Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

A KM hétvégi mellékleto Változik a nyugdíjrendszer Holló László tb. szakjogász Elek Emil felvétele Szomorú statisztika Szaboks-Szatmár-Bereg megyében — márciusi adatok alap­ján - a következőképpen alakul a nyugdíjak megoszlása: 4 500 Ft-lg 2 928 fő 4 501— 7 000 Ft-ig 88 743 fő 7 001— 8 000 Ft-ig 29 458 fő 8 001 —10 000 Ft-ig 16 081 fő 10 001 — 15 000 Ft-ig 3 455 fő 15 001 — 29 999 Ft-ig 58 fö 30 000 Ft felett 1 fő Älüüalis' kérdések Kováts Dénes A szakemberek mellett élén­ken foglalkoztatja a közvéle­ményt is, hogy milyen változások várhatók a társadalombiztosítás rendszerében. A múlt héten sor­ra került II. társadalombiztosítási konferencián számos aktuális kérdést vitattak meg a résztve­vők. A reformkoncepciót a tb, a Népjóléti Minisztérium és a Pénz­ügyminisztérium is kidolgozta, bizonyos kérdésekben közel áll nak álláspontjaik. ' másokban eléggé eltérőek. Most a legin­kább beszédtémát adó nyugdíjét képzetesekről beszélgettünk dr Holló László társadalombiztosí­tási szakjogásszal, a megyei tb igazgatóság vezetőjével. ■ Melyek a konferencián ki­emelten megfogalmazott kérdéskörök? — A legfontosabb, hogy meg kell találni a helyét az új típusú társadalombiztosításnak gazda­sági életünk rendszerén belül, s megteremteni a csatlakozást, az európai modellekhez. Úgy gondolom, Antall József minisz­terelnök úr jelenléte a konferen­cián azt fejezte ki, hogy a tb re­formja az egész társadalmat érinti. Hozzászólásában felvillan­totta azt a lehetőséget, hogy a rendszerváltást követően a 100 éves társadalombiztosítás ismét megtalálhatja a törvény megal­kotása révén azt a helyét, mely hosszú távon megalajx>zza jövő­jét. Ha sikerül megteremteni a 3 koncepció összhangját, valóban korszerű társadalombiztosítási rendszer alakulhat ki hazánkban. ■ A nyugdíjrendszerben mi­lyen változásokra kell fel­készülnünk? — Ez új biztosítási ágazata lesz a tb-nek. Véleményem sze­rint meg kell hirdetni az új nyug- dijmodellt 1992-től, hogy 8—10 évre előretekintve is tel lehessen rá készülni. Tervezett modellje a következő: Az első része a szo­ciális védelmet nyújtó alapnyug­díj, mely állampolgári jogon jár­na, s a költségvetés biztosítaná rá a fedezetet. A második a mun­kában töltött évek alapján az úgynevezett munkanyugdíj, a harmadik pedig a kiegészítő (magán)biztosítás. Mi az új rendszer fokozatos bevezése mellett kardoskodunk. ■ Melyek lennének az átmene­ti időszak tennivalói? — Dönteni kell a korhatár kér­désében, de e területen nem ala­kult ki egységes vélemény. A Népjóléti Minisztérium egysége­sen a 63 éves kort jelöli meg fér­fiak és nők esetében egyaránt, bevezetését 1993-ra tervezi. Mi úgy érezzük, ez csak 2005— 2010 között valósítható meg, a fokozatosság elve alapján, és szorgalmazzuk a rugalmas kor- centrumok bevezetését. Ez azt jelenti például, hogy a gyermeket nevelő nők, bizonyos feltételek alapján korengedményt kaphat­nának. Azt is javasoljuk, hogy az átlagbeszámítási időszak is mó­dosuljon, az utolsó öt évből a legkedvezőbb négy év átlaga alapján határozzák meg a nyug­díj összegét, a jelenlegi 3 he­lyett. Már 1992-től, később pedig az utolsó 10 év benne a mérv­adó. ■ Hallottunk olyan tervekről is, hogy a mellék-, illetve másodállásokból származó jövedelemből is fizetni kel­lene nyugdíjjárulékot, illet­ve hogy a nyugdíj személyi jövedelemadó alá esne... — Valóban vannak ilyen el­képzelések. Az előbbivel kap­csolatban annyit jegyeznék meg: ez pozitív hatással lenne a nyug­díj meghatározásában, hiszen annak összegét emelné. Az utóbbiról szólva úgy vélem, erről csak a családi jövedelemadó tár­gyalásával, bevezetésével kap­csolatban, azzal összefüggés­ben érdemes foglalkozni. ■ Mi a helyzet a téesz-nyugdí- jakkal kapcsolatban? — Meghatározása a mai jogál­lás szerint változatlan, az egysé­ges nyugdíjmodell részeként kell kezelni, kiszámításának alapja itt is a szolgálati idő és a befizetett járulék összege. Ha egyéni gaz­dálkodó vagy vállalkozó lesz va­laki, akkor is fizetnie kell a járu­lékot, a kötelező biztosítási rendszer keretén belül. ■ A kiemelt nyugdíjak felül­vizsgálatával kapcsolatban született-e már valamilyen döntés? — Pontosítanék. Ez esetben egyes nyugdíjak felülvizsgálata, illetve egyes kiegészítések megszüntetése az, amiről szó van, az 1991. évi 12. törvény alapján. Ebben az állami vezetők kedvezményei, a nyugdíjmegál­lapításkor figyelembe vett kitün­tetések és egyéb kedvezmé­nyek, valamint az MSZMP által megállapított nyugdíjak felülvizs­gálatát végzik. A határidő június 30., csak ezután tudunk — és fogunk — tájékoztatást adni a sajtón keresztül a közvélemény­nek. ■ A nyugdíjtervezet tartal­maz-e szigorításokat? — Igen, a korengedmények és a rokkantság terén. Van olyan ja­vaslat, hogy a munkáltatók, en­gedményes nyugdíjazás esetén magasabb járulékot fizetnének. A rokkanság megállapítása orvo­si-szakmai kérdés, a tapasztala­tok alapján itt is szigorúbb elbírá­lás látszik szükségesnek. Per­sze a foglalkoztatáspolitikai ösz- szefüggéseket sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, megyén­ket különösen hátrányosan érin­tik ezek a problémák. ■ Beszélgetésünk alapján az derült ki: szükségesek a változások. Valóban így van? — Igen. Tarthatatlan a jelenle­gi állapot, változnia kell a társa­dalombiztosítás rendszerének, mert nem honorálja azt, aki be­csülettel végigdolgozta életét. Egységes szabályozás, hosz- szabb távra szóló törvény meg­alkotása vált szükségessé, hogy a nyugdíjat a szociális biztonság oldaláról közelíthessük meg. Hiszek abban, hogy az általunk javasolt rendszer alapján érték­állóbb lesz a nyugdíj, nagyobb biztonságot jelent majd a munká­ban töltött évek utáni megérde­melt pihenésre. ■ Jobb lesz-e az új rendszer az állampolgároknak? — Igen. Tisztességes biztosí­tási rendszer révén tisztessége­sebb nyugdíjrendszer alakul ki, megteremtve annak alapját, hogy ne legyenek megélhetési gondjai a nyugdíjba vonulóknak. ■ Köszönöm a válaszait. A TARTALOMBÓL: • Neveiben él a nemzet • Csíkból jött csemeték • Datolya és krumpli • Menekülés a semmibe na Huszár István rajzai | _________________________________J | r em tartozik^ a gyakran kiállító művészek, közé, | | J\i pedig sokoldalú: a táblakép, a rajz, a grafika, a | secco, afieskó, a sgrafitto és a mozaik,mind terű-1 I Ceté mondanivalójának, ‘Érdeklik, a finom, lírai témák, | I szívesen megfogalmazza a Célek,apró rezdüléseit, de fogé-1 | kong a tragikum megfogalmazására is. Aki valamennyire | | ismeri az alkotásait, tudja, Hogy azokon nagyon gyakran | | központi figura a nő. A bennünk,ottíumra találó, a miat-1 | tunk.szenvedő, a szépség királynője és a hódolatot kiké-1 | nyszerítő. • I A yjapkeletben ezúttalóduszár István alkotásai látha-1 I tok, amelyeket üdggy István Attila Qyönyörű álom című | I kötetéhez készített. % Feloldódnak a csillagok KIÁLTÓ TÉNYEK Angyal Sándor ■MjK iniszterelnökünk Ki A egyébként sem derűs arca — mely véthe- tőén az országra ne­hezedő terhek miatt ilyen— még gondterheltebbé vált, arrukor a nyíregyházi sajtótájékoztatón tá­punk munkatársa arról kérdezte: reméthetö-e a világkiállítás meg­rendezésétől, hogy munkához juthatnak a megyénkben állásu­kat vésztők? Kiegészítésként el­hangzott, hogy most az itt élők­nek a korábban ezerszer elátko­zott „feketevonat" is megváltást jelentene, mert azok a zsúfolt szerelvények legalább a megél­hetést adó munkaalkalmakhoz vinnék a segélyre ítélteket. Lát­hatóan átérezte a kormányfő ezt a keserű megjegyzést, s bár nem tett felelőtlen ígéreteket, felcsillantotta a reményt: egy si­keres Expo nemcsak a megyé­ben, hanem másutt is újra meg­áddá a lehetőséget a kenyérke­resethez. Olvasom a legfrissebb jelen­tést, amely szerint a munkanél- küh-eUátásban (segélyben és já­radékban) részesülők száma ebben a megyében a legna­gyobb, meghaladja a húszezret. Aztán még egy fájdalmas pirula: az ö egy főre jutó nettó havi ellá­tásuk összege csupán 5450 fo­rint, amely az országos átlagnak mindössze 84 százaléka! Mond­hatják erre egyesek, szegény embert még az ág is húzza, s hogy itt hatványozottan csapódik Je az utóbbi évtizedekben felgyü­lemlett összes probléma. Mond­hatják, s valójában igazuk is van, csakhogy ez az érv olyan, mint a halottnak a szenteltvíz. Ezáltal még senkinek sem lesz ebben az országrészben nagyobb da­rab kenyere, hiszen részvéttel már tele a padlás, s szinte napról napra csúsznak lejjebb a megél­hetés lécsőtokain a családok. Jól példázza ezt, hogy az or­szágostól feltűnően szerényebb jövedelmek mellett — már aki­nek van jövedelme! — enyhén szólva mérséklődnek a megtaka­rítások. Elgondolkodtató, hogy az első negyedévben Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében a be­tétállomány félmilliárddal csök­kent, s bár ez itt is elsősorban a kedvezményes kamatozású la­káshitelek visszafizetésével függ össze, könnyen kimutatható, hogy a „tehetősebbek" is las- san-lassan felélik a félretett kis pénzüket. A megélhetési költsé­gek ugrásszerű növekedését (fű­tés, háztartási energia, élelmi­szerek, benzinár, közlekedés stb.) korántsem követte a jöve­delmek emelkedése, s ezért ösz- szességében több mint 21 szá­zalékkal csökkent a lakossági fo­gyasztás. S még egy kiáltó adat: itt, az ország éléskamrájaként számontartott régióban is 70 százalékkal haladták túl a burgo­nya- és zöldségárak a tavaly év elejit. Talán ennyi száraz adat is elégséges ahhoz, hogy érzékel­tessük a nehéz helyzetet. Túl azon, hogy e térségben még az országosnál is gyorsabb ütem­ben épülnek le, válnak fizetés- képtelenné a gazdasági szerve­zetek, s kénytelenek tömegével utcára tenni az embereket, a szülőföldre menekülnek azok is, akiknek a fővárosban vagy más nagyobb településeken mutatják meg a gyárkapu kijáratát. Az egykori feketevonat mára elnép­telenedett, nyitányaként egy újabb társadalmi traumának. Amíg ugyanis vasárnap estén­ként elindultak a távoli munka­helyre a szabolcsiak tízezrei, addig — hányszor megírtuk! — egymást érték a család széthul­lását eredményező drámák, melynek mindig kísérőjelensége volt az önpusztító alkohol. Most újabb „felvonás” kezdődött e drámában: a munka nélkül ma­radt, legfeljebb a segélyt remél­hető egykori ingázók itthoni haj­lékaikban emésztik magukat, va­jon hová, merre forduljanak. Hi­szen: a tsz, mint vizen a bubo­rék, teljes bizonytalanság a kis kiegészítő üzemekben, pénzügyi gátak a vállalkozás, az újrakez­dés előtt, elhúzódó kárpótlási törvény. Ilyen körülmények kö­zött mi sem természetesebb, hogy ezrek és ezrek felülről vár­nak valami enyhületet sajgó se­bükre. Igaz, sok ember a nyomorúsá­gáért maga tehető felelőssé, mert nem élt korábban a képzés lehetőségével, könnyelmű volt, vagy a kocsma a megmondható­ja, hova tette a pénzét. De itt már másról van szó! Hiányzik a garas, amit hozzá lehetne verni a mind ritkulóbb foghoz. Nincs abban semmi túlzás, hogy egye­sek korunk „tiborcaiként" emle­getik az itt élők jó részét, s ez az, amibe nem lehet belenyu­godni. Ezért volt a nagy várako­zás, és erősödik a reménykedés a kormányvizit okán: tragédia volna, ha ez a helyszíni, életkö­zeli tapasztalat valamiféle ke­gyes gesztusként vonulna be a megye történetébe. wmammm bban biztosak lehetnek /I a miniszterek, hogy a •«P® szabolcsi, szatmári, beregi ember meg tud­ja becsülni a legkisebb jótettet is. Edzetté vált már annyira a sze­génységben, hogy képes meg­sokszorozni saját erejét, szor­galma által a támogatást, és el- szakíthatatlanul szorítja a feléje nyújtott segítő kezet.

Next

/
Thumbnails
Contents