Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-04 / 155. szám
1991. július 4., csütörtök HÄHER Kelet-Magyarország 3 Háromnapos hét az MSG-ben Akar-e privatizálni a munkás? Nábrádi Lajos Mátészalka (KM) — A Mátészalkai Szerelvény Gyár hosszú üzem csarnoka ban síri csend van. A több tucat gép áll. sehol egy lélek. Az óra délután negyed hármat mutat. A vasas üzem csendjének oka: július t-jétől az itteniek hetente három napot dolgoznak, s ezért átlag- fizetésük 80 százalékát kapják. Kevés a megrendelés. Ez az üzem is gondokkal küzd. A kivezető utat többen a privatizációban látják. Privatizálni akar a független ' szakszervezet, résztulajdonos akar lenni sok munkás: v . A közelmúltban újonnan megválasztott igazgató. Farkas Sándor általános tájékoztatást ad. Mint mondja, májustól a budapesti központtól különválva,, önállóan működik a gyár. Továbbra is csővezetéket, szerelvényeket gyártanak. Ám termékeik iránt kicsi a fizetőképes kereslet. Így érhető, hogy heti három napra visszafogták a termelést — Az igazgatói pályázatomban is leírtam: ahhoz, hogy hosszú távon megélhessünk, át kell alakítanunk a vállalatot. A privatizációra is gondolunk — mondja az igazgató. Ilapas előkészületek A témához illő az igazgató visszaemlékezése, mely szerint a közelmúltban Budapesten részt vett egy privatizációs konferencián, amelyet gazdasági szakembereknek és polgármestereknek rendeztek. Jól megtanulta, hazánkban milyen a privatizációs stratégia. A szakemberek szerint kétféle nagyobb csoportosítás létezik. Első: jön a külföldi be Eladatlan készlet a gyárudvaron. A SZERZŐ FELVÉTEL fektető (bár ide is jönne) és bejelenti Vételi szándékát. Másik a belső, spontán kez- deményezés, amikor a cég maga akar privatizálni. Mátészalkán az utóbbi lehetőségre lehet számítani. Heh tolonganak atikések Az igazgató azt is hangsúlyozza: privatizáció után a tulajdonosi személetet jól kell értelmezni. Ilyen intézkedés után a hatékonyabb munka elengedhetetlen. Farkas Sándor szakszerűen, a lényeget érintően mondja. A dolgozók is részesei lehetnek a privatizációnak. A dolgozói tóke jó gesztus, nem lehet kihagyni. De gazdasági szempontból az nem jelentős, attól több kell. A nyugati tőke beáramlásának többes haszna lehet, hiszen a nyugatiak fejlett technológiát hoznak és többnyire biztosítják a felvevő piacot is. Az idézett mondatok igazolására több megyei példát lehetne felhozni. Igen ám, de a nyugati tőkések nem. tolonganak Szabolcsba, Szatmárba. Kérdés: meddig tartható a jelenlégi helyzet (a háromnapos hét), mi lesz a szálkái üzem sorsa? Az igazgató válaszából kitűnik, a műszaki fejlesztés, a szervezeti változás elengedhetetlen a további fennmaradáshoz. A közeljövőben külső szakcéget kérnek fel az üzem átvilágítására. Ennek eredményétől, vagyis a javaslatoktól is függ majd a stratégiai döntés. Ezt a döntést — még nem látható időpontban — a vállalati tanács hozza meg. Kötél Zoltán, a Független Szakszervezet helyi választmányának elnöke ezt mondja: — 1990 őszén dolgozói kezdeményezésre fogtunk hozzá az önállósodáshoz. A dolgozók spontán módon aláírásokat gyűjtöttek az önállósodás érdekében, amit májusban sikerült elérnünk, így mi. magúnk dönthetünk- az átalakításról. Az elbocsátások elkerülése végeit vezettük be a háromnapos munkahetet. Beszállna, ha volna pénze Papp Béla raktáros arról szol, hogy a legutóbbi munkásgyűlésen is napirendre került a privatizáció. Ö érti a lényeget, azt nevezetesen, hogy beszállhat 20—30 ezer forinttal és év végén osztalékot kaphat. Mint mondja, szívesen áldoz saját pénzéből, ha ez a kiút. Illyés Sándor segédmunkás: „Három kiskorú gyermekem van, fizetem a felemelt ia- kástörlesztést. Én most tízezer forinttal sem tudnék beszállni, de gondolatban támogatom á privatizálást.” A mátészalkaiakra nehéz hónapok várnak. Drukkolunk a sikerükért. Értékelni is tudni kell Tanfolyam a szakembereknek Nézőbonl) A 142 P0N1 Baraksó Erzsébet L apunkat is beleértve mindössze hat megyei napilap újságírói éltek a lehetőséggel, hogy háttérbeszélgetésen vegyenek részt a napokban a Szabad Demokraták Szövetsége budapesti központjában. Nem volt pedig tanulságok nélküli az egyik legnagyobb párt vezetőinek és néhány hírlapírónak az eszmecseréje, amelyen . első kézből hallhattunk információkat. A meghívott vendégek többek között azt tapasztalhatták; . az SZDSZ valóban komolyan ■ -veszi egy esetleges' ' politikai váltás lehetőségét, ha lehet, az eddiginél is keményebben bírálja a kormány általuk hibásnak minősített döntéseit, és a közelmúltban elkészült válságkezelő programjának téziseivel részleteiben is kidolgozotton készen áll a hatalmi váltásra. Amint azt az SZDSZ- szakértök kifejtették: négy, egymással összefüggő gazdasági területen lenne szükség a szabaddemokraták által elképzelt intézkedésekre: az infláció megfékezésével, a piacgazdaság kiépítésével és a gyors privatizációval, az export vezérelte gazdasági növekedéssel és egységes külgazdasági politikával, valamint a feszítő szociális és társadalombiztosítási kérdések — munka- nélküliség, lecsúszás, szegénység — kezelésével. A válságkezelő programból egy 142 pontos gyűjteményt adtak át a sajtó jelenlévő képviselőinek, amely figyelemre méltó és alkalmas arra, hogy más pártok, közösségek, az önkormányzati képviselő-testületek tagjai azt tanulmányozzák, akár egyetértve, akár vitatkozva a javasolt megoldásokkal. • ■ ' ' ’ ' . E sorok• szerzője úgy véli,.vannak. a tézisek között olyanok is, amelyek nem hatnak az .'újdonság erejével, vagy amelyek' már ' csak azért is keresztülvihe- tetlenek - a jelen időszakban, mert nem bújhatunk ki a bőrünkből, cipeljük magunkkal a csődtömeget. Vannak továbbá veszélyesnek látszó kijelentések is, amelyek bizonyos körökben alkalmasak lehetnek a hangulatkeltésre — bárcsak ilyesmi ne fordulna elő! A jó szándékot azonban nem lehet elvitatni: az SZDSZ szakértői minden bizonynyal azért készítették el a tézissorozatot, mert szeretnék megérni, hogy az ország kilábal a vészhelyzetből. Ezt szeretnénk valamennyien, lehetőleg minél kevesebb acsarkodás- sal, pártok közötti egymás- ramutogatással, hatalmi harccal, fenyegetéssel. Nyíregyháza (KM) — A jelenlegi termelőszövetkezetek magán-, vagy társas tulajdonú vállalkozássá történő átalakulásának előfeltétele — a szükséges törvények megalkotásán kívül — a vagyonértékelés elvégzése. A valóságos vagyoni állapot kimutatása, amely a szövetkezet eszközeinek piaci értékét állapítja meg. hozzáértő embereket igényeL Okleveles könyvvizsgálót egyrészről és a vagyonértékelés folyamatával, feltételrendszerével tisztában lévő gazdaság! vezetőket az érintett nagyüzemből. Nem haszontalan — hisz minden konkrét helyc t az ott élő, dolgozó ember , ről van végső soron szó — ha felkészült szakemberek végzik, segítik a termelő'.’^- ékezetek tulajdonviszonyaiban. gazdálkodási körűin:ínyeiben bekövetkező váltó: sok folyamatát. A MOSZ, azaz a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége speciális tanfolyamot szervez a gazdaságok különböző végzettségű vezetői számára éppen azzal a céllal, hogy a lehető legfelkészültebb minisztériumi és vállalkozói szakemberektől vehessék át a következő hónapok folyamataiban tevékeny részvételt lehetővé tevő tudást. A vagyonértékelésre felkészítő tanfolyamot az országban elsőként Nyíregyházán, a meŐK, NÉGYEN... Balogh Géza R égen, nagyon régen jártam már Zajtán. Ebben a kis, határszélre szorult szatmári faucskában, ahol véget érnek az utak. Nagy, forró nyár volt, az augusztus terpeszkedett az utcákon. A szilvafák levelein vastag por ült, s ha felfeltámadt a szél, az asszott tarlók kesernyés illatát hozta a sárga mezőkről. Rég volt, ám mindenre emlékszem. A szomorú, kipányvázott vasútállomásra, amelynek főnöke messze, keletre nézett. Ha nem húzták volna meg ilyen szerencsétlenül a határt __ha