Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-23 / 197. szám
1991. augusztus 23., péntek HATTER Kelet-Magyarország Központ és perem Városépítés rendszerváltáskor (2.) Balogh József A megyeszékhely rekonstrukciója elkezdődött, de mivel nem régi városról van szó, más módszereket kell követni. Nyíregyháza nem hagyományos történelmi város, ám vannak olyan történelmi részei, amelyek a mi életünkben nagyon fontosak. Milyen kompromisszumok árán lehet egységes városképet formálni? — erről beszélt sorozatunknak ebben a részében Veres István városi főépítész. — Történelminek nevezhetjük a város délkeleti részét, az evangélikus negyedet. bent a központban a görög negyedet, ezek folyamatos átépítése elkezdődött, mindannyiunk szeme előtt folyik. A városközpontra pedig az eddig született tervek mind azt tartalmazták, hogy egy olyan belső városközpontot kell teremteni, ahol a városnak olyan intézményei, épületei, területei helyezkednek el, amelyek nem a mindennapi élet kiszolgálásához kellenek, hanem vannak ugyan iskolák, parkok, üzletek, de vannak éttermek, sörözők. bárok, sétálórendszerek, olyan közterületek, amelyek a szabadidő eltöltését is szolgálják, s amelyeket a korábbi tervek szerint a városnak saját költségvetéséből kellett létrehozni. Nincs rá pénz — Mostanában alig változott a városközpont képe a város pénzéből, egyre többször vonjuk be a magántulajdonost. Ha valahol nagyértékű beruházás történik, azt szinte biztos, hogy az OTP vagy a bankok építették. Pedig a városközpont már megérett a revitalizá- lásra. arra, hogy újra életre keltsük. És ez a város kötelezettsége. A belváros rekonstrukciójának egyik szép példája a görög katolikus püspöki palota rekonstrukciója. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE O Miként a közművesítés is. A városközpont nagyobbik része talán ezért nincs közművesítve? — Közművesítésre magánerőből nincs lehetőség, így a városközpontban lényeges változás nem várható, mert nincs rá pénz. Arra viszont lenni kell, hogy a mostani várostest rekonstrukcióját a városközpontban kezdjük el. Innen indulnak és ide irányulnak azok a forgalmak, amik a várost várossá teszik. Itt vannak azok az intézmények, amelyeket nemcsak a Nyíregyházán lakók, hanem a Nyíregyházát igénybe vevő másutt lakók is bejönnek a városközpontba. És ez meghatározza a feladatokat. Óhaj a közérzetjavítás O Nemrég kérdőíveket kaptak néhány ezren, amelyekben a városfejlesztéssel összefüggő kérdések szerepeltek. Mit „hozott” ez az akció? — Tizennégy körzetet kérdeztünk meg saját körzetük gondjairól és arról: melyek az egész város gondjai. Ami a meglepő: nem nagy beruházások szerepeltek a válaszokban. hanem az olyanok, hogy javuljon a közbiztonság. javuljanak a közlekedési feltételek, az infrastruktúra. az utak, a telefonok, a közművek. A környezet tisztasága. ápoltsága, a levegő- tisztaság, a zaj, az egyéb környezeti ártalmak csökkentése meglepően fontos helyet kapott az emberek válaszaiban. Sokan a parkok, a zöldterületek, kulturált életvitelhez szükséges intézményhálózat hiányát említik. Ennek azonban a feltétele a több szabadidő, aminek megteremtése már nern városi feladat. Reméljük, egyszer növekszik majd, ezért nekünk ehhez kell fejleszteni Sóstót. Bujtost úgy, ahogy ez a korábbi tervekben szerepel. O Hol szerepelt a válaszok között a régen legfontosabb téma, a lakáskérdés? — Alig foglalkozott valaki a lakáshelyzettel, az ABC-k építésével, viszont a színvonal megtartását, fejlesztését sok helyen olvashattuk akár TÁRCA Az élet illata Szilvási Csaba M ag, az öregedő „indián”, ül a hatalmasra duzzadt víz mellett és elmerül a teremtés végtelen nagy birodalmában. Annyira ismer itt mindent, hogy két összecsendülő hangzat- ból, egy békabrekegésből és egy madárcsicsergésből képes kihallani az egész szimfóniát. A madár most csak neki játszik. Cifráz, bogoz, pitykéz, felsallangoz, csördít, kurjant, dobbant Versnek, muzsikának minden csínja-bínja ott van a torkában. Benne van ebben a zenében az illatos búzatábla termékeny szaga, a szélkiáltó madár virága, a kankalin illata, a magányos prák, a hajnalok csendes neszezése. A lucerna nyers gazszaga, a kukoricalevél szúrós, édeskés párája, a buja dudvák, a fiatalon is vastag kakastaréj, a hamar soklevelű bürök és a meglapuló