Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-06 / 131. szám

1991. június 6., csütörtök HÁTTÉR flHHHBHi Kelet-Magyarország 3 Konzervált gondok ^<30 Berti jussa Galambos Béla Nyírtass (KM) — Talpon tud-e maradni a megye, hu­szonkét évvel ezelőtt létre­hozott első tsz-konzervüze- me Nyírtasson? Képes-c a Dózsa Tsz évi tízezer tonna készterméket előállító „kis" konzervgyára kivédeni a 8ö- ben még termékeinek het­ven százalékát felvevő szov­jet piac összeomlását? A ki­alakult nehéz helyzetről Za- gota Ferenccel az üzem igaz­gatójával beszélgettünk. — A szovjet piaccal kap­csolatos veszélyeket látva, már tavaly csökkenteni igye­keztünk a rubelelszámolású exportunkat. Sikerült is a hetvenről negyven százalék­ra lefaragni azt, ugyanakkor pedig növelni a tőkés piaco­kon eladható termékek kö­rét. Az idén, mivel már gya­korlatilag nincs szovjet szál­lítás, a termelésünk is le­csökken hétezer tonnára. Ezt a mennyiséget viszont meg­próbáljuk mind értékesíteni. Részben nyugaton, részben pedig — a termelésünknek a gyengébb minőségű alap - anyagból előállított hánya­dát — belföldön. Tele a raktár □ Mi a helyzet a raktár­készletekkel ? — Arra, hogy végül is semmilyen szovjet export le­hetőségünk sem lesz, azért nem számítottunk. A tél fo­lyamán legyártott 5—600 tonnányi keleti minőségű termékünk, mint a kifejezet­ten a szovjetek által igé­nyelt vegyes befőtt, vegyes savanyúság, tartályból kisze­relt uborka, jelenleg is itt vannak raktáron. Harminc­ötmillió forintunk áll ebben az áruban! Ez igen nehezen elviselhető. Fel kell készül­nünk az új idényre. A ter­melést meg kell valamiből finanszírozni, de a hitellehe­tőségek rettenetesek. Ilyen mértékű kamatterhet nem visel el a konzervgyártás jö­vedelme. □ Akkor most be kell csukni az üzemet? — Próbálkozunk, e re­ménytelennek tűnő helyzet­ben is valahogy bejutni a szovjet piacra. Közvetlenül mi is, de külkereskedelmi partnereink is dolgoznak rajta, keményen. Amit a sa­ját szememmel is láttáin, ezekből a termékekből hiány van a Szovjetunióban. Bí­zunk benne, hogy tudunk üzletet kötni. □ A magas minőséget igénylő nyugati piacokra szánt termékek gyártásá­nak azonban a feltételeit is meg kell teremteni. Érdeklődés itthonról — Már az előző években elkezdtük a techno’ógia- fejlesztést, a minőségibb ter­mékek előállításának érde­kében. Beállítottunk néhány új gépet, megvalósítottuk a köszmétefeldolgozó. vona­lat és egy mutatósabb, igé­nyesebb csomagolást. Hogy jó irányba léptünk, azt iga­zolja a termékeink iránt megnövekedett érdeklődés is. Ügy néz ki, hogy idén többet is el tudnánk adni magozott meggy, felezett szilvakompótból, a többféle ízesítéssel készülő csemege- uborka-konzerveinkből és a különféle paprikakészítmé­nyeinkből. Visznek tőlünk árut Németországba, Hollan­diába, Belgiumba, Angliába és Ausztráliába is. A gon­dunk azonban az, hogy a magasabb minőségi követel­ményeknek csak magasabb költségekkel tudunk megfe­lelni. A nyugat-európai árak viszont meglehetősen nyo- moftak. Hitel nélkül □ Ez egy veszélyes csap­da a fejlesztésbe kezdő ma­gyar vállalatok számára. De hát itt a sokat emlege­tett előnyünk: az olcsó munkaerő! — Nem sokáig lehet már ostorral, s nem valódi érde­keltséggel munkát végeztet­ni a magyar emberrel. A bé­reket már csak ideig-óráig tarthatjuk a jelenlegi ala­csony színvonalon. Ha nagy- késéssel is, de követnie kell a lassan már nyugati szín­vonalat súroló anyagárain­kat. A fejlődés, az újabb piacokra jutás zálogát a ve­gyes vállalati formában lát­juk, amelynek megalakítá­sán kell ezután fáradoz nunk. □ Pillanatnyi gondok? — Az elkövetkező négy hónapban 200 milliót kell a termelésbe invesztálnunk, amiből pénzt csak ősszel lá­tunk. Ez konzervipari sajá­tosság. A bankhitel maga a csőd, ezért a vevőinkkel próbálunk olyan szerződést kötni, hogy működjenek közre a termelésünk elő­finanszírozásában. A másik veszélyt a nyersanyagnál lá­tom. Amiből nyersexport tesz abból a gyümölcsből, zöldségből könnyen hoppon maradhatnak a.hazai kon­zervüzemek. tött exportpiaca, az állatok és állati termékek felvásár­lásának pedig csökkenése várható. Mindez a nagyüze­mi termelés további leépí­téséhez vezet, aminek követ­kezménye, hogy negyven ter­melőszövetkezetnél 4—4,5 ezer dolgozó munkaviszo­nyának többhónapos szüne­teltetése várható. Az ágazat­ban érdemleges fejlesztés, beruházás nem kezdődött az I. negyedévben. Az állatállo­mány — a sertés kivételével — tovább csőikként, épp úgy mint a felvásárlás. Az év I— III. hónapjában vágómarhá­ból 376, vágóbaromfiból 217 tonnával kevesebbet, vágó­sertésből 594 tonnával töb­bet értékesítettek mint az előző év azonos időszakában. Kovács Éva L ehet, hogy Bereg, s vele együtt Sza- bolcs-Szatmár az el­következő öt évben töb­bet fejlődik majd, mint az elmúlt száz esztendőben? A kérdésre ma még nincs válasz, a jelek azon­ban biztatóak. A fejlődés egyik módja sokak szerint a világkiállítás lehet. A készülődés máris igen nagy. A kormányzat azt ígéri, az Expó híd lehet a főváros és a vidék között. Nem tudni, így lesz-e, csak azt tudni, a vidék, s benne megyénk máris mocorog, szeretné meg­kapni jogos jussát, s ezál­tal csökkenteni a több évtizednyi elmaradottsá­got. Vásárosnamény polgár- mestere és parlamenti képviselője sem vár ölbe tett kézzel, elébe megy a dolgoknak. Nemrég leve­let írtak Baráth Etelének, az Expóért felelős állam­titkárnak, amelyben fel­ajánlottak a városukban, illetve annak környékén található természeti, mű­emléki értékeket. Részle­tesen beszámoltak arról, ha megépül az autópálya, közelebb kerülhet a világ­hoz a megye. Igaz, ered­Balogh József C sak kapkodta a fejét a hallgató a minap, amikor Békés váro­sában egy tanácskozáson Olaszországban járt képvi­selők elmondták, mivel fog­lalkozik a Financiália Me- rionále (FINE) hatalmas pénzcsoport. Pásztor Gyu­la a kisgazdapárt jelenle­gi frakcióvezetője hosz- szú felsorolásba kezdett, de nem azért, hogy bemu­tassa az alföldi megyék kí­váncsi vállalkozóinak, ho­gyan áll sok lábon egy olasz konzorcium, hanem hogy ötleteket merítsenek be-. lőle, miképp lehet itthon is egymáshoz közelálló, vagy akár egymástól jócskán el­térő vállalkozásokba kez­deni. És mégsem ez volt a lé­nyeg, hanem arra akarta felhívni inkább a figyelmet, hogyan lehet bevonni őket itteni beruházásokba, ho­gyan lehet velük olyan üz­leteket kötni, amelyek ne­kik is jók, de mi sem fi­zetünk rá. Valaki megkérdezte: mi­ért sorolja itt, mit csinál­nak ott az olaszok. Mire ő azt válaszolta: Olaszország­mények máris vannak. Kész a crossbar-telefon, kiépült a gázvezeték, s ha minden igaz, a jövőben tovább javul az infrastruk­túra. A naményi polgár- mester és a képviselő ajánlólevelében ugyanak­kor a táj jellegzetes hím­zését, a beregi keresztsze­mest, valamint zamatos gyümölcseit, Szabolcs ara­nyát, az almát és a szat­mári szilvát is felajánlot­ták a világkiállítás leendő látnivalói közé. A levél­írónk szerint a világki­állítás kapcsán döntő mér­tékben javulhatnának a falusi turizmus lehetőségei is. T ervezik, hogy a ki­adható házakat, szo­bákat számítógépbe gyűjtik, hogy a központi nyilvántartás segítségével egyszerűsödjön az ügyin­tézés. A szabolcsi kezde­ményezés máris sikerrel járt, az illetékesek ugyanis határozottan ígérik: a közeljövőben, június 21-én Baráth Etele szakértők se­gítségével a helyszínen tanulmányozza a lehető­ségeket, s a megvalósít­ható ötleteket, ajánlatokat hasznosítják az Expón, megyénk beregi nevezetes­ségeit s beírják a világki­állítási látnivalók lajstro­mé ba. ban arról beszélt, mit tu­dunk mi, hogy ott is fel­keltse az érdeklődést irán­tunk. És akkor lepődött meg, amikor kiderült, hogy az olaszok sokkal többet tudnak rólunk, mint mi azt feltételezzük, s nemcsak különlegességeink, nem­csak a vadhús érdekli őket, hanem minden, ami jó mi­nőségű, minden ami náluk is eladható. A FINE hatalmas pénz­csoport, Olaszország négy legnagyobbja között tart­ják számon, s ha elindul­nak Magyarországra, 200 milliárd lírát hozhatnak, hogy itt fektessék be külön­böző beruházásokba. Ezt a nagy lehetőséget kellene kihasználni vállalkozóknak és vállalatoknak, és persze garanciát nyújtani pénzük biztonságának megőrzésé­hez a magyar kormánynak, r E s még megemlítettek valamit. Hogy nem spontán ötleteken alapuló üzletkötésekre vár­nak az olaszok, hanem ar­ra is, hogy elkészüljenek a gazdasági folyamatokat irá­nyító és meghatározó tör­vények. Addig a pénz az ország kapujában toporog. Amikor még Nyíregyházán a Dohány utcá­ban még kis földszintes la­kások voltak, a közkifolyó is talajszintben volt Ma már az emeletes épü­letek között egy barikád csú­csán magaso­dik. TÁRCA Á nevével ellentétben csendes a lőtér a város határában. A vég­telen nyugalmat nem hasítja ketté géppisztoly szaggató hangja, a szelíd lankák nem vernek vissza ka­tonai parancsszavakat, s nem dob­bannak tompán a nehéz surranok sem. Háborítatlanul éli a maga életét o sen­ki földje. Bár a magas toronyházakat, kémé­nyeket tisztán lehet látni, szerencsére a mindennapi élettel járó huszadik század végi zajok a „város falain” be­lül maradnak. A békesség itt most a koronás uralkodó, minden a kedvére történik. Az ő kérésére cikáznak játé­kosan a közeli meredek homokfal előtt a parti fecskék. Mintha egy resz­kető kéz lőtt volna sorozatokat a ho­mokba, úgy sorakoznak fenn a magas­ban a fészkek. Őrzik is nagy gondos­sággal otthonukat az apró madarak, de hát az ember elől már soha nem lehet elmenekülni. Törmelékek, sze­métkupacok, játékos ugrálások nyo­mai jelzik, hogy a látszólagos bizton­ság múlékony állapot csupán. M. Magyar László Tüesöktereett Egy magaslatról jól belátni az egész területet. Mint a temetőben a sífok, nem messze oly szorosan fekszenek egymás mellett a lövészgödrök. A ré­gebbiek mellvédje már megkopott, az eső elmosta, benőtte a fű, a friss ásá­sokban azonban jól látszik még a gon­dosan végzett munka. Vajon mennyi kis csermelyben gyöngyözött a veríték a homlokokról, míg elkészültek a mé­lyedések? Valószínűleg már gyermekei­ket nevelik az egykoron itt járt hon­védek, s csak néhanapján, egy-egy kancsó nehéz bor mellett elevenednek meg az angyalbőrbe bújtatott emlé­kek. Talán már a tücsökciripelésre sem emlékeznek, pedig ezekből a kis rovarokból bőven van a mezőn. Mint mikor a karvezető megadja a kórus­nak a hangot, úgy veszik át ők is egy­mástól a dalolási kedvet. Z eng tőlük a legelő. A léptek nyo­mán elhallgatnak, menedéket keresnek a föld alatti rejtekhe­lyen, aztán újult erővel folytatják oly jellegzetes zenéjüket. A közeli tanya udvarán láncra vert kuvasz ugatása figyelmeztet az idő múlására. Várnak a többiek, mennem kell. Vissza a vá­rosba. A lőtér békéjéből a falakon be­lülre, a zajos csaták, küzdelmek szín­helyére ..: Kommentár ________________ Üzlet, nem szerelem Megindult a köszmétcfelvásárlás a megye átvevő helye­in. s a konzervüzemeknél. Ostorral minőséget? Értékesítési gondok Nyíregyháza (KSH — Daj­ka) — A mezőgazdasági üze­mek válsága tovább mélyült az 1990-es gazdasági évben. A veszteség nagysága 42,4° 0- kal több, a nyereség pedig 80%-a az előző évinek. Az állami gazdaságok 85 millió Ft veszteséggel zártak, a me­zőgazdasági termelőszövet­kezetek nyeresége — előze­tes adatok szerint — 376 mil­lió Ft, ami csak 1,5%-os net­tó árbevétel-arányos jöve­delmezőségnek felel meg. A mezőgazdasági tavaszi munkák rendben folytak, az őszi kalászosok jól teleltek és szépén fejlődnek. A nyo­mott világpiaci árak miatt értékesítési gondok várhatók a gabonaféléknél. A megye termelőit aggasztja, hogy az almának még nincs lekö­___________________________________________________________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents