Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-02 / 180. szám

1991. augusztus 2., péntek HATTER Kelet-Magyarország 3 LAKÁS VAN, PÉNZ NINCS Miért állnak üresen? Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Üre­sen állnak a lakások Nyír­egyházán, míg sokan re­ménytelenül kuporgatnak az önálló fedélre. Hogy enged­hetik meg ezt a hatóságok? — kérdezte szerkesztősé­günktől egy olvasónk. Visszaesett az ingatlan- piac, a pénzt inkább gyorsan kamatozó vállalkozásba fek­teti, akinek van mit beruház­nia. Az ingatlanok megvásár­lása pedig emberfeletti ter­het ró a családok többségére és gyakorta áll elő az a fele­más helyzet; mire kivárják a lakást, annak az ára a csilla­gos égbe szökik és nincs az a hitel, amit még fel lehetne venni a hőn áhított otthon­hoz. Nem a mi hibánk Nyíregyháza (KM — M. M. L.) — Pár hónapja la­kossági fórumot rendeztek a konténeres telefonköz­pontról Nyíregyházán a KertvárosDan. A résztvevők szóvá tették azt a megálla­podást. amely szerint, ha a beruházás nem jön ki 34 millió forintból, akkor a ta­nács a további pénzt a la­kosságtól szedi be. A szer­ződésben szereplő ikerállo­mások sem arattak osztat­lan sikert, ugyanis az igény­lők a családonkénti 50 ezer forintért főállomásra szá­mítottak. Ezen a megbeszélésen részt vett Felbermann Erid­re alpolgármester is, aki akkor ígéretet tett a módo­sítások érdekében. Azóta megtörténtek az egyeztető sek a Távközlési Vállalat­tal. Az igénylőknek nem kell több pénzt befizetniük, a különbözeted a Távközlési Vállalat vállalja Eddig 680 állampolgár jelezte igényét, ők valamennyien fővonalat kapnak, ezek többségét au­gusztus 31-ig bekapcsolják. — Valóban vannak Nyír­egyházán üres lakások, e pil­lanatban éppen 106 — tesz maga elé egy jegyzetlapot Soltész László, az OTP osz­tályvezetője. — Ebből 22 az új, 84 a használt lakás. A frissiben átadott otthonok kö­zül minden második várja új gazdáját. Ezeknek a vevőit a megyeszékhely önkormány­zata jelöli ki. Ha késleked­nek, áz nem a mi hibánk. A feldobott labda, illetve a szó az illetékesé. Köteles István, a nyíregyházi önkor­mányzati hivatal hatósági ügyosztályvezetője éppen ele­get bosszankodik emiatt az utóbbi hetekben. — A nyilvántartásunk sok mindent rögzít, az igény jo­gosságától kezdve a család létszámáig, a munkahelyig. De nincs az a műszer, ami kimutatná: a lakásra kijelölt polgár képes-e annyi hitelt összekaparni, hogy jogosan beköltözzön a lakásba. így fordulhatott elő, hogy az örö­kösföldön még az egyszobás OTP-s lakásokra sem talál­tunk valódi vevőt. A gyor­Gazdára váró otthonok Örökösföldön. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE sabb értékesítés érdekében kiküldtünk 1200 levelet, amelyben felkínáltuk a vételi lehetőséget. Tudja, hányán válaszoltak vissza? Sose ta­lálja ki. Kétszázán. De — sok keserű tapasztalat után állí­tom — ebből alig ötven (!) a komoly érdeklődő. Előfordul, hogy valakivel már minden­ben megállapodunk, amikor utolsó percben bedobja a tö­rülközőt, mert mégsincs any- ny: pénze vagy niteie. Akkor indul a verkli, újból keressük a potenciális partnert. írathatom TÁRCA A nyai nagyapám szere­tett gyorsan, határo­zottan