került ugyanis a négyéves ács Jánost fogva tartó Za- tount Djamel algériai ál­lampolgárt becsalogatni az Angyalföld tér 16. számú ház lakásának erkélykorlátjá­ról, ahol azzal fenyegető­zött, hogy kidobja a lakás­ból a kisgyereket. A rend­őröknek úgy sikerült becsal­ni a túszejtőt, hogy megígér­ték: a fogva tartott kisfiút saját gyerekére cserélik ki, és feleségét is beengedik hozzá. Abban a pillanatban, ahogy az erkély korlátjától betért a lakásba, a komman­dós alakulat tagjai a szom­széd lakás erkélyéről, illetve a folyosói ajtó felől megro­hanták a lakást. A reggel 10 óra óta fogva tartott kis­fiút épségben kiszabadítot­ták és a mentők azonnal a Debreceni Orvostudományi Egyetem gyermekklinikájára szállították, ahol megfigye­lőt alatt tartják. Az épüle­tet, ahol a túszejtőt tartja fogva a rendőrség, mintegy kétezren veszik körül; a Tó- cós kertben lincshangulat uralkodik. A rendőrség fel­hívásának, miszerint bizto­sítsanak utat a rendőrko­csinak, amely elszállítja az arabot, a tömeg délután öt óráig nem tett eleget. Ami­kor kiszabadították, letar­tóztatták és a debreceni bör­tönbe szállították. Pártvélemények a politikai őszről Nyíregyháza (KM — BE.) — Hosszú, forró ősz követ­kezik-e a politikai életben, hogyan látják a nyári szü­net. után megkezdődő par­lamenti munkát, a koalíciós és az ellenzéki pártok viszo­nyát, milyen esélye lehet annak, hogy pártérdekeken felül a megye érdekei ér­vényesüljenek e halmozot­tan hátrányos helyzetű tér­ségben? Körkérdéseinkre az alábbiakban közöljük a parlamenti pártok megyei szervezeteinek válaszait. TAKÁCS PÉTER PARLA­MENTI KÉPVISELŐ: MDF: Várható a negasztottság Nem tudom, forró, vagy hideg ősz lesz a poltikában, ám annyi bizonyos, hogy nagy viták várhatók. Bár a parlament ülései a nyári időszak egy részében szüne­teltek, a politikai élet azért pezsgett. Koalíciós variáci­ókkal lepte meg az országot Kis János, az SZDSZ elnöke. A konkrét válasz elől való kitérés hátterében az áll, hogy az idén elfogadott talán leg­fontosabb három törvényt, a kárpótlási, az egyházi ingat­lanokkal kapcsolatos és az önkormányzati tulajdonról szóló törvényeket az SZDSZ az Alkotmánybíróság elé vit­te. Az őszi parlamenti munka során olyan fontos törvények kerülnek most előtérbe meg­vitatásra, amelyek minden demokráciában végletesen kifeszítik a húrt a kormány- koalíció és az ellenzék kö­zött. Ilyen a banktörvény, a szövetkezeti vagy az állam- háztartásról szóló törvény, nem is említve az 1992-es költségvetést. Az a jellemző, hogy a mi parlamentünkben minden el­lenzéki párt úgy viselkedik, mint egy stabil, hosszú múlt­tal rendelkező demokrácia parlamentjében szokás, ahol évenként egy, maximum két törvényt fogadnak el. Ná­lunk viszont olyan alaptör­vényekről kell dönteni, rá­adásul nagy számban, ame­lyek azt a struktúrát bontják le, mely az elmúlt negyven éven át kiépült. Várható a megosztottság a tulajdonviszonyok kérdésé­ben. Sem rövid, sem hosszú távon nem közömbös, ho­gyan alakulnak a tulajdonvi­szonyok Magyarországon. Minden párt a saját érdekei, a saját programja szerint akarja az állami vagyont új­ra elosztani. Az MDF egyike azoknak a pártoknak, ame­lyek nemzeti tulajdont és nagy számú tulajdonost sze­retnének hazánkban látni. Más pártoknak (pl. az SZDSZ-t vagy FIDESZ) el­lentétes az alapállása, plusz mindehhez még hozzá kell kalkulálni a növekvő szoci­ális feszültséget, mindennek halmozódása a politikai puccskísérlet veszélyével is fenyegethet. A koalícióban a kisgazdák­ról szólnék: ők az utóbbi idő­ben elcsendesedtek, egy-két hír kivételével, mint amilye­nek pl. az árnyékkormányról felröppentett, a belső konszo­lidáció jelei mutatkoznak. Megszüntették a belső vizs­gálatokat, szervezik önmagu­kat, közeledik egymáshoz a Nemzeti és a Független Kis­gazdapárt, keresik az utat aZ Agrárszövetséghez — mind­ennek ellenére a Független Kisgazdapárt bármikor szol­gálhat meglepetéssel. Nagyon nehéz a párbeszéd, a pártok közötti megértésnek sok akadálya van, de azért vannak olyan területek, ahol lehet pártsemlegesen szót ér­teni a pártok képviselőinek. Szerencsére a mi megyénk­ben eddig minden olyan, a megye egészét érintő kérdés­ben — pl. az autópálya ügye, a vasút vagy a közműháló­zat korszerűsítése — sikerült a pártok találkozóin a megye étiekében tárgyalni. FKgP: Legyen kelcsenös tisztelet ASZTALOS LÁSZLÓ A PÁRT MEGYEI FŐTITKÁ­RA: Ha lesz „hosszú forró ősz” a magyar politikai életben, az nem a kisgazdákon mú­lik. Természetesnek is kell tartanunk azt, ha most itt nem mindennapos esemé­nyek zajlanak, hiszen 45 év keserve tör fel az emberek­ben, de mi azt hangsúlyoz­zuk nem „hosszú forró őszt” akarunk, hanem békés át­menetet. A kisgazdák tudják, mi a legfontosabb a nép számára: a biztos megélhetés, hogy le­gyen munkahely és munka, s ne kelljen naponta a 'étbi­zonytalansággal szembenéz­ni. Elmondhatom, hogy ezért mi, kisgazdák itt a megyében igyekeztünk meg­tenni a tőlünk telhetőt pl. egy jól működő Parasztszö­vetségben nagyon jól pros­peráltak a gazdák a meggyel és nincs különösebb gond az uborkával. Most elsősorban a tulajdonviszonyok rende­zését szorgalmazzuk, ezzel kapcsolatban indítottuk el a megyeszékhelyen a jogi ta­nácsadást, amit a hét min­den munkanapján bárki igénybe vehet, rendelkezésé­be állunk a megye vala­mennyi lakosának, és sze­retnénk a továbbiakban me­gyénk minden településén létrehozni a kárpótlási ta­nácsadó szolgáltatást. A koalícióban mindenkép­pen együtt akarunk dolgoz­ni, de nem alárendelt sze­rep betöltésével. Úgy véljük, ha hozzájutunk a megfelelő szerepkörökhöz, és a koalíci­ós partnerek megtartják a koalíciós szabályokat, akkor a kisgazdapárt nem törek­szik csak egymaga a rend­szerváltásra. Ez azt jelenti, hogy a kormányban azokat a tárcákat, amelyek a kis­gazdákhoz állnak közelebb, a kisgazdák töltenék be. Szo­morúan kell megállapíta­nom, hogy a helyi önkor­mányzatban is a koalíciós pártokon belül az MDF töl­ti be a fő posztokat, holott nekünk is megvannak a hozzáértő szakembereink. Ók vannak a kárrendezési, a földművelésügyi hivatalok­ban is, pedig a földkérdés inkább a kisgazdapárt ügye. Van bizonyos belső elége­detlenség is pártunk tagjai körében a vezető pozíciókat betöltő kisgazdák személyé­vel kapcsolatosan, mert nem biztos, hogy azok vannak azokon a helyeken, akiknek ott kellene lenniük. Az ellenzéki pártok néze­teit tiszteletben tartjuk, de elvárjuk, hogy ez a tiszte­let kölcsönös legyen. Az az álláspontunk, hogy más pár­tokkal együtt kell menetel­ni, összefogásra van szük­ség, ha ki akarunk kászálód­ni a kátyúból. Sajnálattal kell megállapítanunk; nincs az egyes pártok között pár­beszéd, megértés. Vélemé­nyünk szerint pedig lehetne csökkenteni a feszültségeket, és a kisgazdapárt itt a me­gyében mindig is arra töre­kedett, hogy a megye lakos­ságának az érdekeit képvi­selje a párt érdekei felett. Ez vezetett bennünket töb­bek között ahhoz, amikor szorgalmaztuk a Nyíregyhá­za—Zajta vasútvonal korsze­rűsítését, a Lónya—Tisza pontonhíd elkészítését és az ezer lakás megépítését a me­gye három városéban. Felölenelkedai a pártérdekeket A KDNP MEGYEI SZER­VEZETÉNEK ÁLLÁSPONT­JA: Következik-e a politikai nyári szünet Után hosszú forró ősz, az ma leginkább attól függ: sikerül-e orszá­gunknak a válságoktól terhes, forrongó Közép-Kelet-Euró- pában józannak és türelmes­nek maradnia, sikerül-e a belső-társadalmi béke fenn­tartásával a problémákon konszenzusos megoldással túl­jutni. A nyári hónapok is bebizonyították — nem kis részben a tömegkommuniká­ció segítségével — milyen felelőtlenül nagy hangot kapnák azok, akik meglova­golják a szociális és gazda­sági válsághelyzeteket és de­magóg politizálással hatal­mat alkarnak szerezni. Emi­att tartjuk veszélyesnek Thürmer Gyula, az MSZMP és Torgyán József, a Kisgaz­dapárt elnökének politizálási stílusát is. Mi, kereszténydemokraták bár lassan már hozzászo­kunk, és a demokrácia nega­tív velejárójaként elvben el is fogadjuk, ha a politikai porondon a szélsőséges; de­magóg véleménynyilvánítá­sok mellett az általunk is hirdetett következetes, mér­téktartó hangnem a háttérbe szorul, de úgy látjuk: nem biztos, hogy fiatal demokrá­ciánk a gyakorlatban ezt a politikai játékot kibírja. Kilábal-e az ország nehéz helyzetéből? Ez mégsem a felelőtlen politikai akcióktól függ elsősorban, hanem attól, hogy az alsó szinteken, a munkahelyeken is végbe megy-e a rendszerváltás és ezzel együtt a gazdasági szerkezetváltás. Sok múlik azon is: valóban gyors, ér­demi munkát végez-e majd a parlament az év végéig. El­engedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy az ősz folya­mán megszülessenek végre a legfontosabb és régen várt gazdasági törvények, a kor­mányzat pedig gondoskodjon a privatizáció felgyorsításá­ról. A KDNP megyei szerveze­te szerint a jó törvénykezési munka feltételeként szep­tember elején koalíciós tár­gyalásoknak kellene kezdőd­niük a három párt együtt­működésének javítására, a véleménykülönbségek tisztá­zására. Kívánatosnak tart­juk, hogy az ellenzéki és kormánypárti pártok között konstruktívabb kapcsolat jöjjön létre, ugyanakkor lát­va: azért mindkét oldalon még igen sok a tennivaló. Hátrányos helyzetű me­gyénk fejlődése szempont­jából igen fontos ese­ményként értékeljük, hogy — miután a KDNP megyei választmányán fel­emeltük szavunkat a megye súlyos szociális és gazdasági helyzete miatt — a kormány kihelyezett ülést tartott me­gyénkben. Az eddigi tapasz­talatok tükrében esélyét lát­juk annak, hogy a megyében működő pártok felülemel­kedjenek a pártérdekeken és a helyi problémák közös megoldásáért együtt csele­kedjenek. A következő hó­napokban a pártok legfőbb feladata a politikai és a gaz­dasági szférában napirenden tartani a megye súlyos gond­jait, megoldásának kérdése­it és megragadni minden jó alkalmat, bármilyen kisebb probléma megoldására lá­tunk is lehetőséget.

Next

/
Thumbnails
Contents