Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-11 / 161. szám

1991. július 11., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország Turistaparadicsom /ehetne Négy szállásból egy falu A vadaskerti kúriában nemzetközi hírű alkotótábor is lehetne Tiborszállás (KM — Ba­logh Géza) — Sok szép út van a megyében, közülük ta­lán a legszebb az. amelyik Mér két és Tiborszállást köti össze. Egy kis szakaszt kivé­ve végig a Kraszna-gátján szalad két oldalt öreg, az el­múlt, fairtó hónapokat is megúszó akácosokkal. Ám az út szépségeire alig­hanem csak az idegen fi­gyel, s figyelt. Mert. az a ti- borszállási lokálpatrióta, aki a község dolgait intézendő Mérkre tartott, nemigen fi­gyelt az ártér, meg az egy­kori láp látnivalóira. Az jár­hatott a fejében: no, vajon mit intézünk a közös taná­cson!? Mérkhez tartozott koráb­bam ez a fiatal, lápszéli te­lepülés, húsz esztendő múl­tán kapta vissza az önállósá­gát. Sándor Csaba személyé­ben először választottak pol­gármestert, akit többek kö­zött arról faggattunk, milyen örökséggel, tervekkel indul­tak el az önállóság útján. Megélni helyben Egy tekintélyes, volt ura­dalmi épületet örökölt meg a háború után a község, eb­ben rendezkedett be annak idején néhány évig, az ösz- szevonásokig a most az ön­kormányzat, a polgármesteri hivatal is. — Semmi különlegesről, unikumról nem számolha­tunk be, — feleli a kérdésre a polgármester. — Tibor­szállás is élte az önállósá­guktól megfosztott kistelepü­lések mindennapi életét. Ezertkétszázan, pontosab­ban 1228-an vagyunk. Len­nénk mi többen is, csak itt az a furcsa helyzet volt, hogy egyszerűen nem tud­tunk építési telkeket kialakí­tani. A föld a márki, közös termelőszövetkezet kezelésé­ben volt, s azt a területet, melyet mi kinéztünk építési teleknek, nem tudtuk a me­zőgazdasági művelés alól ki­váltani. így aztán a fiatalok egy része kénytelen volt vándorbotot fogni a kezébe. Ám az elvándorlásnak ez csak az egyik óka. Ennél is súlyosabb az, amit a község jegyzője, Szatur Edina em­lít: — A foglalkoztatási gon­dok sajnos a mi településün­ket sem kerülték el. Itt hely­ben jószerivel csak a gyer­mekintézmények és a szoci­ális otthon adtak munkát, meg a szomszédos termelő­szövetkezet Maradt tehát Mátészalka, s amíg az ottani üzemek úgy-ahogy tartották magukat, nem is volt súlyo­sabb gond. Ám, hogy azok közül egyre több kerül nehéz helyzetbe, érzik a mi ingázó munkásaink is: már most majd negyven munkanélkü­lit tartunk számon. Fnlal falu A falu idei költségvetésére huszonkét millió forint jut, s mint ahogy a község életé­nek irányítói mondják, ha szűkösen is. de kijönnek be­lőle Azzal tisztában vannak, hogy az állami hozzájárulás növelésére rövid távon nem­igen számíthatnak, s saját bevételi forrás növelését ter­vezik hát. Tiborszállásról tudni kell, hogy a Károlyi uradalom gazdasági központjaiból, úgy mint Halmos, Üj-Vadaskert, Ó Vadaskert és Tiborszállás alakult meg a mai község a háborút követő földosztás nyomán. A volt uradalmi épületek egy része még ma is áll, éppen ebben látják a he­lyiek az egyik legfontosabb saját bevételi forrásukat. A polgármester öreg Tra­bantján indulunk szemre­vételezni a vadaskerti épüle­teket, melyek környéke so­kak szerint igazi turistapa­radicsom lehetne. Egy kes­keny, hepehupás úton döcö­günk, a fogak koccanását fe­ledteti a vidék búja szépsége. A vén tölgyek túlnyomó több­ségét kiirtotta már ugyan a szakemberi túlbuzgóság, ám szépek ezek a ligetek, erdő­foltok így is. Rejtett kincsek Annak idején nem véletle­nül hozták létre itt az úttö­rőtábort sem. Ám az jelen­leg igencsak elhanyagolt. A kopott faházakra ráférne egy alapos renoválás, hogy aztán az elmúlt hónapok betörő­bandái után igazi vendége­ket is fogadhasson a tábor. Mérk ugyan közigazgatási­lag Tiborszálláshoz tartozik, ám az ilyen helyzetben ne­hezen tudná önállóan mű­ködtetni. A SZERZŐ FELVÉTELE Rendezni kellene tehát a sorsát, .mintahogy a tábor szomszédságában álló egykor volt tiszttartó kúria is ritka lehetőségeket rejt ma­gában. Az épület állapota ma is tökéletes, csak éppen a hasznosítása lehetne jobb, ügyesebb. Most éppen vala­melyik megyei intézmény vállalta ezt, folytatva a ko­rábbi képzőművészeti tábor hagyományait. Nem sok si­kerrel, hiszen mindössze há­rom, frissen diplomázott fő­iskolást találtunk a nagy termekben. Elragadtatással beszélnek a környék rejtett látnivalóiról, s .mutatják az itt készített vázlatokat, ak- varelleket. A Kraszna-parti táj fáit, bokrait, legelőit, s persze embereit örökítették meg azokon. Egyikükön ta­lán éppen a Zákány Miklós és Ili József ismerne magá­ra, akiket szénahordás ide­jén zavarunk. Nem lenne itt gond, ha ki­csikét több figyelmet fordí­tanának ránk a politikacsi­nálók — mondják. — Ha megbecsülnék jobban a munkánkat, a verítékünket. Akkor mi nemcsak feltá- pászkodunk, de talpon is maradunk. Mérlegeféri átváltozások Felszámolás után kft. Fehérgyarmat (KM — M. CS) — Négy éve a hódme­zővásárhelyi Metripond ak­kori vezetése fel akarta szá­molni a fehérgyarmati üze­met. A helyieík hadakoztak a számukra érthetetlen döntés ellen. Időközben új vezetés vette át a vállalat irányítá­sát. amely fantáziát látott a gyarmati üzemben és meg­hagy a. Azóta keveset hallot­tunk a vállalatról, amely holdinggá alakul át, vagyon­kezelő központot hoznak létre. A fehérgyarmati üze­met pedig átalakították, Met- rifer.r Kft. néven jegyzik, amelyben nem titok. Papp László igd-gató üzletrésszel tuiajn :ts. — M; inég vagyunk! — kezdi az igazgató a beszélge­tést a cs .ppet sem meglepő kijelentéssel. — Dolgozunk, termelünk, de már jóval ki­sebb létszámmal. A termé­szetes fogyás kevés volt, szükségszerűen következett a leépítés. A gazdasági kény­szer úgy érzem a humánu­mot sokszor kiöli a vezetők­ből. akiknek néha könyörte­lennek kell lenni. Négy éve 350-en voltunk, most 130-an. Ugyanakkor megszűnt a gyáregységi helyzetünkből adódó korlátoltság, ami szá­mos lehetőséget adott szá­munkra. A gyarmatiak a csecsemő­mérlegtől a 60 tonnás közúti hídmérlegig számtalan mér­legfajtát gyártanak. A mér­legpiacon egyébként is a ke­reslet a tolósúlyos, mecha­nikus mérlegekről az elekt­ronikus, hibrid mérlegekre tevődött át. A gyarmati kí­nálatban raktári, méhészeti, egészségügyi, darabszámláló mérleg szerepel. Megkezdték a KOFA-mérlegcsalád gyár­tását, amelyet piaci eladók­nak terveztek. A kft. nem hagyja magára a vevőket, a HUMOR mérlegek szervizfeladatait is vállalja. Ezenkívül kis- és nagykereskedelemmel is fog­lalkoznak. házon belül pedig boltot nyitottak. Saját fejlesztőcsapatot ala­kítottak ki. amely kifejlesz­tette az aknanélküü elektro­nikus hídmérleget. A szovjet piaci termelés visszaesése nem azt jelenti a gyarmatiak szá­mára, hogy erről a piacról teljesen kiszorultak, hiszen keresik a módját a további együttműködésnek. A nyere­ségesen működő kft. emellett külföldi partnerekkel tárgya! vegyes vállalat alapításáról „A japánok mindaddig for- „Mi, szenegáliak úgy va- radalmárok. amig egyetemre gyünk a politikával, mint a MUNKAMEGOSZTÁS „Mi franciák szeretünk jó­kat enni, jókat inni, jókat szeretkezni. A többit Euró­pára hagyjuk.” M. Charas se, francia miniszter ÁLLAMREZON „Gabonban minden csen­des, mondhatnám unalmas. Éppen ezért jobb lenne egy lármás rockegyüttest behoz­ni, minthogy az utca Kezd­jen el zajonganL” O. Bongo, ebük járnak. Mihelyt befejezik ta­nulmányaikat, öltönyt vesz­nek, nyakkendőt kötnek, és mindent elkövetnek, hogy megvédjék az országot a for­radalomtól.” L Okagawa, miniszter színházzal. Adottak a díszle­tek és a szereplők. De már az előadás kezdetén ponto­san tudjuk, hogyan végződik a darab.” A. Wade, pártvezér FELÜLRŐL NÉZVE „Mi, Hollandiában meg- osztottabbak vagyunk, mint a Balkán. Hollandiában min­den ember külön szekia.” Beatrix királynő REMÉNYTELEN ESET „Ha tehetném, zsidó) len­nék, és az egész világot tele­kiabálnám, hogy a választott nép közé tartozom. De hát én tehetek róla, hogy nem az vagyok?” Lech Walesa, elnök Nézőjpon| Bruttó és Nettó Réti János P ár éve még talán azt is hihette volna valaki, hogy Bruttó és Nettó testvérek, Csuk és Gek olasz megfelelői egy neorealista filmbohózatból, akik kitartó következetességgel bohócot csinálnak egymásból. De megtanította velünk a kopogtató kényszer, hogy nem élőlények, hanem élet­telen rubrikák fizetési pa­pírjainkon, legfeljebb „Alapbér”-re és „Kifizeten- dő"-re magyarosítva. Test­vérek ugyan a maguk mód­ján sajnos, sőt Bruttó — oh, Káin és Ábel szörnyű pél­dája — szisztematikusan igyekszik megzabálni Net­tót, de végül nem egymás­ból, hanem belőlünk csinál­nak szegény embert. Ez a sátánian sántító ha­sonlat kizárólag azért ötlött fel bennem, mert mostan­ság tárgyalják honatyáink immár sokadszor adórend­szerünk mikéntjét, hogyan­ját és ezekben a napokban titkolt remény lopódzik a szívünkbe. Arra nézve, hogy netán, valami nagy kollek­tív felismerés hatására — miszerint ők is itt élnek és köztünk költenek — a hom­lokzatukra csapnak és „egy életünk, egy halálunk", vég­re döntenek már valami kedvezőt is rólunk. Olyas­mit például, hogy azok a fránya sávok emelkedhet­nének kicsit szolidabb szög­ben is és nem mint most, hajmeresztőén toronyiránt. Vagy: néhány tétellel iga­zán csökkenthetnék a brut­tót — mármint adószámítá­si szempontból — olyanok­kal, amik úgyis a Közös Kasszába folynak (nyugdíj­járulék, gyermekeink isko­láztatásának költségei, hi­telkamatok, lakbér stb.) az állammal közös, ennélfogva szétválaszthatatlan érdek­ből anélkül, hogy abból konkrétan, érzékelhetően, vagyis nettó, az adott évben visszakaphánk bármennyit is. Nem utolsósorban azért mert más országokban — követésüket, sőt utoléré­süket mily buzgón óhajt­juk? — tudtommal ilyesva- lahogy csinálják, hogy ne csak elvegyenek, hanem ad­janak is, legalább a látszat­ra. Szomjas a kakasos kát Tóth Sándor írja Nyíregyházáról Kánikula, itt a nyár, 30—35 Celsius-fok árnyékban. Három hete, hogy felállították a város egyik legforgalmasabb he­lyén Orr Lajos szobrász­művész kakasos kútját. Végre Nyíregyházán is van ivókút, ahol az arra já­ró hűsítheti nyári tikkadt- ságát. Több ilyen szép, esz­tétikus alkotásra volna szükség, különösen ilyenkor nyáron. Naponta próbálga­tom, hogy vizet fakasszak belőle, nein megy. Talán Szent László királyunk 1903 nyarán 800 éves szentté avatásának ünnepén majd sikerül, az ő segítségével, mert sem az önkormány­zatnak, sem a Szavicsav- nak, a helyi vizek gazdá­jának ez nem megy. Sajnálatos az is, hogy legszebb szökőkutunkat a Bessenyei parkban a bru­tális tél végi rombolás óta nem sikerült helyreállítani. A megyében immár közel tíz szobrász dolgozik, a res­taurálást bármelyik képes elvégezni szakszerűen, crt- hetetlep, hogy miért fek­szik Kisfaludy Straub Zsig- mond Vénusza még mindig a múzeumba raktározva, ahelyett, hogy díszítené vá­rosunkat. Uj igazgató Kisvárda (KM) — Üj igaz­gatója van, Váradi István személyében a kisvárdai Hunniacoop Rt.-nek. La­punknak elmondta. Kisvár- dán is új piacokat keresnek, változtatni próbálnának a korábbi termelési struktú­rán. A-szovjet piacra, ahová tavaly még a termelésüknek a felét, 3—4 ezer tonnányi baromfihúst szállítottak, idén alig sikerült bartellke- reskedelemben néhány ka­mion — mintegy 150 tonna — árut kiszállítani. Kommentár _______ Képviselet Galambos Béla V ágóállat és Hústanács alakult a napokban Budapesten a Mező­gazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövet­ségének székházában. Az érdekeket feltáró, megjelenítő, egyeztető szer­vezet várhatóan megfelelő­en képviselni tudja a ter­melők és a feldolgozók, de a hústermelés és -értékesí­tés teljes folyamatában részt vevő valamennyi sze­replő érdekeit. A Vágóállat és Hústanács alapvető sze­repet tölthet be az egész ágazat minden résztvevő­jének egymás közötti, va­lamint az érintett tárcák­kal történő érdekegyezte­tésben, a termelés, a piac szabályozásában illetve az ésszerű kompromisszumok és döntések kialakításában. A szabályozott piacgaz­daság megteremtésére irá­nyuló törekvések átmeneti időszakában meg kell te­remteni azokat az intézmé­nyeket is, amelyek a sza­bályozott működést képe­sek biztosítani egy-egy ter ­mékcsoportot előállító me­zőgazdasági ágazatnak. Ezen a lépcsőn már regen túl vannak a fejlett piac- gazdaságú országok, ahol már jó ideje megfelelően működnek a terméktaná­csok. A nyugat-európaihoz ha­sonlóan a most megalakult hazai hústanácsnak is alapelvei között kell szere­peljen a belföldi állatte­nyésztés védelme, a vágó­állatok és állati termékek árainak a jövedelmező ter­melést lehetővé tevő sta­bilizálása és a belföldi el­látás mellett az ésszerűnek ítélt exportárualapok meg­teremtéséhez a feltételek kialakítása. TANPROGRAM DRAMATIlRr.lA

Next

/
Thumbnails
Contents