dönteni. Így volt ez akkor is, amikor egy sikeres vasár után le­ült a fiatalemberrel a kocs­mában meginni az áldo­mást. — Van nekem egy eladó sorban lévő lyányom. Huszonkét hold főd a ho­zománya. Gyere nézd meg, s ha tetszik vigyed! — mondta a bajusza alól. Ke­zet csaptak, megvolt az egyezség. A kislány sírt-rítt, mert Courts—Mahler regényeken nevelkedett, ~ romantikus szerelem égeti a szívében. Egyszercsak feltűnik aki őí igazán szereti. '! volt is va­laki ... Megvolt az esküvő, s 19‘11-ben már sírdogált a bölcsőben az első fiú. Gda- lettek a lányálmok, a sze­relem. Majd megszokod, vi­gasztalták az t.fjú asszonyt. Kicsike birodalom volt ez a huszonkét hold Volt ben­ne. szántóföld legelő és négy hold erdő. Legjobban azt szerettem. Amikor elvet­ték tőlünk, r mi is elsod­ródtunk onnan sokáig elke­rültem a tanyái. Éppen húsz év telt el, amíg újra meg­kerestem. Térdre ereszkedett az erdő, az én hatalmas akácosom ér tölgyesem he­lyén fiatal fák nyújtogatták r. nyakukat, az őzlesek és nyúlvadászatok helyét két évtizede pusztuló és feltá­madó élet takarta. Ki kár­pótolhat engem mindezért? Lábnyomomat a homok dédelgette, a búzavirág­koszorút a nővérem kapta. A használt OTP-s lakások esetében sem jobb a helyzet. Azokból 24 vái gazdára. Spk- nál az ügyintézés tolódik mert az ügyfél annyi iratot kénytelen beszerezni, hogy lehet: első hallásra meg se legyzi. Az a ritka helyzet állt elő, hogy a lakások szabadpiaci és az OTP által megszabott árai körülbelül megegyeznek. (Az emlékére most löty- nyintenék ki egy korty bori földes szobánkban, de eb­ben a kőrengetegben csak a könnyemet nyelhetem, itt­hagyott, hány éve már?!) Gyarapodott a család. Az egyik gyerek élve, a másik halva született. A háború Legalábbis az 55 négyzetmé­ter körüli, közepesnek mon­dott lakások esetében. A ve­vők viszont változatlanul a kis és a kicsit nagyobb ottho­nokat keresik, ezeket tudjak egyáltalában megfizetni. Aki­nek több a pénze, esze ágában sincs millión felüli összeget kidobni egy lakótelepi há­romszobásért. Inkább vesz egy telket, és építkezik vagy a szabadpiacon vásárol. Az OTP most Nyíregyhá­zán — ha visszavásárolja a lakást — négyzetméteren­ként 20—22 ezret fizet. De általában a 60 négyzetméte­ren felülitől elzárkózik, mert úgysem tudná eladni. Ha­csak . .. Á piacról élnek —... meg nem egyezünk az ügyféllel, és esetleg enged az eladási árból, akkor kö­tünk megállapodást így Sol­tész László. — Ha a piac diktál, akkor esetleg az OTP is engedhet az eredetileg megszabott ár­ból? — Elvileg igen, de ilyen még nem fordult elő. Ha nincs jelentkező a meghirde­tett lakásra az általában megszabott két hét alatt, is­mét meghirdetjük. De eddig még mindig találtunk rá ve­vőt. Bizonyára azért, mert most másutt is ennyit kelle­ne a vevőnek fizetnie egy la­kásért. Egyébként se nagyon ugrálhatunk az árakkal, mert mi is 28 százalékos ka­matra kapjuk a kölcsönt, és. nekünk is okosan kell for­gatnunk a pénzt. Forgatják. Jelenleg 23—25 ezer forint közötti összegért kínálják a lakásokat. A pí- acról élnek. Mi is, aikik kö­zül egyre több embernek — zömükben fiataloknak — a reménye is csökkenőben az önálló otthonteremtésre. Az adóprésbe fogott ujjak szorították a tollat, amikor a tanyán az emberek alá­írták a belépési nyilatkoza­tot. .Vitték a földet, a lova­kat, a múltjukat, a remé­nyeiket. Azóta se tudom megfejteni, miért éppen Ady Endre nevét vette fel a Nagy István Attila mmm végére hárman lettünk. Apukám, jó gazda, kímélet­lenül gyarapító gazda volt. S mégis. Ezerkilencszdzöt- venegyben hat és fél évi börtönre ítélték tiltott ser­tésvágás miatt. Szétesett a család. Édesanyám nyakába szakadt a huszonkét hold- föld, a „kulák” gazdaság, a három gyerek. Ki kárpótol most bennün­ket, a megmaradt két fiút az elmaradt családi derűért, a fegyelmező atyai pofono­kért? Átgázolt rajtunk a történelem, mondhatnám, ha nem érezném ironikusnak azt a gesztust, amely min­den jelenbeli eseményt a történelmi jelzővel illet. Van-e kárpótlási hivatal, jogszabály, amelyik meg­méri: az Idegekben megőr­ződött szenvedés hány fo­rintra váltható? Szívesen fogadnék egy jelképes ősz- szeget. Mondjuk egy forin­tot. Hogy lecsillapodjon a háborgó lélek. S megnyu­godjon édesapám is a föld alatt. szövetkezet, amelyet ötven­hat őszén „széthordták.” az emberek. ötvenhétben tovább om­ladozott az életünk. Men­ni kellett, mert a konszoli­dáció bányászokat kívánt. Mostohaapám nagy testi erővel rendelkezett, nagy­szerűen helytállt. Amíg éli. Az új robbanás végképp el­szakított a földtől, u bocik nedves orrocskáitól. Dollár kutyánktól, a réttől, ahol háborús lőszert robbant- gattunk. A történelem? Menni kellett. Kárpótlás nélkül. Az élet elé. M eg kellene nyugodni végre. Hallgatom az embereket (a képvi­selőiket), mindenki kárpót­lást keres. Én valahogy fé­lek. Tartok tőle, hogy so­kan egymás torkának es­nek, nagyobb falatot akar­nak. Harc lesz. Pedig leg­inkább a. megbékélésre len­le szükség. Nemcsak a kül­világban, hanem belül is. Néz< Szelektálás Csikós Balázs S zelektáljon a minőség! Szelektáljon a piac! Hangzottak el egy mi­napi tanácskozáson — az egyébként helytálló, jövőbe mutató megjegyzések —, ahol a tejfelvásárlás gond­jai voltak terítéken. Ugyan­is a Földművelésügyi Mi­nisztérium hosszú huzavo­na után, amikor látta, hogy fuldoklunk a tejben (az ex­port csődöt mondott, a bel­földi fogyasztás 195 literről 135 l/före csökkent a töme­ges elszegényedés miatt), olyan határozatot hozott, hogy a tejipar az előző évi­nek csak a 85 százalékát vá­sárolhatja fel. Ez egy gyorsan összetá­kolt, tűzoltó rendelkezés, amely a csökkentés feltéte­leit nem biztosította. (A te­henek pedig egyik napról a másikra a legszigorúbb pa­ragrafus hatására sem ad­nak kevesebb tejet.) Igaz megjelöltek egy „kivezető utat”, aki teheneit kivágás­ra eladja, darabonként tíz­ezer forint támogatást kap Ugyanakkor a húsipart nem kötelezték az átvételre. Aki selejt tehenét el akarja ad­ni, „mehet a pékhez”, ahogy felénk mondják. A tehénát­vételben a húsipar nem ér­dekelt, most is jobb minő­ségű vágóállatot hoznak be Csehszlovákiából. Az általános csökkentés fordítva hat a minőségre. Olyan termelők is csökken­tésre kényszerülnek, ahol 6—7 ezer liter jó minőségű tejet fejnek, itt inkább nö­velni kellene az állományt. Ez a kontraszelekció. Á csökkentés lehetséges útja még a kizárás. Több helyen egyedül a felvásárló dönti el, kitől nem vesz át tejet. Sajnos az ilyen szelektálás „harag­szom rád”, esetleg „össze­köttetés” alapján is mehet. Botpalád környékén mun­kanélküli kistermelőket zár­tak ki, akiknek a tejpénz mentő mankó. A tejügy ne­hézségeiből mindez csupán egy csipet. Misszióban Kárpátalján Antaliczy Tiborné írja Ryagysiilösről . 