Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-15 / 191. szám

HÄHER Keiet-Miigyarorsza^ Magához tér a MACOWE MINŐSÉGET —JÓ PÉNZÉRT Zsong a munka az üzemcsarnokban. A SZERZŐ FELVÉTELE Molnár Károly Tunyogmatolcs (KM — MK) — A korábbiakban sű­rűn szerepelt a Ma-Co-We név a tömegkommunikáció­ban. Aki ma keresi tel a tu- nyogmatolcsi konzervüze­met. a korábbi gondokból jóformán semmit nem ta­pasztal. Jörg Meining igazgató, Tóth Béla üzemmérnök és Tóth Zsigmond nyersáru- ügvintéző, 5 főnyi admi­nisztratív személyzet; 250 dolgozó. Ez a mai fő jellem­ző. A három irányító szak­ember segítségével a követ­kezőkről győződtem meg: Kiküszöbölik a vitát — A szatmári körzet azon kevés üzemei közé tartoz­nak, akik 130 új dolgozót vettek fel július második fe­lében. A keresetek — egy hónapra vetítve — elérhetik a 16 ezer forintot. Jelenleg három műszakban, naponta 50 tonna uborkát tudnak feldolgozni. Az exportjogú kft.-k, magánzók olyan út­mutatást kaptak, hogy 6—9, illetve 9—12 cm-es méretre végezzék az előválogatást. Minden leadott uborkát a világ egyik legkorszerűbb uborkaválogatójával osztá­lyoznak. A Bachus-tég gyártmánya kiküszöböli a méretre vonatkozó vitát. A minőség (szövetszerkezet) ugyancsak követelménv. Ez természetesnek is tűnik, hi­szen az átvételtől számítva a 7. napon márkában fizet­nek (az export felárat is). Napi árfolyamon 20—25 fo­rintot kap így a termelő 1 kg kifogástalan minőségű uborkáért. Kanionban jön a kapor Amikor július 15-én meg­indult az újjászervezett kon­zervüzem, egyszerre több napra való uborkát akartak értékesíteni. Természetesen csak a szerződött, ill. az ex­portjoggal. rendelkezőket fo- gadták-fogadják; ütemterv alapján, (mely a minőségi hibák miatt olykor felborul). A cég termékeit Németor­szágban éppúgy vásárolják, mint Spanyolországban, Angliában, vagy Ameriká­ban. Az egyedi aromát pél­dául az uborkánál a kornn- der, a borókabogyó, a mus­tármag, a bors, vagy a ka­por adja. Tanúja voltam, amint Németországból a ka­mionban megérkezett a ka­porszállítmány. A vámpe­csétből kiderült tőlünk vet­ték (Nagykőrösről utaztatták a zsákokat). Ez a korábbi bizalmatlanságból adódhat. Tény, az eddigi, s remélhe­tőleg a tervezett 3 ezer ton­na uborka kifogástalan mi­nőségű; jó reklám lesz. Már március—áprilisban megkötötték a szerződést pritamin-paprikára is a szat­mári termelőkkel. A paradi­csompaprikából naponta 100 ezer üveg gyártását tervezik. Október második felére már vöröskáposztára számol­nak. Az itteni termelőktől 2500 tonnát várnak. S mivel a gépek 2 kg-ostól kisebb káposztával nem tudnak mit kezdeni —, így erre a ter­melőknek majd figyelni kell. Új raktár épül A party mix kuriózum volt, s remélhetőleg lesz. Idén szatmári sárgarépa, hagyma, karfiol, pritamin- paprika, uborka mellé kerül az Ázsiában termesztett kis- kukorica, s a spanyolországi gomba. A Ma-Co-We végérvénye­sen szeretne itt maradni. Megkezdték egy új raktár­épület kialakítását. Ebben az esetben egész éven lehető­ség lenne a 250 dolgozó fog­lalkoztatására. Addig azon­ban ősztől visszaállnak a stabil 120—150 dolgozói lét­számra. Van alapanyag — jó mi­nőségű, ízes, zamatos — ke­lendő a termék fizetőképes piacon; bizonyítási szándék fűti a dolgozókat. Minden biztosított a zavartalan mű­ködéshez. S úgy tűnik, hogy még ezekkel a viszonylag