Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-02 / 153. szám
1991. július 2., kedd CSUPA ERDEKES Kelet-Magyarország 7 fetük és nagymenők Marsjáró robot A világ négy keréken Az elmúlt esztendőben közel 36 millió személyautó készült a világon (egy évtizeddel korábban „csak” mintegy 29 millió). A legtöbb személyautót — 10 millió 105 ezer darabot — Japánban állították elő, őket követi az Egyesült Államok 6 millió 68 ezerrel, majd Németország 4 millió 643 ezer kocsival. Az autógyári konszernek közül első a General Motors (5 millió 248 ezer), második a Ford (3 millió 979 ezer), harmadik a Toyota (3 millió 774 ezer), negyedik a Volkswagen (2 millió 884 ezer), míg a Fiat a 2 millió 729 ezres termelésével a 6. helyen, a Renault pedig (1 millió 729 ezer) a 8. helyen áll. A személyautók természetes elhasználódásával, selejteződésével egy időben nő a világ útjain futó kocsik száma i§. 1990-ben földtekénkén .419 millió személyautó rendelkezett rendszámmal, amiből 170,3 millió jut Európára (s míg az Egyesült Államokban 1000 lakosra 573, addig a Szovjetunióban 45 személyautó jut). A „nagyok” mellett világszerte egyre több ország válik maga is gyártójává vagy összeszerelőjévé a személygépkocsiknak. (Közéjük fog tartozni hazánk is, a Suzuki autók jövőre kezdődő összeszerelésével.) Nap mint nap tanúi vagyunk autósok üldözőversenyeinek. Gépkocsik cikáznak a gyalogosok között, s gyalogosok rohan- gásznak gépkocsik között. Kerüljük most a véleménynyilvánítást arról, hogy ki és miért éppen ezt a lehetőséget ragadja meg egyéniségének, másságának látványos bizonygatására. Beszéljünk arról a legfőbb mozgatórugóról, ami ezek mögött áll: az időről, illetve az időnyereségről. Ugyanis majd minden tülekedő arra hivatkozik, hogy siet, hogy késésben van, hogy nem ér rá, hogy neki drága az ideje. Nézzük meg, hogy hol, mely körülmények között milyen nyereségeket lehet így elkönyvelni. Előzni mindenáron! Sok-sok évvel ezelőtt (még autópálya sem volt) külföldi példa nyomán kísérletet végeztek. Budapestről két autót indítottak a Balatonra. Az egyiknek a szabályokat betartva kellett megtennie az utat. A másik a balesetek elkerülésének kötelezettsége mellett — valamennyi szabályt, így természetesen az előírt sebességkorlátozásokat is figyelmen kívül hagyhatta. A tapasztalat megegyezett a külföldiekkel: a két kocsi között, ilyen szakaszon minimális, mindössze tíz perces eltérés mutatkozott. Az egyik vezető viszont (a lassúbb) kipihenten és félig fogyasztott tankkal ért céljához. A másik, sok-sok autóstársának bosszúságot okozva, számos veszélyes kockázatot vállalva, durva előzések és sebességtúllépések árán, holtfáradtan és üres tankkal ért ugyanoda. Tíz perccel korábban. Ugyanilyen tapasztalatokat kiki maga is szerezhetett. Hányszor érünk utói vasúti átjáróban egy korábban melegebb éghajlatra kívánt, bennünket bosszantó, kockázatos előzés során fékezésre, lehúzódásra kényszerítő esztelen útitársat? Persze az sem árt, ha néha mi is hátranézünk. Ilyenkor keserű csalódások is érhetnek, például az, hogy a nagy fáradtság árán megelőzött jármű a következő konvojnál utolér, vagy valamelyik Stop-táblánál ott van a nyakunkon. Fel kell tennünk a kérdést: vajon érdemes volt-e mindenáron eléje kerülnünk? Tudni kell, hogy ezek a tülekedések igen nagy összpontosítást igényelnek, s bizony sok energiát szednek ki belőlünk. Egy közlekedési szakember, találóan az akkumulátorhoz hasonlította az autóst. Azzal a különbséggel, hogy az ember minden reggel bizonyos feltöltöttségi állapottal indul, de napközben az energiát anélkül fogyasztja, hogy pótolná azt. Ha túl nagy a fogyasztás, az akku idő előtt kimerülhet. Akkor pedig nagy baj van! Ha mindenki alkalmazkodna Az előbb elmondottak másképp érvényesek a helyi forgalomban. Az „akkumulátor” ott még hamarabb kimerül, tehát méginkább csínján kell bánni az igénybe vételével. Rövid távokon valóban lehet időt nyerni. Két óra utazási, időhöz képest azonban tíz perc alig valami. Tíz perc utazási időhöz képest három perc nyereség aránylag sok. Főleg ha gyalogosként ezen múlhat egy vasúti csatlakozás vagy egy buszjárat elérése. Az autósnak is jól jöhetne ez az időnyereség — ha a tülekedő - si taktikákat csak egyedül alkalmazná. Amennyiben azonban többen is ezt teszik, akkor a de- zertálási-kooperálási stratégiával állunk szemben. Ha ugyanis mindenki kooperál, tehát alkalmazkodik: az utak áteresztő képessége jóval nagyobb, mintha egyes izgágák, azaz dezertálok egyéni előnyszerzés érdekében a többséget folyton lassításra kényszerítik. Együttműködve gyorsabb Az egyik dezertáló (a tülekedő, a szabályoknak fittyet hányó) a közelben lassítja a másik hasonló viselkedésű társa közlekedését is, az pedig az övét. Emiatt a jobb autóval rendelkező, bizonyos felsőbbrendűségi érzésekkel megáldott nagymenő nemcsak a lenézett, gyámoltalanoknak, nyusziknak tartott többségen áll bosszút, hanem saját „kaszt-társain” is. Azok pedig őrajta. Hasonló felfogású, ismeretlen, soha nem látott társa teszi meg neki ugyanazt a szívességet, amivel ő kínálja a többséget. Vajha belátnák, hogy együttműködve mennyivel gyorsabban és nyugodtabban jutnának ők is — és mi is, a többség — célhoz! A dezertálás — a közlekedésben — mindenkinek kárt okoz. Itt ugyanis csak vélt ellenségek vannak. A Mars napjainkra az űrkutatók érdeklődésének a középpontjába került. Minden számottevő űrkutatási központnak létezik a Mars felderítésére vonatkozó konkrét akcióterve. Ezek a programok magukban foglalják a legegyszerűbb bolygó körüli pályán keringő műholdaktól kezdve az „igazi” emberes marsutazásig az eszközök széles skáláját. A Mars ’94 elnevezéssel újabb nagyszabású nemzetközi űrkutatási program valósul meg, amelyben hazánk is részt vesz a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézet munkatársai több műszert és berendezést is készítenek. A tervek szerint 1994-ben indul két űrszonda a Mars tanulmányozására. A KFKI-ban készül a Mars-misszió számára a fedélzeti számítógép, mely a marsjáróval tart kapcsolatot ill. ez vezérli a járművet és a robotot. A KFKI laboratóriumában egy terepasztalt készítettek, amelyen egy kis jármű makett tévékamera segítségével szabadon kijelölt pontok között automatikusan tájékozódik. A beépített fedélzeti számítógép segítségével felismeri az útjába kerülő köveket, szakadékokat és emberi beavatkozás nélkül kikerüli azokat. Irkutszki alkonyat Zsebmetszök végnapjai TÁSKÁBÓL CSÚZLI Mit tegyen, akit zsebmetszők, útonállók megfosztottak értékeitől? Jelentkezzen az első rendőrnél. Mondaná bárki a világon. És ha a rendőrség is tehetetlen? A korhű választ egy nápolyi tv- bemondónő adta: megalakította a kizsebeltek szövetségét. Cristina Sosti kisasszony hivatalosan is megkapta a hatósági engedélyt szervezete működéséhez. Miután felhívását egész Olaszország visszhangozta, elértekezettnek látta az időt, hogy „a bús és ellopott értékein borongó” sorstársait az utcára vigye, természetesen a zsebmetszők fővárosába, Nápolyba. Mint a Corriere della sera beszámolójából kitűnik, a demonstráció egyetlen előírása: a felvonulók sötét ruhában — a hölgyek teljesen felékszerezve, az urak gyűrűkkel és márkás órákkal — teszik meg kihívó sétájukat. Az őket kísérő autós sorstársak számára kötelező a teljesen nyitott ablak, hogy pontosan felmérhető legyen mindaz, ami a fosztogatókat ingerli. „Mindez természetesen játék, a tehetetlenség szomorújátéka” — nyilatkozta az elnök-kisasszony. Ami pedig a jövőt illeti, a tervek közül kiemelésre kívánkozik az önvédelmi módszer. A tagsági igazolvány például feljogosítja a tulajt arra, hogy jutányos áron elkészíttesse az ellopott táskájának vagy tárcájának mását, hogy pszichológus tagtársaitól díjmentes kezelést kapjon, hogy ingyenes futóedzéseken vehessen részt, és nem utolsó sorban, hogy részese lehessen egy jó nevű mágus rontást elhárító szeánszainak. A legjobb védekezés azonban itt is a támadás. íme, néhány csodafegyver a nápolyi zsebmetszőellenes arzenálból: lopásbiztos táska, mely egyetlen mozdulatra csúzlivá alakul, és kicsiny ólomgolyókat lövöldöz. Gallérra szerelhető visszapillantó tükör. És végül a legfélelmetesebb fegyver: ékszerdoboz, melynek kinyitásakor bolhák tömege veti magát a zsebesre... Rájár a rúd Maradonára. Perben-haragban áll munkaadójával, a Napoli FC-vel, perlik gyerektartásért, vádolják kábítószer-csempészéssel, mi több, kokainfogyasztással. Vélhetően ez adott alkalmat a brazil televíziónak, hogy megkérdezze Pelét, ő mit tart az „isteni Diegóról”. „Maradona a lehető legrosz- szabb példa a fiatalok számára — nyilatkozta az ex-ki- rály, kertelés nélkül. — Szeretném hinni, hogy a pályán elért korábbi sikerei alapján emlékeznek majd rá, és nem az utóbbi két esztendő botránysorozatával. Ezzel ugyanis több kárt okozott azoknak a fiataloknak a körében, akik példaképnek tekintik, mint amennyi hasznosat felmutathat a korábbi évekből.” Pelé meglepő összaha- sonlítást tett Maradona és a Beatles között. „Annak idején én is imádtam ezeket a fiúkat, mint zenészeket, a példájukat azonban nem tartottam követhetőnek. Nevezetesen azt, hogy a marijuana egyáltalán nem veszélyes. Így aztán egy csomó fiatal szívni kezdte »a füvet«.' Itt fáj... Ott fáj Napjaink divatja Idősebb emberektől lehet hallani: „Bezzeg a mi időnkben nem voltak olyan érzékenyek az emberek, akkor még nem volt front.” Vajon igaz ez? Manapság tényleg „divat” a front, és gyakoribbak az azzal járó panaszok? Régebben is voltak frontátvonulásokkal kapcsolatos rosszul- létek, betegségek, csak éppen nem tudtak róluk olyan sokan. A több mint két évezreddel ezelőtt élt görög orvos, Hippokratész leírta, hogy a járványos fültőmi- rigy-gyulladás, vagy ahogyan mi ismerjük, a mumpsz jelentkezése összefügg az időjárással. Az orvosok kutatásai alapján ma már tisztában vagyunk azzal, hogy az időjárás-változásokra főleg az idegesebb emberek és bizonyos betegségekben szenvedők reagálnak érzékenyen. De honnan tudhatjuk, hogy milyen lesz az idő? Igazat mondanak-e a meteorológusok? Az időváltozásnak az a lényege, hagy a légkör fizikai és kémiai tulajdonságai (hőmérséklet, légnyomás, nedvességtartalom, sugárzások stb.) rövid idő alatt és egyszerre megváltoznak. A különböző földrajzi területek fölött nagy levegőtömegek alakulnak ki, amelyeknek fizikai és kémiai tulajdonságai eltérőek, és egymással nem keverednek. Az ezeket elválasztó határfelületeket nevezik frontnak. A levegőtömegek között légnyomáskülönbség alakul ki, megindul a levegő áramlása egyik helyről a másikra, azaz a felettünk levő, un. levegőtest helyére más tulajdonságú levegőtömeg kerül. Az ilyenfajta légmozgásoknak többféle változata ismeretes. Az : a front egyik legfontosabb a melegfront, amikor a felettünk levő hideg légtömeg helyére melegebb kerül. Ilyenkor ingerlékenyebbek vagyunk, élénkülnek reflexeink, szaporább lesz a pulzusunk, növekszik a vérnyomásunk. Ennek vészelyes következménye lehet az agyvérzés. Gyorsul az anyagcserénk, romlik a pajzsmirigy túlműködésben szenvedők közérzete. Általában csökken a szervezet ellenálló képessége, így könnyebben betegedünk meg. Az alacsony vémyomásúak viszont jobban érzik magukat. A légtömegcsere másik gyakori típusa a hidegfront, amikor a hidegebb légtömeg kerül fö- lénk. A melegfronttal éppen ellenkező hatást vált ki. Érkezésekor gyakoribbá válnak a görcsös fájdalmak: erről az epe- és vesebetegek tanúskodhatnak. Kassán ünnepélyes külsőségek között nyitották meg II. Rákóczi Ferenc rodostói házát. A berendezési tárgyak eredetiek, míg a ház másolata a rodostói emlékhelynek
