Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-27 / 200. szám
1991. augusztus 27., kedd HÄHER Kelet-Magyarország Forrd fisz Kelet kapujában? A vasút jelene és jövője Záhonyban Záhony (KM — A. J.) — Hétezer ember foglalkoztatása a magyar—szovjet kereskedelemben bekövetkezett drasztikus változások miatt, a szovjet katonai szállítások befejeződése után, bizony nem kis gondot jelent a MÁV Záhonyi Üzemigazgatóság vezetőinek. Mivel a korábbi években megszokott őszi szállítási csúcs is a nyakunkon van már, időszerű a kérdés; hogy áll a vasút, mit tesznek gondjaik megoldása érdekében, mit várnak a jövőtől? Válaszol dr. Lőrinc* Sándor, a MÁV Zá- -honyi Üzemigazgatóság igazgatója. — Közismert okok miatt az idén forgalmunk csökkent. Bár túl nagy problémánk még nem volt, az import, a belépő árumennyiség 70 százaléka az év eddigi részében az elmúlt év hasonló időszakának. Öt százalék leépítés Az export még ennél is kevesebb, 50 százalék alatt van, bár ez inkább a másik oldalon csapódik le, a vagonhelyzetet illetően ránk is hat. A tranzitforgalomban viszont érzékeny kiesést jelent, hogy a jugoszláviai események miatt jelentősen csökkent a jugoszláv—szovjet forgalom. Ez korábban évi kétmillió tonna árut jelentett. Mindebből sajnos törvényszerűen következik hogy a kisebb forgalomhoz kevesebb ember kell, éves szinten 5 százalék körüli leépítés várható. Az fgy felszabaduló bért a maradó dolgozók fizetésének szin- tentartására, nagyobb megbecsülésére fordítjuk. — Reméljük, hogy a katonai kérdések rendezetlensége miatt most tapasztalható bizalmatlanság előbb- utóbb rendeződik és ez az export bővüléséhez vezethet. Egyelőre akár a gabona-, akár az almaszállításban igen sok a nyitott kérdés. Ha létrejönnek a tervezett eladások és almaügyben is lesz előrelépés, akkor egészen biztosan „forró” ősz elébe nézünk. A gabonaátrakás a szovjet oldalon történik, havonta 100 ezer tonnánál nagyobb mennyiségről nemigen lehet szó. ALmaszáíllítás ügyében még semmilyen, a konrábbi években megszokott megbeszélés nem volt, ám az nyilvánvaló, hogy főleg konténeres szállítás jöhet szóba, legalábbis a hideg idő beálltáig. Mivel fedett kocsikból az előbb említett exportszállítások csökkenése miatt kevéssel rendelkezünk, ezért tételezhető fel a „forró” ősz. Bűvölő szolgáltatások — Foglalkoztatási gondjaink ellensúlyozására igyekszünk szolgáltatásaink körét bővíteni. A zsákolás, egység- csomag készítése, áruválogatás, osztályozás mellett bővítjük tárolási lehetőségeinket is, most pl. több száz va- gon fát tárolunk osztrákoknak. Szóba került egy újabb raktár építése, folyik a gázátfejtő bővítése, az osztrák szállítások növeléséhez. Az eperjeskei szénosztályozó működtetéséhez közös vállalatot hoztunk létre, az itt átválogatott szovjet szenet közvelenül a célállomáshoz juttatjuk. Bővülő szolgáltatásaink is hozzájárultak ahhoz, hogy a gondok ellenére jól alakultaik bevételeink. A szovjet katonai szállítások i milliárdot jelentettek a MÁV-nak, így üzemigazgajó- sági színben jobban állunk, mint tavaly. Mit Hoz a jivi? Véleményem szerint Zá- hogy jövője hosszú távon biztosított. A szovjet gazdaságot egyszer rendbe kell tenni, ez pedig csak nyugati technológiával lehetséges, amiért reményeim szerint továbbra is elsősorban nyersanyaggal tudnak fizetni. Ez pedig nekünk munkát ad. Rövid távon viszont továbbra is gondokkal kell szembenéznünk. Reméljük, hogy a magyar—szovjet viszonyokban, a jugoszláviai helyzetben számunkra kedvező változások következnek be. Feladatunk, hogy túléljük ezt a mai nehéz helyzetet, úgy, hogy közben emberileg, technikailag készek le1 gyünk a majdani új feladatokra. Nézöi^örtf) Iratügy József Szokatlanabb ez a szó- öwzetétel az iratügy, mint az ügyirat, ezekben a napokban azonban ez az újabb változat forog gyakrabban közszájon. Moszkvából indult, ahol Jelcin először a pártközpont iratanyagát foglaltatta le, maid a KGB iratait is „iőrizetbe" vette, nehogy szőrén-szálán eltűnjenek onnan fontos dokumentumok, nemcsak azok, amelyek a mostani puccs keletkezéséről adhatnak pontos információt, hanem, valamennyi korábbi politikai köntösbe öltöztetett visszaélésről. vagy államellenesnek minősített ügyekről, esetekről. És mit ad Isten, ti hét végén hozzánk is megérkezett az iratügy a főváros levéltára bírósági keresetet nyújtott be a Magyar Szocialista Párt, illetve a felügyeletük alatt álló Politikatörténeti Intézet ellen, hogy a náluk lévő iratanyagot adják át a levéltárnak, hiszen a főváros története oly szorosan ősz- szekapcsolódott a psrláöntésekkel, hogy a dokumentumok megőrzése igencsik fontos érdek. Az információk szerint a Politikatörténeti Intézet az iratok átadásától elzárkózott, sőt abba sem egyezett bele, hogy az MSZMP archívuma akár letétként is a levéltárba, illetve közös kezelésbe kerüljön, igy indították meg a pert. És hogy nem hatalmi villongásokról van szó, arra egyik levéltáros bizonyítékokat szolgáltatott Beszámolt egy iratmegsemmisítési akcióról, amely meg februárban történt az MSZP Köztársaság téri székházában, ahol olyan iratokat semmisítettek meg, amelyek jogszabályok szerint nem juthattak volna ilyen sorsra. A bírósági perek gyakorta hosszú ideig is elhúzódnak különböző okok miatt. Ilyen esetekben elképzelhető lenne egy fordított eljárás is: előbb le kellene foglcdni a veszélyeztetett anyagot, aztán lehet vitatkozni a tulajdonjogon. Mert ha a hivatalos menetrendet követik, nem biztos, hogy lesz tulajdon. A nyugdíjasokért Makara István írja Hyíregyházáril Kiszolgáltatott dolgozók Nyíregyháza (KM — D. M.) — Az utóbbi időben forróbb lett a hangulat a szakszervezetek tájékán. Ügy tűnik, hogy a munka- vállalókat érintő alapvető ügvek elsikkadni látszanak e küzdelmekben. Alig esik szó érdemben például az új Munka Törvénykönyv problémáiról. Erről kérdeztük Kántor Csaba Áront, a Megyei Munkástanács Szövetség ügyvezető elnökét. —.'.Egy jó Munka Törvénykönyvnek két fontos feltétele van: egy segítőkész kormány és alapvető kérdésekben egységes munkavállalói érdekképviseletek. Nálunk viszont az új hatalmi elit a gazdasági rendszerváltás terheit a dolgozókkal igyekszik megfizettetni. Cinkos „összekacsintás” tapasztalható az új politika, a régi szakbürokrácia és a vállalatok gazdasági vezetői között, melynek során az állami tulajdon e szűk réteg kezébe megy át, kisemmizve ezzel a munkások millióit. Másik oldalról azt látni: a szakszervezetek között ádáz harc folyik, mlynek során a dolgozói érdek csupán eszköz az érdekképviseletek • kezében presztízs-szempontjaikhoz, nem pedig cél. Pedig ennek kellene a cél rangjára emelkedni. — Tehát a munkavállalókat közvetlenül érintő ügyekről kellene vitatkozni ás elsősorban az új Munka Törvény könyv-tervezetről? — A törvényalkotók filozófiája az eddigi elképzeléseket nyomon követve az, hogy az új törvény „ ... a munka- viszony garanciális tartalmi elemeire szorítkozik.... az