magas bérekkel is olcsón ke­rülhet piacra a termékek so­ra. így nem lesz gond a jö­vőben sem. Egy lovasklub örömei Kállai János Tiszabercel (KM) — Az élet dolgai között — szerencsére — azért akad néhány, amit nem a megtérülő ha­szonért, a visszaigazolt ered­ményekért, sikerekért csinál az ember. Hanem: csak úgy... megszállottságból, hi- vatásszeretetből, kedvtelésből. A tiszaberceli Kolozsi Lász­ló is valami ilyesféle indíté­kok alapján hozta létre az elmúlt évben a Tisza menti Lovas Klubot. Számított ar­ra, hogy a számára szinte mindent jelentő lovak nem­csak neki kedvesek, s nem kellett csalódnia. Sok volt az érdeklődő már az indulás­kor. A klub önellátó. S ha vala­melyest is tisztában vagyunk a lótartás napi költségeivel, akkor sejthetjük: a három­ötszáz forintos havonkénti tagsági díj, valamint a her­geli önkormányzat ötezer fo­rintnyi — tényleg csak jel­képes — támogatása közel >em fedezi a kiadásokat. Ketten a növendékek közül. a szerző felvétele Húsz lóval dolgoznak — mondja a klubvezető-minde- nes-tulajdonos —, közülük hat-hét lovagolható. Huszon­két gyerek jár rendszeresen a foglalkozásokra. Az állatok megismerésén, a velük való bánásmód csínján-bínján kí­vül itt megtanulhatják a lo­vaglás alapjait, de a fogat­hajtásból is ízelítőt kapnak. Megismerkednek az akroba­tikus és „történelmi” stílu­sokkal is, lovastornász bemu­tatókra készülnek. Iskola ez a javából! S mégis szórakozás. A termé­szetben, a szabad levegőn mozgással eltöltött órák ad­ják az igazi értéket. És Ko­lozsi Imre — aki civilben fu­varos — a paraszti tudo­mányokra is ráhangolja ta­nítványait. S közben tudja: nem szabad számolgatni, mert az éves deficit talán még őt is megriasztaná. In­gyen adja ugyanis a bejegy­zett, értékes lovakat a gya­korláshoz, takarmányozásu­kat és gondozásukat is saját zsebből állja. Tudja viszont: távlati céljait (sportlóte­nyésztés és sporttornász-ne- velés) csak itt és így lehet' megalapozni. Munka- és sza­badidejéből is áldpz, de örömmel teszi. Keresi a kap­csolatokat, hogy hivatásos ed­zőt tudjon alkalmazni, mert az ő tudománya egy bizonyos határon túl már kevés a fej­lődéshez. A gyerekek persze a gon­dokból keveset tudnak. Élve­zik a száguldás, az ugratás,, az akadályok leküzdésének örömét. És szeretik a színes, mozgalmas bemutatókat, ver­senyeket, ahol csillogtathat­ják ügyességüket, s mindazt, amit ebben a különös klub­iskolában tanultak. A „klub­tagok” közül egyedül a lova­kat nem kérdeztük semmiről, de ők is, tapasztalhattuk, él­vezik ezt az egészet! HUMOR A góbé erősen összpon­tosít a kocsma előtt, a föl­dön: — Ha föl bírok állni, ak­tor iszom még egy fröcs­:söt. Ha nem, akkor haza­ballagok. □ Midőn az egyszeri fazé­kénak feldőlt a szekere, és i sszetört minden edénye, élkiáltott: — Húsz esztendeje, hogy azekas vagyok, de ennyi serepet egy halomban még lem láttam! □ ' Panaszkodik az egyik szé- ely a másiknak: — Nagyon rossz szokást ett fel a feleségem, sógor! — Micsodát? — Nem fekszik le. csak gy hajnaltájban. — És mit csinál addig az z asszony? — Várja, hogy hazaérjek. Ügyvédhez megy a szé­kely. — Elmondom a dolgot, doktor úr, de csak úgy vál­lalja el, ha biztos benne, hogy megnyeri a pert! Az első világháború so­rán az egyik kórházban egy lábadozó székely legény dolgozott. Az ezredorvos — különben meleg szívű em­Korondon az volt a szo­kás, hogy minden évben ju­hászt szerződtettek, s ilyen­kor aztán nagy traktát csap­tak a juhos gazdák. Az egyik gazdának csak egy ju­ha volt, mégis a főhelyen ült a kocsmában. Amint ja­vában mulatnak, berohan a felesége: — Jöjjön kend haza, mert megdöglött a juh! — Hallgass! — szól a gaz­da. — Inkább azt mondd, hogy kettő fiadzott, külön­ben oda a jó vacsora! □ Lakodalomban mondja a násznagy a köszöntőt: — Éljétek boldogan, ked­ves fiatalok! Süssön rátok a boldogság napja, éppúgy, mint szeretett szüléitekre! — Az egyik székely csen­desen megjegyzi: — ‘ Na, akkor ezek sem fogrtak napszúrást kapni! Az ügyvéd, aki régóta is­merőse a kliensnek, biztat­ja: — Mondjon el mindent, István bácsi! Az öreg elmond mindent, az ügyvéd arca felragyog: — Tiszta ügy ez, István gazda — szól a végén —, ezt a pert nem lehet elve­szíteni. A góbé feláll, veszi a ka­lapját: — Hál * akkor isten áld­ja!... Már megyek is... Mert amit elmeséltem, az az ellenfelem panasza, nem az enyém! bér — megrögzött szokásból mindig morgott a katonák­ra: — Szimuláns vagy te, édes fiam, szimuláns! A székely legénynek na­gyon tetszett ez a szó, de nem tudta, mit jelent. Egy­szer, késő este a legény bekopog az orvos szobájá­ba: — Ezredorvos úrnak alá­zatosan jelentem, már megint meghalt az egyik szimuláns! Né^i, jó hirink Angyal Sándor A z esemény közeledté- vei felgyorsultak a pápalátogatás előké­születei. így történik ez megyénkben, ahol — mint köztudott — Máriapócs lesz II. János Pál magyar­országi kőrútjának egyik kiemelkedően fontos szín­helye, lévén ez a település és a térség a görög katoli­kus hívők egyik legnépe­sebb területe. A mértéktar­tó anyagi lehetőségek kere­tében elkészültek a szent­mise megtartásának felté­telei, a több száz ezres za­rándok fogadásához nélkü­lözhetetlen infrastrukturá­lis létesítmények. Utak, épültek, javultak az ese­mény színhelyének infor­mációs feltételei, épületek — köztük a Nyíregyházán lévő püspöki palota — *Szé­pültek meg, nyerték vissza eredeti külsejüket. Már tartanak a „főpróbák” s ebbe beleériendöek a rend­kívül fontos biztonsági megbeszélések is. Ám nemcsak tárgyi, anyagi kívánalmak jelent­keznek egy ilyen, bátran mondhatjuk: világesemény­nél, amelyeknek meg kell felelni. Sokminden emelhe­ti, vagy halványíthatja a lá­togatás fényét, ami nem sorolható a költségvetés rubrikáiba. Hiszen a hét végi — vasárnapi — mári- apócsi pápalátogatást meg­előzően már ezrek és tíz­ezrek lesznek úton, hogy kellő időben megérkezhes­senek a pápai oltár közelé­be. Nemcsak — s nem is elsősorban — az ország kü­lönböző területeiről, hanem a határokon túlról érkező zarándokra gondolunk. Az ő fogadásuk csak kezdetét veszi a határőröknél, az al­kalmi átkelőhelyeken. Sok­kal inkább jó vagy rossz tartalmat nyerhet ez a ven­dégnek kijáró megbecsülés a Máriapócsra vezető utak mentén, az érintett felvak­ban, városokban, ahol — elég, ha Nyírbátor példáját említjük — nagy erők össz­pontosításával szervezik az egyházi és állami szervek a zökkenőmentes áthaladást, a megpihenés és az ellátás feltételeit. Most, ha néhány napra csupán, de Európa — s a televízió jóvoltából — a világ figyelmének közép­pontjába kerül szűkebb ha­zánk. Indokolt, hogy min­denki a tőle telhető legna­gyobb udvariasságot, türel­met és segítőkészséget ta­núsítsa a messziről érke­zőkkel szemben, ami oly­kor egy köszönésben, útba­igazításban, egy pohár frissítőben, netán alkalmi szállásadásban juthat kife­jezésre. r reimet igényel tő­lünk a megnö­vekedett forgalom az utakon az elke­rülhetetlen tumultus a bol­tokban, a szolgáltató he­lyeken. Nem feledhetjük: ez a látogatás jelentősen hozzájárulhat Szabolcs-Szat- már-Bereg, s közelebbről a Nyírség jó hírének öreg­bítéséhez a nagyvilágban. Várják a véradókat Nyíregyháza (KM — K. É.) — A pápalátogatás az egészségügyi dolgozóknak is komoly plusz feladatot je­lent, hiszen a százezres nagyságrertdű zarándokse­reg egézségének megőrzése, szükség esetén elsősegély nyújtása komoly kihívás a szakemberek számára. Amint azt dr. Fodor Er­zsébettől, g Megyei Véradó- ■ állomás vezetőjétől megtud­tuk, a vérkészletek feltölté­sére, illetve pótlására foko­zott munkával készül fel a véradóállomás. Mindezeken túl telefonon vagy levélben kérik azoknak a véradók­nak a jelentkezését is, akik augusztus 18-án Nyíregyhá­zán tartózkodnak. Kommentár_________ Harmónia Baraksó Erzsébet V annak olyan esemé­nyek a megyé­ben, amelyek a pápalátogatás miatt a szokásosnál talán kevesebb figyelmet kapnak, holott ugyanolyan jeles értékeket közvetítenek, mint más esztendőkben, és megérde­melnék, hogy a sajtó napi hírei között nagyobb arány­ban szerepeljenek. Több példát is említhetnék, de ragadjuk ki az egyik leg­fontosabbat: ezen a nyáron 25. alkalommal rendezik meg Nyírbátorban a zenei napokat és immár a 15. év­fordulójához érkezett a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor. A Báthoryak fészkében a számos reánk maradt törté­nelmi épület, muzeális tárgy között a hely miliő­je azt a szellemiséget sugá­rozza, hogy itt mindig fon­tos volt a kultúra és a mű­vészet pártfogolása, az em­berek, ha nehezen éltek is, megtanulták tisztelni a kul­túrát, a műveltséget. Máig ható a Báthoryak példája és üzenete, amelynek nyo­mán nemzetközi hírű ren­dezvényekkel hívja fel ma­gára a figyelmet a nyírsé­gi kisváros. A 25 év alatt a világ szinte minden tájáról meg­fordultak az előadóművé­szek és az érdeklődök, szép számmal vettek részt az utóbbi 15 év alatt a zenei tábor programjában, sok fiatal tehetség bontogatta a szárnyait az itt megtartott mesterkurzusokon. A szer­vezők lelkes munkájának köszönhetően sikerült olyan helyekre is eljuttat­ni a zeneművészetet, ahol azelőtt nemigen volt szo­kásban komolyzenei kon­certeket rendezni, Szabolcs vezér településétől kezdve a beregi és a szatmári ré­szekig. Tisztában vagyunk azzal; nincsenek könnyű helyzet­ben a koncertek szervezői mai korunkban, mely e tá­jon nem kedvez a kultúrá­nak. Amikor se időnk, se pénzünk, kétséges, megtel­nek-e a templomi hangver­senyeken a padsorok zene­rajongókkal. Ezért érdem­lik ki elismerésünket mind­azok, akik nem adják fel amiért átmeneti idősza­kunkban mindinkább hát­térbe kényszerül a kultúra. E zen a nyáron a nyír­bátori koncertek mellett a nyírmihály- di, a hajdúdorogi, a nagy- kállói, a hajdúszoboszlói (augusztus 17-én) és a vál- laji (19-én) hangversenye­ken szeretnék azt tudatosí­tani a zenei napok rende­zői; szerencsés az, ha éle­tünkben helye van az érté­kes zenének, melynek har­móniája által személyisé­günk gazdagabb lehet. 3 1991, augusztus 15., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents