Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-09 / 159. szám
4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYEN 1991. július 9., kedd Külpolitikai jegyzőt Sípos Béla J ugoszlávia már sohasem lesz az, ami korábban volt. Ez tegnap véglegesen eldőlt, amikor a brioni tárgyalások után felálltak a tárgyaló-, partnerek az asztaltól. A titói modellnek vége, úgyis mint államalakulatnak, s úgy is mint állampárti rendszernek. A háborútól távolodva a béke felé halad Jugoszlávia. Mindenképpen eredményesnek tekinthető a Brio- ni szigetén, három közöspiaci külügyminiszter közvetítésével tartott megbe- szélé ssorozat, amelyen a szövetségi, a szlovén és a horvát vezetők vettek részt. Megállapodtak abban, hogy a hadsereg haladéktalanul visszatér a kaszárnyákba, a szlovének és a horvátok felszámolnak minden barikádot és a felek szabadön engedik a foglyokat. Az államhatár szlovén részét is a hadsereg őrzi, de a határállomásokon szlovének teljesítenek szolgálatot. A nyugati államok egyöntetűen údvözlik a megállapodást, külön kiemelve, ■ hogy az elfogadott dokumentumban leszögezték: kizárólag Jugoszlávia népei dönthetnek jövőjükről. A miniszteri trojka holland tagja nyilatkozatában úgy fogalmazott, ezzel a megállapodással sikerült megállítani a vulkánt, amelynek kitörésétől mindenki tartott. Nem ttúlzás, nagy kő eshetett le minden európai ember szívéről, aki végigkövette az eseményeket Hiszen a kezdet kezdetén beláthatatlannak tűnt a fegyveres konfliktus, kimenetelét nagyon nehéz volt előre látni. A magyar fegyverbotrány mellett egy újabb híre is felröppent, eszerint még az egyesülés előtt a kelet-németek is szállítottak Szlovéniába Ka- lasnyikovokat. Hogy ebből mi az igazság, azt még nem lehet tudni, mindenesetre fegyverekkel a legnehezebb a konfliktusok megoldása. Lám, a zöld asztal most is megtette a hatását. Az igazán megnyugtató az, hogy Stipe Mesic jugoszláv szövetségi elnök és Franjo Tydjman horvát elnök is elégedetten nyilatkozott a megállapodásról, kifejezve reményüket, ezzel véget érnek a fegyveres küzdelmek. Az pedig a következő lépés lehet, hogy a tagköztársaságok felszámolják az egymással szem beni bizalmatlanságot. Meri a Brioni szigetén kötött megállapodás egyértelműen elismeri: Jugoszlávia a jugoszlávoké. ZÁGRÁB: Több ezer helyi lakos vonult fel gyertyát tartva július 7-én este. A felvonulók békét és szabadságot, valamint a jugoszláv néphadsereg által fogva tartott horvát katonák elengedését követelték. Szabad György, az Országgyűlés elnöke köszöntötte a tatai „Híd” nemzetközi gyermek- és ifjúsági tábor lakóit, akik július 8-án a Parlament épületével ismerkedtek. Szabolcsi képviselő javaslata Budapest, Parlament (KM) — Vita alakult ki az Ország- gyűlés alkotmányügyi^ bizottságának hétfői ülésén'a leendő Magyar Köztársasági Érdemrenddel foglalkozó törvényjavaslatról. Kállay Kristóf, megyénk egyik országgyűlési képviselője módosító indítványt terjesztett elő. — Az eredeti javaslat szerint egy nemzeti színű pajzs lett volna a kitüntetés közepén. Hasonló ahhoz, amilyen 1946-ban volt (s amilyet elsőként Rákosi kapott) — mondja a képviselő. — Én nem tartottam jónak, hogy egy ilyen rövid életű kitüntetési típust, formát hozzon vissza a szabadon választott magyar Országgyűlés. De a korábbi kitüntetettek személye is aggasztott. Ezért javasoltam, hogy ne paj?s díszítse a kitüntetést. hanem — szerintem logikusan — a Magyar Köztársaság címere, azaz a koronás címer. Indokaimat és javaslatomat úgy az alkotmányügyi bizottság, mint a kormány jelenlévő képviselője támogatta. így reálisnak látszik, hogy a keddi plenáris ülésen, a késő délutáni órákban módosító javaslatomat az Országgyűlés is elfogadja, és valóban méltó Köztársasági Érdemrendje lesz hazánknak. Enternd, címerrel Szereptévesztés Kisgazda-képviselők állásfoglalása A Független Kisgazdapár* parlamenti képviselő-csoportja helyteleníti a pártelnökség hétvégi döntését, miszerint az országos vezetőség a nyár végéig meghosszabbította a frakcióvezetés mandátumát. Az MTI értesülése szerint a frakció tagjai azt kifogásolták, hogy az országos vezetőség* túllépte hatáskörét, a testület szereptévesztési zavarban szenved. A parlamenti frakció tagjai annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a. vezető tisztségekről csak a képviselők dönthetnek, a pártvezetés nem szólhat bele a frakció életébe. Minden ettől eltérő megnyilvánulást a frakció belügyeibe való beavatkozásnak tekintenek a képviselők. Magyarok a tankok árnyékában Budapest (ISB) — A horvátországi Vörösmart (Zma- jevac) község határában a jugoszláv szövetségi hadsereg tankjai állnak a búza közepén. Napok óta ott forgolódnak az útra szegezett lövegcsöveikkel, tiporják a termést. „Nem tudnak aratni tőlük, pedig már kellene” — ez volt Csörgits József első panasza. A Horvátországi Magyarok Szövetségének és a horvátországi Magyar Néppártnak elnöke ő, a Magyar Képes újság című hetilap fő- szerkesztője, három kötetes költő, kisebbségének mindenese. Szerencsénk volt, hogy otthon találtuk vörösmarti házában. Eszékről jött éppen, s indult volna már újabb dolgát intézni. Mielőtt hellyel kínált bennünket, a lócáról felvett puskáját a falnak támasztotta. — Milyen jövő vár a jugoszláviai magyarságra az ország széthullása után? Jelenleg három szervezel és több párt képviseli a magyarságot, s folytatódni látszik a felaprózódás. — Annál jobban már nem aprózódhat fel a magyarság, mint ahogy eddig szétszórta a történelem. Jugoszlávia magyarsága soha nem volt egységes, így a jelenlegi több szervezet sem jelent feltétlenül rosszat, nem értékelhető negatívumként. Az utóbbi negyven évben is másként éltek a szlovéniai, horvátországi és a szerbiai magyarok, most is számos különbség van helyzetünkben. Amíg Szlovéniában és Horvátországban már 1949-ben megalakulhattak a nemzetiségi alapú vertikális szervezetek, addig Szerbiában a legutóbbi időkig nem engedélyeztek ilyenek létrehozását. Ez a negyven év, a különbségek rányomták bélyegüket gondolkodásukra, s a mi tevékenységűnket sokszor már a szerbiai, a vajdasági magyarság vezetői is bírálták. — A kisebbségnek fennmaradása érdekében jó kapcsolatra kell törekednie a mindenkori hatalommal. A három köztársaság területén élő jugoszláviai magyarságnak most egymással szemben álló hatalmakkal kell elfogadtatnia magát, egymásnak feszülő politikai érdekeknek kiszolgáltatva. Nem fogják önöket egymás ellen fordítani? — Lehetséges, de mi másként képzeljük el a jövőnket. Kis politika, kis karrier, „a csizmám a sárba ragad"- helyzet, ha azt akarjuk erősíteni, hogy a jugoszláviai magyarság külön életét élő egységes tömb legyen. Szerintünk a különböző köztársaságok magyarságai csak úgy maradhatnak meg, ha az anyanemzettel keresik a kapcsolatot, arra figyelnek. Ezt kell megértetni az itteni magyarokkal és a többségi nemzetekkel is. — Elfogadják ezt a gondolatot Jugoszláviában? — Horvátországban igen. Nekünk nem a vajdasági magyarok felé kell fordulnunk, nem itt kell találkoznunk velük, a Dunánál, a tankok között, hanem Magyarországon. — Lehetséges, hogy Horvátországnak és Szerbiának lesz külön-külön átjárható határa Magyarországra, csak egymás felé nem? — Igen, de ez miért lenne a magyarság gondja! Ha valami folytán törlődne gondolataink közül Magyarország léte, ha azt hinnék, hogy csak mi vagyunk magyarok, nem tartanánk meg nemzetiségünket. Magyarország nélkül nem lenne értelme Van nemzetünk, múltunk, történelmünk a Kárpát-medencében, és nem a Vajdaságban vagy Horvátországban A liórvátországi magyarság demokráciát. akar, szabadságot, szorosabb kapcsolatot az anyanemzettel, s attól, hogy az esetleg Szerbiában megvalósíthatatlan, nekünk még lépnünk kell, akár példát is adva ezzel a vajdaságiaknak. Szabolcsiakkal Párizsban Páll Géza E lső hallásra talán hihetetlennek tűnik, hogy már Párizsban is hozzá lehet jutni a Kelet- Magyarországhoz. Nemrég egy nyíregyházi IBUSZ-cso- porttal jártunk a világ fővárosában, s az egyik útitársunk ötletének köszönhetően jutott el lapunk az egyik párizsi postaládába. De még előbb oda kellett érnünk a francia fővárosba, ami nem volt éppen kaland nélküli utazás. Az IBUSZ hatnapos útja, amelyből három napot elvesz az utazás, a szerényebb pénzű utasoknak ajánlott. A repülő lassan megfizethetetlen, így maradt az autóbusz és hogy még kevesebbe kerüljön az út, két éjszakát megspóroltunk, menetközben a buszban aludtunk. Mármint ha azt alvásnak lehet nevezni. Június utolsó napjaiban, több órán át tartó nagy esőt fogtunk ki, amiről persze az utazási iroda nem tehetett, mint ahogy arról sem, hogy az alig egy hónapja vásárolt 11 miliő forintos Ikarusz autóbusz számos meglepetést tartogatott számunkra. Ki gondolta volna, hogy a vadonatúj busz eső ellen nem biztonságos, beázik. Valószínű, a tetőn lévő légkondicionáló berendezés csavarjait nem szigetelhették le, így az égi áldásból jutott az utasoknak is. Ez volt az első meglepetés, amelyet a négy csillaggal ellátott busz okozott. Képtelen és hangtalan maradt a buszba beépített, beharangozott videokészülék is, ugyanis kiderült, csak a helye van meg, a készüléknek híre-hamva sincs. így aztán jószerivel a négy csillagból, amely ennyi szolgáltatást jelez, csak a WC maradt, bár az idegenvezetőnk többször is igyekezett rábeszélni az utasokat, csak végszükség esetén használjuk és kemény tárgyat ne dobjunk a WC-be. Tartottuk magunkat a szíves kéréshez. E váratlan, kisebb-na- gyobb csalódások ellenére fáradtan ugyan, de jó hangulatban érkezett a nyírségi csoport Párizsba. Legfeljebb egy kicsit akkor rös- tellkedtünk, amikor az idegenvezetőnk kérdésére, járt-e már valaki Párizsban, egyetlen kéz sem emelkedett a magasba. Kiderült az is, hogy szalonképes francia nyelvtudásunk is hagy némi kívánnivalót maga után. Magyarán szólva, egyikünk sem tudott franciául. Kivéve egy-két társunkat, akik amolyan konyhanyelven mégis elboldogultak. Egy kis keringőzés, keresgélés után, ami már a párizsi rövid ott-tartózkodásunk idejéből ment el, megtaláltuk a fővárostól mintegy tizenhét kilométerre fekvő, Pierrefitte nevű városkát. Itt a „fimotel” szállodalánc kétcsillagos, új, két-három ágyas szállodájában töltöttünk három éjszakát. Ez kellemes meglepetés volt, az IBUSZ-tól kapott tájékoztatóval ellentétben komfortosabb szobákat kaptunk, színes tévével. Egy baj volt csak, túlságosan távol voltunk a város szívétől. Aki a késő délutáni vagy esti Párizsra is kíváncsi volt, annak be kellett metróznia és vissza. Egyszer sikerült kialkudni az idegenvezetővel és a sofőrökkel, hogy a busz valamivel később vigyen haza. bennünket a szállodába, így láthattuk a kivilágított fővárost, amely káprázatos élményt nyújtott. Már készülődtek a nagy nemzeti ünnepükre, július 14-re, a francia forradalom évfordulójára. A Concorde téren helyükre kerültek a tribünök, amelyeken a katonai díszegységek felvonulását tekintik meg az ország vezető személyiségei és a külképviseletek tagjai. Díszkivilágítást kapott az Eiffel- torony is, csakúgy, mint minden jelesebb épület. Órákig bolyongtunk a világ legnagyobb és leggazdagabb múzeumában a Louv- re-ban, jártunk a történelmi hangulatot őrző Versail- les-ben. Néhányan rászánták magukat a közelben fekvő Trianon megnézésére is, ahol viszont semmilyen érdemi tájékoztatást, kalauzolást nem kaptak a magyar vendégek. Csak annyit mondtak a teremőrök: minden magyar ezt a kastélyt keresi. Valószínű, hogy a Franciaországba tartó magyar turistaforgalom fellendülésével az ottani vendéglátók is fogékonyabbá válnak a magyar vonatkozású emlékeik bemutatása iránt várhatóan a magyar utazási irodák is, amelyek programjából kár lenne kihagyni az ilyen és hasonló emlékhelyek megtekintését. Sok mindent látott a szabolcsi IBUSZ-csoport Párizsból a három nap alatt. Csodákra persze nem volt képes, hetek, sőt hónapok kellenének e nagy világváros alaposabb megismerésére. Igv be kellett érni azzal, hogy megízlelhettük a hétköznapi Párizs egy-egy aprócska szeletét, ahol a levegő jó, a fákat, a zöldet védik, ahol a közlekedés nem éppen beszabályozott, gyakori dudálások is színezik a hangulatot, mégsem láttunk dühös, öklét rázó autóst. Amikor a hosszú úton hazafelé mindenki sorra vette mit látott, az is a mérleg serpenyőjébe került, mit nem látott. Illetve mit láthatott volna ugyanennyi idő alatt, ha egy kicsit célszerűbben alakítják a városnézést, a különbusz útvonalát, tájékoztatják őket a múzeumok, áruházak nyitva tartásáról, mert ezek is okoztak meglepetéseket. M indent egybevetve — a kényelmetlenséget, az. utazás megpróbáltatásait, a szerény ellátást (csak reggelit kaptunk) — az útitársak igazat adtak az egykori francia uralkodónak, Párizs megér egy misét. Igaz, nem mindenkinek adatik meg manapság, hogy összegyűjtse az útra való tizenvala- hányezer forintot, és a költőpénzt. Ami pedig lapunk párizsi „szereplését” illeti, az ismeretlen francia olvasó ugyancsak meglepődhetett, amikor postaládájában megtalálta a hazai lapok mellett az ismeretlen újság, Kelet-Magyarország egyik júniusi számát. Ezen a napon Párizsban is hozzá lehetett jutni a Kelet-Ma- gyarországhoz ... Igaz korlátozott számban. Iif szia a jugoszlávoké A „fimotel” egyik szállodája.
