Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-20 / 143. szám

4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYEN 1991. június 20., csütörtök Külpolitikai jegyzőt Bácsit intő bakakezek Kállai János Mielőtt elmerülnék a nosztalgiázás édes­bús ingoványában, kimondom: megkönnyeb­bülve írtam be történelmi topográfiámba az eddig berögzült Battonya és Ne- mesmedves mellé Mándo- kot, annak a falunak a nevét, ahonnan távozó szerelvényre pakolták a hurcolkodást végző szovjet katonák végül önmagukat is. Elmentek. Vagyis — a lényeget tekintve — igaza lett annak az ízlésem szá­mára drasztikusan nyers plakátnak (a tarkólövésre asszociálás Abda óta bor­zongással félemlít), ami tömören, sőt, oroszul kö­zölte: vége. Hiszem, hogy igen! Mert a megszállt ál­lapotból, ha valakinek, nekünk, magyaroknak az­tán kijutott. Végigéltük, ki így, ki úgy, de most vége. Mondom én, aki ahhoz a generációhoz tartozom, ame­lyik csaknem egyidős... Mi­vel is? A felszabadulás­sal, a megszabadítással, a megszállással, a bekebele­zéssel, a függőség, a min­tamásolás kezdetével? Ne játsszunk a szavakkal. Mindazzal, ami 1945-ben kezdődött, s ami a szovjet csapatok tényleges kivo­násával lezárult. Mon­dom, aki szakmám és nyelvszeretetem révén szo­rosabban kötődöm az orosz néphez, nyelvéhez, ősi kultúrájához, bejárt városai hangulatához, tit­kaihoz. De miért is tagad­nám meg mindezt? Hi­szen ami ebből megőrzen­dő, a gigantomán évtize­dek alatt ugyanúgy hát­térbe szorult, mint az „ideiglenes állomásozta- tást” többszörösen és köz­vetlenül megszenvedő ma­gyarok. A szovjetek a megsza­bott határidő előtt teljesí­tették a kivonulási köte­lezettséget. De a dolog azért így mégis egyolda­lú. Valami, az emberi tisztesség tájékán gyöke­rező kötelezettségünk ne­künk is van. Nem mint felszabadítóknak, hanem mint fiatalon elpusztult életek mementójának hajt­sunk fejet — legalább egy­szer évente — ittmaradó katonai temetőiknek, ne dobjuk máglyára klasszi­kusaikat, s ne feledjük a pincéből feltántorgás pilla­natait — 45-ben! — a ke­nyeret, konzervet, csoko­ládét nyújtó bakakezeket sem. Annak dacára sem, hogy tudjuk: ezek a kezek öltek, pusztítottak, rabol­tak is. N em folytatom. Foly­tassa most már a remélhetően igazabb útra terelhető történelem, amiről azt tanultuk egy­koron: a „kerekei vissza- fordíthatatlanok. Remélem, ezzel nem tévesztettek meg bennünket! Történelmi kivonulás Annus Antal tájékoztatója a vitás gazdasági kérdésekről Balogh József Záhony (KM) — Másfélezer szerelvény, 35 ezer vasúti ko­csi, több mint 100 ezer em­ber — nagy vonalakban ez jelentette a szovjet katonák Magyarországról való kivo­nulását, amelynek az utolsó állomása tegnap délután 3 órakor Záhony volt. Amikor Viktor Silov altábornagy utolsó szovjet katonaként el­hagyta a Magyar Köztársa­ság területét, Annus Antal altábornagy sajtótájékozta­tót tartott, hiszen ő vezette a magyar tárgyaló delegációt a csapatkivonásokat rögzítő kormánymegállapodás óta. A tábornok nem vállalko­zott teljes számadásra, hiszen a mérlegkészítés még hátra van, azt azonban hangsúlyoz­ta: méltán nevezhető törté­nelminek ez a nap és ez a folyamat, hiszen gyakorlati­lag június 30-ával megszűnik az a helyzet, amely a hábo­rú után annak egyik köve;- kezményeként kialakult, s amely kitermelte mindazt, ami a mai Magyarország minden gondját jelenti. Eze­ket felszámolni, a megszállás következményeit megszüntet­ni legalább annyira történel­mi tett lesz, mint a kivonu­lást elérni. A tábornok ki­fejtette: mindazokat a torzu­lásokat, amelyek ebben az országban a szovjet csapatok ittléte miatt bekövetkeztek, Annus Antal tájékoztatója Záhonyban. máról-holnapra nem lehet megszüntetni. Ennek ellené­re előre kell ttéznünk, ezt a múltat le ^ketl zárni, hogy magabiztosabban tudjunk előremozdulni. A magyar fél álláspontja kezdettől az volt, hogy a csapatkivonást maradéktala­nul végre kell hajtani. Silov altábornagy úgy vélekedett, hogy a magyar fél nem haj­totta végre az egyezményt. Ez a vélemény korai, másrészt a végrehajtás elmaradása nem a magyar félen múlt. A csapatkivonások folyamatá­Lapzártakor érkezett Bukarest (MTI) — Ro­mánia jogosultabb a töb­bi kelet-európai ország­nál arra, hogy az Európai Gazdasági Közösség tár­sult tagjának státusát kérje — jelentette ki Eugen Dijmarescu gazda­sági és pénzügyi állam­miniszter az Adevarul szerdai számában megje­lent interjújában. Dijmarescu érvelése szerint a román jogalko­tás megelőzi a környező országokét. Kábító kilátások Az Egyesült Államokban csekken, Európában nö­vekszik a kábítószer-fo­gyasztás, ennek megfelelő­en a dél-amerikai kábító­szer-kereskedők figyelme is egyre inkább az öreg kon­tinens felé fordul. Ezt az európaiak számára riasztó jelenséget elemezték ked­den az Interpol kábítószer­ellenes küzdelemmel fog­lalkozó Sao Pauló-i konfe­renciájának résztvevői. Antall József miniszterelnök június 19-én a Parlamentben fogadta Gerhard Gies Szász-Anhalt tartományi minisz­terelnököt. KM — Telefotó Közélet Elmúlt egy év, hóra tűnt a... Lezárult egy olyan időszak — egy év —, mely után már sokkal több mindent el le­het mondani az Antall-kor- mány működéséről, mint száz nap elteltével. Egyvalami azonban nem változott: a kormány keresi a hangot az ország lakossá­gával, volt választóival, s bi­zony nem nagyon találja. Keresi mind a lakosság szé­les tömegeiben, mind az ér­telmiség igényes rétegeiben Arra fanyalodott, amire erőtlensége és szakmai bázi­sa —, illetve annak hiánya — kényszerítette, nevezete­sen, hogy a kormány két kulcstárcájának élére két független szakembert ültes­sen. Az sem véletlen, hogy ezek a miniszterek egycsa- pásra a két legerősebb em­berré váltak az egyszer-két- szer már átvariált kormány­ban. A tömegekkel való kap­csolat hiányát jól mutatta a taxissztrájk és a napokban „letárgyalt” általános sztrájk esete, amikor is a kormány először bagatellizálta a ka­tasztrofális helyzet veszé­lyességét,- majd utólag pedig lelkiismeretfurdalásból vezé­relve túlértékelte azt. A szakmai értelmiséget nem vonta be koncepcióinak, eseti intézkedéseinek megvi­tatásába, így nem véletlen, hogy az általa — keresz­ténydemokrata-népies irány­zat által — oly fontosnak tartott humán területeken az oktatásban, művelődésben, az egészségügyben és a szo­ciálpolitikában olyannyira erőtlen és koncepciótlan volt, hogy még az eseménye­ket rózsaszínűnek látó szak­emberek is azt mondják, ezeken a területeken nem történt semmi érdemleges. (Hacsaknem a pedagógus­sztrájkra, vagy az azóta már hatálytalanított kórházigaz­gató-választásra gondo­lunk ...) A gazdasági szférában elég csak arra a tényre emlékez­em, hogy a kétségtelenül igé- nyes és színvonalas szakmai folyóiratok (HVG, Figyelő, Közgazdasági Szemle stb.) szinte alig-alig tudnak kö­zölni kormánypárti cikket, ám annál több kritikus, el­lenzéki hangvételűt. S ez nem a pártosság miatt van így! Nem tudunk ma olyan ismert, jónevű közgazdászt mondani, aki elégedett len­ne az Antall-kormány gaz­daságpolitikájával. (Sajnála­tos