Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-21 / 144. szám
1991. június 21., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 IPOSZ EPOSZ Kihűlt az iparosok kályhája Kevés az utánpótlás a kerékpárjavító szakmában, bár a stafétabotot lenne kitől átvenni ■... Balázs Attila felvétele Máthé Csaba Tiszalök (KM) — Innen egy széket, egy fűszálat nem visznek el — jelentette ki Szabó Lajos, a tiszavasvári ipartestület elnöke a tavaly őszi vezetőségi ülésen, amikor a tiszalöki iparosok küldöttsége — Fazekas Imre, Encs Sándor és Kiss László — bejelentette, hogy a tisza- lökick kiválnak a vasvári ipartestületből és önálló szervezetet alapítanak. — Minden vagyon itt marad, még egy rossz bútort sem tudunk adni — folytatta az elnök. A küldöttség felállt, távozott, de azért jól megnézte a vasvári ipartestület falán lévő márványtáblát, amely azoknak az iparosoknak — többek között számos íisza- lökinek állított emléket, akik társadalmi munkában építették fel a vasvári székházat. Nincs apelláta Tizenegy éve számos helyi ipartestület, mint a nagykál- lói, a csengeri, a balkányi egyszerűen megszűnt, vagy inkább megszüntették, beleolvadt egy-egy városi szervezetbe. Így járt Tiszalök, Tiszadada, Tiszadob és Ti- szaeszlár is, őket Tiszavas- várihoz sorolták. Az egyesítés nem ment könnyen, az iparosok nem értették miért kell ezentúl a tagdíjukat máshova fizetni, és átjárni egy másik. településre. Ti- szalökön Pózmán Róbert járt kint a KIOSZ képviseletében, aki nem cifrázta különösebben mondanivalóját: így kell lenni, jelentette ki. Sokan ellenezték, sőt néhá- nyan alá sem írták. Fazekas Imre, az 1990. szeptember Ö-áh alakult tiszalöki ipartestület elnöke sem írta alá a belépési nyilatkozatot, emiatt behívták a megyei KIOSZ-hoz és ott már nem volt apelláta. — Volt egy jól berendezett székházunk — emlékszik vissza Fazekas Imre az azóta lebontott épületre. — Mindent összeszedtek benne és. átvitték Tiszavasváriba, a bútorokat, az írógépet, a biliárdasztalt, a papírokat. I többség igent mondott Nagyfő Gábor, a KIOSZ volt megyei tiltkára már nyugdíjas és így emlékszik a történtekre: — összedőlés előtt állt a székház, alá volt dúcolva. Le kellett bontani, mert összerogyott volna. Kaptunk érte 100 ezer forintot, azt kipótoltuk és abból építették fel az iparosok társadalmi munkában a tiszavasvári székhazat. Az összevonást egyébként iparosgyűlésen szavazták meg, ahol a többség igent mondott. jától megtudtuk, a közelmúltban Japánban, Tokióban járt. ahol a híres To- yobo nevű cég vezetőivel találkozott. Arról folytattak tárgyalásokat, milyen együttműködés alapján hasznosíthatnák közösen a magyarországi piacokon feleslegessé vált tejet. A tárgyalások során kiderült: kétféle lehetőség is kí- nálkoziik a feldolgozásra. A Ohiinon-műselyem tejből Encs Sándor, a tiszalöki ipartestület titkára már jóval keményebben fogalmaz— Hogy lehet úgy példát mutatni, hogy Szabó Lajosnak, a szövetség megyei elnökének alapszervezete kér sorozatosan tagdíjbefizelesi haladékot? Nézzék meg. mennyivel és mióta tartozik a vasvári alapszervezet, ahol már alig maradtak az elnök miatt, csak papíron nagy a létszám. Amikor bejelentettük a leválást, csak azt kértük néhány bútort adjanak, de arra sem volt hajlandó Szabó Lajos. Nem aggódunk, a piactéren a szolgaitatóházban van egy 72 négyzetméteres helyünk, ott jól tudunk dolgozni. A tisztességes vagyonmegosztást pedig megvárjuk. A tiszadadaiak akkor léptek, amikor úgy érezték, számukra csak az önállósodás jelentheti a kiutat. A .szolgáltatóháznak, amelyet ők építettek és amely az egyekészül, de nagyon drága ter- rpék, s kizárólag kimonó és nyakkendő készítésére használják. Nem csoda hát, ha szűkös iránta a kereslet, s csak meghatározott meny- nyiség találhat gazdára, talán már mondani sem kell, kizárólag tőkés piacokon. A másik termék az úgynevezett Heim szövet, amelyet lángálló munkaruhák készítésére használnak. A kölcsönös tájékozódás alapos volt. A japánok felTejből selymet? TÁRCA S okszoknyás, rózsás fej- kendőjű asszony áll a forgalmas utca sarkán. Olajos szeme esdeklőn tapad a járókelők arcára, amikor elhaladnak előtte, kántáló hangon megszólal: — Szegény erdélyi menekült vagyok, tessen adni kenyérkére két forintot, tegnap óta nem ettem! Engem is megállít. Nohi- szen, erdélyi. . . valahonnan Mátészalka környékéről! — Ne bolondítson engem jóasszony — bosszankodom — mire kéne a pénz? összeszűkült szemmel közelebb lép. Barna holdsarló arcát az enyémhez dugja, látom sovány, ráncos ajka fölött a fekete szőrszálakat. — Csak harminc forintér’ jósolok magának — mondja és hirtelen elkapja a jobb kezem. A kézhátra gyors, megvető pillantást vet (nincs rajtam karkötő, gyűrű sem), azán tenyerem fölé hajol, horgas orrával majd átböki. Alulról les felfelé, megvillan a szeme: — Előre kérem a pénzt, látom már, maga szerencsés lesz asszonyság. Dühöm mosolyba szelídül, micsoda lélektani cselt vetett, szeme sarkából figyeli a hatást. No, eb aki bánja, megér nekem 30 forintot a tapasztalás. A jóslásokban nem hiszek, a Sors sokat emlegetett könyvébe, lényegében magam írom be élettörténetem betűit. Az asszony kéjes arccal dugja kötényébe a pénzt, hadd higgye, hogy áldozatul estem Apollónak, a látnok istennek. A vén Szibilla, görög jósnok atomkori utódja rövidlátó módjára fürkészi tenyerem árkait. — Hosszú életet mutat — mormolja tudálékosan, én pedig lelki szemeimmel megpillantom vállán a fekete macskát, görbe háttal kapaszkodik, szőrét borzolja. — Emitt, ni — húzza végig a sorsvonalon kerek körmét — az áll, hogy nehézségek vannak, itt meg az. Tóth M. Ildikó ___________ Szibilla sütéskor a vasvári ipartestület kezelésébe került, drasztikusan felemelték a bérleti díját. Gyorsan összeültek és tavaly november 28-án megalakították önálló szervezetüket, Fodor Julianna varrónő elnökletével, míg a titkár Tárnái László lett. Nőnapra egy szál virágot nem kaptunk, panaszkodnak, amióta önállóságunkat bejelentettük a megyei IPOSZ-tól , három, vagy négy levelet kaptunk, míg az országos szervezet tömegével küldi az értesítőt, a tájékoztatót. A tiszalökiekkel együtt úgy érzik kirekesztettek lettek. — Nincs akkora gond, mint ahogy lefestik — nyilatkozta Szabó Lajos. — Az ipartestületek vagyona egy és oszthatatlan. Kikapcsoltatták az áramot Az 1989. december 31 -i taglétszám szerint 360 tisza- vasvári, tiszalöki, tiszada- dai. tiszaeszlári, tiszadobi kisiparos között osztjuk fel a négymilliós vagyont részjegy formájában. Ennek időpontjáról nem tudok konkrétat mondani és az is igazság, hogy ezzel a részjeggyel nem lehet vagyontárgyakat megvásárolni. Mi annak örülnénk, ha kevesebb épület maradna a vasvári ipartestület kezelésében, de erre úgy hiszem nem lesz mód. A tiszadadai kályhák a mi tulajdonunkban vannak. a TITASZ-nál kikapcsoltat luk az áramot, hogy készenléti díjat ne fizessünk. A megyei szövetség pedig, ha hozzá fordulnak segít mindenben. Én úgy érzem, ennek a vitának az alapját a Tiszavasvári és Tiszalök közötti ellentét szítja, békésen meg lehet egyezni. térképezték az ajánlatot, osztottak, szoroztak, s végül kijelentették: nem kötnek velünk üzletet, hiszen számukra ez egyáltalán nem gazdaságos. A tiszavasváriak nem adták fel a küzdelmet. Tovább vizsgálják a tejfelesleg hasznosítását tartalmazó szabadalmakat, s keresik azokat a lehetőségeket, amelyekkel segíthetnének a tejtermelőkön, s természetesen saját magukon. hogy nyugodalmas öregkor várja. Baj van az emésztésével . . . — Ezt magamtól is tudom. Sok pénz. nagy utazások könnyű élet, ékszerek, bunda nem várnak rám? Komoran fölpillant, majdnem elmerít sejtelmes éjszemében. Szálkás, összerándu- ló szemöldökei közt mély ráncok gyúródnék. Bagolyvárba képzelem. T űz fölé hajlik, porrá tört békaszívet, kígyófarkat szór az üstbe, mély boszorkányhangon mondja: Ábrahám, Izsák nevében fogok a dologhoz, terra esztem mere, észterére, esztem, mera, ergoe . . . Nem búcsúzik el tőlem. Pár lépés után hátranézek, már egy középkorú férfi tenyerét vizsgálja. Nábrádi Lajos Á közvéleményben az él, hogy a nyugati üzleti életben minden úgy megy, mint a karika- csapás. Ott az üzletemberek szóbeli szerződése is szentírásnak számít. Ezzel szemben a keleti piacon nem tartják meg a szállítási határidőket, gyakoriak a szerződés módosítások, nagy a civakodás. Három friss megyei példát tudok annak igazolására, hogy a nyugati üzletemberek ígéretében sem lehet mindig vakon megbízni. Olasz üzletemberek jártak Záhonyban és szóban megegyeztek bizonyos mennyiségű nyersbőr megvételéről. A búcsúzásnál ezt mondták: „Három napon belül jövünk, fizetünk és visszük az árut". Nem jöttek. A tizedik napon jött egy másik nyugati cég képviselője, s nyomban üzletet kötött, kellett neki a bőr. Az olaszok a tizenkettedik napon jöttek, s még ők voltak felháborodva ... Ismerősöm nyíregyházi garázsába hozta a szép Ford gépkocsit, nem sokáig örült neki. Karambolozott. Ám bízott abban, hogy hamar ismét használhatja új kocsiját, hiszen a nyugati érdekeltségű vegyes kft. azt ígéri és hirdeti, hogy a nyugati kocsikhoz egy héten belül alkatrészt biztosít. Ismerősöm egy hónapja karambolozott, s joggal dühös a nyugati érdekeltségű kft.-re. Belga üzletemberek ígérték, hogy egy megyei vállalat tmk-mühelyét, autószervizét felújítják, lakossági szolgáltatásra is alkalmassá teszik. Egy szerdai napot jelöltek meg az üzletkötés konkretizálására, illetve megkötésére. Azóta három szerda múlt el... Nincs tapasztalatom arról: ha nyugati üzletember tesz üzleti ígéretet nyugati üzletembernek, mennyire kell azt komolyan venni. Azt hiszem, nagyon is. r Ü gy tűnik, néhány nyugati üzletember kihasználja azt, hogy mi itt keleten nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, s velünk lazábban is lehet tárgyalni. Szerencsénkre a nyugati partnerek többsége komoly és megbízható. A komolytalanoknak pedig mi fordítsunk hátat. Még akkor is, ha a nyugati tőke nem tolakszik nagy mértékben megyénkbe. Gyűjtenek a rakamazi réten. Elek Emil felvétele Kommentár___________ Gólya-hír Réti János r ávol élő rokonom újságolja, hogy a rádióban nemrég elhangzott, hogy Mátészalkán van a legtöbb gólyafészek az országban. Mégpedig azért, mert jótékony kezek támasztékokat szereltek az erre alkalmas építményekre, oszlopokra, hogy a hazatérő vándorok bátran foghassanak hozzá új otthonuk építéséhez. Milyen jó hír ez a gólyahír Mátészalkáról! Mert többnyire még. mindig munkál az országos méretű előítélet arról, hogy ott van a legtöbb ez, meg a legkevesebb az és a legelmaradottabb amaz. Persze csupa negatívum és hátrány, nagybetűvel és felkiáltójellel! Pedig, aki ismeri az ország legkeletibb szegletének „fővárosát", az igazolhatja, hogy mennyire igaztalan ez a makacsul árnyat vető feltételezés. És lám most meghallhatta bárki: ott van a legtöbb gólyafészek, a hatalmas madarak családnyi építményeikben békére, szereiéire találtak a mátészalkai háztetők fölött. Lehetne élcelődni persze, hogy biztos az önkormányzat kezdeményezésére történt mindaz, ami történt, szigorúan népességpolitikai meggondolásokból, de ne tegyük! m m Ö rüljünk, hogy ezek a költöző szárnyasok legalább őszig nem költöznek tovább, és zsige- reikben megőrzik az ösz- szebúvó családi házak, a rácsos erkélyek, az új épületek merész, vagy éppen hagyományőrző vonalvezetésének és nem utolsósorban természetet szerető jóságos emberek emlékét, hogy jövőre újra Mátészalkára költözzenek. Isten segítségével, Haza! Nyíregyháza (KM — K. É.) — Bár mostanra csendesült, még mindig tart a tejmizéria. Amint arról lapunk olvasói is értesülhettek, a felvásárlás komoly gondokba ütközött, a megtermelt tej jelentős része feleslegesnek mutatkozott. Ekkor született az ötlet, amelynek alapján a tiszavasvári Alkaloidában új utakat kerestek. Amint azt Dupcsák Lászlótól, az Alkaloida igazgató-
