Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27 / 175. szám

12 Ä %ikt- Magyar orsz ág hétvégi melléklete 1991. július 27. } Hőségben is divatosan Villányi Zsuzsa Könnyű nyári anyag­ból kivágott selyem, könnyen kezelhető len­vászon ruhákat javaso­lunk. A nyári ruhatár emel­lett azt is jelenti, hogy fel kell készülni a hű­vös napokra és különö­sen a hűvös estékre. Egy kiskabát, ami több öltözéket is kiegészít, nagyon megfelel a cél­nak. 1. Ujjatlan felsőrészű, repülő bő szoknyás ruha. A- hozzá viselt kabát más ruhákhoz is alkalmas. 2. Kacér kivágású kö­tényruha. Más kötény­ruhákkal szemben eh­hez blúz nem illik, leg­feljebb egy kiskabát. Ez az együttes farmer­vagy lenvászon anyag­ból, feltűnő tűzésdísz- szel készülhet. Ortopéd betegek Dr. Papp László osztályvezető főorvos Az ortopédia a tartó és mozga­tó szervrendszer veleszületett és szerzett elváltozásainak megelő­zésével és gyógyításával foglal­kozó szakága az orvostudo­mánynak. Ez a ténykedés egyre fonto­sabbá válik, a társadalmi szük­ségszerűség egyre magasabb rangra emeli a szakmát, és re­mélhetőleg rövid időn belül — hasonlóan a fejlett nyugati or­szágokhoz — nem kell majd nap mint nap bizonygatni, hogy mennyire égető, megoldásra váró probléma az ortopédiai be­tegellátás fejlesztése. Elég csak megemlíteni, hogy a megbetegedési és táppénzes statisztikában a mozgásszervi betegek az első helyet foglal­ják el. Ha az ortopédia emblémájá­ban szereplő görbén nőtt' fára utalok, melyet gondos kezek egyenes karóhoz kötöztek, így segítve annak normális fejlődé­sét, érzékeltetni tudom az orto­péd orvosok hivatásszeretetét és szerepüket a betegellátásban. Minden fórumon elmondjuk — most is azt teszem —, hogy a megye országos szint alatti le­maradását sürgősen pótolni kell. Szabad legyen egy pár adattal érzékeltetnem, hogy megyénk­ben milyen lemaradások vannak. Míg az ortopéd szakrendelé­sek óraszáma megyénkben havi 90, addig Baranyában 142, Bor­sodban 126, Hajdú-Biharban 165 óra. A szakrendeléseket ellátó or­vosok száma nálunk 8, Bács- Kiskunban 12, Csongrádban 17, Hajdú Biharban 26. Még rosz- szabb a helyzet ha a szakorvo­sok számát tekintem. Nem akarom a kedves olvasót ezen lesújtó száraz adatokkal terhelni, de feltétlen el kell még mondjam, hogy a megye egyet­len ortopédiai járóbeteg- rendelő­jében nincs a betegeknek vetkő­zőhelyiség, a kicsi rendelőszo­bában nincs járatási lehetőség. Helyiség hiányában délelőttön­ként nem tudjuk a gyermek- és felnőttrendelést különválasztani. Tudom, hogy ezt a súlyos örökséget a pénzhiányos jelen és jövő nehezen tudja korrigálni, de a lakosság érdekében fel kell emelni mégis szavunkat, és el­képzeléseinket még ezen szű­kös időkben is megpróbálni vég­hezvinni. A fekvőbetegosztály mellett, il­letve annak orvosaival — ha ele­gendő szakorvosunk lesz — a megye minden városában leg­alább heti egy napon kellene or­topédiai szakrendelést folytatni. Ez tenné lehetővé, hogy a be­teg embert ne utaztassuk a me­gyeszékhelyre mozgásszervi panaszainak tisztázása céljából. Könnyen belátható, hogy ez mennyire pénzmegtakarító intéz­kedés lenne, ha csak a betegek utaztatási költségeit számoljuk, nem is beszélve a fáradságról, törődéseiről, és a legtöbb eset­ben a munkaképes kísérő kiesett munkaidejéről. A szűrővizsgálatok, az orto­péd betegek gondozása is csak így képzelhető el. Komoly kihívásnak kell tekin­tenünk a nagymértékben elterjedt dohányzást, alkoholiz­must és elhízást, de egyre in­kább számolnunk kell azzal, hogy a munkalehetőségek és életszínvonal csökkenésével az ortopéd betegek száma növe­kedni fog. Elkényelmesedett, mozgás- szegény életmód mellett a nem használt, inaktivitásra ítélt izmok ereje csökken, a csontok meg­gyengülnek, az ízületek teherbí­rása, mozgékonysága csökken, és ez az idő előtti öregedés egyik fő oka lesz. Említést kell még tennem ar­ról, hogy a modern eszközök és gyógyszerek bevezetésével megmentjük azoknak az újszü­lötteknek az életét, akik külön­ben nem lennének életképesek. Ezek születésüktől fogva ma­gukkal viszik életük végéig a ko­raszülés vagy egyéb rendellenes okokból fakadó hátrányos hely­zetüket, sokszor törzsvendégei lesznek az ortopédiai szakren­deléseknek. Ezen gondolatok után csak az lehet az álmunk, hogy megyénk­ben is legalább az országos szintre emeljük a személyi és tárgyi feltételeit a mozgásszervi betegellátásnak. Bíznunk kell abban, hogy a lelkes, ügyszerető szakemberek és a megye vezetőinek közös gondolkodása nem marad ered­ménytelen. Málna és meggy Receptötletek Kedvelt szezongyümölcsökből készülő recepteket adunk közre. Azzal a megjegyzéssel, hogy szezonon kívül mirelit vagy be­főtt gyümölcsből is elkészíthetők az alábbi ételek. 15—20 deka jól megmosott, lecsurgatott gyümölcsöt szitán áttörünk, ízlés szerint cukrozzuk 10—15 deka cukorral, s elkever­jük fél liter tejszínből vert habbal. Egész szem gyümölcsökkel dí­szítjük, jól lehűtve fogyasztjuk. Piskótatésztát adunk mellé. Ké­szíthetjük őszibarackból is. tepsiben félig megsütjük. Közben 30—40 deka gyümölcsöt meg­tisztítunk — lehet eper, meggy, málna, sárga- vagy őszibarack. Szép sorjában, hogy áz egész tésztát egyenletesen beborítsa, rárakjuk a félig megsült tésztára. Meghintjük egy kevés zsemle- morzsával és a gyümölcstől füg­gően cukorral. A tetejét 2 tojás­ból készült, megcukrozott habbal borítjuk, s nem túl meleg sütőben szép pirosra sütjük. Meggyes lepény 30—40 deka gyümölcsöt por- . celántálban jól összetörünk, íz­lés szerint 15—20 deka cukorral édesítjük. Öt tojásfehérjéből ke­mény habot verünk, s hozzáve­gyítjük a gyümölcspéphez. Po­harakba vagy mély üvegtálkákba rakjuk, a tetejét tejszínhabbal vagy cukrozott tojáshabbal és málnaszemekkel díszítjük. Le­hűtve tálaljuk. Készíthetjük ribiz- liből, őszibarackból is. Babapis­kótát vagy házi készítésű piskó­tatésztát adhatunk mellé. Habos gyümölcslepény Másfél pohár lisztet, egy pohár cukorral, egy pohár tejjel, egy egész tojással, öt deka vajjal s egy fél adag sütőporral jól össze­dolgozunk. A tésztát vajjal kikent Tíz deka vajat tíz deka porcu­korral és négy tojássárgájával habosra keverünk. Lassan hoz­závegyítünk 10 deka lisztet (a fele lehet szitált zsemlemorzsa is). Egy csepp fahéjat vagy cit­romhéjat js .teszünk bele. Egy késhegynyi ‘szódabikarbónát és végül a tojások kemény habját vegyítjük hozzá. Kivajazott, meglisztezett tepsibe öntjük, a tetejére rászórjuk a gyümölcsöt, és lassú tűznél rpegsütjük. A Meggy helyett, készíthetjük Cseresznyével vagy ribizlivel is. & kisült tésífát vaníliás porcu­korral meghintjük, s hosszúkás darabokra vágjuk. Meggyszösz Hozzávalók 4 személynek: negyed kiló meggy, 1 kávéska­nál fahéj, 5 dkg cukor, másfél dl fehérbor, kevés mandulalikőr, liszt, tejfel. A meggyet kimagozzuk, cu­korral, fehérborral és' fáhéjjaf 2 percig pároljuk lassú tűznél. Ke­vés liszttel elkevert tejfellel be­habarjuk. Mandulalikőrrel ízesít­jük. Napozási tanácsok Akik szép, lesült bőrre áhítoz­nak, mindenre képesek: órákig süttetik magukat mozdulatlanul a napon. Pedig aranybarnák akkor leszünk, ha már kora tavasszal kimerészkedünk a napra, és fo­kozatosan napozunk. A mérték- telenség, a túlzás, mint minden­ben — itt is káros. A bölcs nyaralók először csak 15—20 percig napoznak, majd naponta fokozatosan emelik az. adagot. A fák alatt is lehet bar- nulni, és a reggeli, a délutáni , napfény veszélytelenebb. A túl­zott napfényhatás káros. Rövid távon pedig a bőr korai ráncóso- dását, foltosodását, öregedését, sőt a bőrsejtek rákos elfajulását is előidézheti. Alapvető teendők: — A pattanásos bőrt a strand­idény kezdetekor lehetőleg koz-' metikussal tisztíttassuk ki, mert különben a miteszerek belesül­nek a bőrbe. — Napozás előtt a bőrt a; sminktől, a szennyeződésektől szabadítsuk meg. A szájrúzst is“ mossuk le, mert van olyan, ame­lyik fényérzékenyítő anyagot tar­talmaz. — A kölnivíz nem való strand­ra — ahol lecsurog, ott csíkosán sülünk le. — A napszemüvegünk olyan legyen, hogy a szemkörnyéket is árnyékban tartsa. így nemcsak az erős, vakító fénytől védi meg a szemet, hanem a szemzug környékén a ráncok kialakulását is megakadályozhatja. — Kiváló napvédő krémek kaphatók, ezek különféle fényvé­dő faktorokat tartalmaznak. A bennük található zsír pedig nem engedi, hogy a bőr sok vizet ve­szítsen, így puha, feszps, rugal­mas marad. ‘ ­— Ha napozás közben azt . érezzük, hogy szédülünk, fáj a fejünk, a szívünk gyorsabban do­bog, azonnal hagyjuk abba ai napozást, menjünk hűvös helyre. — Mivel a verejtékezéssel vi­zet és hőt veszítünk, a szomjú­ság oltására legjobbak azok a fo­lyadékok, amelyek sót is tartal­maznak. Ilyen az ásványvíz, a tej, a húsleves, a gyümölcsleves és a csapvíz. * A testünk -up saját magunk Dr. Ignácz Piroska Ki hogyan éli meg a saját testét? „Nem hajlik rendesen a lábom, néha olyan, mintha nem is az enyém lenne”. „Ezt a csúnya, dagadt, rán­cos és ügyetlen kezet legszí­vesebben elhajítanám, ha le­hetne”. „Ez a szép fiatal nő a tükörben, ez vagyok én”. „Csodálatos érzés, ahogy fu­tok reggelente és szívom be a jó friss levegőt” — ilyen és ezekhez hasonló megjegyzé­sek tükrözik a testünkhöz való viszonyulásunkat. Az ember agyában kisgyer­mekkorától kezdve él és állan­dóan alakul egy testkép, a sa­ját testének belső térképe. Ez magában foglalja testének ki­terjedését, testhatárait, bőrfelü­letét; testvázlata segítségével érzi át folyamatosan a mozgá­sát; jelzéseket kap belső szer­vei működéséről, főleg a hibás működésekről. A testkép tartal­mazza egyúttal a test minősíté­sét (például, hogy szépnek, csúnyának, elfogadhatónak tartjuk-e magunkat) és a hozzá való viszonyulást (hogy szeret­jük-e, kényeztetjük-e a testün­ket, vagy netán terhűnkre van). A testkép tartalma is, előjele is folyamatosan változik az élet folyamán: a tapasztalatok, él­mények és a környezet vissza­jelzései alakítják. Például a gyors, ügyes ember gyakori testi sikerélménye elége­dettségre, magabiztosságra adhat okot. Az ismerősök kritikái vagy érezhető lenézése nagy lö­kést ad az embernek testképe nagatíwá sötétítéséhez. Az életszemlélet is rányomja bélyegét a testképre. Az éppen lehangolt személy hajlamos ön­magát csökkentebb értékűnek érezni, mint egyébként. Amikor vidám és önfeledt az ember, nemcsak a világot, hanem önma­gát is szebb színben látja. Az életfilozófia tartósabb hatást gyakorol a testhez való viszo­nyulásra. A reneszánsz korsza­kában például fontossá vált az emberi test, annak szépsége és öröme, ez tükröződik számos festmény és szobor felszabadult és vonzó férfi- és nőalakjaiban. Előfordulnak — többnyire vallá­sos indíttatású — szélsőséges nézetek, melyek elnyomni igyekszenek a test igényeit, és háttérbe szorítják a test jelentő­ségét a „szellem", a „lélek" mel­lett. A testhez való viszonyulás két végletét az önimádó, élveteg, illetve az aszkétikusan lemondó ember „testesíti meg”, köztük számtalan az átmenet. A betegségek szempontjából sem közömbös, hogyan viszo­nyulunk a testünkhöz. Testünk minden baja lelkiállapotunkra is jelentősen kihat, és megfordítva, a lelki diszharmónia a test műkö­dését is megzavarja. Pszicholó­giai megfigyelések sora igazolja, hogy azok a személyek, akiknek testképe zavart szenvedett, haj­lamosabbak másoknál pszicho­szomatikus megbetegedésekre. (Ezek olyan szervi betegségek, melyeknek kialakulásában lelki hatások, környezeti ártalmak is nagy szerepet játszanak.) Ők kora gyermekkoruktól kezdve többnyire negatív élmények forrásaként élték meg testüket, és minden lelki problémájuk, belső feszültségük — olykor a tudatuk megkerülésével — megzavart testi működéseik­ben rezeg tovább. Betegségei­ket, testüket sok esetben el is hanyagolják. A hipochonderek ellenkezőleg: állandóan aggo­dalmaskodva figyelik és féltik testüket. A szexuális élete is csak annak a férfinak és nőnek lesz zavartalan, aki elfogadja saját testét és a partnerét is. Az optimális tehát az, ha va­laki békében és barátságban él a testével. így a test — a lehe­tőségek határain belül — in­kább örömök forrása lesz szá­mára, egyúttal képes lesz an­nak szabályozására is. Ehhez hozzásegíthetnek már gyer­mekkorban a nevelők és az anyák, ha segítenek elfogad­tatni a gyermekkel a testüket annak fogyatékosságaival, il­letve igényeivel együtt, és megmutatják a test „engedel­messé" fejlesztésének lehető­ségeit. A test mintegy kivitelezője az ember pszichikumának (el­gondolásainak, érzelmeinek, akaratának stb.). Nem tekint­hetjük másodrendűnek, mint ahogy nem is lehet uralkodó fölötte. Ne feledjük: csakis tes­tünk működése által lehetünk érző és gondolkodó lények.

Next

/
Thumbnails
Contents