Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-19 / 168. szám
1991. július 19., péntek HATTER Kelet-Magyarország 3 Vihar a vagyon körül Görömbölyi László N em csodálkozom azon, hogy ekkora felfordulás kerekedett a szakszervezeti vagyon körül. Mindenkinek természetes viselkedésformája, hogy megvédje saját érdekeit, őrizze veszni látszó pozícióit — miért éppen a változások viharait mindeddig jól híró szakszervezeti vezetőkkel lenne ez másként. Mint ahogy természetes érdeke a hátránnyal induló, vagyontalan tömörüléseknek is a világ (pontosabban: a vagyon) újrafelosztása. Az sem lep meg. hogy a most jogállamiságra hivatkozók nem emlegetik e számottevő jószág keletkezésének körülményeit. A szakszervezet, a párt és az állam anyagi előnyökben is (mert miért pont abban ne?) megnyilvánuló, évtizedes érdekszövetségét; az annak idején szinte kötelező tagságot (s ezzel együtt a biztosan tervezhető tag- díjbevételt s persze a másik oldalon a munkavállalók számára kevéssé érzékelhető érdekvédelmet, a szociális juttatások csekély voltát, vagy éppen az üdii- löjegyek szétosztásának sajátos mechanizmusát. Az elmúlt egy esztendő annyi hasonló helyzete után miért kellene álmélkodnunk azon, hogy ismét egyszer a jogra hivatkoznak a jogtalanságok következményeit legalizálni akarók? Nem csodálkozom aion sem, hogy a szóvivő köny- nyed határozottsággal védi a védhetetlent: igen, valóban folynak „tulajdoni eljárások" a volt szakszervezeti székházak körül. Mert bankot akarnak, több szolgáltatást a dolgozóknak. Csak arról nem szól semmit, hogy vajon kik töltöttek volna ott be jól fizető állásokat, vajon mely alapszervezet adta áldását em.e elképzelésekre. Nem zavarja az ellentmondás: ha egyszer az érvelés alapja az, hogy a vagyon a tagságé, akkor talán a székhazak sorsáról is a tagoknak, s nem az elnökségeknek, a bizottságoknak, különféle testületeknek kellene dönteniük. M ég egyszer mondom: nem csodálkozom a szakszervezeti vagyon körüli háborúságon. Legfeljebb azon csodálkozom, hogy a politika, a társadalom hajdani intézményrendszerének e meghatározó bástyája miért csak most másfél évvel a választások után látszik omladozni. Ha egyáltalán szabad még ezen csodálkoznom — látva magunk körül a pozíciómenekítés, a hatalomőrzés megannyi más példáját is. Galambos Béla Tiszaeszlár (KM) — Az elsők között kezdte meg idén az aratást a tiszaeszlári Kossuth Tsz. A Rakamaz cs Tiszalök között megbúvó, jó földekkel és nagy legelőkkel körülvett község szövetkezetében az idén is jó termesre számítanak, bár a kiugró tavalyi kalászos eredmények nem ismétlődnek meg. — Nálunk gondot egy idő óta csak a sok csapadék okoz — válaszolja az aszállyal kapcsolatos kérdésemre a tsz elnöke, Szebenyi Lajos, aki érkezésemkor éppen a telexgépet „bűvölte" nagy figyelemmel, hátha megjön a régen várt jó hír, és jelentkezik valaki az országból a gazdaság idei birkanyírásából származó gvapjúkészle- tek megvásárlására. — Ha víz van az iroda előtti laposban év elején — ahogy az két éve is volt, — akkor rossz esztendő elébe nézünk. A tiszálöki duzzasztás nálunk szikesedést okozott. Érttkesittsi gondok Kevés esővel sem problémanélküli a jelenlegi időszak. Mint a legtöbben a termelőszövetkezetek közül. Tiszaeszlár is értékesítési gondokkal küzd. — Május óta öt-hat millió forintunk áll a gyapjúban és hízómarhában — mondja kétségbeesetten Horváth Nándor főkönyvelő —, de még mindig nincs remény, hogy megveszi egyáltalán valaki. A költségeink egv év alatt legalább 30—40 százalékkal emelkedtek, ugyanakkor például a búzánkért mázsánként 50 forinttal kapunk kevesebbet az idén. Van kétmillió forint tartós kintlevőségünk. Ha nem változik valami, veszélybe kerül a jövő évet megalapozó őszi munkák finanszírozása. Az eszlári tsz-major szárí..Na nem kapunk pénzt a gabonáért, miből vásárolunk üzemanyagot?" — kérdik az aratók. a szerző felvétele tójánál Nagy Imre növény - termesztési főágazat-vezető vizsgálja a fogadógarathoz lebontott kombájntiszta árpaszemeket. —: Megmértük, 14 százalék nedvességtartalmú az árpa — enged át a markomba egv fél marékkai a csontszáraz takarmánygabonából a fő- ágazat-vezető. — így nem kell. hál' istennek, begyújtani a szárítót. Akár vihetnénk egy gyors tisztítás után a gabonaforgalmihoz, de kevés a szállító járművünk. Nem győznénk a zöldborsó, a szá- lastakarmánv mellett még ezt is géppel. Még az aratás elején á saját és a község szükségletére megtöltjük a raktárainkat. Háromszor osztottak Kell a takarmány Eszlá- ron, hisz igazi állattartó községről van szó. Kétszáznegyven tehén jár ki most is a csordával legelni. Mindenki tart sertést, és rengeteg az aprójószág is. Milyen lehet az emberek földéhsége? Kell-e a told7 És ha igen, kiknek? — ezekről faggatom a szövetkezet elnökét. — Eddig háromszor osztottunk földet a jogosultakna.c. Kimértünk 23 embernek usz- szesen 58 hektárt, a legteljesebb megelégedésére. Azóta is megkerestek régi eszláii- ak. köztük például egy hajdani hatvanholdas örökös, zömmél azzal a szándékkal, hogy kivennék a földjüket, a kárpótlási törvény adta lehetőség szerint, de művelni nem akarják, felajánlanák nekünk. A szövetkezet megvenni nem fogja a földeket, csak haszonbérletről vagyunk hajlandók tárgyalni — Engem most már az aggaszt — tér át a szövetkezettel kapcsolatos, érezhető- leg százszor is átgondolt elképzeléséire Szebenyi Lajos —, hogy egyben akarnak bármi áron is maradni a té- esztagok — az eddigi formációban. Pedig jobbat, mint eddig, csak kisebb egységekben lehet csinálni, ahol tizhúsz ember tudja, hogy „ez a tábla a mienk, vagyis az enyém". Az már tényleg tarthatatlan, hogy a tsz lu- cernatáblájaban órák óta ka- szálgató, lovas szekérrel érkező tolvajt, az arra járó jó néhány tag közül csak a szövetkezet vezetője meri vagy hajlandó kérdőre vonni. Ennek a szemléletnek véget kell vetni! Gaz a gépudvaron Valóban. Ezen változtatni kell, helyeslem gondolatban az elnök szavait, Bashalom irányába, az aratókhoz indultamban. Legyen végre gazdája mindennek! Ha úgy lesz, akkor nem nő majd a gaz az égig a gépudvaron, akkor nem nézik el majd a szomszéd pulykáinak, hogy egész nap a vetésben bóklásznak, s akkor szólni fog egész biztosan valaki a traktorosra: „Te Józsi, csurog a búzaszem a pótkocsi résein!” Dolgozni, de hol? Fehérgyarmat (KM — M. K.) — A Megyei Munkaügyi Központ Fehérgyarmati Kirendeltségének dolgozói július elején részletesen elemezték a térségben élők elhelyezkedési lehetőségeit. Fehérgyarmaton közel 9 ezer ember él, s ha figyelembe vesszük, hogy a munkaerő-felhasználás 900 fővel csökkent, érthető, hogy a csaknem a kétszere sére emelkedett a munkaképes korú eltartottak száma, mely megközelíti az 1400-at. Idén már 38 munkaképes korú eltartott jut 100 aktív keresőre a városban Magas a megyén kívülről hazatértek, s folyamatosan emelkedik a pályakezdő munkanélküliek száma. Míg a munkanéiküli-e’lá- tásban 1989. december álén 562-en. egy évvel később 1317-en, az idei év első negyedének végén 1882-gn részesültek, az év végére ez a szám várhatóan eléri a két es tel ezer főt. TÁRCA ibráló hőségben száguld az autófolyam. A végig látható egyenesben még jobban belehúz mindenki, amolyan magyaros elszántsággal. Két oldalra csapódik a hulladék, felpattognak az elszórt zuzalékda- rabok, kavicsok. Az oszlosá- von hirtelen megcsomósodik valami: sölétlik, hever, s amikor a közelébe érünk, akkor már megcáfolhatatlan a látvány konkrétsága: egy kifordult belű kutyatelem. Még friss. Csöpög a vértől, ronda, undorító az egész a gyomorkavaró forrósagban. Nem fenséges borzalom ez, mint Baudelaire versének puffadt döghalmaza. Nem. Kiábrándítóan szokványos és hétköznapi. Nem gázol át rajta senki. Mondhatnám cinikusan: minek. — hiszen rajta, szegényen, egyszer már végleges-lezártán alro- boqott a halál. Nem gyaláz- zák(-zuk) hát tovább, de arrébb se húzza-vonszolja, viszi-teszi senki. Legalább az útpadkáig.' Nincs idő megállni, s különben is, veszélyes lehet hozzáérni. Ezt Feljegyezni és megőrizni a régi paraszti építészet emlékeit — ezzel a céllal érkeztek Tiszadadára az Ybl Miklós Műszaki Főiskola hallgatói, hogy a község 35, építészetileg legértékesebb paraszti portáját felmérésükkel megmentsék. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Kommentár tudja, nevessen vagy bosz- szankodjon a hamis vádon, annyira képtelenség. ] Ellenben azért kifogásol- | ja az ellenőrzés-sorozatot, | mert — véleménye szerint | — nem a munkába ügyek- vő, dolgos embereket kellene zaklatni, hanem azokat, akik valóban veszélyesek a közlekedőkre. Hány és hány száguldozó, ész nélkül előző, mások elé hirtelen és szabálytalanul kikanyarodó autót láthatunk? Nagyon sokat. Őket kellene inkább kordában tartani! S ez nem egyéni, egyedi vélemény. i Ezért is tartom biztatónak Tamás György Lajosnak, a megyei rendőrkapitány közbiztonsági helyettesének szavait. Ő ugyani5 úgy vélekedett, az intézkedéseket, tennivalókat a valós helyzetnek megfelelően kell átgondolni. Hiszen a rend őréinek, legyenek bár közlekedésiek vagy utcai járőrök, a bűnözőket, a szabályok és a törvények ellen vétőket kell zaklatniuk. A többség, a közösség érdekében. magam is tudom. Nem szál ■ lünk ki, persze, mi sem. Fél nap elteltével, már estébe hajló délutánban hajtunk hazafelé. A kutyadög még mindig ott árválkodik az út közepén, a vonalon. Annyi a változás, hogy most már legyek ármádiái gyakorlatoznak rajta, a szét fordult belső szervek ziláltságából kikövetkeztethető: a madarak is le-lecsaphattak a húsnyers lakomalehetöségre. Jóval apadtabb a forgalom, mint reggel volt, de most sem lassít, fékez senki... Mi sem. Én csak utas vagyok — meditálok-menteqetözök magamban —, s egyébként is: miért éppen mi végezzük el a tisztogatást? Tudom, piti, talán megjegyzésre sem érdemes dolog ez az egész. Kóbor kutyák és villámgyors autók, meg- akadályozhatatlan elütések, kutya-macska-fácán-őzike halálok mindig is lesznek. Csak az nem hagy nyugodni, hogy a pusztulást követő mozdulatok, cselekvések elmaradnak. Persze, azért a „végén" mégiscsak eltakarí- j tódnak a nyomok, a tető- j mek ... v Ü tkaparók, gyerekek, kerékpárosok, gyalogosok végzik el az Antigonéra szabott feladatot? Nem tudom. De közben órák, napok telnek el, s mi csak kerülgetjük szétroncsolt agyú, megcsonkított-csúfított egykori „örökbarátaink" élet- telenségét. Gyakoroljuk a kikerülési technikákat. Kováts Dénes A közelmúltban az egyik település polgármesterével beszélgetve szóba került a Nyíregyházához közel eső kis község közbiztonságának a kérdése. Nem rossz, bár lehetne jobb is — hangzott a válasz, s egy kicsit más témára terelődött hamarosan a szó. A település vezetőjét — miként az ott élők egy részét — más, a rendőrökkel kapcsolatos dolog bosszantja. Szóvá tették ugyanis, hogy a földekre igyekvő traktorosokat, autósokat rendszeresen megállítják ellenőrzésre. S nem az a gond, hogy ezt teszik időnként, hanem az, hogy ezt gyakran megteszik. Már-már szándékos kitolásra gondolnak az ott élők, sőt olyan pletykák is elterjedtek — nyilván az ellendrukkerek terjesztik — hogy maga a polgármester az, aki rájuk küldi a rend őreit. ő, aki teljesen ártatlan a dologban, már nem is Csurognak a búzaszemek A tsz-korszak legcsúnyább nyara Ellenőrzés, éli!
