Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-18 / 167. szám

1991. július 18., csütörtök EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarország 11 Az oldalt összeállította: KOVÁCS ÉVA Emelik a térítési dijakat Az aranydiplomás alpolgármester Bököny (KM — K É.) — Magas, szikár, napbarnított. Végső János 10 éves nyugdí­jas bökönyi tanító, korát meghazudtoló rugalmasság­gal fogad. Igaz, nem örül az ötletnek: nem érti, mi az,' amiért írni szeretnék róla, hiszen mint mondja, nem csinált semmi különöset, vé­gezte, ami a dolga volt. S hogy mi ez a „semmi különös”? Nem kevesebb egy egész életnél. Végső János a sárospata ki tanítóképzőben kapott kántortanítói diplomát, majd 1941-ben Nyírgyulajban kezdte a pályát. Részt vett a háborúban, majd újra Gyű lajba ment, s csak 51-ben ke­rült vissza Bökönybe, a szü­lőfaluba. 1964-ben választot­ták iskolaigazgatónak, 12 évig végezte ezt a munkál. ’54-ben nősült, felesége is ta­nító. — Nagyon szerettem a gye­rekeket, élveztem a munká­mat. Igaz, szigorú pedagógus voltam. Ügy érzem — hiszen mindmáig szülőfalumban élek —. tiszteltek és tisztel­nek is az emberek. Végső János szinte min­dent tanított az elmúlt évti­zedekben, amit egy falusi is­kolában tanítani lehetett. A Végső János. munka volt a szenvedélye, a sport pedig a hobbija. Het­ven évesen is vezeti a ping­pongszakkört, mely a megyei első osztály, negyedik helye­zettje. Nemcsak vezetője, af­féle mindenese is a csapat­nak. Közben ő is aktívan versenyez. A hetedik X betöl­tése után a közelmúltban lett az öregfiúk pingpong verse­nyének aranyérmese. Mosta­nában más öröm is érte. Ta­nítóskodásának 50 éves jubi­leumán Sárospatakon arany­diplomát kapott. Végső János mindig is köz­életi ember volt. A tanítás számára alapfoglalkozás, ami mellett mindig jutott ideje más, hasznos tevékenységre, a közösség érdekeit szolgáló cselekedetekre is. Élete nyi­tott könyv a falubeliek előtt, ezért is érzi megtiszteltetés­nek és örömnek, hogy az el­ső szabad választásokon a fa­lu alpolgármestere lett. — Szeretem a községet, s örömet okoz, hogy egyetértés, béke van a képviselő-testü­letben, így mindnyájunk ér­dekében, közös akarattal, so­kat tehetünk. Végső Jánosnak három felnőtt gyermeke van. János fia a debreceni Kossuth egyetemen dolgozik, Péter szakorvos, Anikó pedig óvó­nő lett. Az idős tanító nem­csak családjáról és gyerme­keiről, Bököny aprajáról és nagyjárói is szeretettel be­szél. Nyugdíjasként most újabb feladatot vállalt. Hosz- szú évtizedek után ismét ő a helyi görög katolikus kán­tor. Pihenésre nem gondol, mint kiderül, ilyesmire neki nincs is ideje. .. Nagyanyáink receptjeiből PAPRIKÁS BURGONYA SÜTŐBEN Hozzávalók: 1 kg burgo­nya, 2 dl tejföl, 10 dkg füs­tölt szalonna, 2 nagy fej vö­röshagyma, 1 evőkanál pi­ros fűszerpaprika, 1 'evőka­nál Vegeta, 1 teáskanál só. A burgonyát meghámoz­zuk, és szép, egyforma vé­kony cikkekre vágjuk. A füstöli szalonnát nagyon apróra metéljük, zsírját ki­olvasztjuk, majd megföny- nyasztjuik rajta a megtisztí­tott és finomra aprított vö­röshagymát. A tűzről lehúz­va belekeverjük a pirospap­rikát, és azonnal ráöntünk 2 evőkanál vizet. A tűzre visszatéve rászórjuk a Ve­getál és a sót, majd a bur­gonyahasábokat rátéve, né­hány percig kevergetve pi­rítjuk. Ezután aláöntünk 2 dl vizet és felforraljuk. Tűzálló tálba átöntjük, a tetejére locsoljuk a tejfölt és befedve, az előmelegített forró sütőbe toljuk. 40—45 percig pároljuk, majd ha a burgonya megpuhult, .akkor a tetejét levesszük, saját levével meglocsoljuk, és szép pirosra megpirítjuk. Savanyúsággal vagy salátá­val tálaljuk. A kárpótlásról Augusztusra befejeződik a kérelmek feldolgozása Aráiió mellen... N apjainkban a televí­zióban lezajlott vál­tozásoknál várható­an csendesebben és főleg eredményesebben újulnak meg a Magyar Rádió mű­sorai. őszre ígérik a leen­dő igazgatók a három egymástól jól elkülönít­hető program bemutatko­zását. A Kossuth adó, „beszé- lő”-poltizáló csatorna lesz, a pártatlanság és az ob­jektivitás legszigorúbb igényével. A legfontosabb információk már csak azért is a Kossuth rádió­ban hangzanak el, mert ez az egyetlen olyan prog­ram, amely az ország egész területén, sőt a ha­tárokon túl is hallható. Természetesen a tájéko­zottsághoz zenei, irodal­mi és kulturális műsorok is tartoznak. A Petőfi adó intendánsa egyértelműen szórakozta­tó műsorokat ígért. Több lesz a zene, kevesebb a próza. Délben változatla­nul népzenei összeállítás, napközben pedig minde- nekfelett sok-sok könnyű­zene hangzik fel. Űj mű­sor a Napóra — délelőtt és délután érdekes beszél­getésekkel. interjúkkal. A Bartók adón — a leg­kevésbé hallgatott progra­mon — a magyar és az egyetemes művészeti érté­keket, elsősorban zenei al­kotásokat lehet majd hal­lani. Változatlanul lesz éj­szakai műsor. Ezeket a Petőfi rádió munkatársai készítik majd. Nyíregyháza (KM) —Szer­kesztőségünkbe még mostan­ság is sok, kárpótlással kap­csolatos levelet hoz a posta, íróik — idős, megrokkant férfiak, özvegyasszoityok — szomorú aggódással kérdik, vagy megbántottan pana­szolják, hogy kárpótlási ké­relmükre nem is válaszol­tak. A rádióban viszont azt hal­lották, augusztusra befejező­dik a kérelmek feldolgozása. Ezzel kapcsolatban kértünk tájékoztatást Erdész Gyulá­tól, a Történelmi Igazságté­tel Bieottság Kelet-magyar­országi Szervezetének elnö­kétől. 12 ezer igényid a megyében — Valóban kicsit szerve­zetlenül kezdődött a kérel­mek feldolgozása, körülbelül százhatvan-száznyolcvan- ezer érkezett összesen a Kárpótlási Hivatalba, de csupán két százalékáról nem hoztak még határozatot, ígérték, hogy júliusban be­fejezik a munkát és minden­kit értesítenek, ha valami­lyen okmány hiányzik. A tü­relmetlenség érthető, mert a pénz értéke sajnos kevesebb ebben az évben, mint tavaly volt. Nyíregyháza (KM) — Még nem tudni pontosan, hogy mennyivel emelik azoknak a nyugdíját, akik idén janu­ár 1-je után vonultak nyugállományba. Az Orszá­gos Társadalombiztosítási Főigazgatóság álláspontja az 1991. január 1-jén nyugdíj­ba vonultak ellátásával kap­— A megyéből hányán kértek kárpótlást? — Információink szerint mintegy tizenkétezren. Sza bolcs-Szatmár-Beregből hur­colták el például a legtöbb embert „málenkij roboi”-ra, sok a volt hadifogoly, és a kérelmezők fele özvegyasz- szonv, többnyire kicsi nyug­díjjal. Bizottságunkat közel hatezren keresték föl, segí­tettünk nekik az adatlapot kiállítani, a szükséges bizo­nyító okiratokat megszerezni a Hadtörténeti Intézetből, levéltárakból. Vannak, akik maguk küldték el Budapest­re a kérelmet, előfordult, hogy négyet-ötüt is egymás után, mert másfél évig nem kaplak értesítést, hiányzik-e valamilyen adat, vagy a nyugdíjtörzsszám. Nekik mindenképpen küld majd le­velet a Kárpótlási Hivatal, tehát kérjük, ne nyugtalan­kodjanak . . Nem mindenkinek — Volt olyan idős asszony, aki az első világháborúban elesett férje után kért kár­pótlást. — Félreértésekkel mi is találkoztunk. A rendelet sze­rint a keleti hadifoglyok, a „málenkij robot”-ra elhur­coltak, az 1945—63 között, és csolatban változatlan. Meg­értve az értékvesztésből származó súlyos gondokat, de szem előtt tartva egyéb nyugdíjasrétegek érdekeit, az OTF már korábban ja­vasolta, hogy az idén még elosztható összegek pontos ismeretében döntsön a par­lament a II. fél évre érvé­az 1956-os forradalom miatt egyéb politikai okokból el­ítéltek, illetve özvegyeik kapnak kárpótlást. Egyéb­ként szeptemberben a parla­ment elé kerül az a minisz­tertanácsi javaslat, hogy az elszenvedett hónapokért bi­zonyos összegű kárpótlást fognak még adni az eddigi­hez, és a nyugdíj-kiegészítést már a nyugati hadifogságra is kiterjesztették. Visszamenőleg megadják — Mennyi a kárpótlás ösz- szege ? — A havi nyugdíjhoz az első évért ötszáz forintot, a további négy évért kettő­százötvenet és a hatodik év­re háromszáz forintot ad­nak, A határozat meghozata­lától számított két-három héten belül a Budapesti Nyugdíjfolyósító Igazgató­ság már utalja a nyugdíj- kiegészítést. A tavaly június 30-áig beérkezett kérelmek­re 1989. augusztus elsejétől visszamenőleg megadják. Ami pedig ezután érkezett, arra a rendelet alapján visz- szamenőleg csak hathavi nyugdíj-kiegészítést adhat­nak. Úgy tudjuk, a kérel mek nyolcvan százalékát a határidő előtt beküldték. nyes nyugdíj rendezésekről. Ezt a javaslatot támogatja az Országgyűlés Szociális Családvédelmi és Egész­ségügyi Bizottsága is. Je­lenleg folynak a számítá­sok, napirenden van a ja­vaslat szakértői előkészítése, de konkrét számokról még nem született döntés. Lehet, hogy több lesz? MÉG IVEM TUDNI Nyíregyháza (KM) — Rövi­desen emelik a szociális ott­honi térítési díjakat. Leg­alábbis ez tűnik ki abból a hírből, hogy az Országgyűlés szociális és egészségügyi bi­zottsága felhatalmazta a kor­mányt: alkosson a tárgyban rendeletet, amelynek alap­mondandója: a gondozási díj megállapítása az önkormány­zatok hatáskörébe kerül. Ez még nem jelentené au­tomatikusan a díjak feleme­lését, hiszen az önkormány­zati testületekben sem olyan emberek ülnek, akiknek ez örömet okoz. A kényszer dik­tálja majd az elkerülhetetlen díjemelést. Ugyanis utoljára 1981-ben emelkedtek az ápo­lási díjak. Egy évtized alatt a gazdasági helyzet annyit romlott, az infláció olyan mértékben növekedett, hogy mára a helyzet tarthatatlan­ná vált. Annak idején, az ak­kor megemelt gondozási díj az egy ágyra jutó költségek hetven százalékát fedezte. Ma már ugyanez az összeg a gon­dozási költségek húsz száza­lékára sem elég. Az önkor­mányzatok költségvetését ter­heli a többi. Erre azonban nincs fedezetük. Az önkor­mányzatok ugyanis a díj megállapításának jogához központi költségvetési támo- gatá^ÚJiem kapnak. A Népjóléti Minisztérium­ban — információink szerint — egy rugalmas térítési rend­szer irányelvein dolgoznak. Eszerint a gondozási díj a mindenkori minimátnyugdíj függvényében kerülne meg­állapításra. Az alacsony nyugdíjasok szociális helyze­tüktől is függően ennél keve­sebbet, a magasabb nyugdí­jat élvezők arányosan töb­bet fizetnének. A terv még nincs teljesen kidolgozva. De a konkrét szá­mok ismertetése nélkül is látható a tendencia: a megnö­vekedett gondozási költségek jelentősebb hányada esik a jövőben a gondozottakra, mint eddig. Mindez azt sejte­ti, hogy a — most már az ön- kormányzatokra bízott — díjmegállapítás emelést jelent majd. Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet — szokták mondani, — aki pedig az állatokat, az sem. HARASZTOSI PAL FELVETELE Búcsún Erdélyben Pusztakalán (Tilki János­nál — A rakamazi nyugdí­jasok egy csoportjával, — a helyi tisztelendő úr vezeté­sével — kétnapos erdélyi ki­ránduláson vettünk részt. A cél: testvérfalu kapcsolat kialakítása a pusztakalániak- kal. ahol éppen akkor tar­tották a „Jézus-szíve” bú­csút is. Természetesen utunk során több helyen megáll­tunk. Megnéztük Bánfíyhu- nyadot, Kolozsvárt, megis­merkedtünk a Tordai-hasa- dék legendájával. Megérkezésünkkor a pusz- takalániak nagy szeretettel fogadtak, sokan jelentkeztek, — még román családok is, — ahol az éjszakát tölthet­tük. Megtudtuk: sokan ta­nulnak magyarul, különösen gyerekek, mert szeretnének a rakamazi Gyermektáborba jönni üdülni. (A csoport az­óta már meg is érkezett. Szerk.) Az ottani hívekkel együtt ünnepeltük a búcsút. Sza­vakkal szinte el sem mond­ható az az érzés, ahogy kö­zösen imádkoztunk és éne­keltük a Himnuszt. Elláto­gattunk a közeli Vajdahu- nyad várhoz is. Körülnézve, a sok évvel ezelőtt tanult versrészlet jutott eszünkbe: „Ki áll amott a szírt tetőn, Hunyad magas falánál...” A hazafelé vezető úton, az Érc-hegység gyönyörű tájai kötötték le a figyelmünket. Az ártándi határátkelő he­lyen, le kellett szállni az au­tóbuszról. Hiába mondtuk a vámosoknak, mi szívünkben hozunk kincseket, — az em­lékeket — amit nem lehet „megvámolni”. Fáradtan, de nagyon boldogan érkeztünk meg. Mi az alapokat lerak­tuk, erre már lehet építkez­ni. Bízunk benne, hogy pusz- takalániaknak, rakamaziak- nak lesz még hasonló él­ményben része. A csoport a pusztakaláni templomban. A SZERZŐ FELVÉTELE

Next

/
Thumbnails
Contents