Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29 / 151. szám

1991. június 29., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 r Atvakolták a mérleget Megszólaltak az elbocsátottak Mátbé Csaba (Nyíregyháza — KM) — Soha egy rossz szót nem szóltam, amikor a vállalatot pocskondiázták, sőt még csi­títottám a többieket, mond­ván, hogy te is innen eszed a kenyeredet, de most, hogy alaptalanul elbocsátottak, nem hallgatok — fakadt ki a nyíregyházi Mezőgazdasági Építő Közös Vállalat volt dolgozója, aki kolleganőjével — szintén elküldték — hét elbocsátott képviseletében jöttek be szerkesztőségünkbe. Amiket elmondtak, azokat már nem lehet a panasz kategóriájába sorolni, hiszen visszaélésekről szólnak, illet­ve feltárják a vállalat szin­te katasztrofális helyzetét. (A hét elbocsátott panasztte- vő: Szabó József né, Bedécs Lászlóné, Rai Józsefné, Ve­res Sándor, Fekete Miklósné, Papp László, Sikolya Aliz.) Alulszámlázott üdülő Elöljáróban annyit: Varga Lajos igazgató ellen bírósági eljárás folyik egy tiszalöki alulszámlázott üdülő miatt, erre a jogerős ítélet után visszatérünk. Ügy voltak a vállalat és az igazgató ügyei­Szakmunkástanuiók az asztalosmuhelyben. HARASZTOSI FÁI. FELVÉTELE vei. bár tudtak róla. de kis­embereknek érezték magu­kat. hogy erről bárkinek is szóljanak. Meg különben is az igazgató az igazgatóta­nácsnak tartozik beszámoló­val, amelynek elnöke Laka­tos József és majd ők eldön­tik, mehet minden tovább, vagy változtatnak. Utóbbira eddig nem került sor. Köz­ben számtalan dolgozót küldtek el, a vállalatnak egyszerűen minimális a meg­rendelése, sajnos, az embe­rek csak lézengenek, „a ve­zetők pedig felveszik a pré­miumot”. Az egész hercehurca a bí­rósági üggyel pattant ki. Aki tanúskodott a rendőrségen, legyen az pozitív vagy nega­tív színezetű vallomás, men­nie kellett. Az utolsó közülük a szállításon dolgozó hölgy, aki elmondta, az igazgató a vállalat gépkocsiját teljesen a saját szolgálatába állította, a maszek fuvarjait ezzel in­tézte. Meg is kapta érte a felmondólevelet. Hamis mérleg Ami ennél súlyosabb: a mérleg meghamisítása. Két­szer is rákérdeztem, merik-e vállalni állításukat, ők igen­nel feleltek. Végül a mérleg­adatok alapján szerény nye­reséget mutatott ki a válla­lat, ami elegendő volt a ve­zetői prémiumok elosztásá­hoz. Dolgozók ebből nem kaptak. A tetemes mínusz ellenére a kozmetikázást ügyes manipulációval érték el. így tízen közel félmilliót vehettek fel. Tavaly júliusban összehív­tak egy gyűlést, amely bot­rányosan zajlott le. Ott ugyanis kijelentette néhány dolgozó. Varga Lajost nem tekinti igazgatónak, nekik ilyen vezető nem kell. Azóta hasonló gyűlés nem volt, a vállalat munkáiról az igaz­gató a környezetében lévő középvezetőknek csupa biz­tatót mond, de lent az émbe- rek tudják a legjobban, nincs munka. A „feketelistán” újabb 28 ember szerepel, az ő elbocsátásuk a közeljövő­ben várható. A hajdúszö-^ boszlói üdülőbe nem lehfet akárkinek .bejutni, az külön fenn van tartva a vezetőik­nek. Lesz-e osztalék Mindez a rendőrséghez írt bejelentés alapján bukkant elő. Sem a belső ellenőri vizsgálat, sem az igazgatóta­nács úgy látszik nem vett észre semmit. A vállalatot 41 termelőszövetkezet hozta létre, akik a befektetett pén­zükért osztalékot várnak, és nem leépítést, bírósági ügyet. Réti János B udapesten, a Parla­mentben tett látoga­tást Ópályi község önkormányzatának képvi- selő-testülete június 25-én, kedden polgármesterrel, jegyzővel egyetemben. A délutáni órákban a budai várral ismerkedtek, majd fárasztó, de tanulságos na­pot tudva maguk mögött, visszatértek munkálkodásuk színhelyére. Ennyi a hír, az ötletről és annak megvalósulásáról. A falu, tiszteletdíj helyett, ez­zel a kirándulással igyeke­zett honorálni képviselőinek önként vállalt, bizalomra épülő és mindenképpen ál­dozatokat követelő munká­ját. Azért, hogy tapintható közelségben érezzék a törté­nelmet és jobban megis­merjék egymást, hogy ösz- szeszokjanak. Milyen egy­szerű, magától értetődő, ké­zenfekvő dolog egy ilyen kirándulás! Jó lenne,, ha más önkormányzatok is kö­vetnék az ópályiak példá­ját. Azért, hogy ha csak rö­vid időre is, de belélegez­zék a törvényhozás hol de­rűlátásra buzdító, hol indu­latokat motiváló, hol elke­seredésre okot adó, de min­denképpen új, és reménye­ink szerint tiszta levegőjét. Azért, hogy látva láthassák: dolgainkat a legmagasabb szinten is emberek alakít­ják, akik közülünk valók, erényeikkel, gyarlóságukkal együtt és annyival tudnak többet, amennyivel többet és másként látnak a folya­matokból. Mert felülről kí­sérhetik figyelemmel azo­kat. Hogy megismerjék egy­mást séta közben, a vár va­lamelyik cukrászdájának teraszán, és zötykölődve a vonatfülkében. Ezalatt újra bebizonyosodhat előttük hogy ellenzéki pártállás ide, koalícióhoz tartozás óda, gondjaik, örömeik, kétsége­ik, és nekibuzdulós©ÍTegy­formák, mert egy tőről far­kadnak. Ez az egy tv a mai magyar valóságban gyöke­rezik. Ahogy az ópályiaké, az Ópályiban élő emberek sorsában. Tsz-taook Túristvándiban Segít(het) az önkormányzat Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — Az ez évi kedvezményes lakáscélú hitelek kamatainak megvál­toztatása és az 1500 forint fi­zetésének bevezetése nehéz helyzetbe hozott több csalá­dot. A kormány januárban úgy döntött, hogy az önkor­mányzat pénzügyi helyzeté­nek megfelelően, ha tud, se­gítsen az adósoknak, de erre állami támogatásként mini­mális keretet biztosított. Minden állandó lakosra 200 forintot szántak, ami édes­kevés lett. Májusban ezért módosítot­ták a törvényt, eszerint a te­lepülési önkormányzat ille­tékességi területén fennálló kölcsöntartozás után egy ál­landó lakosra 4800 forintot TÁRCA juttattak. Csakhogy ezt az összeget az önkormányzat arra fordítja, amire akarja, a , pénzzel közvetlenül fel­használási kötöttség nélkül rendelkezhet. • Lássuk, ho­gyan döntenek e zsebbevágó kérdésről néhány megyei községben. Napkoron kb. tíz kérelem érkezett a polgármesteri hi­vatalba. Volt köztük olyan család is, ahol a férj munka- nélküli segélyen van, a fele­ség pedig gyesen. A legtöb­ben szociális helyzetükre hi­vatkoztak: kevés fizetés, be­tegség. Egyébként a község­ben az OTP 268 érintett adóst tart nyilván. Nagyné Hriczu Erzsébet jegyző el­mondta, hogy korábban már készítettek egy tervezetet a támogatás rendszeréről, de az önkormányzati testület egye­lőre azt elutasította, arra hi­vatkozva, hogy a falu ez évi költségvetéséből hiányzik még 3 millió forint, ezért na­gyon takarékosan kell gaz­dálkodni. Apagyon már januártól kezdve 39 személyt havi ezer forinttal segít az önkormány­zat. Ügy határoztak, hogy a 185 érintett közül (kérelem alapján) mindenki kapja meg a támogatást, ha egy objek­tív feltételnek megfelelnek: a lakáscélú hitel törlesztő részletének meg kell halad­nia a család havi átlagjöve­delmének 25 százalékát. Tóth Tiborné pénzügyi főelőadó arról is tájékoztatott: igaz, nekik sincs sok pénzük, de ebben az évben szeretnék rendbe tenni az utak nagy részét és elkezdeni az óvoda építését. O lyan a győrteleki főutca, akár az ösz- szetekeredett vipera. Kanyar, kanyar hátán. Az autósnak nem is igen van másra ideje, csak előreszegett fejjel bámul­ni az aszfaltot. Ám a falu közepén még így is feltűnik neki valami. A templomtorony. Melyen nem csillog úgy most a napfény, mint máskor. Persze, hogy nem ..., hisz’ leszedték on­nan a bádogot. Csak a csupasz faszerkezet látszik; meg egy halom, lelógó vastag kötél. Meg két ember, az irdatlan magasban. Nem sokat látni belőlük, de azt igen, hogy egyikük a léceken csücsül, a másikuk meg, mint valami hintán, egy deszkadarabon lóg ég és föld között. Rajtuk kívül sehol egy lélek. A hangjukat azért hallani. Hát mit csi­nálnánk itt, fedjük a tornyot, ordítják vá­laszként az idétlen kérdésre. S biztatnak: ha olyan kíváncsi vagyok, másszak utánuk. Majd kikötnek engem is, aztán elbeszélge­tünk. Ott fenn, ég és föld között. Kiváncsi... az vagyok, de bolond nem. Bátor meg végképp nem. Így aztán előve­szem a fényképezőgépet, s elkattintom vagy kétszer. Bocsássák ezt meg nekem. Kárpótlásul itt a fotó, meg a két, mákszemnyi tetőfedő. Az én szememben óriások ők. Sényő lakosai nagy lelke­sedéssel rendezgetik a falu sorsát, hiszen nemrég nyer­ték vissza önállóságukat. Lajsz Miklós polgármester úgy látja, hogy itt csak adni lehet az embereknek, de el­venni már nem szabad. Több mint 30 családnak egyszeri alkalommal 3500—9000 forint körül utaltak ki támogatást. Most azonban, hogy minden község újabb pénzhez jutott, úgy gondolták: az lesz az igazságos, ha valamennyi ké­relmezőnek egyformán adnak egy kis pénzt, s ezen felül a szociális helyzetet mérlegelve magasabb tételt is megálla­píthatnak. Erről a kedvező lehetőségről plakátokat ké­szítenek és kifüggesztik a boltokba, presszókba, hogy senki sem maradjon ki csu­pán azért, mert nem tájékoz­tatták időben őket. Tovább ketyegnek az órások Tsz-tagok és családtagjaik egy csoportja szatmár-beregj ki­rándulás során a túristvándi vízimalomnál. * 'TJ Nyíregyháza (KM) — El­maradt a péntekre tervezett kétórás figyelmeztető sztrájk a Nyíregyházi VAGÉP Öra- és Ékszerjavító Leányválla­latánál. A vállalat létrehozta azt az egyeztető bizottságot, amelynek egyetértésével kez­dődhet meg a leányvállalat átalakulása kft.-vé. Ebbe a bizottságba a leányvállalat részéről a dolgozók di. Mó- ráné Biró Margitot és Kere­kes Jánost delegálták. A leányvállalat képviselői azt kívánják elérni, hogy az eddig megtermelt vagyon­ból is részesüljenek a dol­gozók, emellett ki-ki saját pénzforrásának megfelelően vegyen tulajdonrészt a leen­dő kft.-ben. Bár a .korábban közzétett felhívásban az is szerepelt, ha július 15-ig nem jön létre megállapodás az át­alakulásról, akkor sztrájkol­ni fognak, ez annyiban mó­dosult, hogy nincs időpont­hoz kötve, viszont a leány- vállalat dolgozói, ha a válla­lat megkérdezésük nélkül dönt a leendő kft.-vei kap­csolatban, akkor sztrájkolni fognak. Kommentár Kovács Éva H allom, idén csökkent hazánkban az öngyil­kosok száma, s ez a szerencsés visszaesés ráadá­sul a korábban veszélyezte­tettnek számító középkorú férfiak körében tapasztal­ható. Mint kiderült, a statisz­tikusok ezúttal a miértre is választ adtak: úgy ta­pasztalták, a nehezedő kö­rülmények, a megélhetés válsága tartja vissza férfi­úinkat az önkéntes haláltól. Örülök a hírnek. Épp ide­je valami jót is hallani. Bi­zonyára sokan vannak olya­nok, akik már unják olvas­ni: Magyarország az öngyil­kosságokat tekintve is a vi­lágelsők között van, az al­kohol, a szegénység, a do­hányzás és egyéb káros szenvedélyek sorában ugyancsak előkelő a helye­zésünk. Én ugyan soha nem értet­tem meg, s magamban min­dig kicsit elítéltem az ön­gyilkosokat, azokat, akik bármilyen ok miatt, önszán­tukból dobják el maguktól azt, amihez mások foggal- körömmel ragaszkodnak, s amiért súlyos betegen min­denüket odaadnák. Nem ér­tettem soha, hogyan képes egy anya vagy apa saját akaratából árvává tenni gyermekeit, s ezzel egy élet­re szóló fájdalmat okozni nekik. Ez persze szubjektív felfogás, s nem biztos, hogy vele mindenki egyetért.. Jól is van ez így. Jobban már csak akkor lenne, ha nem csak átmeneti, hanem végleges javulásról számol­hatnának be a statisztiku­sok. Ha el tudnánk érni, hogy egyszer és mindenkor­ra megszűnjön a magyar lélek sajátosságának tartott önpusztító hajlam. Nézőpont) Parlamenterek Pályii STOP az önpusztilásnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents