Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-27 / 149. szám

1991. június 27., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Nézc^onf) Szépek, drágák, de elérhetők Nei (Mi az erií j lakások Nyíregyházán az Örökösföldön. ELEK EMIL FELVÉTELE Hangyaboly, közelről Heghallgattatott a másik fél is Tóth Kornélia £ lhallgatnak a fűré- r szék a nyíregyházi parkerdészet keze­lésében lévő számos erdő­ben — hallottuk a minap Novák Tibor igazgatótól. Így felülvizsgálják az idei vágási tervet és a 22 köz­ség határában, Tiszailob, Tiszatelek, Szakoly, Biri, Érpatak, nyíregyháza, Nagykálló és Demecser tér­ségében összesen 5100 hek­táron gazdálkodó parkerdé­szet ismételten áttekinti: milyen mennyiségű és ősz- szetételü fára van szükség. Az ártéri területeken ugyanis 20 hektáron végez­tek tarvágást. Köztük Tisza- teleken 1, Tiszadobon 3, Gávavencsellön 4 erdőre- szén. Gyérítésre és nevelő- vágásra 30 hektáron kap­csolták be a fűrészgépeket. Senki sem tagadja, hogy az erdőt nem kell ápolni. Ehhez pedig a vágás ugyan­úgy -hozzátartozik, mint a telepítés. Viszont a fokozot­tan védett erdők érdekéber. az Országgyűlés a 30/1991. (V. 14.) számú határozatá­val fahasználati moratóriu­mot rendelt el. Kiskapunak látszik, de reméljük, mégsem használ­ják arra az érintettek a le­hetőséget: természetvédelmi érdekből ugyanis lehet vág­ni fát és helyette másat ültetni. A fahasználati moratóri­umot komolyan gondolják a törvényhozók. Az erdőt ugyanis nem szándékoznak privatizálni. Annak kincse mindannyiunké, s bizton számíthatunk arra: az er- dőlátogatóktól még nem szednek belépti díjat. Nyíregyháza (KM) — Pén­teken 10-től 12-ig a VAGEP 3ra- és Ékszer javító Leány- vállalat dolgozói figyelmezte­ti sztrájkot terveznek, imennyiben a vállalat nem tezdi meg egy egyeztető bi- iottság létrehozását, amely figyelembe veszi a dolgozók írdekeit. Ha július 15-ig nem ión létre megállapodás, a sztrájkot folytatják az egyez­ető bizottsággal történt meg­állapodásig. Az előzményekhez hozzá- artozik, hogy a VÁG ÉP vál- alati tanácsa korábban dön- ;ött ’ a privatizációról és a szervezet korszerűsítéséről. Ennek keretében az Óra-, Skszerjavító Leányvállalatát <ft. formájában kívánja mű­ködtetni. A leányvállalatnál a hétfői gyűlésen felháborodással fo- íadták a vállalati tanács dón­két a kft.-sítésről, mert sze­rintük nem kérték ki a vé- .eményüket. Ugyanez a hely­set a szervezetátalakításról. Szerintük az igazgatói poszt­ra kiírt pályázatnál és az ér­ékelésnél szintén nem vették figyelembe a dolgozók véle­ményét. Dolgozói tulajdon felemelését kérik a leányvál- alatnál, a leendő kft.-ben íegalább 50 százalék tulaj­donrész jusson a dolgozók­nak. Az egyeztető bizottságba a leányvállalattól dr. Móráné Bíró Margitot és Kerekes Já­nost javasolják. Ha péntekig sikerül valamilyen egyezség­be jutni, elmarad a figyel­meztető sztrájk. Egyébként a cft. indulásának tervezett dőpontja július 1., tehát szo- -os a határidő. TÁRCA A fülledt nyári hetekben tisztes munkának szá­mított a vízhordás. A kannafedél szájról-szájra járt, a nehéz fizikai munkát végzők szinte óránként oltot­ták szomjukat. Főleg a forró mezőkön szorgoskodók, meg íz építkezések tégla- és be­tonfalai közé szorult munká­sok kiáltották oda tömören a !nzhordónak: „Vizet"’ Mos­tanában viszont ládaszámra ill a kóla és a sör a fasarok írnyékában, s az építkezések •ejtett zugában. Mit rejtett zugában! A mi­nap Nyíregyháza belvárosá­ban láttam, hogy egy építő- munkás egy téglarakás ár­nyékában, közvetlenül a for­galmas járda szélén állva it- a az öveges sört. Mondhat­tuk, minek ezen csodálkozni, mindennapos látvány. Mégis. Vyírmada határában jártam nemrég, ahol a kövesút szé­féig ért le egy tábla. A kapá- ó család éppen akkor ért a sor végére, amikor lassítva irra hajtottam. A férfi meg­örülte gyöngyöző homlokát, íztőn. magának sört, a fiának idítőt bontott. Az asszony debreceni, már működő kft.-t. Adódik a kérdés: akkor miért kergették el az új fe­hértóiak és ő, mint pártel­nök miért váltotta le az új­fehértói alapszervezet veze­tőit? Válaszát szó szerint idézzük: „Az újfehértói volt vezetők szeretik a kisgazda- párti Torgyán Józsefet, én pedig nem. Torgyánék a nagybirtok visszaállítását is akarják. Én csak a kis- és középbirtokot támogatom. Maximum száz holdnál húz­nám meg a reprivatizálási, illetve a kártalanítási ha­tárt.” Csillapodó kedélyek — Mikor járt utoljára Üj- fehértón, s van-e szándéka ide visszajönni? — Május 3-a óta nem vol­tam ott. Lefoglalnak a haj­dúsági és a pesti pártügyek, valamint a csirkefarm, meg ez a pár száz öles kiskert. Üjfehértón nekem most is sok hívem van, hiszen a földosztást velem kezdték. Hamarosan egy használaton kívüli régi házat vásárolok Üjfehértón, s abban rende­zem be a pártunk szabolcs- szatmár-beregi irodáját. Elég nagy e ház. az iroda melletti részben egy baromfiboltot nyitok. Lehet, hogy az iroda és a baromfibolt békésen megfér egymás mellett. Ám rövid közvélemény-kutatás után azt tapasztaltuk: csillapod­tak ugyan a kedélyek, de az újfehértóiak Bakó Lászlót még mindig nem fogadnák kitörő örömmel. Nincs korlátozás Nyíregyháza (KM — Cs. Gy.) — Várhatóan nyáron is zavartalan lesz megyénk ivó- vízellátása — kaptuk a tájé­koztatást Vadnay Ákostól, a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat osztályvezetőjétől. A korábbi években a víz­felhasználás a víztermelő ka­pacitás felső határát a me­gyeszékhely esetében közelí­tette meg, de e gond meg­szűnt, mivel a Tisza-menti Regionális Vízmű Vállalat a tiszaberceli vízmű teljesítő- képességét napi 10 ezer köb­méterrel megnövelte. Tavaly Nyíregyházán a csúcsfogyasz­tás augusztus 15-én volt, amikor is 44 ezer köbméter vizet kellett a hálózatba jut­tatni. Jelenleg Nyíregyházának náponta 30 ezer köbméter ivóvízre van szüksége. Nábrádi Lajos Üjfehértó—Debrecen (KM) — Elkergették a „jótevőt” címmel nemrég beszámol­tunk az újfehértói botrányos földfoglalás fejleményeiről. Leírtuk, hogy a földfoglalók egy „kétes kft.” megalakítá­sa miatt elkergették a nagy­községből Bakó Lászlót, a Nemzeti Radikális Párt Deb­recenben lakó országos veze­tőjét. Írásunkban is szerepelt: Bakó Lászlót nem tudjuk megkérdezni az ügyről, mert sem a pártnak, sem a lakásá­nak címét nem közölte az újfehértóiakkal. Cikkünk megjelenése után a pártve­zető közölte szerkesztősé­günkkel a címét és kérte, hogy hallgassuk meg öt, hogy elmondhassa az általa valósnak tartott tényeket. Pártiroda a tanyái A kérésnek eleget téve ke­ressük a Debrecen melletti tanyavilágban a megadott címet. A tanya közepén egy emeletes épületben sok száz rántani való csirke csipeg. Az épület közelében borjú nagyságú komondor kutya őrködik — láncon. Innen pár méterre ősz hajú, alacsony ember kapál tempósan. Ó Bakó László. A régimódi hű­vös házba invitál bennünket és kávéval kínál. Közben magyarázza, hogy ide akarja beszereltetni a telefont, mert itt lenne a párt irodája. Ké­sőbb nyilvánosságra hozza címét és telefonszámát. Nos, várjuk a válaszát az újfehértói kft.-üggyel kap­csolatban, amelynek az a lé­nyege: állítólag van egy kft.-je és ezt az újfehértóiak földjével akarta bővíteni. Az idős ember mielőtt válaszol, pecsétes papírokat kotor elő egy fiók mélyéről. Aztán közli: mindkét állítás igaz, csak másként, mint az újfe­hértóiak állítják és más­ként, mint azt mi megírtuk. Higgadtan adja elő. hogy a Cégbíróság által bejegyzett, pecsétes papírral is igazolt egyszemélyes kft.-jének ne­ve Hangyaboly Termelési és Kereskedelmi Kft. Olvassuk a Tevékenységi köre című rovatot, amelyben ez áll: fa- feldolgozás, asztalosműhely megnyitása, baromfifeldol­gozás. baromfiértékesítés. Az idős ember megjegyzi: „Az újfehértói föld nem is illet volna bele az én káeftémbe.” Válaszunk: ez hihető, bár az újfehértói földön termett ku­korica is lehetett volna a csirkék tápláléka... Miért kergették el? Ami pedig az újfehértói kft.-alapítást illeti, ismét pe­csétes papírt mutat. Az de­rül ki belőle, hogy Üjfehér­tón az ő szervezésében létre akarták hozni a Hangyaboly Korlátolt Felelősségű Mező­gazdasági Szakcsoportot, kb. ezerkettöszáz hold földön. Ám informátorunk szerint a szakcsoport tagjai egymást segítették volna, nem pedig a álló néniket és bácsikat főál­lásban vízhordóként alkal­maztak. A vízhordó a munkacsa­pathoz, a brigádhoz tartozott. Falusi építkezéseken régen a vályog tövében állt egy kan­na, vagy egy agyagból ké­szült csecses korsó. Sokan emlékezhetünk még azokra a hónapokra, amikor Nyír­egyháza szinte kellős közepén épült a Nyírfa Áruház. A malterkeverők, az állványo­kon dolgozók között munkás­H ol vannak már az egy­kori vízhordók! A mi­nap egy faluban ma­gánépítkezést láttam. Az ud­var tele volt pálinkás és sö­rös üvegekkel. A szilikát mellett középkorú férfi éne­kelte: „Az a jó iparos, aki kicsit italos." Az elmúlt hónapokban száz százalékkal drágult a vezetékes víz. így is százszor olcsóbb mint a szeszes ital. De ki megy el ma vízhordó­nak? egy apró termosz tetejét csa­varta le, nyilván kávét löty- tyintett magának. Mekkorát változott a világ ahhoz képest is, hogy évtize­deken, sőt évszázadokon át széles e hazában fiúkat, lá­nyokat. no meg nyugdíj előtt ruhába öltözött, a melegben is többnyire fejkendőt viselő asszonyka alumínium kan­nából kínálta az éltető vizet. Az volt a dolga. S ha már egy körjáraton mindenkit „leitatott" segédkezett a mal­terkeverésnél, vagy elrakta az üres cementes zsákokat. Aztán át-átszaladt az ABC-be cigarettáért, olcsó kolbászért. A belváros egyik színfoltja volt. Ha most előbukkanna emlékeim homályából, s a Zrínyi utcán rám kínálna egy kannafedél jó hideg vi­zet, elfogadnám tőle. Három napon át a Vári Mihály Megyei és Városi Művelő­dési Központ Balettiskolájának 200 növendéke vizsgázott az intézmény hangversenytermében. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Kommentár _______________ Nadrágszij ts aranylánc Kállai János N em kell közgazdasagi zseninek lenni ah­hoz, hogy belássuk: ha nadrágtartóra sem te­lik, nem vehetünk arany óraláncot. A nadrágtartó (szerényebbre fogva: nad- rágszíj) alapszükségletünk (-ellátásunk) tartozéka, (hogy legalább gatyára csu­paszított szegénységünk m látsszék — Id.: Isgatyáso­dott), az óralánc pedig hiv- ságos adalék, amolyan ex­kluzív mütyür, ami nélkül még szépek is lehetünk, nemcsak okosak. Oktatásügyünk leron­gyolódott öltözékén valami ilyesféle díszítőelemmé mi­nősült át nagyhirtelen a so­káig féltőn dédelgetett két tannyelvű oktatás működ­tetése, fenntartása, a bizo­nyos tartalmi kérdései is. Minisztériumi értekezleten az érintett iskolák igazga­tói megtudhatták: a köz­ponti, felülről jött kezde­ményezésre beindult kísér­let a jövőben az önkor­mányzatok akaratától, flan­cosabban: kompetenciájá­tól függ, azaz, hogy van-e a „luxusra" pénzük vagy nincs. És itt álljunk meg egy pillanatra! Éveken át sír­tunk, hogy nincs minőségi idegennyelv-oktatas gim­náziumainkban. A két tan­nyelvű formával teremtő­dött ilyen. Vagyis: van! Vagyis: országos igényeket elégítenek ki ezek az intéz­mények, s nem valamiféle lokálpatrióta nagyratörés légvárai. Logikusnak tűnik: az országos nadrágszijak további összehúzása árán is meg kellene tartani — „fö- hatóságilag" is — őket. Mégha nem is alapellátás­ról van szó. A kísérlet irá­nyítói és a minisztérium jól-rosszul összetákolt já­tékszabályainak betartá­sáról nem is beszélve! Itt ugyanis államközi szerződésekről, ideinvitált vendégtanárokról, a nekik épített és milliókért beren­dezett lakásokról, a gyere­keknek ígért külföldi utazá­sokról, s különböző ked­vezményekről is szól a fá­ma! Ezek terhe most zu­hogjon vissza azoknak az Önkormányzatoknak a nya­kába, melyek még „tanácsi" korukban mertek — bízván a központi támogatásokban is — valami újra vállalkoz­ni? Persze, mondhatják az ellcndrukkerek: aranylánc kellett nekik, pedig jobb lett volna, ha lecsúszó nad­rágjukra figyelnek! Bar ki tudja: néhány év múlva le­het, hogy már nadrágszijra sem telik... Akkor aztán takargathatjuk maradékok­ból varrt, foltozott fehérne­műnket! Ö ll ll készenlétben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents