Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-26 / 199. szám

1991. augusztus 26., hétfő HÄHER Magyar—német „házasság" Fékbetét világszínvonalon Kondor Györgyné szeptemberig görög exportra gyárt fékbetéteket. A SZERZŐ FELVÉTELE Nábrádi Lajos Kisvárda (KM) — Bizton­ságosabb közlekedés, világ- színvonal, bombaüzlet. Ezek a kifejezések jutnak az eszembe, ahogy állok a Kis- várdai CAROFLEX Fékbe­tétgyár üzemcsarnokában Az űrbélinek tűnő gépek, berendezések belsejéből szinte tenyérben elférő gép­kocsi alkatrészek jönnek ki. A szemre is mutatós termé­kek megnyerték a német szakemberek tetszését is Ezért is adták el liccncü- ket a kisvárdaiaknak. Kissé izgatottak, talán lám­palázasak az itteniek, mert szeptembertől világszínvona­lon álló fékbetéteket kell gyártaniuk — egy német szakember minőségellenőrzé­se mellett. A licencvásárlás meghatá­rozza a gyár jelenét és jövő­jét. Az előzményekről és a tervekről Tóth Ferenc igaz­gató ad tájékoztatást. Azzal kezdi, hogy a licenc-szerző- dés aláírását egyéves egyez­tetés-alkudozás előzte meg. A lehető legkedvezőbb megálla­podásra vártak. Nem hiába. Licencadó a híres Hamburg melletti Jurid cég. Többes haszonról van szó — hangsú­lyozza az igazgató. Mert a gyárnak nem volt elég pénze műszaki fejlesztésre. A piac súlypontját pedig némi kény- szerűségből át kellett helyez­ni keletről nyugatra. Cél az olyan fékbetétek gyártása, amelyek megfelelnek a ma­gasabb műszaki és környezet- védelmi követelményeknek. Autóbuszok, teherautók és pótkocsik fékbetétei készül­nek itt szeptembertől. Az azbesztmentes, környe­zetkímélő termékek jelentős részét a licencadó értékesíti a nyugati piacon. A minőségi munkát érthető módon szigo­Nyíregyháza (KM — KÉ.) — A pápalátogatás komoly erőpróba elé állította a me­gyei mentőszolgálatot. A több száz ezernyi zarándok fogadása a mentősöknek is számos feladatot adott. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemcsak a mentők, va­lamennyi szervező számára kellemes meglepetésként a pápalátogatás minden baj nélkül, zökkenőmentesen ment végbe, így a mentők­nek is minimális munka ju­tott. rúan ellenőrzi majd a próba- gyártás alatt a német cég képviselője. Csak így érhető el a piacon maradás, illetve a piac bővítése. Az igazgató­tól azt is megtudjuk: a biz­tosnak látszó piac a foglal­koztatási gondokat is megold­hatja. S ami a jövőt illeti: ha jó minőségben, határidőre termelnek az itteniek, s jól megy az üzlet, akkor egv-két éven belül a németek közös vállalatot hoznak létre a kis- várdaiakkal. A licenc-szerződés gazda­sági előnyéről, a kereskedel­mi háttérről Nátly Lászlóné, a marketing osztály vezetője tájékoztat. Sorolja, hogy a németeknek hét éven keresz­A pápalátogatás előtt me­gyénkbe juttatott Toyota mentőkből 10 véglegesen Szabolcs-Szatmár-Beregben maradt, kitűnő alapot te­remtve a megyei mentő- szolgálat korszerűsítésére, elodázhatatlan fejlesztésé­re. Az autók mellett ter­mészetesen pénzre is szük­ség van, s ehhez alapítvány létesítésével fog hozzá a me­gyei mentőszolgálat. A ter­vek szerint szeptemberben már bejegyeztetik azt az ala­pítványt, mely kétmilliós té­tül főleg késztermékkel fizet­nek. Ez több szempontból előnyös. Olyan ez, mint egy hosszú lejáratú, kedvező ka­matú kölcsön. Szeptember második felétől december vé­géig várhatóan 150 ezer da­rab fékbetétet gyártanak itt. Ebből 50 ezer hazai piacra kerül — említi külön az osz­tályvezető. A gyár saját bolt­ja mellett az Ikarusz autó­gyár kapja az említett meny- nyiség többségét. A piaci fel­mérés szerint — mondja Nátly Lászlóné — a szovjet teherautó gyártók is rendel­nek majd az új kisvárdai tér-' mékekből. Szentmiklóssy Károly mű­szaki osztályvezető az elmúlt kével indul, s az évi 700 ezer forintnyi hozadékból gyarapítja a mentőszolgálat vagyonát. Ha minden igaz, a már meglévő összeghez rövidesen félmillióval járul hozzá a nyíregyházi önkormányzat, melynek tagjai a hónap vé­gén hoznak e tárgyban vég­leges döntést. Az alapítvány kezelését a Kereskedelmi és Hitelbank vállalta magára, márcsak azért is, mert léte­sítéséhez kereken 1 millió forintot adott. napokban volt a német cég­nél, a kezdeti lépésekről konkrét tárgyalásokat folyta­tott a licencadókkal. Azt mondja, a németek a kisvár­dai régi technológia átalakí­tásához konkrét műszaki ta­nácsokat adtak. Az új tech­nológiát pedig csak a timári tsz melléküzemágának közre­működésével tudják bevezet­ni. A timáriak zártrendszerű vegyipari keveróberendezést készítettek az újfajta fékbe­tétek gyártásához. Az osztály- vezető mindent elkövet an­nak érdekében, hogy ne le­gyen műszaki akadálya a szeptemberi próbaüzem kez­detének. FalHnap Oroson Szép vtll — és eris Oros (KM — N. L.) — Kitűnő ötletnek bizonyult a falunap megrendezése Oro­son. Szombaton az oros iák ezt mondogatták: „Ez a városrész falu”. Valóban falusi környezetben, az ál­talános iskola udvarán ke­rült sor a rendhagyó és emlékezetes eseményre. Itt gyűlt össze a falu apraja, nagyja, hogy szemlélője és részese legyen a színes, változatos programnak. Az Orosi Közhasznú Távközlé­si, Kulturális és Szociális Egyesület és a helyi iskola tantestülete szervezte a „bu­lit”. A szponzorok, az anyagi támogatóik közé tartozott több nyíregyházi üzem és intézmény melletti egy de- mecseri kft. is. Kellett is a pénz a tombolához, az izga­lom fokozásához. Az isko­la járdáján megrendezett rajzverseny győztese Járdán Anita volt, a kislány nem a szójáték kedvéért kapta az elismerést. A sörivók verse­nyét a faluban népszerű Papp Laci nyerte, híres névrokonára emlékeztünk, amikor ezt mondtuk: nem a sör ütötte ki őt, hanem ő a sört. Zajácz József helyi asz­talosmester csinált egy „vendégoldalt”, az erős fi­úknak ezt kellett kitartani. A három jelentkező közűi Szamán Zsolt bizonyult legerősebbnek, ő mutatta legtovább az utat Buda fe­lé. Az erős fiú díja egy szíverősítő ital volt. Az Oros szépe címet Bozsó Ágnesnek ítélte oda a zsűri. Nagy sikere volt a jazz- halett-bemutatónak. s azok­nak a fiúknak, akik szőrén ülték meg a lovat. A helyi jósnő szép jövőt jósolt a legtöbb orosinak ... TÁRCA Táska járás Réti János A z iskolatáskák divatja lassabban változik. mint az öltözködési módi, de valamivel gyor­sabban, mint a politikai pelerinek színe és szabása. Az én időmben kis doboz alakú, lakkutánzat hátitás­kákkal indultunk, rövid- nadrágos térdzoknisan, rá­csodálkozni az ABC-re és bebiflázni az egyszereg-yet. Aztán jött az aktataska di­vatja, osztott belsővel, ko­moly zsebekkel, szíjakkal, csatokkal, bújtatókkal. Még azután a hanyag, fél­vállról hordható kisméretű utazótáska lett a sikk, fe­kete műbőrből, de csak ak­kor volt igazi, ha oldalán ott díszelegtek valamelyik nagy nyugati légitársaság névbetűi. Már a fiam járt iskolá­ba, amikor a diplomata- táska elsöpört minden elő­zőt. Még az alsó tagozatos csöppségek is a nagy feke­te dobozokat vonszolták, zabarba ejtő módon arra nézve, hogy ők viszik-e a táskát, vagy őket a táska. Mára sokszínű hátitáskák, batyuk, zsákok divatja jött el, amitől az ősz szivár- ványosan pompázatos lesz a városok szürkeségében is. Ebből a történeti kaval- kádból én mégiscsak egy fekete táskára emlékszem igazán. Emléke azt a régi­régi szeptembert idézi, amikor jószerével Helsinki aranyainak emléke idézte azt, hogy megvagyunk egyáltalán. Néhány hete koptattuk még a tintatar­tós padokat az első osz­tályban, amikor új fiú jött közénk. Egy cigány fiú és nem volt táskája. Azt a néhány könyvet, füzetet összeszíjazva hozta és író­szerszámait is ki tudja, hol tartotta, vagy voltak-e ne­ki egyáltalán. Otthon el­meséltem érkezését, és azt is. hogy bizony híjával van a taneszközöknek. Anyai nagyanyám — magatehe­tetlen beteg asszony volt. de a jóság úgy nyílott ben­ne mint mezőkön a virág — meghallva a történetet, intézkedett: hétköznapias szegénységünkre ügyet sem vetve, nagyapámmal vete­tett egy olcsó hátitáskát, egy tolltartót és ceruzákat, aztán másnap elküldte ál­talam a fiúnak, ö zavartan megköszönte, és attól kezd­ve nap nap után táskával a hátán, benne a tolltartó­val, füzetekkel, könyvek­kel érkezett az iskolába. Néhány hétig. Egy reggel nem jött és aztán soha töb­bé. Hogy miért, senki nem tudta. Lehet, hogy nagy­anyám jóvoltából először találkozott önzetlen jóság­gal, de nem utoljára tör­tént, hogy élni nem tudott vele igazán. Sok évre rá hallottuk, hogy a Rajkó-zenekarral bejárta a világot és gazdag ember lett, amiből arra kö­vetkeztethettünk, hogy va­lahol, valahogy, valami­lyen iskolát is elvégzett. A nagyanyám ugyanabban a szegénységben halt meg, amiben élt. Nyilván Isten sajátos bölcsességének kö­vetkeztében és kifürkész­hetetlen akaratából történt így­Alapítványból mentőkocsi Kelet* Magy arország Néző^or^ Vendégeskedés Páll Géza Aligha örülünk az olyan vendégnek, aki felforgatja az otthonunkat, megza­varja a nyugalmat és szaba­dos viselkedésével megbot­ránkoztat bennünket. Ezek előrebocsátása után szól­junk világosabban: nem­rég a megyeszékhely adott színteret az EFOTT néven ismert találkozónak, az egyetemista és főiskolás fiatalok országjáró és tu­risztikai találkozójának, ahol 8—10 ezer fiatal vert sátrat a Sóstón. A fiatalok programon kí­vüli viselkedése azóta is beszédtéma Nyíregyházán, s a tapasztalatok jócskán megoszlanak. Egyeséket már az is ellenérzésekre ingerelt, hogy a Sóstói úton a levegőben lengő transzparensen az állt: Erezd magad .. . Ki-ki másként folytatta magában a mondatot, de ez még nemigen adhat okot a felháborodásra . .. Viszont a szerkesztőségünkhöz is érkezett jelzések arról ta­núskodnak, a fiatalok kö­zött jócskán akadnak olya­nok is, akik' egy gátlásta­lan bulinak vélték a ki­ruccanást, magukról meg­feledkezve, útszéli módon jártak, keltek a város­ban, a Sóstón és vedelték az alkoholt... Olyan véleményt is kap­tunk viszont, amely védel­mébe vette a fiatalokat — és a rendezvényt — ol­vasónk elejétől a végéig, mint közegészségügyi fe­lügyelő és szülő együtt volt a fiatalokkal. Sze­rinte is akadtak szabado­sán viselkedek, de a több­ség nem adott okot a kritikára, bár „mind­annyian magukkal hozták a környezetükből beépült viselkedési formákat épp­úgy, mint az egyetemi, főiskolai millióból már befogadott, sok szempont­ból homogenizált összetar­tozásukat is”. „Nagyszerű buli volt” — írta olvasónk, s még hozzátette, minden megosztó vélemény elle­nére is bízik bennük, s úgy véli, az országra rá­fér egy jókedvű generáció. Ha valamire nagy szük­ségünk van, az valóban a jókedv, s ebben magam is igazat adnék olvasónknak, de nem gondolom, hogy a kritikai vélemények mel­letti el kellene menni. Egészen odáig, hogy a szervezők is mérlegre te­hetnék, szükség van-e ilyen méretű és jellegű ta­lálkozókra, amelyek nem kis pénzébe is kerülnek valakinek, valószínű, az országnak, s talán nem mindig szolgálják azt, amiért létrehozták azokat. De azért igaznak vélem a kezdeti sorokat is, a ked­ves vendégnek örülünk és várjuk is őket. Sényö, Székely, Nyírtára községekbea ezeddig nem volt megoldott a gyógyszerellátás. A Nyírturán nemrégiben megnyílt patika e falvak 5500 lakosának jelent nagyobb kényelmet, gyorsabb ellátást. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Kommentár Leszerelés, bevonulás Sinka Zoltán A Magyar Honvédségtől augusztus 15-én 19 400-an, 23-án 121-en szereltek le. A Határsőrségnél augusz­tus 23-án 4400-an vetették le a zöld gúnyát. 335 kato­nának — fegyelmi okok miatt — egyelőre még to­vább kell élveznie a had­sereg „vendégszeretetét". Ezzel a leszereléssel a Ha­tárőrségnél is átálltak a módosított honvédelmi tör­vényben előírt 12 hónapos szolgálati időre. A leszerelök helyét 31 000 újonc foglalja el. ök szep­tember 14-én, illetve 28-án teszik le a katonai esküt. Ettől az évtől új katonai igazolványt rendszeresíte­nek a honvédségnél. Az új igazolványok egyúttal munkakönyvként is hasz- használatosak, ezért a le- szerelőktől bevonják és a megyei hadkiegészítési pa­rancsnokságokon tárolják azokat. A leszerelt és szoci­ális helyzetük miatt rászo­ruló fiatalokat összesen 18 millió — egyenként 1500— 3000 — forint leszerelési segélyben részesítették. Szolgálati idejük vége felé úgynevezett leszerelési tanfolyamokon ismertet­ték a civil éleibe hamaro­san visszatérők jogait. Ezek közül a legfontosabb az, hogy sorkatonai szolgálatot teljesítők munkaviszonyát a 12 hónap alatt valamint a leszerelést követő 3 hó­napon belül felmondással megszüntetni nem lehet. Amennyiben a munkavi­szony a munkáltató jogutód nélküli felszámolása miatt szűnik meg, a munkáltató három havi átlagkereset­nek megfelelő összeget kö­teles fizetni. Soron kívül be kell vonultatni azokat a sorköteles munkanélküli fiatalokat, akik ezt kifeje­zetten igénylik. Szolgálat- halasztást kapnak viszont azok a fiatalok, akiknek a családjában munkanélküli­ek vannak, s így a család megélhetése az ő munká­juktól függ. A csapatok elhelyezkedé­se az ország területén, il­letve a lakosság eloszlása nem teszi lehetővé, hogy mindenkit a lakóhelyéhez közel eső alakulathoz vo­nultassanak be. A nős, szo­ciális problémákkal küsz­ködő fiatalokat igyekeznek ilyan alakulatnál elhelyez­ni, ahonnan legfeljebb 2—4 órát kell utazniuk az ott­honukig. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents