Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

199Í. augusztus 1., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Szócsaták és székházvita Belliarcok a szakszervezetben A Szakszervezetek Háza Nyíregyházán. BALÁZS ATTILA FELVETELK Máthé Csaba Nyíregyháza (KM) — Vé­geláthatatlan szócsaták, saj­tóviták dúlnak a szakszer­vezeti vagyonról szóló tör­vény megalkotása után a Magyar Szakszervezetek Or­szágos Szövetsége, a Liga és a Munkástanácsok Országos Szövetsége között. Mennyi­ben érződik ez a megyénk­ben, milyen szabolcsi szak- szervezeti vagyont osztanak fel és vajon egy ágazati szakszervezet mire költi a tagdíjakat? A kérdések megválaszolá­sára szerkesztőségünk Gé- gény Istvánt, az MSZOSZ megyei képviseletvezetőjét, a vasasszakszervezet megyei elnökét kérte meg. O Mi a véleménye a há­rom nagy érdekképviseleti szerv vezetőinek párviada­láról a központi tömeg­kommunikáción keresztül? — Szerintem a Liga és a munkástanácsok olyan lépé­seket tesznek, amire a munkavállalóktól nem kap­tak felhatalmazást, erről ki sem kérdezték a tagságot. Megyénkben az MSZOSZ- nek jó az együttműködése a ligával, a munkástanácsok­kal pedig elfogadható a kapcsolat. Meg kellene vi­szont egyezniük az egységes tagdíjfizetésben. így lenne esélyegyenlőség. O ön szerint lehetséges a megyében egységes szak- szervezeti bázist kialakí­tani, amely az MSZOSZ-t. a Ligát, a munkástanácso­kat és a kisebb érdekvé­delmi szervezeteket is ma­gába foglalja? — A tervem az, hogy ősz­szel valamennyiüket egy laza szövetségbe összehoz­zuk. Az egyes érdekvédelmi szervek megmaradnak alko- tóak, önállóak, függetlenek, de néhány kérdésben egysé­gesen határoznak. Ilyen pél­dául ; a kereseteket és a szociális juttatásokat az át­lag országos szintre kíván­juk emeltetni, közösen dön- tenénk a kollektív szerződé­sekben. Tervezzük a megyé­ben lévő magánalkalmazot­tak szakszervezetének meg­alakítását. Ebben az is mo­tivál bennünket, hogy egyes magánmunkáltatók a mini­málbérnél kevesebbet fizet­nek alkalmazottaiknak. O Az MSZOSZ azzal fe­nyegetőzik, hogy a szak­szervezeti vagyon védel­méről, a munkavállalók szervezkedési és szerveze­teik működési esélyegyen­lőségéről szóló törvényt — Nem értünk vele egyet és nem is fogjuk végrehaj­tani addig, míg a tagságiéi erre nem kaptunk felhatal­mazást. Július 23-án az Al­kotmánybírósághoz az MSZOSZ e töménnyel kap­csolatban beadta indítvá­nyát, mely szerint _ alkot­mányellenesnek ítéli a tör­vényt. Az indítvány indok­lásában szerepel például az, hogy a törvény ellentétben áll az egyesülési, szabadság és a szervezkedési jog vé­delméről elfogadott nemzet­közi munkaügyi egyezmény­nyel. A törvény beleavatko­zik a szakszervezetek bel- ügveibe. O Országgyűlési képvi­selők kezdeményezésére a Legfőbb Ügyészség tény­feltáró vizsgálatot folyta­tott az MSZOSZ-nél. Hall­hatnánk a vizsgálat ered­ményéről? — A vizsgálat egyértel­műen megállapította, hogy semmilyen törvénytelenség a volt SZOT-vagyonnal kap­csolatban nem történt. A va­gyon jogos tulajdonosait ma is egyértelműen meg lehet határozni. Egyébként a ta­valy márciusi SZOT-kong- resszus döntött a vagyon felosztásáról. megyében az milyen vagyon­tárgyakkal rendelkezik? — Nyíregyházán a megyei székházzal és a Bethlen Gá­bor utcai székházzal. Előb­biben kíván az MSZOSZ a svéd FROHBURG UNION Pénzügyi RT.-vel közösen az országos hálózathoz tartozó szakszervezeti bankot és biztosítót nyitni. A vagyon­felosztásnál a Bethlen Gá­bor utcai székházat ajánljuk fel. O Mi a véleménye arról, hogy az ágazati szakszer­vezetek központjai a bank­ban lévő pénzeket más, is­meretlen helyre tették át, így próbálva kibújni a va­gyonelszámoltatás alól? — Ez az ágazati szakszer- vezetek belügye. A vasas­szakszervezet nyilatkozott arról, hogy nem járul hoz­zá az adatszolgáltatáshoz. A társasági törvényben leíiiak alapján a kellő adatokat ki­adjuk, de azon felül semmit, így a pénzügyekről sem nyi­latkozunk. O A hírek szerint ön augusztus 15-től lesz kine­vezett képviseletvczető, ugyanakkor a vasasszak­szervezetnél az ön funk­cióját társadalmi munká­ban más tölti be. — A tervek szerint így lesz. A vasas mellett a HVDSZ-nél, az Építőknél, és az ÉDOSZ-nál társadalmi munkában látják el a kép­viseletet, a textileseknél, a MEDOSZ-nál és a KPVDSZ- nél főállásban. * * * Cseh Sándor, a Szakszer­vezetek Móricz Zsigmond Művelődési Ház igazgatója hozzánk küldött levelében vitatkozik Gégény István­nal : — A Móricz Zsigmond művelődési ház iBethlen Gábor utca) működési költ­ségeihez hosszú évek óta az MSZOSZ, vagy elődje a SZOT egy forintot nem ad. Ez évben a költségvetésünk 5,5 millió forint. Ebből álla­mi támogatás 1,2 millió, a többi a művelődési ház sa­ját bevétele. A művelődési ház 1909- ben épült. Ebben az időben a városban tudtommal még szakszervezet nem műkö­dött A Bethlen Gábor utcai művelődési házat a Nyíregy­házán és a bokortanyákon élő tirpák elődeink építet­ték. Ez a ház 1949-ben ál­lamosítással került a szak- szervezet tulajdonába. A kultúrát, már évek óta magára hagyta szakszerve­zetünk, csak éppen senki nem vallotta be. Ma elkó­tyavetyélik milliós nagyság- rendű könyvtári hálózatúi­kat, művelődési otthonaikat. Székházaikat a tényleges forgalmi érték 30—40 száza­lékáért külföldi tőkések ke­zébe menekítik. Olyan ez. mint amikor a süllyedő .ha­jóról a tenger vizébe dobál­ják a feleslegesnek vél: dol­gokat; s most éppen a kul túrát. Ebben az évben három­millió hitelt vettünk fel. If­júsági Centrumot, discot épí­tünk, s továbbra is várjuk régi barátainkat, támogató­inkat, a lakosságot, ámbár tudjuk, hogy vékonyka pénz­tárcájából egyre kevesebbet költhet erre a célra. A hit erősebb volt a süllyesztőben eltűnt hatalmasoknál Mi hisszük, hogy városunk leg­régebbi művelődési házát nern fogják tudni megszün­tetni. nem tartják be. Valóban így lesz? O A MSZOSZ TÁRCA J ön az én kedvenc szom­szédom, a Stohanek úr. Rákvörös. Dühöng va­lamiért, de magába fojtja. Nem is köszön. Leül a kony­hába, guvasztja rám a bam­ba szemét, fújtat mint egy bika az arénában. Mivel nem először látom így, tudok bánni vele. Kávéval, vodká­val kínálom, és veszettül na­gyokat sóhajtok. Érezze, tud­ja, hogy nekem sem könnyű, öt fájdalmas és könnyes só­haj után már jöhet a rész­véttel teli kérdés: — Mi baj? — Beperelem azt a rohadt újságot. Felbujtásért. — Ne mondja. Mire vette már rá megint az a francos újság. Biztos olvasta a hir­detésüket, és vett egy olaj­sütőt, netán leértékelt ex­portból visszamaradt gatya­madzagot ... — Nincs kedvem humori­zálni. Inkább azt mondja meg, hogy maga mi? — Mi lennék? Ember va­gyok, állampolgár, egy a sok közül. Kisfizetésű, egyre lej­jebb csúszó, a megélhetés mindennapi küzdelmével el­foglalt tisztviselő vagyok. — Áh. Ne bosszantson, momentán nem vagyok kí­váncsi a szociális helyzetére. Én Bak vagyok. Maga mi. Kos. Rák, Bika vagy micso­da. égett a pofám. De az a nő tisztára bepörgött, és azt ki­abálta; Józsi. Hallottad Józsi, mit akar ez a pasi! Sajnos a Józsi hallotta. Látja ezt a monoklit. Beperelem az új­ságot. De nemcsak ezért. Tegnap, a csillagok állása rrrnrrn 11 ■ mi i_m_u_u u ■ ■ u ■. uj_uj_luj_uj_u_ fSeres_Ei-nö uo-U-I-U-U-lujjjo-ujjj-mjj-Llll ÜJJJJJJJJJJJ.LU. ILI Ilii II I II II ll II II I. IMIIM j_l_l_U_l_ _ II I II I I l_l l_l I l_l_l Tijj i i l H "mim rn r l_l_l_l_l_!_M MIMII TII II II I II I I I I m_i_m_m_i_m l-l-l i_i_i_i IMIIM l_l_i LLLLLU-LU-LLÜ-UJJJ-U-LLLLLUJJ. — Szűz vagyok. — A maga korában? Ka­l_l_l l i_i_i i_i i_i_M i_i_M_r í II Ml M f szerint, délelőtt szerencsém­nek kellett volna lenni, öt­cagnom kell. De ez most nem téma. Képzelje, nekem na­pok óta csupa jót jósol az újság, a horoszkópom. Teg­napelőtt azt írták, sikerem lesz a nőknél. Nem vagyok egy szexörült. de végtére is, leszámítva a koromat, még mindig jó svádájú, jó képű belevaló fickó vagyok. — És. , — Égett a pofám. Tele to­rokkal ordította a nő a buszon, hogy mit akar maga vén ké- jenc, maga zugbuzi. Futóka­landot velem? — Szóval ezer forintért vettem kapa­rós sorsjegyet és nyertem öt­száz forintot. — Tehát vesztett négy­ezer-ötszázat. Így jobban hangzik. — Magának. De ez még semmi. Azt is írták, hogy szép estém lesz. Felkészül­tem rá. Pezsgős vacsora meg miegyéb. Na és mi történt. Megjött az anyósom. Kilu­kadt a radiátor, a villany kicsapta a biztosítékot, a fe­leségem eltörte a lábát, ne­kem a torkomon akadt egy szálka ... Beperelem az új­ságot. Szegény szomszédom. Ahogy elnézem a monokli­ját, nyolc napon túl gyó­gyul. Másrészt a 4500 forin­tos kaparás a szerencsejá­tékon, kéthavi zsebpénz. — És az anyósa meddig marad ? — Amíg az asszonyt haza nem engedik a kórházból. Már csak azért is beperelem az újságot. A horoszkópom most magányt és nyugalmat ígér... Sajnálom ezt a Stohane- ket! De ahogy elnézem, amint a kávéját szürcsöli, a keze remeg, a szája fityeg, a szeme táskás, a haja gyér és erősen ősz, szóval ahogy el­nézem, amit kapott azt meg­érdemelte! Ez az ember nem bak, ez egy vén kecske. Be­nőhetett volna már a feje lágya. V iszont, ha per, hadd le­gyen per. Ebben a ne­héz világban legalább lesz valami szórakoztató. El­vezni fogom ahogyan Stoha­nek a bíróságon elmondja majd, miként vette rá az újság, hogy ifjú hölgyeknél kalandot keressen. Nézőpont Légvárépilők Páll Géza N em lehet éppen szó­rakoztató és öröm­teli foglalatosság a légvártervezés és építés. Márpedig, akármilyen fur­csa, előfordulhat... Rá­adásul nem amatőr, ha­nem hivatásos és jónevű tervező-építés2rmérnök gya­korlatában is. Ismerősöm — egy ki­sebb tervezőcsoport veze­tőjeként — nemrég meg­pályázta egy jelentősebb megyeszékhelyi beruházás tervezéseit. Ebben nincs semmi új és rend­kívüli. A nyilvános pályá­zaton bárki indulhat, s várhatóan a legjobb pá­lyamunkát fogadják majd el, mert ez az érdeke az építtetőnek. Több hóna­pos megfeszített munká­val, elmondása szerint mintegy félmillió forintos saját költséggel elkészítet­te a verseny munkát, be­küldte a zsűrinek és várt... Kerülő úton, baráti be­szélgetés elejtett szavaiból tudta meg, hogy már a pá­lyázat kiírása előtt egy szükebb kör eldöntötte, melyik tervező munkáját kívánják elfogadni. Aligha lehet az ember ítélőbíró, erkölcsi prédiká­tor az ügyben, bár az ér­zékelhető; valahol az etika itt csorbát szenvedett. De azt is tudomásul keU ven­ni mindenkinek, a pálya — a szellemi termékeknek is — nyitott, a verseny sok­esélyes, a piac, olykor, vagy talán mindig, kegyet­len törvényei diktálnak. Nem biztos, hogy mindig a jobb győz a versengés­ben. A megrendelő, aki fi­zet, nem köteles még megindokolni se, miért a második pályázatot vá­lasztotta, a kereslet-kíná­lat törvényei teret nyer­nek ia szellemi termékek piacán is. Az más kérdés, hogy szóban megígérték a pályázó tervezőmérnöknek,, ha nyer, ha nem nyer, a meghirdető cég állni fogja az előtanulmányt, illetve pályamunka költségeinek felét. így legalább a ve­szett fejsze nyelét meg­mentheti. M ost erre nem akar emlékezni a becsület­szóra ezt ígérő veze­tő, így nemcsak a fejsze, a nyele is oda van... Úgy tűnik, az értékek piacán egyes körökben ma nincs fedezete az adott szónak. Aki abban hisz, az más­kor is csalódhat... Nyíregyházán felújítják a Luther téri kockaköves útburko­latot, így megmarad a környék régi arculata. Képünkön a Nyírbau Kft. dolgozói köveznek. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Kommentár Lelkében oszthatatlan Kállai János tavalyi remények va­lóra váltak. Kitelje­sedett formában, szí­neiben gazdagabb tartalma­kat felvonultató tematiká­val immár másodízben nyi­totta meg kapuit az Ady Endre Akadémia Debrecen­ben, a Kossuth Lajos Tu­dományegyetem aulájában. Orosz István történészpro­fesszor beköszöntő szavai — nem túlbecsülve az ese­mény jelentőségét — bárkit meggyőzhettek: az a mos­tanában oly sokszor emle­getett, tizenötmilliós ma­gyarság talán sohasem volt még ennyire a közelében annak, hogy irredentizmus­tól, sovinizmustól, sanda szándékú indulatoktól és érdekektől mentesen keres­se és erősítse együvé tarto­zásának országhatárokon átívelő kötelékeit. Tegye ezt ismét és újra csak egy olyan „véghelyzetben”, amikor dé­li határszomszédunkban az ott élő magyarok — fegy­vertelenül, mint egykor sze­gény Radnóti a bori front- ‘közelben — próbálják átvé- szelni-túlélni a szövetségi államban körülöttük (és ve­lük is) dúló polgárháborút. S próbálják felfogni — bár a becsapódó gránátok, löve­dékek „kommunikációjá­hoz” képest ez szinte szóra sem érdemesnek tűnhet — a legújabb ottani intézkedé­sek számu(n)kra ismét csak kedvezőtlen tartalmait: a cirill és latin betűs írásmód alternativitásának „szabad­ságát", s emellett a hivata­los névadás és -használat megújult szigorát, misze­rint: pl. többé elfogadottan nincs Újvidék, csak Növi Sad... Debrecen és az Ady Aka­démia viszont van, s ez a továbbképzési célzatú, nyári programsor éppen őket, a határainkon kívül élő és magyar nyelven tanító, kö­zös múltunk emlékeit, kul­túránk értékeit ápoló és megőrizni akaró elkötelezet­teket várta. Á dy és Babits szellemi­ségét, a magyarság­ról vallott nézeteit választották a szervezők munkájuk iránymutatójá­nak, miszerint: a lelki ma­gyarság is oszthatatlan, s a közös feladat ennek a lé­lekben gyökerező egységnek az érték voltára rádöbben­teni mindenkit, aki e nem­zethez tartozónak vallja magát.

Next

/
Thumbnails
Contents