Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-28 / 150. szám
1991. június 28., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Rekviem egy faházért Marad vagy elbontják? M. Magyar László Egy élelmiszer-kisbolttal szegényebb lesz pár hét múlva Nyíregyháza. Több éven keresztül szerényen meghúzódva a bérházak tövében kínálta a tejet, a kenyeret a környéken élőknek, sorsa azonban megpecsételődött: a Nyíregyházi Polgármesteri Hivatal rendelete alapján el kell bontani. A Vasvári Pál utca és a Holló utca között található az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 51. sz. üzlete. Egy arra járó idegen talán észre sem veszi, mivel egy trafóház éppen eltakarja. Nem szabad rombolni — A polgármesteri hivataltól utasítást kaptunk, hogy az üzletet le kell bontanunk — tájékoztat Bodi Andrásáé. a vállalat igazgatója. — A terület ugyanis az önkormányzaté, a tulajdonjoga a mienk. A hivatal a lebontást azzál indokolja, hogy már lejárt a boltra kiadott ideiglenes engedély. Szerintem ez nem ok, hiszen meg is lehetne hosszabbítani az engedélyt. Az épület jó állapotban van, kár lenne szétszedni, meglévő értéket nem szabad rombolni. Ezért felajánlottuk az önkormányzatnak, vegye meg és hasznosítsa. Az önkormányzatnak azonban nem- kellett., Ezután, ismerve a szociális problémákat, a Vöröskeresztre gondoltunk. A szervezet talán humánus célra tudná hasznosítani a 100 négyzetméteres, könnyűszerkezetes faházat, amely, közművel és elektromos fűtéssel van ellátva. Közérdekű kötelezettségvállalással a tulajdonjogot felajánlanánk a Vörös- keresztnek, ehhez azonban az kell, hogy az önkormányzat adjon rá jogosítványt. Íme, erről a boltról van szú. Kár lenne megszüntetni... Remélem, a polgármesteri hivatalban a józan ész ellentmond a pusztításnak. Piheiiház időseknek A Vöröskereszt megyei szervezete örömmel fogadta az ajánlatot. — A vállalattal közösen nyújtottunk be kérelmet a polgármesterhez — mondja Bürget Lajosné, a Vöröskereszt megyei titkára. — Ha marad az épület, kialakítanánk benne szolgáltatóházat kulcsos gyermekeknek, pihenőházat nappalra időseknek. Ez utóbbira pénzt is pályáztunk meg. Olcsó boltra is nyílna lehetőség, adomány élelmiszereket, használt ruhákat árusítanánk. Reméljük, az önkormányzat belátja: a környéken sok a kismama, a gyermek, áz Idős ember, akikért lehetne lenni, s így méltányosságból meghagyják az épületet. A délelőtti órákban is szinte mindig van vásárló a boltban. — Mióta itt lakunk a Vasvári Pál utcán, itt vesszük meg az alapvető élelmiszereket — áll meg egy pillanatra érdeklődésemre dr. Koós Pálné. — A Kelet Áruház messze van, hogy onnan ci- pekedjünk, a Kossuth utcai ABC, az Északi ABC pedig kiesik az útunkból. Bárkit megkérdezhet, mindenki sajnálni fogja az üzlet megszűnését. Drotárcsik Andrásné üzletvezető számokkal érvel a bolt mellett. — Hiába nyíltak meg a közelben élelmiszer-áruházak, a mi forgalmunk semmit sem csökkent. A havonkénti forgalom jóval meghaladja az egymillió forintot, de mindig is nyereséges volt ez az egység. Szükség lenne továbbra is erre a boltra. A házat tavaly festették át, a tetőt felújították, vagyis a mesterek minden olyan dolgot megcsináltak, ami szükséges a to- vábbműködéshez. Felemás döntés lenne A polgármesteri hivatalban Angyal László, a műszaki iroda vezetője ismerteti az ügyet. — Az ideiglenes engedély 1989. december 31-ig szójt, vagyis már régen le Keljeit volna bontani az épületet. Mivel azonban nem volt útban, maradhatott. A gond most jelentkezett, hogy privatizálni akarták az üzletet, s a bérleti jogot megszerzőnek lett volna később a hely- lyel problémája. A vállalat felajánlotta az önkormányzatnak az épületet, de nem kell. Szó van arról, hogv az EKV átadja a Vöröskeresztnek, azonban az meg felemás döntés lenne, hogy az egyiktől elvesszük, s a másiknak odaadjuk. Az épület lebontásához elegendő a korábbi határozat is, amelyik tartalmazza az ideiglenes engedélyt. Ennek ellenére megvitatta a városfejlesztési bizottság, s ott is az a döntés született, hogy a városrendezési elképzelések érdekében el kell bontani a faházat. Az ellátást nem fogja ez nehezíteni. hiszen vannak boltok a környéken, igy indokoiatlan a megléte. A faház könnyen szétszedhető, s új területre áthelyezhető. Nem kívánunk az igazságtevő szerepében tetszelegni, mert mind a két szempont valós igényeket tartalmaz. A városrendezőké is, a bolthoz ragaszkodóké is. Talán any- nyit kérdezünk csupán, amíg nem kerül sor a terület beépítésére, nem maradhatna a kedvelt boltocska? Nem tovább, addig. .. TÁRCA A bban az esztendőben Tóth Ignác községi főbírónál voltunk részes aratók, tőle vállaltunk két hold feles dohányt is. Nekem nevezetes aratás következett, akkor leptem elő ma- rokszedő-kévekötőből kaszássá. Június utolsó hetében széna hordással bajlódtunk. Ezt az aratással járó robotban végeztük, A fiataloknak mondom: a részesaratást vállalóknak — a Jászságban — aratópáronként hat nap ingyen munkát kellett a gazdánál végezni, ez volt a robot. Szóval, a Ménes-laposon raktuk a szénapetrencéket a szekérre, amikor a főbíró úr a községházáról hazafelé tartva útba ejtette a szénaföldet. Köszönésünket sem várva, közölte: kitört a háború. A tényt magyarázva elmondta, hogy Bárdossy miniszterelnök tegnap (1941. június 27-énf hadat üzent a Szovjetuniónak. Rémülten hallgattuk, mire ő így szólt. „Ne féljetek. Te, Pista — apámhoz fordulva — már nem esel bele, a gyerekeid még fiatalok. Itt van az újságban, hogy a németek hat hét alatt elfoglalják Moszkvát”. Az ötven év előtti dokumentumokat olvasva, a napokban rátaláltam az akkori minisztertanács jegyzőkönyvében Csikós Balázs Manánemlékezés a következő szövegre: „Vitéz Bartho Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter úr megkérdeztetvén a kiütött német—orosz háború várható fejleményeiről, azon katonai véleményének ad kifejezést, hogy miután a németek 1939 szeptemberben alig három hét alatt leverték a lengyeleket, majd hasonló rövid idő alatt Jugoszláviát és Görögországot is leverték — azt hiszi, hogy Németország hat hét alatt megveri az oroszokat és hat hét alatt a német hadsereg elfoglalja Moszkvát”. Úgy hiszem, nem kell leírnom, hogy a jósolt „hathetés háború” meddig tartott, ki győzött és mennyi embcráldo- zatba, szenvedésbe, anyagi veszteségbe került. Csupán a főbíróval folytatott disputára írom. Apámnak tényleg nem kellett bevonulnia. A kisebbik öcsémről szüleim negyvennégy őszén két hónapig nem tudtak, mint leventét hajtották el októberben, de karácsonyra hazaszökött. Az idősebbik Öcsém katonaként 1945 januárjában a Dorog környéki csatákban esett fogságba. ín pedig kilenc hónapos hátrálás után. 1945. május 9-én Németországban (Chemnitz Reserve Lasar ei V.) hadikórházban, mint lábadozó beteg értem meg a háború végét. Ezen a napon délelőtt 10 órakor vették át a kórházat a szovjet katonaorvosok. Főbíró úr azt mondta, ne féljünk. Erre 50 év után is az a válaszom, a szegényemberek mindig félnek a háborútól. .. Nézőpont; Réti János S záz százalékos szavazati aránnyal választotta igazgatónak a vállalati tanács június 21- én, pénteken Farkas Sándort, a Mátészalkai Szerelvénygyárban. Az eddig ISG-gyárként dolgozó kollektíva az idén tavasszal lépett az önállósulás útjára, és május 1-jétöl már új néven gyártja termékeit. Az új utakat kereső közösség nagy eseménye volt az igazgatóválasztás, amelynek során olyan fiatal vezető nyerte el az abszolút bizalmat, aki már egy éve irányítja a gyár munkáját. Most, amikor politikai életünket időről időre újabb és újabb bizalmatlansági hullám keríti hatalmába, amikor elismert, népszerű vezetők néznek egymásra sanda szemmel, kétkedéssel a lelkűkben, akkor egy ilyen megnyilvánulás igazán- reményekre jogosító. Mert bár a Mátészalkai Szerelvénygyár dolgozóinak közössége parányi csepp a társadalom tengerében, felismerésük, egységes megnyilatkozásuk mégis akár történelmi értékű is lehet. Arról szól, hogy ezekben a változásokkal teli időkben a bizalom lehet az egyetlen, amire jövőt építhetünk. Megbízni másokban, valakiben, amiért ugyancsak bizalmat várhatunk, nyerhetünk cserébe. Ha egymásban megbízunk, attól már csak egy lépés, hogy önmagunkban is bízzunk és közös jövőnkben is. Akkor pedig már semmilyen rontás nem vehet érőt rajtunk. Azért van különös értéke a szememben Farkas Sándor igazgató úr száz százalékának, mert reménységeink egy parányi mozaikdarabkáját látom csillogni benne. Kenyérre és vízre B.F.-né írja Debrecenből Betértünk a napokban, Debrecenből Nyíregyházára tartva a 4- es főút melletti császárszállási fogadóba (a nevét nem írom, mert nem szeretném reklámozni) ahol igen ízletes ebédet fogyasztottunk, az adag bőséges volt. Ketten jól megebédeltünk 210 forintért. Akkor képed tünk el, amikor megláttuk; a számlán 280 forint áll. Az egyébként kedves kisasszony elmagyarázta: két személyre 20 forintot kenyérre és 50 forintot vízre számított fel — így szokás. Két vékonyka kis szelet kenyeret ettünk, amit egyébként nem tudhatott, mert a többi kenyér szalvétába volt csomagolva, az ásványvíznek mondott folyadék egy butéliában a buborék- talan szódánál is gyengébb volt. Szerintem ez a módszer kimeríti a vendégriasztás fogalmát. Vannak helyek, ahol kenyérre nem is kérnek pénzt, hanem ügyesen bekalkulálják az étel árába. Fel nem tudom fogni, hogy egy adag ételt ki tudnak hozni 105 forintból, hogyan kérhetnek ei kenyérre és vízre 35 forintot. Persze, lehet, hogy valaki most azt mondja: aki nem ért egyet a vendéglői árak kalkulálásával, az ne menjen étterembe. Tökéletesen igaza van! Ebbe az étterembe biztos, hogy többet be nem teszem a lábamat... Kommentár A lutes szabadsága Tóth Kornélia fkíméletlenül nyílik a fy szociális olló. Míg korábban „csak” az idősek, a sokgyerekesek életkörülményeit kellett kiemelt figyelemre méltatnia egy önkormányzatnak, addig mostanában kapkodhatják a fejüket, míg számba- veszik a tényleges ellátást jogosan kérők körét. A minap Űjfehértón mérték fel, hogy a hagyományosan támogatottak köre jelentős mértékben kibővült, mi több, lassan eltolódott a munkanélküliek és családjaik, valamint az egészségi állapotuk miatt önellátásra képtelenek irányába. Hiába osztottak szét tavaly 5,7 millió forintot rendszeres szociális segély címén, az idén már 6 millió 794 ezer forintra nyújtottak be jogos igényt. Szinte egyetlen segélyezési formánéi sem kevesebb, mini egymillió forint a valóban rászorulóknak kiosztandó pénz. Pontosabban keret, mert hiába tervezte el gondosan az önkormányzat mellett működő egészségügyi és szociális bizottság, kinek mennyi, miért adható, ha az életkörülményekben a család megélhetésében sok helyütt felbillen a mérleg, akkor az önkormányzatnak zsebbe és nem üres zsebbe kell nyúlnia. Felsorolni is hosszú, hányféle címen osztják az adófizetők forintjait az arra kijelölteknek. Rendszeres és eseti, nevelési, gyámügyi segély, üzemdnyaghozzájá- rulás a mozgássérülteknek, ápolási díj, a felemelt lakáskamat átvállalása, közgyógyellátási igazolvány, tejutalvány és akkor még a nem pénzbeni segítség, az idősek klubja bentlakással, a házi gondozás és a szociális étkezietés. Úgy tűnik, a közvetlen megélhetést Üjfehértón elvileg nem veszélyezteti semmi. Mégis, a jó hírhez kívánkozik az c kommentár: he lenne minden munkavállalónak állása, életvitelét garantáló jövedelme, nem kellene a köz forintjait paternalista módon aprózni, hanem ki-ki gondoskodna magáról. Élvezve a döntés szabadságát. Száz százalék bizalom Munkában W/mmJ)re í