összes többi kérdésről a munkaadónak és munkavállalónak egymás között kell megállapodniuk.” Ez a szimpatikus liberális alapállás elfogadható is lenne olyan környezetben, ahol a munkáltató és munkavállaló egvenrangú partnere egymásnak. A valóságban azonban a vállalatok belső parancsuralmi szervezete következtében, s a riasztóan növekvő munkanélküliségtől való félelem miatt, a munkások ki vannak szolgáltatva a vezetőknek. A munkástanácsok tapasztalata az. mi csak olyan jogokat birtokolhatunk egy vállalatnál, amit kiharcolunk- A jelenlegi jogszabályok is maradéktalan lehetőséget kínálnak a menedzserek számára, hogv könyörtelenül kizsákmányolják a munkavállalót. — Melyek azok az elképzelések, amelyek az eddigi munkavállalói jogokat is ei kívánják törölni? — Például a vétójog megszavazása, vág}- az, hogy indoklás nélkül fel lehet mondani a dolgozónak. Ugyanakkor az üzemi tanácsok számára biztosított túl nagy jogok súlytalanná teszik az érdekképviseleteket. Megszűnnének azok a gátak, melyek egy szák réteg érdekében végzett privatizációi megakadályozhatnak. „-h A „Nyugdíja- i sok Közössége” v ____is! karitatív egyesület tagjainak nevében ezúton is szeretném megköszönni a Kelet-Magyarország segítségét abban, hogy a Széchenyi utca 20. szám alatt ma működhetünk. Örömmel közölhetem, hogy támogatásokból és a nyugdíjas tagjaink áldozatos munkájával sikerült a helyiséget használható állapotba hozni, többé- kevésbé be is rendezni. Szeretnénk közösségi helyiségünk megnyitását ünnepélyessé tenni azzal, hogy támogatóinkat tisztelettel meghívjuk 1991. augusztus 28-án 16 órára a Széchenyi utca 20. szám alatti klubavatásunkra. Megtisztelés lesz a nyugdíjasaink számára, ha meghívásunkat a szerkesztőség is elfogadja. Ez alkalommal kerül ismertetésre: az egyéves megalakulásunk óta hogyan alakult közösségi életünk. Nyilvánosan szeretnénk mindazoknak köszönetét mondani, akik bármilyen formában segítették egyesületünket. TÁRCA Á Dédi foléd hajolna, csücsörített ajka mögül kis madárdalt csicseregne, s te rácsodá.1- koznál sarkig nyíló szemeddel, tán még a sírást is abbahagynád; aztán két mutatóujját föléd tartaná, hogy kapaszkodj bele, s hogy érezze a legifjabb dédunoka erőpróbálgatását; és mondaná vég nélkül: „Bizony-bizony, gyöngyvirágom, aranyos tündérkém, én kis cukorfalatom, sírj csak, sírd ki jól magad, hadd tisztuljon a szép szemed, erősödjék tüdöcskéd, jót tesz az a szépségednek és követeld ki a fejecskét"; igy mondaná neked is, ahogy valaha a sajátjait vigasztalta, amikor egyre hangosabban adtak jelt létezésükről ebben a különös világban; meg ölbe venne, bölcső híján — modern idők! — a karján ringatna, dúdolna szép szatmári énekeket. — egyre halkabban, amíg Lehunyod kis pilláidat, amíg az álom- világ színes gömbjei libegnek előtted az ég felé; s akkor mondaná szüleidnek, mit hogyan tegyenek; hogy nem kell ezt a gyereket agyonkényezteini. erőltetni az evésre, ember ő már, kiköveteli magának, ha szükségét érzi; és nem lendően végighallgatná, mert a Dédi sok gyereket szült és nevelt, neki ne mondja senki, hogy mi a jó, meg mi a rossz; ezt mondaná a fürösztésnél is. kell örökké felkapkodni, éjszakánként órákig tel- s alá sétálni vele a szobában, mert hozzászokik, s akkor később sem birtok vele; különben legjobb neki az anyatej, mert abban minden benne van, ami az élethez kell; későbbre se ajánlja a sok ipari pancsot. egyen az a gyermek mindent, ami szokás a családban; a pelenkát meg ne felejtsétek el több léről kiöbliteni, aztán jól levasalni, akkor nem feszeng benne a kisasszony; így adná a tanácsokat napestig, talán már unná is édesanyád, de ilamig párnás tenyerére fektetne, hogy jól megmossa kis rózsaszínű hátadat, szünet nélkül mormolná, nem kell azt a gyermeket félteni, nem törik a csontja, csak arra vigyázzatok, hogy a hab a szemébe ne jusson; közben édesanyád háromszor leizzadna az izgalomtól, pánikba esne, hogy jaj, tessék vigyázni, még valami baja eshet; s a Dédi megmutatná azt is. hogyan kell egy perc alatt tiszta ruhába öltöztetni az ő kis unokáját; Isten őrizz, hogy sokáig tartson, még megfázhat a drága: de akkor sem kell mindjárt orvosért kiáltani, a gyerek könnyen fázik, könnyen gyógyul, aztán ott a kis gyenge tea is, adjatok neki bőven, nehogy kiszáradjon és ha evett ivott, jól büfiztessétek meg; s intene még arra, hogy ha betesznek téged a kiságyba, sose álljon senki a fejed mögé. mert akkor kancsal lesz a gyermek; s ha mindezt egyszuszra elmondaná, leülne a konyhaszékre, ölbefont kézzel trónolna. Az egész család: az ö családja körében, majd ijedten a fejéhez kapna. hogy csak most jut eszébe: nehogy elfelejtsétek keresztvíz alá tartani, különben, hitetlenül, boldogtalan ember lenne belőle; s ha másnap hazamenne a falujába, a hatodik utcában is híresz- telné, olyan gyönyörű, formás dédunokája senkinek sincs a világon, mint neki — s hogy milyen szépen ellátják azt a kislányt a fiatal szülei. így mondaná a Dédi. ha ... De már csak az emléke mondatja el mindezt. Kommentár Zaránftksirató Galambos Béla Ráfizetéssel zártak az étel- és italárusok a pápa- látogatás színhelyén, Má- riapócson. Amint azt vállalkozókkal folytatott beszélgetésből megtudtuk, hiábavaló volt a büfések hatalmas készülődése a százezres zarándok tömegek feltételezett rohamának fogadására. Az utasellátó például több konténert telepített a pápai szentmise helyszínének környékére. több ezer előre elkészített szendviccsel feltoltve azokat. Nem egy árus érkezett távolabbról, onnan ideszállítva a több száz rekesz sört és üdítőitalt és az ínycsiklandó ha- rapnivalókat. A zarándokok legnagyobb része azonban „tarisznyából" evett, ivott és csak kevesen vásároltak a helyszínen. Akik ezt tették, azok is inkább italra költöttek és csak a hamburger fogyott úgy. ahogy. Hozzájárult a lanyha érdeklődéshez az a tény, hogy a szomszédos Romániából, Kárpátaljáról érkezők javarésze nem rendelkezett forinttal, s a rubel vagy a lej nem egy kapós fizető- eszköz ma még nálunk. A büfések, mint mondják a sok esetben felkínált különféle árucikkekkel — mint csillár, balta, szoba- hőmérő — sem tudtak igazán mit kezdeni'. A vállalkozóknak ugyan nem esett jól, de tény, hogy — köszönhetően az egyház gondoskodásának, akik ingyen élelmiszercsomagokat osztottak a pénztelenek között — az emberek nélkülük sem maradtak éhen. Szomjukat pedig nagyon sokan csak hideg vízzel oltották. Így azután, mint hírlik csak az „Utasellátó"-nál legalább ötvenezer forint árú ennivaló ment tönkre. Több árus — látva a csődöt — úgy igyekezett enyhíteni bánatán (egy füst alatt könnyítve is a lelkiismeretén), hogy ingyen osztogatta a szendvicseket a szervezők, rendfenntartók, egészségügyiek között. Ha nyereségre nem is, tapasztalatokra annál többen tettek szert a Mária- pócsra — de mint hírlik az ország többi zarándokhelyére — elzarándokolt vállalkozók. 3 A tnzséri átrakó balAzs attila felvétele
