Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-15 / 139. szám
1991. június 15. A ‘Xekt-Aíagijarorszáfl hétvégi mdlékkte \ 7 harmadik mártír Igényesebb körítést Máthé Csaba B ármennyire jól sikerült a nyíregyházi Kelet-Nyugat Expó ’91, a megyeszékhely nem harapott rá az eseményre. A kiállításra idelátogató 300-400 üzletember, kiszolgáló személyzet jobban igényelte volna a minőségi kiszolgálást, a törődést, amit úgy érzem, meg is fizetett volna. Négy nap alatt egy zsák pénzt lehetett volna kasszírozni tisztességesen, úgy, hogy a vendégek elégedetten távoznak. A vendéglátásnál továbbra is megmaradt a „megy az magától” szemlélet, a szállodák, panziók tulajdonosai tisztes távolból figyelték az eseményeket. Tudták, úgyis betöltik az összes szállodai férőhelyet, minek tolongjanak a vendégért. Napközben rövid, érdekes programokkal, este és éjszaka igényes bárműsorral, szórakoztató rendezvényekkel lehetett volna „feldobni” a vásárra érkezett szakembereket. Hasonló volt a helyzet az étkezéssel. Öt éve járom a Budapesti Nemzetközi Vásárt, ahol minden sarkon lehet falatozni, sörözni, jéghideg üdítőt inni, jégkrémet vásárolni, és még egy önkiszolgáló étterem is rendelkezésre áll. Az Expóra eljött 30 ezer ember, ki napközben megszomjazott, megéhezett, és sokszor tolongott a büfék és két sátor előtt, majd csalódottan távozott, mert pénzéért szívesen megevett volna meleg ételt is. Az igényesebbek ott kérdezgették, hova érdemes egy ebédre, vacsorára beülni, ahol üzleti tárgyalásokat lehet rendezni. Ki-ki ízlése szerint ajánlgatott éttermet. Mindezt annak ellenére, hogy a nyíregyházi éttermek napközben üresek, és csak azokban bízhatnak, akik, ha már eljöttek több száz kilométerre szeretnének ízletesét enni, és ezt azon a héten meg is fizetik. Számtalan pénzbedobós telefont telepítettem volna ki, amelyek szintén tisztes bevételt hoztak volna. A taxisok megérezték ezt a lehetőséget, hordták-vitték a vendégeket, ők szerintem nem csalódtak. A parkírozás katasztrofális helyzetet okozott a csarnok körüli utcákban, szinte megbénította a forgalmat. A rendőrség tehetetlen volt, nem akart minden tilosban parkírozó gépkocsira büntetőcédulát tenni. Jobb forgalomszervezéssel meg lehetett volna oldani a tumultust. A tisztes távolból való szemlélődés kora lejárt, az üzleti lehetőségek elszalasztása az*év végi elszámolásnál fog hiányozni. Már nem hit kérdése, hogy egy ilyen rendezvényen az igények kielégítése után mennyi bevételt lehet elérni. Most a többség elszalasztottá a lehetőséget. Az Expó házigazdái ígérik, az idei egyfajta mérce lesz, jövőre ennél jobbat rendeznek, Itt az alkalom, hogy egy év múlva, közösen a házigazda céggel, a körítés igényesebb legyen. Drága az olcsó Galambos Béla L átványos a traktor- show. Élvezettel nézi szakmunkástanuló, főiskolás, agronómus, magángazdálkodó éppúgy, mint a szomszédos táblában dolgozó helybéli traktor kíváncsiskodó vezetője. Nem először látnak persze korszerű gépet, de egy traktorcsalád öt tagját, kicsit és nagyot, különféle gépekkel munka közben szinte for- gószínpadszerű változatossággal nem sok nézőnek adatott meg eddig közelről megfigyelni. Innen is, onnan is elismerő csettintésekkel nyugtázzák az éppen duruzsolva silózó vagy erőlködés nélkül, szántó, valóban megnyerő küllemű erőgépeket. A „kikiáltó”, vagyis az ismertetőt a hangosítóberendezés mikrofonjába mondó szakember kísérőszövege nagy teljesítményről, elektronikus üzemvezérlésről, alacsony üzemanyag-fogyasztásról, gazdaságosságról, kényelmes munkavégzésről szól. A közönségnek nincs oka a kételkedésre. A látottak még az örökösen fanyalgókat is meggyőzik: valóban csúcstechnikával van dolguk. Van tehát traktor, amelyik bodor, fekete füst eregetése nélkül képes a legnehezebb munkát is elvégezni, amelyik nem falja a gázolajat, amelyiknek a kabinjában úgy érezheti magát a vezető, mintha egy kényelmes személykocsiban ülne, és az egész gép annyira tartós — mint hírlik —, hogy tíz év garanciát (f) vállal