módon a helyzet még rosszabb volt, hiszen a «Ku­pa-program megjelenéséig nem is beszélhettünk ilyen­ről. ) Az eddig elmondottak per­sze még önmagukban nem jelentenek tragédiát, hiszen ilyen időszakban nem lehet népszerűnek lenni, s nyíl - vánvaló az is, hogy a kam­pány által felütött várakozá­soknak nem lehet ilyen gyorsan megfelelni. Ám a kormány az utóbbi hónapok­ban már jóvátehetetlen hi­bákat is elkövetett, amikor a földrendezés kérdését na­gyon szerencsétlen módon összekötötte a kárpótlással, s az egyházi tulajdonok te­kintetében is egyértelműen reprivatizációs optikát eről­tetett a társadalom szemére. Ezt tetézi még a világkiállí­tás kapcsán tett javaslata is, amely úgy dönt a több száz milliárdos beruházás megin­dításáról, hogy előtte egyál­talán nem tisztázza annak megvalósíthatóságát és az adófizetőkre mért kockáza­tát. A Torgván-féle III'IIJ- as üggyel pedig kiszabadított egy olyan szellemet a pá­ban április 8-a fordulópontot jelentett. Ekkor egy olyan megállapodást dolgoztak ki, amely lehetővé és ellenőriz­hetővé teszi a követelések ki­számítását. A szovjet fél azonban mindössze egy szak­értőt bízott meg a tízezer ol­dalnyi anyag áttanulmányo­zásával és ellenőrzésével, s csak most, kedden emelte a szakértők létszámát keltőre. Nem szabad tehát egyolda­lúan megítélni a helyzetet — mondta a tábornok és kiegé­szítette konkrét példákkal is. Kedden egy megállapodás aláírása után egy órával a szovjet tárgyalófél álláspont­ja 180 fokos fordulatot vett. Nyilván ilyen körülmények között nem lehet egy ességre jutni, s közben a szovjet fél már azzal foglalkozik, hogy ha a mérleg nekik kedvez, mit adunk a tartozás fejében. A magyar álláspont nyilván­valóan nem lehet más, mint hogy először készüljön el a mérleg, s csak az után foly­hatnak tárgyalások a tarto­zások kiegyenlítéséről. Elmondta a tábornok, hogy a szovjet fél 50 milliárd kö­vetelést terjesztett elő, aztán néhány nap múlva duplájára emelte, és azokat a környe­zetvédelmi károkat, amelye­ket ők okoztak, nem hajlan­dók elismerni. A magyar fél a feketén végzett beruházá­sokért nem hajlandó fizetni, márpedig a szovjet fél köve­teléseinek ez jelenti a na­gyobbik felét. Több mint 300 repülőgép-fedezék, föld alat­ti vezetési pontok szerepel­nek a számlákon, amelyeket a magyar nép nem kért, s nem tudunk mit kezdeni hét repülőterükkel sem, amelyek szovjet hadászati célokat szolgáltak, s mostantól Ma­gyarországon nem hasznosít­hatók. Mindezekről kemény tár­gyalások folynak még június 21—30. között, hogy mire megszólalnak a szabadságot köszöntő harangok, létrejöj­jenek a mindkét felet kielé­gítő megállapodások. Ausztriába a Providenciával Mit nyújt a gépíárműfelelösség-biztositás ? lackból, amiről maga sem tudja, hogy hova vezet .. A kormány ténykedését meg lehet ítélni konkrét lé­péseiben, de meg lehet ítélni stílusában, viselkedésében is. Az egy-egy fontos gesztustól eltekintve azonban azt kell tapasztalnunk, hogy a kor­mányzat viselkedését nem a tolerancia, a kompromisz- szumkészség, a nyitottság jellemzi. Nem érezni bármi jelét annak, hogy fogékony a visszajelzésekre, aggasztja népszerűségének drasztikus zuhanása, néhány miniszte­rének csapnivaló megítélése. És ez az, ami igazán súlyos­sá teszi a helyzetet! A kormány nem érzi a bukás, az idő előtti választá­sok lehetőségének veszélyét, s így sokszor úgy ítéli meg, hogy bármit csinálhat. Leg­inkább így van ez a sze­mélyi politikájában, s ezen nem változtat tiltakozás, semmilyen