Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22 / 145. szám
: " i ......... " ...... j ■ ■ ■■■ ...................- - ' ........................................ ................................. Aratási kilátások Aktuális kérdéseit Seres Emö Szendrei Kálmán a Földművelésügyi Minisztérium Sza- bolcs-Szatmar-Bereg Megyei Földmüvelésj Hivatalának csoportvezetője 1963-tól Beregda- rócon dolgozott föagronómus- ként, később három évig volt föagronómus a tiszavasvári Munka Tsz-ben. A megyéhez több mint egy évtizede került. Most munkaköri feladata többek között a mezőgazdasági ágazattal összefüggő információadás, termésbecslés, operatív jelentések készítése és bizonyos hatósági jogosítványok működtetése. Június harmadik hetében járunk, egyre közelebb van Péter- Pál napja, a kalászos gabona töve felszakad, a kalászban beérik a szem, és pendül a kasza. Az aratás mindig nagy esemény /olt, remények, optimista várakozások előzték meg. A kenyér- gabona volt az élet, a kenyér az alsó olyan komoly bevétel, amelyből a gazdák, a gazdálkodók, a nyári, őszi munkák végzését finanszírozni tudták. Az idei aratást, sajnos, nem mindig a szívderítő információk előzik Tieg. Nézzünk szembe a megyei tényekkel! ► Országosan gabonafölösleget. eladhatatlan készletet jósolnak. Olyan hangok is hallatszanak: bajaink egyik forrása az, hogy már az elmúlt ősszel optimisták voltunk a vetéssel. Mennyire igaz ez a megyében? — A vetésterület nagyságát ekintve az optimizmus ránk nem ellemző. Mi gabonatermesztés >en nem tudunk és nem is tudunk versenyezni a nagy alföldi jabonatermelökkel. Ott a növekedés, itt inkább a terület csökkenése a jellemző. PékJa rá, logy öt évvel ezelőtt az őszi ka- ászosok termőterülete még neghaladta a százezer hektárt, dost a 80 ezer hektárt sem éri íl. Pontosítva: az aratásra váró >szi kalászos búzából 46 400 lektár, a rozs 26 ezer 400 hek- ár, az őszi árpa 6 ezer 800 hek- ár. Kombájnolásra vár még 8 izer 200 hektár tavaszi árpa, il- etve zab. Üzemeink tehát a ve- ésnél nem voltak optimisták, ;őt, az elmúlt őszön a tsz-ek úgy ették fel a kérdést, vessenek agy ne vessenek és ha vetnek, nekkora területen. Akkor az én álaszom az volt, hány konku- ens farmer vetőgép van már a negyében? Ilyenről nem tudtak. Szendrei Kálmán Tehát vetni kell — mondtam — és az vessen, akinek vetőgépe van, aki a földet műveli. A vetés- terület viszont üzemi hatáskör, és én úgy látom, a döntésben a gazdálkodók nem túloztak. A kihívást elfogadták, vetettek. > Megint csak országos információra hivatkozva: az úgynevezett gabonatermelő megyékben nagy termésre számítanak. Mi mire számíthatunk? — Nálunk az elmúlt évben kenyérgabonából rekordtermés volt. Az akkori termésátlagot néhány üzem kivételével most nem érjük el. Megyei szinten ez a következő: tavaly a búza hektáronkénti átlaga 5294 kilogramm volt, most a becslések szerint 4743 kilogrammos hektáronkénti átlagra számíthatunk. A rozs tavalyi átlagtermése 2970 kilogramm volt, idén 2564 kilogrammos termés lehet. Hangsúlyozom, ez a becslés. Lehet több és lehet kevesebb is, sok függ az időjárástól és más tényezőktől, de rekord biztosan nem lesz. ► Az aratási felkészülés elkezdődön. Megyei tapasztalat, hogy a kombájnok és a még szükséges eszközök javításánál az anyag és alkatrészek drágasága miatt túlzón a takarékosság, és ez csökkent- heti majd a gépek, üzemelésének a biztonságát . Miután a gazdaságok új gépeket alig vásárolnák, elegendő lesz-e a meglévő kombájnpark a gyors, a veszteségmentes betakarításhoz? — Úgy vélem, a gazdaságokban még van elegendő jó és üzemképes eszköz ahhoz, hogy az aratás zavartalan legyen. Balázs Attila felvétele Igaz, új eszközöket az üzemek nem vásároltak, nem tudnak vásárolni, szám szerint a kombájnpark így nagymértékben csökkent. Pár éve még több mint 900 kombájn aratott a megyében, most 700 körül lesz a kombájnok száma. A realitáshoz azonban hozzátartozik, hogy a kis teljesítményű gépek öregedtek ki, és ami van, azok korszerűek, kapacitásuk együttesen elegendő ahhoz, hogy a betakarítás időben megtörténhessen. Hangsúlyozom az időbeniség szintén függ az időjárástól. Inkább a szárításnál, a raktározásnál adódhatnak problémák. Az utóbbi időben a szárítókapacitás nem bővült, új raktártér nem épült. Várható az is, hiszen az üzemanyag ára szintén magas, hogy a gazdaságok raktárszáraz betakarításra törekednek majd, és emiatt húzódik el a betakarítás. A raktározásban, meglehet, azért lesz gond, mert saját raktártérrel nem minden gazdaság rendelkezik, és ha a gabonaforgalmi felvásárlása valamilyen ok miatt akadozni fog — remélem, nem lesz így —, akkor a termést nem lesz hol elhelyezni. >- A megyei felvásárlási árakat még nem ismerjük, de országos információk erről is vannak. Békésben a gazdák körében az váltott ki elégedetlenséget, hogy az A/1-es minőségjavító búzáért a GMV 600 forintot, a B/1-es malmi búzáért 580 forintot fizet, a B/2- es búzát viszont takarmány- búzaként kezelik, és az árát 500 forintban határozták meg. — Kétséget kizáróan ezek az árak nyomott árak, a gabonatermelőket sújtják, de meg kell érteni a másik fél helyzetét is. Jelenleg nincs piaca a magyar búzának, sőt, a vállalatok nyakán van a tavalyi búza egy része is. Azt is meg kel| prteni, hogy piacgazdaság ,v£p. Természetesen a pipe nem- tűri az anarchiát. Az árakban, a felvásárlásban, a raktározásban és értékesítésben egyaránt szükség lenne egy elfogadható rendre. Megjegyzem, bár jó a kapcsolatom a megyei gabonaforgaimival, a jelenlegi üzletpolitikájukat még én sem ismerem eléggé. Azt viszont tudom, hogy a nagy gabonatermő megyékhez viszonyítva itt a gabonafelesleg, a túlkínálat néni okozhat gondot. Megyénkben a malmi búza a megyei önellátást szolgálta, szolgálja. Kivitelre, exportra csak rekordévekben adódott lehetőség. Ezt azért mondom, hogy nem látok arra indokot, hogy a gabonaforgalmi a teljes termés felvásárlásától elzárkózzon. Talán a rozsnál lehetnek majd gondok, hiszen rozsban viszonylag nagy termelők vagyunk. — Talán nem is a felvásárlási szándék okoz majd problémát, hanem a fizetési lehetőség. A gabonaforgalmi vállalatoknak kevés a pénzük. Váltóval fizetnek, vagy a fizetési időben csúsztatnak, de olyan is van, hogy a gabonát átveszik, és majd fizetnek jövőre, ha eladják a készleteket. Hogy a megyében a felvásárlás és elszámolás miként fog történni, azt még nem tudjuk, nem tudhatjuk, tehát ne is firtassuk. De aratás után újra vetni kell, és az őszi vetést nemcsak az értékesítési gondok kérdőjelezik meg, hanem a hiányzó törvények miatt a tulajdonosi bizonytalanság is. — A törvények és törvényalkotások már politikai kérdés. Én szeretnék megmaradni csak a gazdaságnál, gazdálkodásnál. Véleményem, hogy a gazdaságok, mint a korábbi években, most is nagy gonddal takarítsák be a vetőmagnak valót, azoknak a tábláknak a termését, amelyek magasabb fokozatú búzák és rozsok. Azzal egyetértek, hogy nagy a tulajdonosi bizonytalanság, és ha vetnek a gazdaságok, bekövetkezik egy változás, nem tudjuk, miként kerül elszámolásra a mezei leltár. Amikor szakemberek körében az élet további lépését vitatjuk, ez utóbbi kérdés mindig erőteljes hangsúlyt kap. Személy szerint én mindig azt mondom, vetni kell, de a jelenlegi vetésnél már jobban tisztázzák az értékesítési, piaci lehetőségeket, és olyan helyzetbe kell hozni a vállalatokat, itt a gabonaforgalmira gondolok, hogy garanciát tudjanak adni a vetőmaggal, vetőeszközzel rendelkezőknek a vetéshez. >- Köszönöm a válaszait. nmmvmwmvm „Teremtők” isik Sándor — h* *, incs manapság síké IV I resebb munkahelyteI \f remtés, mint munka • W " helyteremtéssel fogiíkozni. Annak, aki eme áldozass tevékenységre adja a fejét. nemigen lesz gondja a munkahelyével, mert ebben az üzletágban virágzik a konjunktúra. Alig telik el hét, hogy ne kapnánk jelentést arról, melyik országtól sikerült megcsífxii egy kis segélyt, vagy nagyobb támogatási a magyar- országi munkanélküliség enyhítése céljából. Ebből az összegből aztán nagyszerű tanácskozást lehet rendezni, amelyről természetesen tudósít a tv, az írott és a hangos sajtó, elvégre hadd lássa a munkanélküli, hogy az érdekében megfeszített erőfeszítéseket tesznek azok, akiknek ebben az ügyben, velük ellentétben jólfizetett munkahelyük van. A minap nagyon meglepődtem, amikor hírül vettem, hogy az egyik megyében a munkahelyteremtésre szánt összeget szétosztották egynéhány arra rászorulónak. Nem voltam egyedül a meglepetésemmel, mert úgy láttam, hogy a tanácskozáson — természetesen ehhez is össze kellett hívni a kötelező kó- lalvást és ropievést — feszengtek egy páran, hiszen ezen az összegen még el lehetett volna egy ideig töprengeni. Esetleg valami munkahelyteremtő beruházást megtámogatni vele, vagy valami egyebet. Hiszen ki ne ismerné a mondást: ne halat, hálót adj az elesettnek, tanuljon meg halat fogni, és később nem szorul kegyelemkenyérre. Igen ám, de ez a bizonyos háló kézen-közön eltűnik, miközben az a néhány,,gondoskodó" kéz segít a rászorulthoz eljuttatni. Oktatási központok épülnek, ha nagyobb pénzt sikerül leszakítani valahol — ha nem, akkor „létesülnek" meglévő helyen. Személyzetük feltöltődik nagyon hamar. Van honnan, mert szünedeznek lassacskán a hivatalok, a káder pedig nem vész el, csak átalakul. A munkaügyi kormányzat, sajnos, nem jutott el odáig, hogy koncepciót dolgozzon ki az áfás továbbképzés stratégiai irányait illetően. így aztán az is előfordul, hogy az új szakmára sincs szükség, amire szegény munkanélküli kitanulja. És még csak nem is a kormányzat a hibás, hogy nem látja előre, mire lesz szükség néhány év múltán. A szakmunkásképzés ósdisága, a ,, kibocsátott" emberanyag szaktudásának ,,nem konvertálhatósága" és még nagyon sok nyomasztó tényező a gátja annak, hogy át lehessem látni a területen uralkodó zűrzavaron. Mindennél nagyobb mértékben akadályozza a bürokráciával A TARTALOMBÓL: • Mesék ecsetre és fuvolára • Béres Ilona boldog-boldogtalanságai • Minden út Rómába vezet? • A farmeres csavargó • Babérkoszorú — levelenként • „Búcsúzzunk szépen, Iván” Küzmös Enikő képei __________________Bóbita_________________ ^ ejtelmes formáig visszafogott színárnyalatok. V A varázslatok,, a mesék, világába röpítik, el C/ ‘Küzmös ‘Enikőnek.a nyíregyházi Tál fyula teremben látható képei a tárlatlátogatókat. Afiatal művészt még kevesen ismerikjnegyénkben, két éve végezte el a Képzőművészeti főiskolát. Nyírbátorban él és tanít. Tlsósorban akvarelleket fest, de szívesen készít meseillusztrációkat is. egyébként is rendkívül terhelt apparátus különben minden bizonnyal jószándékú munkáját — erre óhajtott utalni a jegyzet ironikusnak szánt első része — a magyar gazdaság rendkívül kusza volta. Az átalakulás első harmada táján a történések következményei megcáfolják a logika alaptörvényeit, így aztán nem csoda, ha kevés sikerélmény kíséri tevékenységüket. Normálisan működő gazdaságokban könnyebb a helyzet. A skandináv országokban a közgazdászok képesek voltak arra, hogy megjósolják a hajóipar tönkremenetelét, idejében át lehetett képezni egy ,,kényes” népes réteget. Jóslatok nálunk is születnek, de a mi közgazdászaink Kasszandra-sorsúak, és a döntési centrumok mindegyikétől távol esnek. Nem hisz nekik senki. Pedig kivénhedt nehéziparunk jövője felől senkinek sem lehet kétsége, mezőgazdaságunk versenyképessége felől úgyszintén. Keserű tapasztalat lesz belátni, hogy idejében kellett volna cselekedni. egörökölte ez az új rendszer a régitől ezeket az eimesze- sedett betegséggócokat, és beleesik a régi hibájába — a tüneteket kezelgeti. Nem csodálom, hogy Kupa tépte azt a kevés haját, amikor a kormány tárgyalódelegációja belement abba, hogy a privatizációs bevételekből egy jó nagy falatot fordítsanak munkahelyteremtésre. Ő tudta, és tudja, ebből a pénzből megint lehet egy darabig jótanácsokon gondolkodni, álstátusokat teremteni a kerethez való hozzájutás érdekében, és még sok más módon meghosszabbítani egy rossz struktúra életét. Abból a pénzből, amit a kilábalásra, a vállalkozóknak kellett volna adni.
