Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-31 / 178. szám
Kelét-Mag} Szűkülő piacok, szűkölő menedzserek gondkeringő Abonyi István Kisvárda (KM) — Kény- szerűségből ugyan, de korábban kevésbé ismert fogalmak válnak „népszerűvé" Kisvárdán és a környező településeken. Leállás, létszámleépítés, munkanélküli- segély, elbocsátás — e kifejezések a leggyakrabban használatosak ma a felsőszabolcsi munkahelyeken, íme egy (korántsem teljes!) körkép Kisvárdáról, mindennek alátámasztására: Acél« nehézségek Vas- és Gépipari Szövetkezet, Tiirk István elnök: „Szövetkezetünknél egész évben foglalkoztatási gondok merültek fel. Pillanatnyilag dolgozóink 26 százaléka van munkanélküli-segélyen. Jelenlegi rendelés- állományunk augusztus 15- ig biztosít munkát a fennmaradó létszámnak. Több csatornán keresztül folytatunk piackutatást, jelenleg három partnerrel tárgyalunk. Ha ezek a megbeszélések eredménnyel zárulnak, akkor kb. 20—30 milliós rendelés lehet belőlük. Próbálkozunk a szovjet piacra élelmiszeripari gépekkel betörni és a Szabolcs-acélzsa- luval szeretnénk részt venni a lakásépítésben, ám eddigi törekvéseink még nem jártak sikerrel. • Bár a folyamatos munkaellátásban komoly nehézségeink vannak, ennek ellenére pénzügyi gondjaink nincsenek. Július l-jétől átlagosan 28 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre. Képünkön: a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet MBK—35 típusú bontókalapácsának gyártása. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Lefékezni? Caroflex Fékbetétgyár, Tóth Ferenc igazgató: „A nemrégiben a Szovjetunióban folytatott üzleti tárgyalás eredményeként egyértelművé vált, hogy termékeinkre szükség lenne. A felhasználók viszont nincsenek abban a helyzetben, hogy ennek az anyagi vonzatút elő tudják teremteni. Mindebből következik, hogy a tömegkommunikációban megjelent információk alapján pozitívabban lehetett a helyzetet megítélni. Mivel a korábbi években termelésünk fele a Szovjetunióba került, most kénytelenek vagyunk átállni az új piaci körülményekre. A belföldi igények kielégítésére tett erőfeszítések eredményesnek mutatkoznak. Kereskedelmi partnerekkel közös érdekeltség alapján lerakatokat hozunk létre, hogy az áru közvetlenül a vevőhöz jusson. Sikeresnek bizonyult a gyári mintabolt megnyitása, ahol a vártnál lényegesen nagyobb forgalmat bonyolítunk le. Hagyományos exportunkban (Közel-Kelet, Ny.-Európa) jelentős növekedést nem sikerült elérni, a korábbi szintet tartani tudjuk. Ha kisebb mennyiségekkel is, de új üzletfelekkel is kapcsolatba kerültünk. Továbbra is nagy reményeket fűzünk a német partnertől vásárlandó lieenc alapján folytatott termeléshez. Mindenképpen szükséges átállítanunk a gyári szerkezetet az új piaci körülményekhez, ami sajnos, a létszámot is érinti. „Húsba végi“ helyzet Hunniacoop Baromfifeldolgozó és Értékesítő RT., Váradi István ügyvezető igazgató: „Az élelmiszeriparban kialakult helyzet nem véletlen, kiesett a szovjet piac. A termelési költségek miatt a világpiacon igazából nem vagyunk versenyképesek. Nem biztos, hogy a legmegfelelőbb technológiát alkalmazzuk, kevés a iorgóalap és eddig igazából nem is voltunk rákényszerítve a piaci körülményekre. Az említett okok miatt most a normálisnál nagyobb készletünk van. Ezért a termelést az idén tovább csökkentettük. Tavaly már volt egy komolyabb létszámleépítés kb. 200 fő, az idén pedig 110—120 fő. A három évvel ezelőtti kilencszázas létszámunk mostanra 570-re csökkent. Ügy érezzük, hogy az év elején kialakított termeles- szerkezet megfelel a mostani körülményeknek, ezért további leépítést nem tervezünk, hacsak a piacon nem következnek be drasztikus változások. Reméljük, hogy a kormányzat az áliami szubvenciót tovább már nem csökkenti. Német testvér találtatott Nagy kalló (KM — D. M.) — öt éve, az akkori Magyar Posztó nagykállói gyára és a német Gaenslan cég együttműködésével indult az a kapcsolat, melynek testvérvárosi megerősítését 1992-re tervezi Nagykálló és Metzingen. A két éve aláirt szándék- nyilatkozat óta a két város kultúra- és s'portkövetei mellett, a kölcsönös látogatásokból aktívan kivették részüket a helyi kéttannyelvű gimnázium tanulói, valamint a német település időseinek egy csoportja. A tervekben szerepel a gazdasági kapcsolaTÁRCA E ső utón párát sóhajt « földút. Gallyak, falevelek hevernek szerteszét. A szél megrázta az el- tespedt fákat. Igazi nyári zápor volt. A fakó faluház tornácán két ember álldogál. Látszik, sikerült még időben fedél alá húzódniuk. Nézik, az alacsonyan.# szálló fecskéket. Az ereszről még csepeg. A tócsákban is tartja magát egy-egy kitartó buborék. — Nagyon kellett — mondja a kalapos. Ez már az utója. — húzza be a kinyújtott kezét, s rögtön nadrágjához dörzsöli a ráhuUott p ermetet. — Elkésett __már az égtek is haragszanak ránk — emeli fel hangját a másik, miközben a kapára támaszkodva próbálja egyenesít- getni derekát. — Egyedül? — hangzik a kalapos kérdése. — Kijöttem még hajnalban fiókozni... beteg lett az asszony, vérnyomása van ... Ágyba parancsolta a doktor. Mondtam én neki, nem kell nekünk háztáji föld, vegyük gyarázkodásba. Majd érezve mégis a hosszú szünet szorítását, megjegyzi. Jó, hogy itt ez a ház, másképp kacsára áztunk volna. Üres. — mutat ki a kukoricát májusi mor- zsoltba .. „ de ő csak ragaszkodott hozzá. Most pedig itt van, járhatok magam. — Erezni a lassan csordogáló szavak mögött keserűség lebeg. — Felázott, ma már nem kapálunk. — vált témát a kalapos. Hazaviszi a csatornádét? — Minek, a malacnak? — kérdez vissza a másik, s nem bonyolódik bővebb maci háta mögé. Meghalt az asz- szony, az ember nem bírta egyedül. Ezen jóidéig eltöprengenek. Közben a vihar utáni csend is szertefoszlik. A veréb, a vadgalamb egymást túlharsogva köszöntik a felfrissülést. — Induljunk! — Köti fel a kapát a falhoz támasztott biciklire a kalapos. A kiskapu maradványai csak úgy félrelökve, a kerítésből alig maNéz< Átmentik Balogh József H a lenne olyan közvélemény-kutató intézet, amelyik a szak- szervezet népszerűségét kutatná, érdekes hullámzást mutathatott volna ki az elmúlt jó egy hónapban. Egy mélypontot, egy népszerűtlenségi rekordot a sztrájk- szervezés idejére biztosan rögzíthetett volna, mert ha borzalmasan nehéz is felvállalni a nagyobb terheket, józan ésszel már rég felfogtuk: nincs más, nincs könnyű út, amit az előző rendszer nem mert felvállalni, azt most kell. a viszonylagos jólét árát most — és még nagyon sokáig — fizetni kell. A kormány kihúzta a szálkát a szakszervezet fenekéből azzal, hogy halasztást és kompenzálást adott. Ettől azonban a népszerűségi mutató nemigen emelkedett volna. Emelkedett viszont, amikor a Parlament a szakszervezeti vagyon zárolásáról döntött. Most azonban a népszerűség alighanem újabb és mélyebb ponton áll, vagy süllyed, amióta megtudtuk: egy vagyonátmentési trükkel milliárdokat kitevő érték került egy néhány millióval létrehozott kft. kezére, a tagság pénzéből létrehozott vagyon csúszik ki a tulajdonos, a tagság kezéből, és ki tudja kinek, vagy kiknek a zsákmánya lesz. Jogilag valószínűleg rendben is van a dolog, hiszen akik az átmentést végezték, nyilván szakemberek. így kétségesnek látszik: vajon vissza lehet-e csinálni? E rkölcsileg azonban elfogadhatatlan, és nem lehet rá ésszerű magyarázat. • Nemcsak azért, mert a többi szak- szervezet — tagjai korábban ennek az egyetlen szakszervezetnek a tagjai voltak — érezheti magát kisemmizve, hanem azok is, akik megmaradtak. „Végre mtptalÉiL” Szilvás) Sámlimé írja nyíregyházáról tok kiépítése is, ennek érdekében utazott Metzingenbe tavasszal a káliói üzemek vezetőinek küldöttsége. A tervezett testvérvárosi szerződés aláírására ünnepélyes keretek között, jövőre a Nagykállói Napok keretében kerül sor. Erre az alkalomra készül egy kétnyelvű kiadvány, melyben bemutatkozik a két város. Az aláírással egy időben Nagykálló belép a Testvérvárosok Világszövetségébe. A feladatok időben történő és jó színvonalú elvégzésére az önkormányzat öt fős előkészítő bizottságot hozott létre. ( .Az igazság két arca című névtelen levélhez, ami július 9-én jelent meg a Kelet-Magyarországban, szeretnék én is hozzáfűzni egy-két igazságot, de nem névtelenül, mert aki névtelenül ír, az egy kicsit ingadozó. Húsz évet dolgoztam én, és még egy figyelmeztetőm sem volt, de még egy. „Kiválóm" sem a munkámért. Egy éve lassan, hogy nyugdíjas vagyok, nem tudok belenyugodni, milyen módon engedtek el. Én úgy tudtam, 10 évre 1 hónap, 20 évre 2 hónap szabadság jár. Az elnök úrtól megkérdeztem, azt felelte, „adható”. Így kérésemre kaptam 2 hetet, de ha nem szólok, akkor azt sem. Valakit vagy valakiket el- búcsűztattak, akikkel a „le- veleki tóba »ecázni jártak”. Olyan okos a vez ‘" "~ hogy a Közlönyt meg sem nézik, hogy mi jár az ott dolgozó személyeknek. Kértem a részjegyem kifizetését, még azt sem tudták egyesek, hogy mikor jöttem el a szövetkezetből, de állították, hogy nem lehet kiadni, csak akkor, ha ebben az évben nyereség lesz. Az a szövetkezet már a „béka. . ,”-nél is lejjebb van. Csak azok maradnak fenn a süllyedő hajón, akik teljesen tönkretették azt a jól menő híres bútoripari szövetkezetét. A sok jó szakembert elküldték, elengedték, 20—30—35 éves dolgozót elengedtek, mert meg merte mondani az igazságot. Végezetül megkaptam a részjegyem. Az elnök úr elnézést kért. hogy tévedett. Én meg örülök, hogy végre megszabadultam, és nem kell félnem, hogy a radtak oszlopok. A cérnaszál ösvényen hamar kijutnak a kocsiútra. — Mehetünk együtt a keresztig. A távoli házak piros cserepei fénylenek a dús, zöld- lombú fák között. A két ember lassan bandukol. Egész életükben siettek, most ráérnek, beszélgetnek. Bár a szavak kicsit döccenősen, kapaszkodva hagyják el ajkukat, téma azért akad. A kerekek csíkot húznak a felázott homokba, lépéseik nyomán szertefröccsennek a fűről a vízcseppek. N a, Isten áldja, és jó egészséget — mondja búcsúzóul a kalapos. — Az kell. .. — mormolja maga elé a másik. S a szemét a kőkeresztre veti. Imát morzsol a fogai között. Indul, arra gondol, vajon nem verte-e el a kottást az eső. — Csak találtak ők is valami menedéket. Kommentár Szezonális Angyal Sándor H a nyár, akkor kiárusítás! Az ismert szlogen évenként visszatér, de most mintha megsokszorozódott volna a kedvező ajánlatok száma. Kedvenc időtöltésemnek hódolva olvasom az újságok — egyre tere helyesebb — hirdetéseit, s minden harmadik valamit olcsóbban kínál. Az egyik férfiinget majdcsak féláron, gyermeklábbelit, pólót már 100 forinttól, videókazettát reklámáron. Még csak a kispénzűek- nek kedvező „bizi” is elengedi a szandál, a cipő, a pamutruha és a hálóingek árának a felét, csak náluk költsük el a pénzünket. (Ez itt a reklám reklámja!) Farmernadrág is kapható másutt, szuperolcsón (csak 750-ért), de nem marad ki a sorból a tetőcserép, a b éléstest, amelyeknél ráadásként díjtalan házhoz szállítást is hirdetnek. Mindenki igyekszik szabadulni a nála felgyülemlett árutól, mert a befektetett összeg — ha tartósan elfekszik — holt töke, csak ráfizetést termel. Vannak élelmesebbek is: hirdetik, ha náluk veszszük a bútort, a szőnyeget, miegymást, hitelre is adják, s a kamatot a bolt magára vállalja ... Őrülök is, meg nem is ennek az átmeneti árzuhanásnak. Amire nyilván azért kerül sor, mert korábban ellenőrizhetetlenül és nyakló nélkül emelték fel ezeknek az áruknak az árát, ám hiába várták a vevőt. Sok bóvli is felkerül ilyenkor a listára, mert vannak, akiknek mindegy, hogy mit, csak olcsóbban vehessenek ... örülök viszont, hogy a kereskedők egyre gyakrabban döbbennek rá, a vevő sem lopja a pénzt, terhei nagyok, s ezért lejjebb kell menni az árakkal (nyilván még így is megéri nekik). M ost már csak azt kívánom magamnak és vevőtársaimnak: nyár után ősszel, majd télen és tavasszal is minél több cég kelljen árleszállítási versenyre kevéske pénzünkért. Mert ha az egész esztendő ilyen „szezonálisokból" állna, akkor talán a csillagos égből mind gyakrabban leszáll a földre sok portéka ára; oda, ahol vékonyuló pénztárcájukkal bolyonganak a hétköznapi fogyasztók százezrei. I I í\ I I L»l\