1 A kárpátaljai Nagyszőlősön ■ lakó magyar ferences atyák meghívására Nyíregyházáról ketten jöt­tünk tanítani az itteni gye­rekeket magyarul írni-ol- vasni. irodalomra és törté­nelemre. Kolléganőm, Mol­nár Lászlóné segít nekem az olvasás tanításában, és ő tanítja az énekeket. Van mese és játék is. Naponta 10 órától 13 óráig tart a ta­nítás. Sok ukrán szülő is elhozza hozzánk a gyereket, hogy magyarul tanuljanak.^ Nagy szeretettel vesznek itt körül minket. Az ellátásun­kon kívül semmit nem fo­gadunk el. Kommentár A magyar kaayka Bodnár István O ktalan magyaros emelkedettségében az ember mÁr-már lté­pés azt hinni, hogy a ma­gyar étel az eledelek neto­vábbja. Paprikás-zsíros lé­ben úszkáló húsdarabok, tocsogó pörkölt nokedlivel, szalonnával tűzdelt húsok, dagadok, hurka, kolbász, vastag krémekkel díszített torták. Hát kellenek ennél gusztább, ízletesebb fala­tok? Kondérban főtt jól megpaprikázott halászlé, siambuc, tejfölös csirke: hisszük az étkek eldorádó- ja. Ettől lesz szép erős a magyar. A külföldön, pláne a me­diterrán országokban meg­forduló vándor aztán rá­csodálkozik a másfajta ét­rendre. Pláne az, akinek megadatik, hogy végigkós­tolhatja a fogadó ország jellegzetes fogásait. Szeren­csénk volt egy korántsem előkelő étteremben egy hé­tig megízlelni a spanyol konyha kínálatát. Minden nap öt-hat féle saláta fo­gadta a vendégeket, ame­lyikből kedvére válogathat mindenki. Volt közte egé­szen egyszerű paprika, pa­radicsom, uborka saláta, de ötletesen keveri más salá­ták és gyümölcs összeállítá­sok is kínáltatták magukat. A vendég már akár ezekkel a salátákkal is jól lakha­tott, és nem is igazán kí­vánta már a bőséges elő­étel után a fő adagot, amely mondani sem kell zsírt egyáltalán nem látott. Mártások, változatosan el­készült rántott és sült ha­lak, tészták és sovány hú­sok. következtek számunkra, ismeretlen módon elkészít­ve. ami korántsem terheli a gyomrot. Ez persze telje­sen természetes olyan vidéken, ahol nagy hőség van nyáron. A harmadik fogás az többnyire gyü­mölcs vagy fagylalt volt, no és nem hiányzott a könnyű délvidéki vörösbor sem. Sajnos az egy hét hamar elrepült. Hazajöttünk. Igaz ami igaz, az ember esendő, már hiányzott egy magya­ros bográcsgulyás. A többi városban is van­nak hozzánk hasonló „missziósok”. Általában Pestről aug. 3-án, szomba­ton 11 órától vizsgát tar­tunk a katolikus templom­ban, hogy a szülők lássák, hogy mit tanultak a gyere­kek. Akár a tanítási órákra, akár a vizsgára szeretettel meghívjuk a Kelet-Ma­gyarország Szerkesztőségé­nek kiküldött riporterét. Érdekes riportot csinál­hatnak, ami a szabolcsi embereket nagyon fogja érdekelni. Sok mindent megtudhatnak Kárpátaljá­ról, amit eddig nem tudtak. Szeretettel várjuk a Szer­kesztőség riporterét.

Next

/
Thumbnails
Contents