Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-08 / 133. szám
A KM hétvégi mellékleto Változik a nyugdíjrendszer Holló László tb. szakjogász Elek Emil felvétele Szomorú statisztika Szaboks-Szatmár-Bereg megyében — márciusi adatok alapján - a következőképpen alakul a nyugdíjak megoszlása: 4 500 Ft-lg 2 928 fő 4 501— 7 000 Ft-ig 88 743 fő 7 001— 8 000 Ft-ig 29 458 fő 8 001 —10 000 Ft-ig 16 081 fő 10 001 — 15 000 Ft-ig 3 455 fő 15 001 — 29 999 Ft-ig 58 fö 30 000 Ft felett 1 fő Älüüalis' kérdések Kováts Dénes A szakemberek mellett élénken foglalkoztatja a közvéleményt is, hogy milyen változások várhatók a társadalombiztosítás rendszerében. A múlt héten sorra került II. társadalombiztosítási konferencián számos aktuális kérdést vitattak meg a résztvevők. A reformkoncepciót a tb, a Népjóléti Minisztérium és a Pénzügyminisztérium is kidolgozta, bizonyos kérdésekben közel áll nak álláspontjaik. ' másokban eléggé eltérőek. Most a leginkább beszédtémát adó nyugdíjét képzetesekről beszélgettünk dr Holló László társadalombiztosítási szakjogásszal, a megyei tb igazgatóság vezetőjével. ■ Melyek a konferencián kiemelten megfogalmazott kérdéskörök? — A legfontosabb, hogy meg kell találni a helyét az új típusú társadalombiztosításnak gazdasági életünk rendszerén belül, s megteremteni a csatlakozást, az európai modellekhez. Úgy gondolom, Antall József miniszterelnök úr jelenléte a konferencián azt fejezte ki, hogy a tb reformja az egész társadalmat érinti. Hozzászólásában felvillantotta azt a lehetőséget, hogy a rendszerváltást követően a 100 éves társadalombiztosítás ismét megtalálhatja a törvény megalkotása révén azt a helyét, mely hosszú távon megalajx>zza jövőjét. Ha sikerül megteremteni a 3 koncepció összhangját, valóban korszerű társadalombiztosítási rendszer alakulhat ki hazánkban. ■ A nyugdíjrendszerben milyen változásokra kell felkészülnünk? — Ez új biztosítási ágazata lesz a tb-nek. Véleményem szerint meg kell hirdetni az új nyug- dijmodellt 1992-től, hogy 8—10 évre előretekintve is tel lehessen rá készülni. Tervezett modellje a következő: Az első része a szociális védelmet nyújtó alapnyugdíj, mely állampolgári jogon járna, s a költségvetés biztosítaná rá a fedezetet. A második a munkában töltött évek alapján az úgynevezett munkanyugdíj, a harmadik pedig a kiegészítő (magán)biztosítás. Mi az új rendszer fokozatos bevezése mellett kardoskodunk. ■ Melyek lennének az átmeneti időszak tennivalói? — Dönteni kell a korhatár kérdésében, de e területen nem alakult ki egységes vélemény. A Népjóléti Minisztérium egységesen a 63 éves kort jelöli meg férfiak és nők esetében egyaránt, bevezetését 1993-ra tervezi. Mi úgy érezzük, ez csak 2005— 2010 között valósítható meg, a fokozatosság elve alapján, és szorgalmazzuk a rugalmas kor- centrumok bevezetését. Ez azt jelenti például, hogy a gyermeket nevelő nők, bizonyos feltételek alapján korengedményt kaphatnának. Azt is javasoljuk, hogy az átlagbeszámítási időszak is módosuljon, az utolsó öt évből a legkedvezőbb négy év átlaga alapján határozzák meg a nyugdíj összegét, a jelenlegi 3 helyett. Már 1992-től, később pedig az utolsó 10 év benne a mérvadó. ■ Hallottunk olyan tervekről is, hogy a mellék-, illetve másodállásokból származó jövedelemből is fizetni kellene nyugdíjjárulékot, illetve hogy a nyugdíj személyi jövedelemadó alá esne... — Valóban vannak ilyen elképzelések. Az előbbivel kapcsolatban annyit jegyeznék meg: ez pozitív hatással lenne a nyugdíj meghatározásában, hiszen annak összegét emelné. Az utóbbiról szólva úgy vélem, erről csak a családi jövedelemadó tárgyalásával, bevezetésével kapcsolatban, azzal összefüggésben érdemes foglalkozni. ■ Mi a helyzet a téesz-nyugdí- jakkal kapcsolatban? — Meghatározása a mai jogállás szerint változatlan, az egységes nyugdíjmodell részeként kell kezelni, kiszámításának alapja itt is a szolgálati idő és a befizetett járulék összege. Ha egyéni gazdálkodó vagy vállalkozó lesz valaki, akkor is fizetnie kell a járulékot, a kötelező biztosítási rendszer keretén belül. ■ A kiemelt nyugdíjak felülvizsgálatával kapcsolatban született-e már valamilyen döntés? — Pontosítanék. Ez esetben egyes nyugdíjak felülvizsgálata, illetve egyes kiegészítések megszüntetése az, amiről szó van, az 1991. évi 12. törvény alapján. Ebben az állami vezetők kedvezményei, a nyugdíjmegállapításkor figyelembe vett kitüntetések és egyéb kedvezmények, valamint az MSZMP által megállapított nyugdíjak felülvizsgálatát végzik. A határidő június 30., csak ezután tudunk — és fogunk — tájékoztatást adni a sajtón keresztül a közvéleménynek. ■ A nyugdíjtervezet tartalmaz-e szigorításokat? — Igen, a korengedmények és a rokkantság terén. Van olyan javaslat, hogy a munkáltatók, engedményes nyugdíjazás esetén magasabb járulékot fizetnének. A rokkanság megállapítása orvosi-szakmai kérdés, a tapasztalatok alapján itt is szigorúbb elbírálás látszik szükségesnek. Persze a foglalkoztatáspolitikai ösz- szefüggéseket sem szabad figyelmen kívül hagyni, megyénket különösen hátrányosan érintik ezek a problémák. ■ Beszélgetésünk alapján az derült ki: szükségesek a változások. Valóban így van? — Igen. Tarthatatlan a jelenlegi állapot, változnia kell a társadalombiztosítás rendszerének, mert nem honorálja azt, aki becsülettel végigdolgozta életét. Egységes szabályozás, hosz- szabb távra szóló törvény megalkotása vált szükségessé, hogy a nyugdíjat a szociális biztonság oldaláról közelíthessük meg. Hiszek abban, hogy az általunk javasolt rendszer alapján értékállóbb lesz a nyugdíj, nagyobb biztonságot jelent majd a munkában töltött évek utáni megérdemelt pihenésre. ■ Jobb lesz-e az új rendszer az állampolgároknak? — Igen. Tisztességes biztosítási rendszer révén tisztességesebb nyugdíjrendszer alakul ki, megteremtve annak alapját, hogy ne legyenek megélhetési gondjai a nyugdíjba vonulóknak. ■ Köszönöm a válaszait. A TARTALOMBÓL: • Neveiben él a nemzet • Csíkból jött csemeték • Datolya és krumpli • Menekülés a semmibe na Huszár István rajzai | _________________________________J | r em tartozik^ a gyakran kiállító művészek, közé, | | J\i pedig sokoldalú: a táblakép, a rajz, a grafika, a | secco, afieskó, a sgrafitto és a mozaik,mind terű-1 I Ceté mondanivalójának, ‘Érdeklik, a finom, lírai témák, | I szívesen megfogalmazza a Célek,apró rezdüléseit, de fogé-1 | kong a tragikum megfogalmazására is. Aki valamennyire | | ismeri az alkotásait, tudja, Hogy azokon nagyon gyakran | | központi figura a nő. A bennünk,ottíumra találó, a miat-1 | tunk.szenvedő, a szépség királynője és a hódolatot kiké-1 | nyszerítő. • I A yjapkeletben ezúttalóduszár István alkotásai látha-1 I tok, amelyeket üdggy István Attila Qyönyörű álom című | I kötetéhez készített. % Feloldódnak a csillagok KIÁLTÓ TÉNYEK Angyal Sándor ■MjK iniszterelnökünk Ki A egyébként sem derűs arca — mely véthe- tőén az országra nehezedő terhek miatt ilyen— még gondterheltebbé vált, arrukor a nyíregyházi sajtótájékoztatón tápunk munkatársa arról kérdezte: reméthetö-e a világkiállítás megrendezésétől, hogy munkához juthatnak a megyénkben állásukat vésztők? Kiegészítésként elhangzott, hogy most az itt élőknek a korábban ezerszer elátkozott „feketevonat" is megváltást jelentene, mert azok a zsúfolt szerelvények legalább a megélhetést adó munkaalkalmakhoz vinnék a segélyre ítélteket. Láthatóan átérezte a kormányfő ezt a keserű megjegyzést, s bár nem tett felelőtlen ígéreteket, felcsillantotta a reményt: egy sikeres Expo nemcsak a megyében, hanem másutt is újra megáddá a lehetőséget a kenyérkeresethez. Olvasom a legfrissebb jelentést, amely szerint a munkanél- küh-eUátásban (segélyben és járadékban) részesülők száma ebben a megyében a legnagyobb, meghaladja a húszezret. Aztán még egy fájdalmas pirula: az ö egy főre jutó nettó havi ellátásuk összege csupán 5450 forint, amely az országos átlagnak mindössze 84 százaléka! Mondhatják erre egyesek, szegény embert még az ág is húzza, s hogy itt hatványozottan csapódik Je az utóbbi évtizedekben felgyülemlett összes probléma. Mondhatják, s valójában igazuk is van, csakhogy ez az érv olyan, mint a halottnak a szenteltvíz. Ezáltal még senkinek sem lesz ebben az országrészben nagyobb darab kenyere, hiszen részvéttel már tele a padlás, s szinte napról napra csúsznak lejjebb a megélhetés lécsőtokain a családok. Jól példázza ezt, hogy az országostól feltűnően szerényebb jövedelmek mellett — már akinek van jövedelme! — enyhén szólva mérséklődnek a megtakarítások. Elgondolkodtató, hogy az első negyedévben Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében a betétállomány félmilliárddal csökkent, s bár ez itt is elsősorban a kedvezményes kamatozású lakáshitelek visszafizetésével függ össze, könnyen kimutatható, hogy a „tehetősebbek" is las- san-lassan felélik a félretett kis pénzüket. A megélhetési költségek ugrásszerű növekedését (fűtés, háztartási energia, élelmiszerek, benzinár, közlekedés stb.) korántsem követte a jövedelmek emelkedése, s ezért ösz- szességében több mint 21 százalékkal csökkent a lakossági fogyasztás. S még egy kiáltó adat: itt, az ország éléskamrájaként számontartott régióban is 70 százalékkal haladták túl a burgonya- és zöldségárak a tavaly év elejit. Talán ennyi száraz adat is elégséges ahhoz, hogy érzékeltessük a nehéz helyzetet. Túl azon, hogy e térségben még az országosnál is gyorsabb ütemben épülnek le, válnak fizetés- képtelenné a gazdasági szervezetek, s kénytelenek tömegével utcára tenni az embereket, a szülőföldre menekülnek azok is, akiknek a fővárosban vagy más nagyobb településeken mutatják meg a gyárkapu kijáratát. Az egykori feketevonat mára elnéptelenedett, nyitányaként egy újabb társadalmi traumának. Amíg ugyanis vasárnap esténként elindultak a távoli munkahelyre a szabolcsiak tízezrei, addig — hányszor megírtuk! — egymást érték a család széthullását eredményező drámák, melynek mindig kísérőjelensége volt az önpusztító alkohol. Most újabb „felvonás” kezdődött e drámában: a munka nélkül maradt, legfeljebb a segélyt remélhető egykori ingázók itthoni hajlékaikban emésztik magukat, vajon hová, merre forduljanak. Hiszen: a tsz, mint vizen a buborék, teljes bizonytalanság a kis kiegészítő üzemekben, pénzügyi gátak a vállalkozás, az újrakezdés előtt, elhúzódó kárpótlási törvény. Ilyen körülmények között mi sem természetesebb, hogy ezrek és ezrek felülről várnak valami enyhületet sajgó sebükre. Igaz, sok ember a nyomorúságáért maga tehető felelőssé, mert nem élt korábban a képzés lehetőségével, könnyelmű volt, vagy a kocsma a megmondhatója, hova tette a pénzét. De itt már másról van szó! Hiányzik a garas, amit hozzá lehetne verni a mind ritkulóbb foghoz. Nincs abban semmi túlzás, hogy egyesek korunk „tiborcaiként" emlegetik az itt élők jó részét, s ez az, amibe nem lehet belenyugodni. Ezért volt a nagy várakozás, és erősödik a reménykedés a kormányvizit okán: tragédia volna, ha ez a helyszíni, életközeli tapasztalat valamiféle kegyes gesztusként vonulna be a megye történetébe. wmammm bban biztosak lehetnek /I a miniszterek, hogy a •«P® szabolcsi, szatmári, beregi ember meg tudja becsülni a legkisebb jótettet is. Edzetté vált már annyira a szegénységben, hogy képes megsokszorozni saját erejét, szorgalma által a támogatást, és el- szakíthatatlanul szorítja a feléje nyújtott segítő kezet.
