Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-17 / 166. szám
1991. július 17-, szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Ha a napló beszólni tudna KÖRBEZÁRT VADAK (1.) Mattié Csaba Nagy varsa ny—Vásárosna- mény—Nyíregyháza (KMi — A becslések alapján körülbelül 230—300 gím-. dámszarvast, vaddisznót, muflont és őzet kellene kilőni ahhoz, hogy az értük kapott 2.5—.i millió forint elosztásával rendeződjön a vita a nagy - varsányi Tisza Termelőszövetkezet és a vásárosnamé- nyi Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság között. Ha nem sikerül megegyezni . akkor a Kisvarsány mellett lévő 200 hektáros zárt vadaskertben élő állatok hozzáláthatnak a környezetükben lévő növényzet feléléséhez. mert más eleséghez nem fognak jutni, a termelőszövetkezet a magas költségekre hivatkozva beszünteti az etetést. Addig is a téesz bírósági útra terelte a perlekedést. Tsz kontra vadásztársaság A kívülállónak kicsit komikusnak tűnik, hogy a teljesen körülkerített vadas- parkban a vadásztársaság és a téesz fegyveres őrei egymást figyelik, ki ejt el valamilyen vadállatot, es azzal mit csinál. A végleges elszámolásnál ugyanis nem mindegy, hogy az értékesebb, vagy a silányabb trófeájú vad marad meg. A földművelésügyi miniszter rendele1990-ig, tehát 9 évig a társaság és a téesz elnöke egy ugyanazon személy volt, Za- kor József. Hogy kik vadásztak akkoriban? A Nagyvar- sány végén lévő Szabadság- tanya lakói szerint nem láttak a porfelhőtől, annyi j'e- kete Volga járt akkoriban a kertbe. A vadászatok végén pedig a vadászházban ünnepelték meg a sikeres napot. Zakort végül a vadásztársaság nem szavazta meg újra vezetőnek, bár utólag nehéz megállapítani, hogy ő mondott fel, vagy a vadászok. Nagy mulatozások A becslések szerint 20—25 iományához. te alapján vadgazdálkodással. vadászattal csak a vadásztársaság foglalkozhat, viszont a földterület haszonélvezője a Tisza Téesz. amely félti a területet az elszaporodott állatok kártevéseitől, az erdő kipusztulásától, a fertőzésveszélytől és lényegesen csökkenteni kívánja az ott felmerült költségeket. Tíz éve kötött szerződést a sóstói kultúrpark. a var- sánygyüreí Tisza Termelő- szövetkezet (azóta nagyvarsányi). valamint a vásárosna- ményi Széchenyi .Zsijppond Vadásztársaság a, 200 hektáros vadaskert létrehozására. A kultúrpark a létesítmény indulásához 27 vadállatot adott és folyamatosan látta el a vadaskertet szarvassal, dámvaddal, őzzel, vaddiszőz tartozik a vadaskert vadál novai, muflonnal. Ezek az állatok többnyire továbbte- nyésztésre alkalmatlanok, illetve szelídek, de a vérfrissítéshez úgynevezett beugrókat építettek, amelyen a Kisvarsány környékéről az értékesebb vadak beugrottak, de kimászni nem tudtak. Beugrókat építettek A tsz vállalta az állatok takarmányozását, a vadásztársaság a vadak gondozását, a vadásztatás irányítását és az ellenőrzést: A vadak értékesítéséből'származó bevétel-- bél a téesz és a kultúrpark 40—40, a vadásztársaság 20 százalékban részesül, olvashatjuk a szerződésben. A vadaskert megnyitásától Utóbbiak szerint a kilenc év alatt jó ha évente egyszer vadászott velük, előnyben részesítette a magasabb pozícióban levőket. Többnyire puskás embernek hívták, akinek meghívott vendégei névsorát még ma is őrzi a vadőr szolgálati naplója. Amióta kikerült a vadásztársaság elnöki posztjából megkezdődtek az összezördülések a téesz és a vadásztársaság között. A nagy mulatozások is megcsappantak, a vendégvadásztatások is lecsitultak. A téesz is úgy gondolta, új vállalkozásokba kell kezdenie és létrehozta az Agroex Kft.-t, hogy a külkereskedelmi ügyleteket bonyolítsa. Azt azért furcsálja a kívülálló, hogy lehet az. a téesz áll ja a kiadásokat, míg a bevétel a kft.-hez fut be. Következik: Kábítások a kerítésen kívül. Merre megy az eke? Réti János Rövid idő leforgása alatt kétszer is láttam egymás után. Először Szolnok megyében egy gépkocsi, majd Üjfehértó határában a vonat ablakából. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hegy az elém táruló látvány vajon a múlt, a jelen, vagy a közeli jövendő. Ez a „múltjelenjövő’' a szántóföldön bandukolt, élői ló, hátul emberformában, két - tejük között pedig vasból, fából eszkábált szerkezet, amit valamikor ekének hívott a földet művelő ember A lóhúzta, gazdateila eke hasogatta a barázdát; nyilván a saját föld saját barázdáját. Vajon elóre- vagy visszamutat a fejlődés irányjelzője, amit jó pár évtizede már általában minimum történelmi jelzővel szoktunk illetni ? Ezer. gondolkodtam el az életkép láttán, amikor váratlanul lehetőségem nyílt i kérdést feltenni dr. Bereczky Andrásnak, a MEDOSZ főtitkárhelyettesének. . Mit láttam: a múltat, a jelent vagy a jövőt? — Ha a tulajdonformában visszalépünk, akkor vissza a technikában is, a dolgok jelenlegi állása szerint. Elgondolkodtató az, hogy amikor a követendőnek ítélt nyugati kultúrákban a kis farmgazdaságok visszahúzódnak — azUípA- ban ötmillióból ,fpáj[ |CSák 2 millió működik^ — akfcdr mi egy fordított tendencia érvényesülése Aftíé Italadunk. Világszerte bebizonyosodott, hogy a kistermelés a magas költségszint miatt nem versenyképes. A jelenlegi állapota kát a teljes kiforratlanság, jellemzi: a vállalkozó saját sorsának alakulását sem tudja kiszámithatóan megítélni. — A tsz-ekben dolgozó emberek többsége munkát, munkahelyet, ebből következően tisztességes munkával szerzett tisztességes jövedelmet szeretne. Mit tehet értük az ágazati érdekvédelem? — A legfontosabb most, hogy elismertessük a szervezkedés szabadságát, erről folynak az egyeztetések. Elvileg most is megvan, de a gyakorlat ellentmondásos. Szükséges lenne, hogy direkt jogszabályok fogalmazzák meg: a mezőgazdaságban működő szervezeteket ugyanúgy, és ugyanolyan jogosítván^k illessék meg, mint az ipari szakszervezeteket. A tsz- ekben kialakul ugyan egy hármas tagozódás — a tagi tulajdonosi, a vállalkozói és a részjegyes, vágyjs aki üzemi jellegű munkaszervezetben dolgozik — de az embereknek be kell látniuk előbb vagy utóbb, hogy a munkanélküliségtől még a tulajdonosi pozíció sem. A bevezetőben leírt kénről tehát nemigen dönthető el ma még, hogy a múltat, vagy a jövőt szimbolizálta-e. Nagy a valószínűsége, hogy egy átmeneti időszak jellegzetessegét láttam. Azt, amiben felbomló, majd újraszerveződő rendszerek mozgásában, verej- tékes örömök és keserves tapasztalatok folytonos egy- másrahatásában alakulnak az élet új távlatai. Előre- és visszalépések között. Éretlen meggyet ne...! Nyíregyháza (KM — -Cs. * Gy.) — A Nyírség Konzerv ipari Vállalat a meggyet ío lyamatosan vásárolja, s dől gozza fel. Ebből a termelők a nyíregyházi gyárnak naponta átlagosan száz, a tyukodi- nak pedig 60—70 tonnát kínálnak fel. Gond, hogy a termelők a konzervipari vállalat felhívása ellenére elég sok apró és éretlen meggyet szednek le, s szállítanak a gyárba, pedig abból tőkés exportra nem készíthető befőtt. Hogy a nem kellően érett meggy gyárba juttatását valamelyest gátolják, ezért szerdán, csütörtökön és pénteken a meggy felvásárlási árát csökkentik. Az eredeti, 68,— Ft kg átvételi árat szombat reggel 6 órától alkalmazzák ismét. j Szőke Sándor osztályvezető elmondta: megkezdték az uborka felvásárlását, a termésre az utóbbi napok esőzései kedvezően hatottak. A tiszakóródi Béke Termelőszövetkezet a háztáji, illetve a bérelt földeken megkezdte a lóhere betakarítását. Képünkön: ifjú Mózes István, Boné Gusztáv és Horváth Gábor a lóhere hazaszállításán dolgoznak. CSELÉNYI GYÖRGY FELVÉTELI-' Vendéglátás, á! A vendég leül az asztalhoz és szalvétát köt a nyakába. Az étterem főpincére magához inti az egyik felszolgálót. — Adja tudtára a kedves vendégnek, de tapintatosan, hogy ez nálunk nem szokás. — Igenis, főnök úr! — mondja a pincér, és odasétál a vendéghez. — Bocsánat, uram, a zavarásért, borotválás lesz vagy hajvágás? ★ — Másnapos vagyok. Tudna ajánlani valami jót? — kérdi a vendég, és felkapaszkodik a párpulthoz. — Mi legyen az? — Mindegy, csak nagy legyen, hideg, és sok gin legyen benne! qí — Egy pillanat!... Béíuvs?.i küldd ide az a táncosnőt;rr aki éjjel a műsorban vetkőzött! ★ Miklóst megkérdezi a barátja: — Mondd csak, tulajdonképpen te miért kocs- mázol annyit? Állandóan a vendéglőkben ülsz. — Hidd el, barátom, csak a zene kedvéért. — Hát akkor miért nem jársz hangversenyekre? — Mert ott nem árulnak szeszes italt. Nyírmihálydiban a közt érintő dolgokról a nemrégiben felállított faluhíradó értesít. Galambos Béla N em kell a felvásárlónak, mert nincs rá igénye a piacnak. Szabolcs egyik hagyományosan ezen a tájon termelt növényéről, a rozsról van szó. Ám felvetődik a kérdés, mi legyen akkor azzal a húszezer hektárnyi, másra sem alkalmas homokterülettel, amelyen a mező- gazdasági kultúrát eddig ez a gabonaféle jelentette? Hagyjuk sorsára, rábízva a természetre a homokbuckák életének további alakulását? Azért ilyen bővében vagyunk a kis országban a területnek. Erdősítsük be a homokvidéket? Jó ötlet, szimpatikus megoldás. Igen ám, de ehhez rengeteg pénzre volna szükség. Ha pénz kerülne is valahonnan, néhány évtizednek el kell telnie ahhoz, hogy az ott élő embereknek munkái, megélhetést adjon a holnap telepített erdő. Favágókra, fűrészüzemekre még hosszú évek múlva lenne csak szükség. Mi lesz, mi legyen hát a Nyírség „Rozsland” lakóinál? Milyen sors vár itt az emberekre? Az új megyei földműveII rozs egéija lésügyi hivatal új vezetője igyekszik legalább az agrárszakembereket megnyugtatni, biztatja a vezetőket, vigyázzanak az agrármérnökökre, mert belőlük máris kétszáz körül vannak munka nélkül. S az igényes piac felé nem lehet kellő szaktudás nélkül menetelni. A szakembereknél persze jóval nagyobb számban laknak a homokdűnéken — eddig valahogy csak eléldegélő — egyszerű emberek, akikbe még csak lelket sem próbál önteni senki. A nép ugyanis nem hívható össze egy értekezletre. Akik pedig a nyelvükön tudnának beszélni — helyi vezetőik — vagy maguk is zavarodottak, bizonytalanok, s nem képesek biztató szavakra, vagy (sajnos ilyenek is akadnak) kisebb gondjuk is nagyobb annál, mi lesz a homokdombok lakóival, csak a saját egérútjaikat építgetik. C supán reménykedhetünk benne, hogy a több szabolcsi kultúra nem jut majd egymás után a rozs sorsára, és nem derül ki majd a búzáról, almáról, burgonyáról, dohányról, hogy kár volt megtermelni, felejtsük el. Kommentár _______________ Vételi zavarok Reszler Gábor ~gyre inkább az az ér- f zésem, hogy elhan- “ golódotta vevőkészülékünk. Az a finom műszer, az, amit egyszerűen csak fülnek szoktunk nevezni. Valami történhetett vele, alighanem új, titkos kór támadta meg. A kórokozó azonosítására természetesen nem vállalkozhatom, csupán néhány tünet említésével sürgetem a szakembereket, hogy minél előbb vegyék fel a küzdelmet a kommunikációt blokkolni képes kórral. A betegség bizonyos szavak elhallásával, félreértésével kezdődik. Később már egész mondatokra is képtelen lesz ráhangolni korábban tökéletesen működő vevőkészülékét a megfertőzött. A közelmúltban például az „árnyékkormány” kifejezés okozott többeknél zavart. A televíziók előtt ülők közül számosán értették félre a frissen választott pártelnök kijelentését. A bajt csak fokozta, hogy a médiáknál dolgozók felerősítették a politikus mondanivalóját, és ezáltal még több rádió- hallgató, tv-nézö értelmezte félre az árnyékkormány kifejezést. Pár nappal később kiderült, hogy alighanem csak miniszterelnökünk értette jól az árnyékkormány fogalmát. Ettől kissé megnyugodtam, az első vonalban még nincs baj. Utána a „határkorrigálás” bonyolult összetétele tréfált meg néhány politikust, félrehallásukkal le is leplezték magukat. Sajnos a betegség sérülékeny szervezetüket már megtámadta. Csak nehogy rámenjen a kór a fülükre, utána a szemükre is. Amiatt pedig külön aggódom, hogy az új keletű pestis a vájt fülűeket sem kíméli. J^riási szerencse a baj- mW ban, hogy az adóké- szülékelc kifogástalanok, így egy-egy kijelentés után rögtön jön a használati-értelmezési utasítás. S ez megnyugtató. A saját adókészülékem kiváló műszaki állapotáról azonban korántsem vagyok meggyőződve, így be is fejezem a sugárzást. Ebben a nehéz helyzetben a régi jó tanács segíthet: nem szól szám, nem fáj fejem. Mert a jelenlegi háttérzajokkal telített vételi viszonyok között egyedül a néma gyereknek nem érteni félre a szavát, j