rá a gyár. Van hát ilyen. Azaz, hogy mégsincs. Legalábbis számunkra nem elérhető. Mert ki tud ma a magyar mező- gazdaságban — különösen Szabolcs-Szatmár-Beregben — egy középnagy traktorért közel hárommilliót adni? A minőséget mindenütt meg kell fizetni. Rendben van. Jól hangzik az a valószínűleg nem szegény emberek által kitalált közmondás is, amelyik valahogy így szól: ,,nem vagyok olyan gazdag, hogy olcsó terméket vásároljak". Csak hát hol vannak itt már a megfizethető termékek? A termelőszövetkezetekben olyan alacsony a gazdálkodással elérhető jövedelem, hogy abból már az egyszerű újratermelésre sem nagyon futja. Gépvásárlásra se lehetőségük, se kedvük nincsen. A magángazdálkodóknak jó, ha egy lóra, vagy egy kimustrált öreg traktorra telik, de már ezzel is a tehetősebbek között érezheti magát. A falusi embereknek, a jövő egyéni gazdáinak annyi pénzük sincs, amiből a jobb minőségű vetőmagot megvegyék. így füstölgők magamban a csodás gépeket bámulva, amikor kilép a tömegből egy fiatalember és felkéredzke- dik az egyik traktorra, „hadd fordulna vele egyet”. Mikor néhány perc után elégedetten kiszáll, a kereskedőhöz lépve közli, ő bizony vásárolna egyet. Csak reménykedhetünk abban, hogy mind többen lesznek, akik megengedhetik maguknak, ha egyáltalán vásárolnak, ne a termék ára, hanem a minősége legyen a döntő szempont. i/SH nri Dr. Fazekas Árpád \j\ Eddig úgy tudtuk, hogy megyénknek két 1956-os mártírja van: Szilágyi László ('1924-1958) és Torna- sovszky András (1923— 1958) nyíregyházi lakosok. Mostantól kezdve ide kell még számítanunk Babér István 31, éves záhonyi lakost, MÁV-kocsirendezőt is, akit 1959. február 13-án 11 óra 37 perckor a Budapesti Országos Börtönben szervezkedés és gyilkosság vádjával elítélve felakasztottak, s a 301-es parcellában nyugszik. 1956 történelme országosan négy vasutas mártírt tart nyilván, azonban részletesebb adataik nem ismeretesek. A Történelmi Igazságtétel Bizottság Vasutas Csoportjának a vezetője ezért is fordult segítségért a TIB 1991. május 31-i közgyűlésének résztvevőin keresztül az ország nyilvánosságához. A Kelet-Ma- gyarország 1991. június 5-i híranyagában megjelentetett ,,56-ot kutatják" c. felhívás után 2 nappal felkeresett e mártír bátyja, idős Babér József, 72 éves nyugalmazott MÁV-kazánfűtő, Záhony, Arany János u. 19. szám alatti lakos. Mindenekelőtt tisztázta, hogy nem Babéj, hanem Babér a pontos vezetéknév, Valóban Záhonyban született István nevű öccse is, de nem 1918-ban, hanem 1928. márc. 12-én, s az anyja neve tényleg Pál Ida. Ezután az 1956- os forradalomért kivégzettek névsorát tartalmazó 1990. október 20-i keltezésű újságkivágást (nem tűnik ki, melyik újságból!) mutatott, amely még a következő adatokat is tartalmazta: a Záhonyi Rendőrkapitányság 1958. szeptember 10-én tartóztatta le, a Budapesti Országos Börtönben 1959. február 13-án 11 óra 37 perckor akasztották fel szervezkedés és gyilkosság vádjával; foglalkozása: MÁV- alkalmazott, havi jövedelme: 1100 Ft, testmagassága: 165 cm, szeme: kék, álla: hosz- szas, szemöldöke: barna, homloka: magas, fogazata: hiányos, haja: világosbarna, szája: rendes, arcformája: hosszas, orra: rendes, különös ismertetőjele: bal alkaron tetoválás. A mártír bátyja elmondta még a következőket: öccse víg kedélyű, kedves, mosolygós ember volt, ,,ő volt a legrendesebb az egész családban”. Hat elemit végzett Záhonyban, majd mezőgazdasági munkára járt, és ezután Ózdon dolgozott fizikai munkásként. A forradalom idején Miskolcról rendszeresen vittek élelmiszert Budapestre a szabadságharcosoknak, s Babér István rakodó- munkás volt a teherautókon. A forradalom elbukása után egy ideig még a fővárosban tartózkodott, majd hazament Záhonyba, s 1957-től kocsi- rendezőként dolgozott Tuzsér pályaudvarán. Egyik rokona személyes bosszúból feljelentette a rendőrségen, munkahelyéről elvitték, és a záhonyi rendőrkapitányságon félholtra verték. Jól ismerik itteni legfőbb megkínzóját is, aki sajnálatos módon az utóbbi időben szellemileg megzavarodott. Nem volt még 31 éves Babér István, amikor a véres megtorlás és az elrettentés szellemében felakasztották. A dossziéjára ceruzával írt feljegyzésből tudjuk: nagyon sürgős volt a halálos ítélet azonnali végrehajtása, s ezen A III. nemzeti kisebbségi színházi fesztivál külpolitikai és kulturális fórumán a nemzetiségi léttel foglalkoztak elsősorban, de szükségszerűen szóba kerültek Magyarország belső nehézségei is. Voltak, akik túlságosan lassúaknak tartották azokat a változásokat, amelyek a környező országokban az ott élő nemzetiségiek sorsában lezajlottak, míg mások arra hívták fel a figyelmet, hogy minden kis eredménynek örülni kell. Este a Bessenyei gimnáziumban Tőkés László püspök átnyújtotta a róla elnevezett alapítvány 300 000 forintos díját Gelu Peteanunak. aki az elmúlt évtizedek alatt a magyar irodalom jelentős alkotásait fordította román nyelvre. A művelődési központ színháztermében Kincses Elemér: Marathon című tragikomédiájának bemutatásával zárult a vasárnapi program. Tőkés László gratulál Gelu Peteanunak Vincze Péter felvétele Hogyan tovább? Normantas Paulius felvétele Rokonok északon utasítást a Fővárosi Bíróság Tutsek-tanácsa telefonon nyomban közölte a börtönben Prehler századossal! Idős Babér József szeretettel emlékezik öccsére. Őszintén elmondja, hogy eddig még nem volt a sírjánál, mert nem engedték oda őket, s különben is félt, mert őneki is kijutott a meghurcolásból. Öccse letartóztatása után őt letették vonatvezetői állásából és kocsivezető, majd váltóőr és végül tartalék lett. Ezután Záhony községi párttitkára nem- kívánatos elemnek minősítette, s így elment bányásznak Tatabányára, illetve Dorogra. A vasúti zenekarban trombitás volt, s erre való tekintettel később visszavették a MÁV- hoz. Közben testileg-lelkileg kimerült. 1978. január 31-én ment nyugdíjba, most éjjeliőr Záhonyban a SZÁÉV-nél. Ráadásul 1078 napig polgári elhurcolt volt 1944—47 között a Szovjetunióba. Büszkén mutatta 10 036 számú TIB-igazolványát, s örült, hogy a TIB Vasutas Csoportja a MÁV-val közösen emléket fog állítani 1956 vasutas mártírjainak. Caligula fülemüléi Bodnár István A dalos madár nem bírja a zsarnokot ködöző tömjénbűzt. Vagy elhallgat vagy megdöglik vagy megszökik. A verebet meg hiába nevezik ki fülemülévé, attól még nem lesz énekes madár. Kelet-Európábán nagyon is tisztában vagyunk mindezzel, hisz a zsarnokságból itt gyakran kijutott. Talán ezért talált annyira megértő nézőkre Háy Gyula Caliguló című komédiája (vagy inkább tragikomédiája), amely a Vigyázz a fülemülékre alcímet viseli. Jó darabválasztással képviseltette magát a komáromi Jókai Színház a kisvárdai fesztiválon. A Caliguló az ókori Rómában játszódik, egy eszelős zsarnok, Caligula udvarában, ahol a császár zsarnokságánál talán c,sak annak hiúsága nagyobb. Am egy ifjú az uralkodónál és annak hatalmi gépezeténél is eszesebb... Remek színházi ötlet, ami féktelen komédiázásra és a hatalom abszurditásának kiváló színpadi megjelenítésére is tág keretet biztosít. Ki is használta ezt a darab rendezője, Beke Sándor és a népes szereplőgárda, amelyik olykor alig fért a várszínpadra tervezett, de a rossz idő miatt a művelődési központ szűkebb színpadára, beszorított produkciójával. Ám a társulat dicséretere legyen mondva, a szín térben és időben kitágult, és a nézők néha már úgy érezték, mintha az ókori Roma forgatagában lennének. Mondják, a fesztivál legsikeresebb darabját hozta el Kisvárdára a komáromi színház. Nem tudom, hisz minden darabot nem láttam. De az a tény, hogy a hosszú, éjfélbe nyúló háromórás produkciót szinte mindenki feszülten végignézte, valamint a szűnni nem akaró vastaps valóban annak bizonyítéka volt, hogy a fesztivál egyik kiemelkedő produkcióját láttuk. A számos tehetséges szereplő közül hadd dicsérjük itt a Caligulát megszemélyesítő Holocsy Istvánt, a konzult alakító Dráfi Mátyást és az ifjú párt, Rancsó Dezsőt és Kovács Ildikót. BABÉR ISTVÁN, élt 31 évet