mehetne a vonat szabadon Szatmárnémetibe ... sóhajtott, s csendesen behúzta maga mögött az ajtót. Emlékszem a falu szélén álló, nagy időket megélt kis templomra, az öreg, Izabella szőlővel befutott parasztháza kr^. c gyeppel felvert udvarokra Csel: gyerekekre nem emlékszem. Idős, megfáradt emberek köszöntek vissza mindenütt, s legyintettek fáradtan, keserűen. Elmentek a fiatalok... elűzte szegényeket a kényszer. Ám kaptunk nemrég egy fényképei. A zajtai óvoda udvarán kattant a gép, nem akármilyen ünnepséget örökített meg azon a szerző. Ballagnak a zajtai óvodások! Nézem a képet, s felvidul a tekintetem. Két lányka, s két fiúcska. Hónuk alatt az zőgazdasági főiskolán rendezik meg július 8—12. között. A négy napon át tartó előadások és konzultációk alatt nem csupán az érték- becslés módszereivel ismerkedhetnek meg a jelentkezők. de birtokába juthatnak olyan tudásnak is, mint a megállapított helyzet elemzése, a várható jövedelmet befolyásoló tényezők számbavétele, a hozamok előzetes kalkulációja, vagy egy üzletterv elkészítése. ajándék, nyakukban a tarisznya. A többiek valahol hátul álldogálnak, nem látszanak a képen. De ezen nem sértődik most meg senki, hiszen nem ők a főszereplők. Hanem az a négy, hetedik éves gyermek, akik nagy útra készülnek. Még pár hét szikrázó nyár, néhány marék meggy, cseresznye, pár kövér dinnye ... aztán jön az ősz, a maga komoly, józan napjaival. Kezdődik az iskola, eljő lassan a könyvek, az irkák, a ceruzák ideje. N ézem a képet, s le nem veszem szemem arról a négy tarisznyáról, Üresnek tűnnek, s tán annak hiszi őket a négy ünnepelt is. Ám később, ha megszorulván kinyitják, látni fogják, menynyi-mennyi útravalót rejtenek azok a kis vászonzsákok. Ha okosan sáfárkodnak vele, elég lesz tán egy egész életre. Tetőfedők. ELEK EMIL FELVÉTELE Kommentár Ötlet, ötlettelenség Seres Ernő IM ellemetlen jövőkép az, EK amit a most végzett diákoknak a főiskolán a megbízott főigazgató útravalőul adott. „Nem mindenkinek lesz azonnal munkája, de akik álláshoz jutnak, hasznosíthatják a főiskolán szerzett korszerű tudnivalókat.” Ez van. Sőt, hogy a nyugtalanító helyzetet tovább ragozzam, felidézem egy állásvesztő — húsz éve dolgozó értelmiségi minapi monológját. — Álmomban sem hittem volna — mondta volt —-, hogy valamikor állás nélküli, munkanélküli leszek. Mihez kezdjek? Lehetnék vállalkozó, de nincs hozzá sem tőkém sem ötletem. Azt sem tudom eldönteni, hogy itt vidéken most mire lenne szükség... Nem sorolom tovább mi mindent mondott még ismerősöm, de egy mondattöredék mint kutya szőrében a bojtorján megragadt emlékezetemben. Vállalkozna, de nincs tőkéje, sem ötlete. Ennek csak a fele igaz. Az, hogy nincs ötlete. Ha tőkéről van szó, általában az emberek a pénzre gondolnak, a megtakarított, felhalmozott forintokra, avagy a hitelre, a hitelképességre, a hitelhez szükséges garanciára, jelzálogra. De hiszen a tőke nem mindig csak a pénz és ezt a piacgazdaság körülményei közepette nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mert mit mondott a főiskolai megbízott főigazgató: „Akik álláshoz jutnak, hasznosíthatják a főiskolán szerzett korszerű tudnivalókat.” Amit a diák a főiskolán tanult, az tőke. Amit a munkanélküli értelmiségi tanult és ami tapasztalatot a munkában szerzett, az szintén tőke. Szellemi tőke. Tehát tőke van, ötlet nincs. Képzésünk és életünk eddigi szakaszának nagy fogyatékossága, hogy nem nevelt tudatosan és tudományosan ötletembereket, menedzsertípusokat. Pár napja találkoztam egy községi polgármesterrel, beszélgettünk és időközönként egy papírra fel-feljegyzett valamit. Elárulta mit csinál, ötleteket gyújt. A község — mint mondta — élni akar, munkaalkalmakat, munkahelyeket teremteni. És beszélgetés közben sok jó ötlet hangzik el. így igaz. ötlet, rengeteg jó ötlet szükségeltetik, ahhoz, hogy tőkét kovácsoljunk. Báli»: már a „vén” ( iák... molnár károly felvétele TÁRCA