porcfű „parfőmje". A kakukkfű erős, izgató leheleté, a mezei istenfa kesernyés szaga. Mert a madárdal nemcsak hallik, hanem illata, színe és hőmérséklete is van. Hol gyöngyház fényű, hol mélyzöld, hol barna, hol fekete, mint a Túr-víz a napon és az árnyékban. Lányok kacaja csilingözik benne, mint a csengővirág tavasszal az erdőben. Magban egy különös, édes dallam szólal meg, a gyermekkor csodálatos alaphangja. Fuvola szól messziről, pásztortilinkó és tárogató. Aztán mintha a mellén gázolna át a messzid ről idepirosló csorda, úgy fakad fel a lelkében valami időtlen sírás. Még egy hét és elmegy innen. Talán örökre. Elmegy, ahogy a szél elsöpri az illatot, ahogy a tűz elemészti az avart. Elszáll mint a pitypang árva bugája, ha hátára veszi a szilaj levegő. Mag most egyszerre olyan üres, mint a szedett fa. Mit tudja ő, ha burka pattan, hogy hová repíti a szél? Lesz-e ott virágzás, lesz-e ott gyümölcs? A napfény arany hangyái bizseregve bújnak a bőre alá. Felkapaszkodik a nagy tölgyre kúszik, mint a nyest, felhúzza magát a magasan hömpölygő áradat fölött lévő ágra, s fejest ugrik a folyóba. Néhány pillanat múlva, mint a vidra, bukkan fel, és prüszköli ki magából a csodálatos illatú Túr vizét, a drága ópiumot, amelyből mindig pogány titkokat érez kiáradni. Mire kiúszik, a szíve úgy döröm- böl, mint a sámándobok. Kilenc hajnalon, kilenc helyről kilencféle füvet kellene szednie. Azt meg kellene főznie, a maradékát pedig Tatabányán szét kellene locsolnia. Merthogy oda indul. Orrában már érzi is a karbidgyár, a cementgyár, az alumíniumkohó füstjét. Ahogy tizennyolc éve megmaradt benne. XJjra „idegen” szót hallani! Mert sehol a világorí, nincs a szavaknak olyan jó íze, mint itt a Tiszaháton! ö, aki a Túr fáitól, a napfénytől ezerféle színben pompázó sonkádi diófáktól, a mándi legelőn álló vadkörtefától kapta a gondolatait, vajon tud-e friss szóra fakadni a messzi idegenben? ff étté lesz hasadva, mint §C mikor a villám a fát megszakítja. A fű és a fák zöldje még marasztalja Magot, de a hegyek kékellő kórusa már csalogatja, hívja. A pacsirta-vágy hamarosan kiröpíti, s vígan örömégve fúrja majd magát a kékellő égbe, az ismeretlenbe. De ide mindig visszahívja az anyai, a testvéri szó, a fészek, az otthon melege. Mert itt illata van az életnek. Föl-földobott kővé. eleven bumeránggá válik Mindig csak itt érzi majd itthon magát, mint eső után a rét. egészségügyről, akár oktatásról volt szó. Megkérdeztük a városi képviselőket és a szakembereket is, s ők is elég nagy problémahalmazt tártak fel. Valamennyi vélemény alapján most készítek egy koncepciót munkatársaimmal együtt, amit 120 ezer várost lakó véleménye alapján állt össze. Egy rendezési és egy műszáki terv szólt arról, amit reálisan meg lehet valósítani, akárki is vesz részt a városfejlesztésben. legyen az magánember a tulajdonával, vagy város a tulajdonával, pénzeszközeivel, akár a becsalogatott külföldivel (ilyen például az ASCO), akár az érdeklődő hazai vállalkozókkal. A fejlesztés iránya — Az eddigi elemzések azt mutatják, hogy nagyon sok minden történt ebben a városban, de igazából most már egy városközpontból kiinduló fejlesztést kellene végrehajtani, természetesen nem lebecsülve a meglévő várostestek olyan szintre emelését, amelyet lakói elvárnak. Nyilvánvaló, hogy a Váci Mihály út környékén nem lesznek bevásárlóegyüttesek, akkora bevásárló- shopok, mint amilyeneket az Orosi út elején a város felkínál az ide jelentkezőknek, de hogy az ott lakó kb. 2500 lakost elbíró területen az alapvető szolgáltatást megkapja aki ott lakik, az rerü- kívül fontos dolog. Fontos, hogy megközelíthesse a várost úton és járdán egyaránt, a lakások ki legyenek szolgálva közművel, a lehető legkevesebb ember érezze, hogy a telkével nem tud mit kezdeni, mert kell valaki másnak. Következik: Kör alakú centrum. r Ének Bodnár István Az ünnep ünnepélyes. Hosszasan lehetne sorolni, ■ hogy mitől vált igazán ünneppé a vallásos ember számára a pápa máriapócsi miséje. A hívő emberek tízezreinek zarándoklása, a pápa karizmatikus személye, a bizánci szertartás pompája, a búcsújáróhely hangulata, a népviseletek kavalkádja tette sokak számára felejthetetlenné. Emelte a liturgia ünnepéig lyességét, hogy a görög kafo**: likusok — egyébként igen^, megszokott — együtt éneklése annyi nyelven hangzott fel, hisz a magyar kórusok mellett kárpátaljai, erdélyi, szlovák énekesek készültek erre az alkalomra és a görög katolikus mise legszebb dallamait szólaltatták meg. Ismert és kevésbé ismert Mária-énekek, polifon ószláv, román, szlovák dallamok hangzottak fel egymás után, mindezeknek olyan széles repertoárja, hogy még a vallásukat ismerő hívők is rácsodálkoztak arra, hogy ez a kis lélekszámú egyház hagyományaiban mennyire gazdag. Mindehhez társult a közös éneklés öröme, amikor a több országból érkezett hívők ajkán egyszerre szólalt meg a Pápai himnusz, a Boldogasszony anyánk vagy éppen a magyar Himnusz. Néző(ponfj Alomlakás Cservény ák Katalin L assacskán már a csillagos ég fölé érnek a városokban a lakásárak, így aztán nem csoda, hogy egyre több az üresen álló, gazdára váró otthon. Az embereknek egyre kevesebb ia pénzük, s hiába a kiutaló határozat, kénytelenek visszalépni az üzlettől, mert nem tudják előteremteni a befizetendő összeget. Tavaly még reménysugarat jelentett az első lakáshoz jutóknak az a lehetőség, hogy vidéken telepedjenek le, ott olcsóbb is a lakás, és ugyanúgy igénybe vehették a különböző szociálpolitikai támogatásokat. A dolog menete a következő volt: ha valakinek üresen állt a vidéki lakása vagy háza, felkereste a tanácsot, később a polgármesteri hivatalt, és felajánlotta azt szervezett értékesítésre. Ezután a VB, illetve a testület kijelölte a vevőt — ha az eladó már a leendő vevővel érkezett, akkor azt —, aki így megkaphatta a vásárláshoz szükséges kedvezményes kamatozású hitelt, a vissza nem térítendő tanácsi támogatást. A lebonyolítás a Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat, később a Nyír- inköz Kft. feladata volt. Mindezt Tóth Jánostól, a Nyírinköz Kft. vezetőjétől tudtuk meg, aki elmondta még, hogy tavaly 386 ilyen adás-vételt bonyolítottak le, ’ami elindított valami pezsgést a falusi lakáspiacon, idén azonban az egész leállt. A kormány ugyanis ilyen esetben megszüntette a szociálpolitikai támogatást. S bár két képviselői interpelláció is volt erről a parlamentben, a pénzügy- miniszter válaszát, igen kis többséggel, mégis elfogadta a parlament. Nagyon sok fiatal házas, első lakást vásárolni szándékozó keresi fel azóta is a Nyírinköz-t, aztán ott éri őket a hideg zuhany: megszűntek a kedvezmények. Bár az önkormányzatoknak lehetőségük van támogatni a lakásvásárlókat, sok esetben ez csak lehetőség marad, hiszen — különösen a kis településeken — még az is gondot jelent, miből tartsák fenn a bölcsődét, az óvodát és az iskolát. A lakásra váróknak marad tehát a remény: végre nyernek a lottón, a totón, vagy megindul valahára igazából a lakáspiac, és olyan áron kínálják majd a lakásokat, amilyen áron el is kelnek. Gergelyiugor- nyán helyére került Sebestyén Sándor szobrászművész alkotása, egy monumentális emlékmű a II. világháborúban elhunytak emlékére. Az ünnepélyes felavatásra a későbbiekben kerül sor. BALÄZ3 ATTILA FELVÉTELE Kommentár A víz ára Sánta János Á víznek nincs ára. Ezt a summás és meglepő kijelentést egy „vizes” szakembertől hallottam. Nem tréfának szánta. Nem is az. Az egészséges ivóvíz valóban kincs! Leginkább ott, és azok tudják, akik saját maguk nap mint nap érzékelik arrnak hiányát. A vízdíjakkal az előállítás és üzemeltetés költségeinek egy részét honoráljuk csupán. A mostani, viszonylag magas, országrészenként jelentősen eltérő tarifák önmagukban alig- alig késztetnek takarékoskodásra. Már csak azért sem, hiszen akik ivóvízzel (ugyan mi mással) öntözik fóliasátraikban termelt növényeiket, természetesen belekalkulálják termékeik árába a vízszámlát is. Akár alacsony, akár magas. Az árát a vásárlók fizetik meg, tehát valamennyien. Változtathatna a helyzeten, ha például kétcsöves hálózatot építenének ki. Az egyiken ivóvíz, a másikon kevésbé tisztított, úgynevezett ipari víz folyna. lakásonként, házanként (fogyasztókként) külön-külön mérve mindkettőt. Ez a két vízdíj között jelentős árkülönbözetet kíván. Egyes kutatási adatok szerint az ember napi biológiai ivóvízszükséglete kettő liter. Könnyen kiszámítható, hogy kristálytiszta ivóvízből valóban nem sok kell egy-egy háztartásban. A locsolásra, mosásra és egyéb célokra felhasználható víz pedig legyen lényegesen olcsóbb! 3
