Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-24 / 198. szám

Az ügyvéd szerepköre Dr. Borsy Zoltán a megyei ügyvédi kamara elnöke HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE ÁMÍT kérdések Kováts Dénes A napokban jelent meg a nemcsak a szakterületen dol­gozók, de az állampolgárok többségét is érintő új ügyvédi törvény. Az érdekességeiről, a változásokról, az ügyvédek és az állampolgárok vélhetően megújuló viszonyáról beszél­gettünk dr. Borsy Zoltánnal, a megyei ügyvédi kamara elnö­kével. — Hadd kezdjem egy kis visz- szatekintéssel — kérte —, úgy talán még szembetűnőbben láts­zanak majd a változások. Me­gyénkben 1925. január elsején alakult meg az ügyvédi kamara, a 140 tagból 73 dolgozott Nyír­egyházán. A II. világháború tra­gédiái után mindössze 82 ügy­véd (fele Nyíregyházán) kezdett dolgozni, míg napjainkban 75-en tartoznak a kamarához, közülük 15 nő, s 11 friss diplomás ügy- védjelötünk van. 1958 szeptemberétől tették kötelezővé, hogy munkaközös­ségekbe tömörüljenek, ezt meg­előzően a megyében már 4 mű­ködött. Az Igazságügyminiszté­rium gyakorolta a törvényességi és irányítási felügyeletet, a lét­számot a miniszter állapította meg. Ha a munkaközösség nem kívánt tagjai sorába felvenni va­lakit, megtehette. > Mit érdemes tudnunk az új törvényről? — Reform jellegű elemeket tartalmaz, többek között kimond­ja: október elsejétől az ügyvédi tevékenység alanyi jogon foly­tatható. Amelyik magyar állam­polgár megfelel az új törvényben megfogalmazottaknak, fel kell venni a kamarába. Ezek a követ­kezők: büntetlen előélet, magyar állampolgárság, jogi doktori okle­vél, jogi szakvizsga, felelősség- biztosítás, megfelelő, irodának alkalmas helyiség. Megszűnik a munkaközösség, mint kötelező forma, ezentúl ügyvédi irodákban, valamint egyéni (magán-) ügyvédként vé­gezhetik munkájukat. Október elsejéig nyilatkoznia kell minden­kinek, melyik formát választja. Azoknak is, akik eddig nem foly­tattak ilyen tevékenységet, de most szeretnének. Az előzetes tájékozódás szerint a többség magánügyvédként kívánja foly­tatni hivatását > Kik lehetnek vélhetően azok, akik növelni fogják az ügyvé­dek számát? — Elsősorban a jogtanácsosi munkaterületről érkezhetnek kol­légák, de vélhetően a nyugdíja­sok közül is aktivizálódnak néhá­ny an. > Talán nem jó a kifejezés, de érhető. Nem kell-e „felhígu­lástól” tartani? — A puding próbája az evés — szokták mondani. Miként más szakmákban, itt is az lesz kere­sett, sikeres, aki iránt bizalmat éreznek az emberek, a kevésbé rátermettek kihullanak a rostán. Érvényesülni fog a szabad ver­seny törvénye, a becsületes, az ügyfelet tisztelő ügyvédek kerül­nek majd előtérbe, maradnak tal­pon hosszú távon. A rossz hír gyorsan jár... >- Milyen újdonságokat említene még? — Új elem a kötelező felelős­ségbiztosítás. Ezentúl csak az folytathat praxist, aki ilyet köt va­lamelyik biztosítóval vagy csatla­kozik az Ügyvédi Önsegélyező Egyesülethez. Ez az intézkedés hasznos az állampolgárok szá­mára is, hiszen a műhibákért, az ügyvéd által okozott kárért a biz­tosítás révén kártérítést kaphat. A törvény azt is leszögezi, hogy az ügyvéd sehol sem állhat mun­kaviszonyban, alkalmazásban, ezzel a függetlenség garanciája teremhető meg. A kamara a jö­vőben is ellátja majd az érdek- képviseletet, az Igazságügymh hisztérium pedig csupán törvé­nyességi felügyeletet gyakorol ezentúl. A kamaráknak legké­sőbb jövő év január 18-ig újra kell választaniuk vezetőségeiket, ezt a létszámnövekedés is indo­kolja. > A változások az ügyvédi mun­kadíjra is vonatkoznak? — Igen. Szintén a reformintéz­kedések közé kell sorolni az ed- digi (fix) tarifarendszer eltörlését, a 'munkadíjak szabadárassá válnak. Itt is a piaci törvények fognak érvényesülni. Meg kell mondanom, a mostani díjszabás meglehetősen alacsony, nem áll arányban a végzett munkával, és a számunkra is megnövekedett költségekkel. Nyilván egyfajta differenciálódás lesz megfigyel­hető, ki-ki megítéli, mennyit ér képessége és munkája, s asze­rint kéri meg az árat. Azután már kettőn áll a vásár... Csupán egy díjszabásrendelet lesz érvényben, ami alapján a bíróságok megszabják a perkölt­ségeket. Ez független attól, mi­ben állapodott meg az ügyfél és az ügyvéd. > Érveit elfogadva is vannak ké­telyeim. Attól tartok, ez a sza­bad ár egyben azt jelend, nem lesz esetyegyenióség. mot a zetni a drágább ügyvedeket — s ez némely esetben azt is jelentheti, a jobbakat— — Van ebben valami, de ez az élet más területeire Is érvényes (orvos, autószerelő. s#b|. Egyéb­ként mindig voltak., vannak és lesznek jobban és kévédbe pl keresők azonos szakmán belül. Bízom abban, meg Ml egyezni a' két fél. Én péktádl — szociális okokból — bizonyos esetekben engednék a szokásos díjból. íbi­szen más egy jő! m©nő váliálto- zó s egy tasnyugdíjas. Egy felka­pott ügyvéd is biztos figyelem­mel lesz a körülményekre. -Ala­pozom ezt arra, -bogy az ügyvé­dek zöme mindig demokratikus érzelmű, szociális érzékenységű ember. S érdeke is a megegye­zés, egy ügyilel révén érkezhet újabb. Ahogy a momcás tartja: sok kicsi sokra megy_ >- Még egy aggályomat szeret­ném megemlítem. Gyakran ta­pasztal ható. hogy az ügyvé­dek nincsenek jelen a tárgya­láson, illetve egyszerre há­rom hefvre is járnák ki-be. Ez vei hét óén -nem erősül presz­tízsüket— — Reális az észrevétele, iá- terheltségünkből .adódik. Előfar- dul, hogy három napig egy tár­gyalásunk sincs, a negyediken pedig egyszerre több is. Ilyenkor differenciálni kék. Javulási vá­rok, mert egyre inkább ércéke lesz az ügyvédnek, hogy ilyen ne forduljon elő. Ha mégis, akkor a megfelelően felkészült, az ügy­féllel kapcsolatban álló munka­társa is kellően képvtselheöi a tárgyaláson, akiért garanciát tud vállalni. ► Nem kell attól tartanunk, amit időnként ma is érzünk, hogy a szabad ár és verseny azt tag­ja előidézni: az ügyvéd nem az igazság löderiteséért Mád, hanem „védence" — tegyen akár rabtogyükos — fadiu mosásáért? — Az ügyvéd kötelességéből és esküjéből is adódóan írem működhet közre az ügyféléit ter­helő bizonyítékok és anyagok beszerzésében, és Hyen rnmtem nem feladata az igazság felderítése- Büríteköúgybm ez a nyomozóhatóság és az ügyész­ség feladata. A vádlottat mindad­dig ártatlannak kell tekinteni, amíg bűnösségét -jogerős -ütőiét meg nem áfflapütcAta. A 'védő kö­telessége az ügyébe Igazságá­nak a felderítésében köz­reműködni, büntetőügyben a mentő és enyhülő körébnénysk feltárása és bizonyítása. A TARTALOMBÓL: • Szétszórt cserepek • A pópa Pócson • Az amerikai költőnő, aki férfi és magyar... • Világjáró nyíregyházi fagottos :H. rajzai í / nteííe^tuáíis, meditativ alkgt ‘Jí. 9{émetíi ‘Ka­ndin. %ajzai témáit legtöbbször a természet- bői meríti, de nem marad meg egy-egy táj vagy festői résziét megjeienítésénéC, Hanem a dolgok., mögöt­tes világát rajzolja meg. Nyíregyházán éC, a 2-es számú gyaikoríó iskolában tanít, a “Művészeti Alap tagja. K/éftgrufikus, több mint tíz éve szerepei egyéni és közös nádatokon. A Keíet-Magyarország és több újság is mtdszesesen közli rajzait. A művész több képet ké­szített a pápalátogatás alkalmából. mrtyáwíhmwf AZ ELET NEVEBEN eset. Nem adhat választ arra, ami a szemtanúkat — és a csa­ládtagjait — azóta is gondolkoz- tatja: miért evezett gumimatra­cán a mély vízbe, ha nem tudott úszni. Vagy ha mégis tudott úsz­ni, hogyan történt, hogy élettele­nül húzták ki a sóstói lóstrand stégjére, s hiába volt minden igyekezet, életre keltési trükk, az élet bevégeztetett... Nem az érzelmekre kívánok hatni, nem általános tanulságo­kat vagy vélt magyarázatot sze­retnék közreadni, csupán azt mondom el, mint a víz szélén fürdőző szemtanú, miként zajlott le a szörnyű tragédia, mit látott az egyébként gyér számú fürdő­ző közönség azon a bizonyos keddi napon, délután 4 és 5 óra között. Hirtelen élénkség támadt a tó közepe táján lévő napozó­stég körül, valakit a közelben lé­Páll Géza S történt ajnos, már nem tudom megkérdezni a 18 éves fiatalembert, hogyan pontosan a végzetes vők a strégre húztak és hozzá­láttak a lélegeztetéshez. Még akkor nem lehetett tudni, van-e remény, vagy már a víz­ben kioltott egy fiatal életet a meggondolatlanság, a figyelmet­lenség. Mert bárhogyan is van: az áldozat felelőssége vitathatat­lan. Nem tudom, ha gyorsabb a segítség — az úszómester és a munkatársai részéről — sikerült volna-e megmenteni a fiatalem­bert, vagy akár ha a közelében lettek volna, sem lett volna már mentség. Ezt nem tudom. Nem is keresem a környezet vétkes­ségét, mert tudom, aki a vízbe, ráadásul mély vízbe megy, még ha nem is örvényekkel, veszé­lyekkel tarkított víz, elsősorban önmagára vagy baráti körére hagyatkozhat. De azt minden fürdőző látta, hogy késett a segítség. Az úszó­mester, talán a gyér vendégse­reg miatt, nem volta helyén. Baj volt a mentócsónakkal Is, az evezötapátest tartó villa títmüMt. Amikor a mentők megérkeztek, ismét percek térték el, amíg a stégen lévők és a partén beavat­kozni készülő mentők megértet­ték egymást, s a mentóorms csónakba szállt, s hozzálátott a mentéshez. Sajnos, mér ö sem tudott segíteni. Érthetően megrázta a jelenlé­vőket a tragédia, lassúnak, kö­rülményesnek találtak a segít­ségnyújtást Magam is így véé kedem, bár nem ismerem az úszómester munkaköri köteles­ségét. Nem tudom, e&kás-e hegy cirkálni kell a csónakjával vagy csak távcsőm! kell figyelni a fürdözőket szabadé a barátai­val is társalognia, és így tovább. Nem tűrtem ezeket és nem iís akarom senkinek a lelkiismemtát megterttiéimi a szerencsétlen fia- taHember há&lával. Csupán azon msditéllók: hátha sikerült volna imegtrrmitemii ha életképesebb, megbízhatóbb, gyorsabb a vízi- irmműö-szblgállaL Netán még egy mPtorcsóntók is kéznél lett volna, ment amíg obaeveznek a jelenle­git 'végzetes lehet a késés. Újra ítmomdbm, nincs szándé­komban szétparreettázni a fele­lősséget és kiosztani azt egé­szem az ártílmatlan fürdőzőkre, akik métám a kőzetben úszkáltak. A felelősség sarjai haláláért, bár- mäVy&n szamom is, az élete ele­jém ilévo fiaSateróbert terheli. De nem hiszem, hogy azóta lega- lább egy röpke lelkiismereti számvetést ne csinált volna min- deríki, akinek csak egy kis köze is van a Kmtöhőz, a mentéshez. A szmrnmk előtt fulladt bele egy ember az egyébként ártal­matlan, szinte veszélytelen tóba, és félő, hogy mégis minden men­tésre, felügyeletre, vigyázatra hivatott ember később megtalálja önmaga felmentését, s minden megy tovább. S ez a legfélelme­tesebb, mert a tragédia bármikor megismétlődhet. Csak az óhaj, a hit kevés ahhoz, hogy ne ismét­lődjenek meg hasonló esetek. M ég ismeretlen a követ­kező áldozat, még ő sem tudja a sorsát, de őérte és a vélhető többi, még is­meretlen ,.áldozat" nevében pró­báljunk újra gondolkodni: ha már az okot, a figyelmetlenséget, a felelőtlen fürdőzést nem lehet megakadályozni, legalább a mentést, a vigyázást tegyük job­bá, megbízhatóbbá. Ne törőd­jünk bele, hogy az ilyen esetek­kel szemben tehetetlenek va­gyunk. A tehetetlenség: lemon­dás az emberről. De miért? A KM hétvégi melléklete Tél

Next

/
Thumbnails
Contents