Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-15 / 164. szám
1991. július 15., hétfő HATTER Kelet-Magyarország 3 Joghézag a piac körül Réti János Ópályi — (KM) A LEVÉL: Ópályiban írta meg akkurátusán rótt panaszos levelét Gyémánt Bélá- né, amelyben arról értesítette szerkesztőségünket, hogy saját telkükön árusítóhelyet alakítottak ki, működtetésére azonban nem kaptak engedélyt, pedig a hivatalokban korábban bátorították, hitegették őket. A TÖRTÉNET: Közvetlen a Mátészalkára vezető út mentéh, a kőkereszttel szemközti oldalon él Gyémánt Béla családjával. Tíz éve rokkantnyugdíjas, felesége nem végezhet nehéz munkát, ráadásul a fiuk sem tud a közelben szakmájának megfelelően elhelyezkedni. Tipikus helyzet arra, hogy valaki — élve, esetleg visz- szaélve a nagyrészt szabályozatlan, jogilag zavaros helyzettel — megpróbáljon mindent, pontosabban azt, ami a legkézenfekvőbb. Gyémánték számára a legkézenfekvőbbnek a házukkal szembeni ingatlanjuk hasznosítása tűnt, a telek, ami némi ráfordítás után talán megélhetést jelenthetne a családnak. ELKÉPZELÉSÜK az volt, hogy nyitnak egy büfét, körülötte elárusítóasztalokat állítanak fel, portékáikat ott árulhatnák a korántsem tu- ristaútra érkezett külföldiek Érdeklődtek is mindenfelé a községházán, az IPOSZ mátészalkai szervezeténél, a városi polgármesteri hivatalban és még ki tudja hol. Hallottak ilyet is, olyat Itt lenne a piac is: hogy az ötlet nem-rossz, próbálják meg, igaz, a jogszabályok még nem teszik lehetővé, de várhatóan hamarosan megváltozik a helyzet. Mindezeket inkább érezték biztatásnak, mint elutasításként, így aztán hozzákezdtek. Néhány hónap alatt mintegy kétszázezer forintot invesztáltak a vállalkozásba, kialakították a piacot, ami most ott árválkodik anélkül, hogy egyetlen külföldi akár csak egy pár zoknit is eladott volna az asztalok valamelyikéről. Engedély iránti kérelmüket első fokon a helyi önkormányzat elutasította, majd másodfokon a Köztársasági Megbízott Nyíregyházi Területi Hivatala szintén. A KÖZSÉGHÁZÁN Dem- csák Bertalan polgármester, és Drabik Péter jegyző egymást kiegészítve mondják el véleményüket az ügyről. — Az egész úgy indult, hogy Gyémántékat megbüntettük engedély nélküli ital- mérésért. Ezután állták elő azzal az ötlettel, hogy nyissunk mi, mármint az önkormányzat piacot, ahol ők büfét állítanának fel. A testület Mátészalka közelsége miatt nem látta értelmét árusítóhely létesítésének, ezért a javaslatot elvetettük. így merülhetett fel bennük, hogy akkor maguk hoznak létre piacot a saját telkükön. Hallhattak ilyen-olyan véleményeket, amiből azt hámozták ki, hogy van keresnivalójuk a vállalkozással. Nekiláttak a terület kialakításához, majd amikor már lényegében elkészült, beadták az engedélyezés iránti kérelmüket, amit az érvényben lévő jogszabályok alapján elutasítottunk, akárcsak a megyei hivatal, fellebbezésüket követően. RÉSZLETEK a köztársasági megbízott területi hivatalának állásfoglalásából: „A vásárokról és piacokról szóló rendelet értelmében piac fenntartására, illetve vásár tartására a községi önkormányzat jogosult ... Ugyanezen jogszabály külön engedély alapján piac létesítését, illetve fenntartását teszi lehetővé termelő, vagy nagykereskedelmi jogosítvánnyal rendelkező gazdálkodó szervezet részére is. Az előbbiekből következik, hogy magánszemély semmilyen piacot nem létesíthet és nem is tarthat fenn ... A jelenlegi szabályozás nincs összhangban a természetes személy vállalkozását segítő . jogszabályokkal, melynek felülvizsgálatát az 1990. évi V. tv. 1—2. paragrafusaihoz fűzött részletes indoklás elengedhetetlennek tart.” VAGYIS: a község tarthatna ; fenn piacot, ha szükségesnek ítélné, a Gyémánt család viszont csak aoban az esetben, ha kft.-t alakítana, vagy kft.-vé alakulna át. Egyelőre legalábbis így van. A TANULSÁGOK: A vállalkozni szándékozók részére, hogv csak olyan kezdeményezésbe fektessenek pénzt, aminek jogi háttere tisztázott, és csak akkor, ha az engedély a kezükben van, a tevékenység folytatásához; tisztségviselők, hivatalnokok, ügyintézők számára, hogy a jelenlegi helyzetben inkább mondjanak már kezdetben is határozott NEM-et a tanácsért folyamodóknak, minden olyan esetben, amikor egyértelmű IGEN-t nincs joguk és lehetőségük mondani. Kováts Dénes A közelmúltban vevő- ankétot szervezett a Centrum Áruház: közületek részére. Számos vállalat, hivatal, intézmény, iskola képviselőit hívták meg, hogy tájékoztassák őket, milyen rendkívüli lehetőségeket tudnak biztosítani számukra. Nem titok, ez az akció az áruház érdekeit is szolgálja, ugyanúgy, mint a vásárló partnerekét. A vevők utáni versenyben a Centrum — illetve az áruházláncolat — sem kíván lemaradni, ezért különféle módon kívánnak kedvezni a vevőjelölteknek. • • • ■ Ezért is furcsa, hogy a vártnál kevesebben képviseltették magukat az ankéton. Az okokat kutatva számos kérdés vetődik fel. Már ennyire tartanak a nyári szabadságolások ideje, hogy nem tudott senki elmenni az adott intézménytől? Előre tudták volna, mire számíthatnak? Vagy talán teljesen elfogyott a pénzük? Olcsón sem kell az áru? Mind-mind megannyi válaszra váró kérdés. Hiszen ebben a szorító gazdasági helyzetben talán az lenne a természetes, hogy a különböző akciókra, kedvezményes lehetőségekre felfigyelnek az érintettek. Nekik sem mindegy, mit és mennyiért vásárolhatnak meg. Ha nncsenek jelen, hogyan ismerhetik meg a lehetőségeket? Ezért különös e közömbösség. Mert a részvétel még sémmire sem kötelez, a hasznos — vagy annak tűnő — információk megszerzése viszont nagyobb választási lehetőséget biztosít. Megszerezni ezeket viszont csak a személyes jelenléttel lehet. Ennyi időt úgy hiszem, érdemes rászánni, még ha „közös” pénztárcáról van is szó . ■ ■ Több nyelven Fehérgyarmat (KM — M. K.) — A kanadai—magyar AVS Center kivitelezésében huszonnégy személyes nyelvi laboratóriummal gazdagodott a fehérgyarmati ének—zene tagozatos általános iskola. Ilyen nagy teljesítményű pult megyénkben egyedülálló. A teremben több színes tv- készülék, videómagnó, illetve kamera teszi lehetővé, hogy bármilyen képi anyag azonnal közölhető legyen. A berendezés költségét az iskola előző évi pénzmaradványából, a különböző pályázatokon nyert összegekből illetve a „Gyermekeinkért” alapítvány pénzéből sikerült előteremteni. A megtérülés az eredményekben várható. A nyári szünet sem maradt kihasználatlanul. A tantestület javaslatára két nyelvi tábort is szerveztek. Alsóörstől Rozsályig, Budapesttől Tarpáig többen éltek a felkínált lehetőséggel, vállalkoztak a tíz-tíz napos kurzusra, hogy német, illetve angol nyelvből megkezdjék, vagy gyarapítsák szókészletüket. A haszon az alapítványt gazdagítja. A tervekben ősztől a város felnőtt lakosságának idegen nyelvi oktatásának fellendítése is szerepel. A nyelvi laborban. VIZSGA Panyola (KM—B. G.) — Eszmecserére invitálta a Szamoszugban élőket a napokban a Felsö-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság. A találkozó helyszíne a panyolai közösségi ház volt, melynek nagytermét zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Jobbára idős, a hajnali szénaforgatásból megtérő parasztemberek ültek a székeken, s hallgatták az igazgatóság vezető szakembereinek szavait. A rakoncátlan Szamos megzifbolásáról, a töltések erősítéséről folyt a szó. Kérdések, feleletek, vélemények hangzottak el a nagy melegben. Már vagy két órája tartott az eszmecsere, a kölcsönös tájékozódás, amikor a sarokban ülő három tinédzser egyike fei- nyűjtotta a kezét A szakemberek, de a helybéliek is meglepve néztek rá, hát még mikor szavakba öntötte gondolatait. A fiatal, tipikusan mai legény az ártéri dzsungelgyümölcsösök felbecsülhetetlen kultúrtörténeti jelentőségét ecsetelte. Beszélt azok keletkezéséről, a múltban történt hasznosításáról, a szövetkezetesítést követő esztelen fairtásokról, s rendkívül logikus okfejtésében arra hívta fel a vízügyesek figyelmét, a töltés- erősítések közben nehogy ők is ebbe a hibába essenek. Mert felmérhetetlen károkat okoznának ezzel. Kíváncsian dugták össze fejüket a résztvevők — ki fia ez, szomszéd? — ám mikor megtudták, büszkén húzta ki magát a sok, öreg panyolai. „Lám, nem kell már féltenünk a híres szilvásainkat. Vannak fiaink, akik megvédik majd őket”. Figyelt a sok vízügyi mérnök is, s mikor a fiú leült, vezetőjük a társaihoz fordult. „Ha majd az építkezéssel Panyolához értek, keressétek meg a srácot.. ö persze éjéből nem sokat hallott, a találkozó után pedig eltűnt, mint a kámfor. Azért annyit sikerült megtudnunk róla, hogy most érettségizett, s a pesti egyetem néprajz szakára felvételizett. Ha a jelenlévőkön múlt volna, már ott a helyszínen kezébe nyomják, a papírt: a vizsgán megfelelt, ősztől továbbtanulhat. Telefon (lenne) Kisvárda (V. P.) — Kisvárdán a telefonhelyzet kritikán aluli. Jogos a városlakók panasza, hogy innen nem lehet telefonálni. Ügy nem is, mint ahogy a napokban a Gyár úti lakótelepen lévő egyetlen telefonfülkét találtam. Ablakai kiverve, a telefonkönyv letépdesve, de a telefon üzemelt! Jó volna, ha mi felnőttek jobban vigyáznánk a még működő telefonunkra. De talán gyerekeinket figyelmeztessük az „ilyen játékosságuk” felhagyására. Az „áthatolható” telefon fülke. Humor Tűz mellett Jó most ebben a kánikulában a zi- mankós, fagyos télre gondolni. Az alábbi eset is télen történt. Jankó *a falu szegénye éhesen és dideregve beállít a gazdához: — Gazduram fázom és éhes vagyok. Könyörüljön. — Rendben. Csak azt áruld el most mit akarsz, enni vagy melegedni? — Szalonnát sütni, gazduram. Kommentár ___________ Ki mit Galambos Béla * I N em egyformán látják meg a kormány tagjai sem, milyen helyzetben van jelenleg a magyar gazdaság. A pénzügyminiszter bizakodó és hajthatatlannak tűnik a I programja megvalósíthatóságát és véghezvitelét illetően. A kétségkívül szimpatikus optimizmusát és megnyugtató következetességét figyelve jól eső érzés tölti el a nyilatkozatait televízióan, rádióban figyelő. a .sajtóban olvasó honpolgárt. Fut a szekér, jó irányba haladunk. Nehány napja, a kárpótlási törvény elfogadása után, annak nem tervezett, megnövekedő költségvetési kihalásai miatt ugyan felröppeni a hír a legfőbb pénzügyi irányító lemondásáról, ám szerencsére nem lett belőle senimi. Mármint a lemondásból. Ez jó. Valakiknek sikerült lelket önteni a felépített tervének kisebbfajta szétzilálásához asszisztálni kénytelen „árvízi hajóst”. A megingás ugyanakkor nem hagyja érintetlenül a már csak egy kormányosban bízó tízezreket. Riadtan néznek egymásra: „Hát mégsem sikerül?" A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, mint hírlik, pesszimistábban ítéli meg az ország helyzetét. Szerintük a biztató év eleji eredmények nem az -idei gazdasági teljesítményekből szármáznák. Azok a múlt év áthúzódó kihatásai csupán. A magyar gazdaság egyre mélyebb válságba kerül. a kétségkívül biztató részeredmenyek ellenére. Ügy látják, csökken a termelés, bénító a belső pénzügyi válsaa és a piac hiánya. Az export ösztönzése érdekében a forint újabb leértékelését szorgalmazzák, az infláció elszabadulásától tartó Pénzügyminisztériummal szem ben. Vajon ki tud többet a ben. Vajon ki tud többet a gazdaságunk állapotáról? Ez már city... Formálódó mátészalkai belváros. elek emil felvétele