interpelláció. A magyar ember, a ma­gyar gazdaság alkalmazko­dóképessége és vitalitása azonban óriási. Ez az ami tartja bennünk a (magyar) lelket. Mádi László FIDESZ-képviselő Providencia: előrelátás. A Providencia biztosítótársa­ság előre tudja mi kell az ügyfélnek, elébe megy a baj­nak. Mert ha már meg kel­lett történie, legalább eny­hítse a kárát. A Provencia Osztrák—Magyar Biztosító Részvénytársaság tavaly ja­nuárban érkezett Magyaror- szágra. Nyíregyházán is ki- rendeltséggel rendelkezik, va­lamennyi magyar állampol­gár keresheti a szolgáltatá­sait. — A Providencia a fiatal biz­tosítótársaságok közé tarto­zik Magyarországon. Kik alkotják a részvényeseket? — Három részvényesünk van — mondja Szakolczai László, a nyíregyházi kiren­deltség vezetője. — Elsősor­ban a GENERALI, a legna­gyobb osztrák biztosító tár­saság, valamint a Postabank és a Magyar Posta. — A biztosítások kötésé­ben mit jelent az, hogy a legnagyobb részvényes kül­földi? — Igen,, ez különbséget je­lent más magyar biztosító- társaságokhoz képest, mert a magyar állampolgárok ugyanolyan módozatú bizto­sításokat köthetnek, mint a nyugati állampolgárok a ha­zájukban, csak nálunk fo­rintért. Például életbiztosí­tásoknál magasabb kamat- feltételeket biztosítunk a ma­gyar biztosítókhoz képest. — Milyen biztosításokat kötnek? — A Providencia minden biztosításfélével foglalkozik, ezentúl bármilyen egyedi el­képzelést hajlandóak va- vagyunk bebiztosítani. A leg­jobb ajánlatot életbiztosítás­ból az ügyfeleknek a mi tár­saságunk tudja nyújtani. Így minden életbiztosítást érték­követővé lehet tenni, az inf­láció következtében pénze nem értéktelenedik el. Kö­tünk még balesetbiztosítást, kórházi napi térítéses bizto­sítást, vállalkozóknak, kft.- knek vagyonbiztosítást, la­kásbiztosítást, CASCO és kö­telező gépjárműfelelősség­biztosítást. — Mennyivel nyújt többet a Providenciánál kötött gép­( pL ) \ PROVIDENCIA J \ OSZTPAK MJkGVAP BIZTOSÍTÓ pt / járműfelelősség-biztosítás más társaságokénál? — Ügynökeink a biztosítás­kötés időszakában személye­sen felkeresik a gépjármű­tulajdonosokat és otthonuk­ban kötik meg a biztosítást. Tőlük bátran kérdezhetnek szolgáltatásainkról, szakmai felvilágosítást tudnak nyúj­tani bármilyen biztosítási formáról. Ebből is látszik, a Providencia ügyfélcentrikus biztosító. Nem tartjuk köve­tendő módszernek, hogy az ügyfél saját magának kössön biztosítást, ezért mi nem kül­dünk senkinek sem postán csekket. A számtalan, a biz­tosítással felvetődő kérdé­sekre minden ügynökünk készséggel ad felvilágosítást. A kár bejelentése után a Providencia kárszakértője az ügyfelet a lakásán, vagy a munkahelyén felkeresi, ab­ban az időpontban, amely az ügyfélnek a legkedvezőbb. A balesetet szenvedett autót nem kell sehová sem szállí­tani, a helyszínen rendezzük a kárt, csekket adunk az ügyfélnek, amelyet bármelyik postahivatalban beválthat. Ezzel is — úgy gondoljuk —^ azonos díjért színvonalasabb szolgáltatást nyújthatunk. Aki velünk köti meg a gép- járműfelelősség-biztosítást, azonnal kötvényt, kárbeje­lentőlapot és betétlapot kap. Ez július elsejétől minden­képpen előnyt jelent ügyfe­leinknek. A kárt bármelyik postahivtalban bejelenthe­tik. Nyíregyházán pedig ki- rendeltségünkön. a Nyár ut­ca 8. szám alatt. Telefonszá­munk 41-756. Majd’ elfelej­tettem, még az osztrák Alpok­ba is utazhat az a szerencsés- ügyfelünk, aki nálunk kötött gépjárműfelelősség-biztosí- tásával megnyeri ezt az aján- dékutat. (X)

Next

/
Thumbnails
Contents