Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-29 / 151. szám
Ä %elet-Magyarország Hétvégi melléklete. 7 Kovács Gyula A XV. Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikái Alkotóte- jepen részi vevő szobrász, képzőművészek munkáiból látható kiállítás Nyíregyházán a Városi Galériában. Az ott szereplő művek között talán csak a bolgár Sznyezsána Szimjenova munkáiban lelhetünk nyomaira, ha nem is a transzcendens érintettségnek, de annak a valóságérzékelésnek, amelynek igazán ráis- merésünkkel tanúsítjuk: igen, ez a mai mély valóság. Szoboralakjai mai emberi sorsokra utalnak, a szalagokkal csavart, hálókban vergődő alakok, mint béklyót viselik sorsukat, s azokkal az erőkkel perelnek, amelyek nap mint nap befonják, bemázolják, hitványságuk emblémáival szennyezik lelkünket. Mindezek a szavak akár bele- látások is lehetnének, ha nem a művek jelentéseinek ereje szorítaná ki belőlünk őket. Azzal, hogy ismét a manipulált valósággal birkóznak ezek a szoboralakok. A korban egzisztáló lelki erők felismerése, érzékelése és ,a transzcendens tényezők között nem nagy a távolság. A manipulált valósággal szemben álló, igaznak látott és érzett valóságot mutatnak a litván Petrás Repsys munkái is, amelyek teljesen szabad asszociációkból, talán az ellazított izmok szabad játékából nyerték alakúkat. Ilyesféle biológiai indíttatásokra, alkati momentumokra találhatunk a nagyváradi Egyed Judit, a pozsonyi Szabó László és a román Aurel Cucu kiállításon látható munkáiban is. Az osztrák Éva Mazzucco kisplasztikái közül szelid Szent Ferencet ábrázoló maradhat emlékezetes. Gábor Éva Mária homokból készített Buddhái az emberi történelembe merítkezés archaikus örömeivel, a folyam menti kultúrák üdeségével ajándékoznak meg bennünket, ahol a szobrocskák, idolok természetes anyaga volt a föld, amiből asszonyok készítettek kis bálványokat. Érmekkel szerepel a kiállíHázam. Petros Repsys (Litvánia) Gábor Éva Mária: Lejárat a holtak birodalmába. (Az éremmüvé- szeti telep anyagából) táson Sz. Egyed Emma, Fritz Mihály és Tóth Sándor. Mivelhogy nem kötelező érvényű immár az az avantgárd követelés, hogy a szobor csak a szoborról szóljon, az éremműfajnak sem lehetnek ilyen megkötései. Ezért a műfaji követelményeket remekül teljesítő Fritz és Tóth munkái közül kiemelkednek Sz. Egyed Emma szorongásokból felszabadult, lélekkel is formált éremalkotásai, amiknek finom kis aurái mintha már fények lennének. A művek politikuma a minőség, mondhatjuk odavetve a szót, ám a minőséget nem a müvek adják önmaguknak, minőség az emberé, aki szintén nem önmagából nyeri, hanem világmegőrző ismereteiből, amikkel, a, , természet ajándékozza meg az ’ arra.'«fd%es^ej.;^^t«|’;i(‘y, ajandekozotfak továbbadó képességét, mert így a legfőbb rend a természet rendje lesz tiszteletünk tárgya. A kapzsi életösztön, a fortélyos félelem kényszerít bennünket erre a tiszteletre. 1991. június 29 Búzakoszorú Seres Ernő A néphit szerint Péter- Pálkor, amikor felszakad a búza szára, keresztet1 Vet magára a természet. Áldassék az élet, ami immár beérett. Július másodikén a Sarlós Boldogasszony napján sok helyütt ebben az országban aratókoszorút fontak, helyenként dísznek, másutt szentelvénynek, de mindenképpen hálaadásul a jó termésért. A búzakoszorút az aratás befejezésekor a Sarlós Boldogasszonynak ajánlották, a gazdának adták... Volt aratóbál, vígság és öröm, boldog volt az, akinek megtelt a hombárja, avagy megkereste újig a kenyérnekvalót. Gyermekkoromban a búzaszár fonását én is megtanultam. Jó játék volt. A fonott búzaszárból tetszetős apró koszorúkat készítettünk, miközben vigyáztuk a libát, a teheneket a tarlón, ahonnan a vendégoldalas szekerekkel már a szérűskeiibe hordták af keresztet. Akkortájt a búza fajtája a világhíres Bánkúti volt, s annyit már gyermekfejjel is tudtam — hallottam —, hogy a magyar Alföld kenyérgabonáját acélossága és sikértartalma miatt Európában és a tengerentúlon nagy becsben tartották. Megvallom, most riadva hallgatom az aratással, az idei bőséges búzaterméssel kapcsolatos híreket. Aminek örülni kellene, annak sem tudunk. Mert nemcsak hogy megtermett az ország kenyere, de becslések szerint lesz 2 millió tonna felesleg. Ez a gond. Mihez kezdünk a 2 millió tonna búzával a világpiacon, ami bár csak csepp a tengerben, de a mi gabonánkra nemigen van vevő. Másrészt a világpiaci, a tőzsdei ár is nyomott. Egy tonna búza 5500 forintot ér. így szül a gond gondokat, mert a gabonafelesleghez és az alacsony árhoz társul a termesztés, a betakarítás magas költsége és annak a híre, hogy a gabona egy része, ha ideig- óráig js, a termelők nyakán marad. Üzemi raktár pedig nincs, vagy kevés van. Pénz sincs, ami viszont a gazdaságoknak azonnal kellene. Bennem és másokban is megfogalmazódott egy kérdés, vajon nem túloztuk mi el területben és minden vonatkozásban a gabonatermesztést? A hozzáértők úgy vélekednek, hogy igen is, meg nem is. A búzatermesztés hazai történetének tudói állítják, az elmúlt száz évben nem az első eset, hogy a búzatermesztés gondokat okozott. De a problémák orvoslására is van elegendő és lelkesítő példa. És éppen a Bánkúti fajtát említik. A Bánkúti extra minőségével hódított és győzött, nyert aranyérmet világkiállításon és lett keresett exportcikk hosszú éveken át. Valami hasonló, magyaros huszárvágásra lenne most szükség. A Bánkútival egyenértékű, vagy attól jobb búzafajtával kellene meglepni a világot. Akik ezt mondják, azt is állítják, ez nem lehetetlen. Van a hazai búzanemesítés és búzatermesztés tarsolyában jó néhány olyan fajta, termesztéstechnológia és technika, ami válságmegoldó lehet. Minderről bővebben majd augusztusban, Gödöllőn lesz szó a tervezett búzatermesztési tanácskozáson. P éter-Pál van. Pendül a kasza, surran a sarló, s ha jelképes is, mert kombájnok aratnak, keresztet vet magára a természet, a határ. Reméljük, lesz majd búzakoszorú még akkor is, ha a gondjainkat is belefonják. És bízunk abban, hogy jövőre már örömöt is szőhetünk a búzaszálak közé. Kutya a fűben Balogh Géza r I zzik, reszket a levegő a déli hőségben. Fent állunk otthon, a Kraszna-töltésen, nézzük a nagy pályi határt. Apám egy kilométerkövön ül, öcsém meg lent bóklászik valahol a folyó mellett Zsigával, a kis kölyökpulival. Miatta jöttünk ide. Szegény kutyának, mióta csak tart ez a hőség, földig ér a nyelve, vastag, fekete bundája kemenceként fűti. Gondoltuk, megfürdetjük hát. Ám a Krasznát meglátni, s elvetni egyetlen pillanat műve volt. Valami vastag, sötétbarna lötty csordogál benne, a békák is irtózattal menekülnek belőle. Pedig micsoda kalandok helyszíne volt egykor ez a kis, szakadt partú folyócska! Még húsz-huszonöt évvel ezelőtt is oly tiszta volt a vize, hogy a fenekét is látni lehetett. Vasárnaponként halászbrigádok járták keresztül-kasul a medret, fent pedig már majdnem a szálkái határban, a reumás öregek dagonyáztak a part menti iszapban. Nem volt még akkor Szoboszló, meg talpmasszázs, meg svéd csepp. A meredek partoldalból meleg források törtek elő, abban áztatták megkopott csontjaikat a pályi, a szálkái öregek. Most tökéletesen kihalt a folyó mente. Csak egy árva vércse szitál fölöttünk és a kis puli hentereg a lekaszált fűben. A töltés túlsó oldalán, már kint a szabad mezőn vagy öt évvel ezelőtt ástak egy nagy csatornát. A múlt őszön kikotorták, s most csurig tele tiszta esővízzel. Abban fürdettük meg a pulit. Aki most a renden szikkadó fűben szárítkozik. Apám iparosember, ötven évnél is több talán, hogy kaszát vett kézbe. Arra persze emlékszik, hogy miképpen nézett ki egykor ez a gát. Sőt, még én is! Az biztos, hogy nem így. Mert a hosszú, nyílegyenes töltésen csak itt, a lábunk alatt, vagy kétszáz méteres szakaszon vágták le csupán a füvet. Ameddig ellát a szem, mindenütt derékig érő zöld tenger, kövér perje, csenkesz, rozsnok meg tarakcbúza. Régen sorban állt a sok állattartó gazda a helyi gátőrnél, abban reménykedve, hátha neki jut majd a kaszálás fárasztó öröme. Most...? Ingyen sem kell a temérdek fű az embereknek. De minek is küszködnének véle? Minek kaszálnák, forgatnák, gyűjtenék, hordanák a szénát? Hisz nincs minek, üresen állnak az istállók. N em tülköl már hajnalonta a csordás, bezárhatják hamarosan a tejcsarnokokat szerte a Kraszna mentén. Az üres, jósrág nélküli portákhoz lassan hozzászokik mindenki. Csak néhány, nagy emlékezetű öreg botorkál még sóhajtozva a kiszáradt jászolok előtt, és nézi, forgatja a szerbiafára akasztott kaszát. Reménykedve, hátha eljön még az ő idejük. A Kondor-rejtély IZMUSOK? Sem életében, sem 1972-ben bekövetkezett halála óta nem sikerült megfejteni a Kondor-rejtélyt. Öntörvényű pályájának felmérésével, munkásságának a magyar művészetben történő elhelyezésével adós még az utókor. Pedig könyvek, tanulmányok százai foglalkoznak vele, és időszaki, egyéni meg gyűjteményes kiállítások során szembesülhetett műveivel rendre a közönség. Most egy újabb tárlattal tiszteleg előtte a hazai művészeti közélet. Abból az apropóból, hogy a művész most lenne hatvanéves. A Petőfi Irodalmi Múzeumban látható a Kondor Béla művei című kiállítás. Az pedig, hogy az irodalmi múzeum vállalkozott a bemutató megrendezésére, azért is indokolt, mert e múzeum tulajdonában igen sok Kondor-rajz van, a hagyaték egyharmada. Illusztrációk irodalmi művekhez: Shakespeare: Hamletjéhez, Tolsztoj: Ivan lljics halálához, Thomas Mann: A varázshegyéhez, Madách: Az ember tragédiájához, Ramuz, Diderot, Babits, Blake, Petőfi, József Attila és mások verseihez, prózájához. Kiállítottak rajzokat, amelyek mind ez ideig csak könyvillusztrációként voltak közismertek, és olyan illusztrációkat, amelyeknek elveszett, elkallódott az eredetije. Kondor Béla nemcsak a vonalak, a színek, a szerkezetek, hanem a szavak mestere is. ,,Nem volt elég neki — írta versei elé Nagy László, a költő-barát —, hogy csodát művel a vásznon, s a grafika minden fajtájában. Egyetemes tehetsége nem hagyta békén... Sok, még ismeretlen művet hagyott maga után. Köztük a csokorra köthető mappában verseket és egyéb írásokat.” Két önálló verseskötete jelent meg. Boldogságtöredék című rajzos versgyűjteménye még életében látott napvilágot, a Jelet hagyni című kötet csak korai halála után. De írt művészportrékat, feltűnést keltő pamflet- teket, művészi szinten fotózott, halála előtt fotókiállításra ké- I szült. Játszott orgonán, zongorán, harmóniumon. Épített hangszert, és mindenféle szerkezeteket, repülőgépvázakat, amelyek mind-mind megjelentek rajzain, vásznain is. Most kétszázötven Kondor-eéi rajz, -litográfia, -rézkarc, -akva-ln rell, -illusztráció idézi a főművek nélkül is teljességet érzékeltető kiállításon a Kondor-életművet. Réti János A reprivatizálás, kárpótlás, kártalanítás kifejezések használata — többnyire a földdel való összefüggésben — mára olyan gyakorivá vált a hivatalos nyelv fordulataiban, mint nem is olyan rég a munkaverseny vagy a szocializmus építése volt. A jobbágyság intézményének 1848-as megszüntetésétől, Károlyi Mihály kápolnai földosztásán, majd a nagyatádi földreform-intézkedésein át a „Földet vissza nem adunk!" jelszaván keresztül a mezőgazdaság szocialista átalakulása véglegesnek hitt tényéig sok víz folyt le folyóinkon. Sok könny patakzott természeti csapások nyomán, és még több veríték gyöngyözött a földművelők homlokán, az áldott termés világra segítése közben. Azon, nyílván nem kevesek közé tartozom, akiknek már a szüleitől sem tudtak elvenni semmit, így visszavárandó javaim, kártalanításért kiáltó követeléseim nincsenek és vitába sem kívánok bonyolódni. Mindössze elgondolkodom országnyi nagy tétovázásainkon, a hova indulás, merre alakulás hol elbizonytalanodó, hol határozottá váló lépésein, a történelmi fejlődés „izmusai” közt kanyargó útjain. Legyen a föld azé, akinek jussa van rá; aki megműveli, vagy azé, aki erőt, egészséget és képességet érez rá, hogy termővé teszi. De legyen rend, mert csak rendben lehet a rendet vágni. Az tölt el vegyes érzelmekkel és ugyancsak vegyes gondolatokkal, hogy mi lesz azután, Egyed Emma: Bethlen Gábor hogy a föld eladható lesz-e, ha netán imEföámptt kézd elfpgyni a kurázsi, vagy nem terem megélhetési lehetőséget. Ha nem, ak- kor miért írta tanulságes művét a hitelről gróf Széchenyi István? Ha igen, akkor megvásárolható lesz egy, kettő, tíz, de sok is. Az pedig legjobb tudomásom szerint már nagybirtok, a nagybirtokos meg uram bocsá’ földesúr, aki címet, rangot és előjogokat is követelhet magának és leszár- mazottainak netán. Sosem lehet tudni! Mindebből a fő bajom mégis az, hogy ha egy társadalmi 'berendezkedésben az emberek esze-kereke túlságosan is a föld körül forog, akkor ott a föld lesz sok mindennek a meghatározója. A föld latinul feudum és a köré kiépülő rendszert meg eddig feudalizmus néven emlegeti a história. Pedig mi nem akarunk többet és mást, mint azt, hogy a mindennapi kenyerünk borral és békességgel ott illatozzon asztalainkon. SZOBROK ES ÉRMÉK Viselik sorsukat, perelnek, vergődnek
