Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-12 / 136. szám

1991: június 12., szerda

HÁTTÉR

Kelet-Magyarország 2

Kenyéradó mezőgazdaságot

Megyénkre figyel a kormány (5.)

Tétlenkedő gép az esőzés miatt. Harasztosi Pál felvétele

Nyíregyháza (KM — B. J.)

— Biztosan nem volt véletlen, hogy a kormány tagjaival folytatott nyíregyházi tárgyaláson a mezőgazdasági terület gazdája Szénégető László volt. Ezt igazolta visz- sza. hogy néhány nap múlva a földművelésügyi miniszter kinevezte a Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetőjévé. Milyen gondokra hívta fel a figyelmet, s milyen válaszokat kapott?

— Az egész tanácskozásiak az volt a jelentősége, hogy nagyon komoly jó szándékot fedezhettünk fel a kormány tagjaiban, érezhettük, hogy nem hagynak bennünket ma gunkra. Tudják, hogy a megye lakossága alapvetően a mezőgazdaságból él, s azt is, hogy itt a gondok halmozottan fordulnak elő. Nyitottak voltak a mi kezdeményezéseink iránt és ez volt a legfontosabb.

Piackorosós

— Nálunk a termelőknek, vagy egymással szövetkezőknek kell megtalálniuk azt a formát, módszert, stratégiát, ami a számukra a legjobb. Ezt el is mondták, mert a jelenlegi körülmények között

— az az érzésem —, több támogatást nemigen tudnak adni. Amit viszont adnak, azt jól fel lehet és fel Kell tudnunk használni. Ha olyan projektet tudunk a kormány elé vinni, ami hasznos lehet, akkor akár kormánygaranciát is tudnak biztosítani. Rajtunk múlik tehát, mit tudunk a kormány elé tárni.

— Szabolcs-Szatmár-Bereg alapvetően mezőgazdasági megye, a lakosság többsége ebből él meg, a mezőgazda- sági termelés pedig rendkívül szorosan összefonódik az élelmiszeriparral. Ha az élelmiszeripar termékéi eladhatatlanok, akkor az itt éiő lakosság helyzete feltűnő mértékben romlani fog. Közismert, hogy a megye élelmiszeripara eddig túlnyomó részt a keleti piacra termelt, sőt, sajnos óriási harcot folytatott azért, hogy ne a nyugati, hanem a keleti piacra termelhessen. Ma ennek hátrányait érezzük, jó lenne, ha ezen változtatni tudnánk.

Tartalékok

Sürgősen dönteni kell arról is, hogy milyen formában. milyen stratégiával akarunk a piacon a továbbiakban haladni, ezt az élelmi- szeripari vállalatok vezetőivel sürgősen tisztázni kell, s hosszú távú stratégiánkat úgy kell majd alakítani, hogy. a megye lakossága tudjon belőle profitálni.

— Könnyíti talán a helyzetet, hogy egymás mellett lesz a nagyüzem és a kisüzem, mindkét formának megvan a létjogosultsága, tehát a kéttőt nem szabad szembeállítanunk. A nagyüzemek általában rugalmatlanok, a kis szervezet sokkal rugalmasabb, ami azért is fontos, mert a megye any- nyira heterogén adottságú, hogy egy adott helyen szinte csak néhány kultúrát lehet termelni.

— A nagyüzemi rendszernek az volt az óriási hátránya, hogy a nagy táblás rendszerben — ami nemcsak a talajra, hanem a klímára is vonatkozik — nem tudtuk kihasználni a lehetőségeket. A kisgazdaság ezekkel jobban tud élni, a kisgazdaságokra jellemző ágazatokban nagy tartalékok vannak. Például vetőmagtermesztéssel a megye eddig nem foglalkozott, pedig nagyon jó termő- helvi adottságok vannak. Természetesen a kisgazdaságoknak is van hátránya.

Meg kell találni a kettő közötti jó arányt, az élet majd eldönti, melyik lesz igazán versenyképes.

így oitot és

— Hogy milyen támogatást várhatunk? Az adókedvezmény a termőföld minőségétől függ,- lesz, aki fizetni fog, s lesz aki nem. A miniszte rek nem tudtak határozott választ adni, hiszen erre az évre megvan a szabályozó - rendszer, a jövő évi pedig majd ezután készül.

— összegzésül: a miniszterekkel folytatott tanácskozás után össze kell majd ülni a megye szakembereinek és egyeztetni a koncepciókat. A mezőgazdaság koncepcióját bele kell illeszteni a többi ágazati feltételekbe is, mert a mezőgazdaság éppen területi kiterjedtségénél fogva szinte mindegyik ágazathoz kapcsolódik.

Telelónia

Mérlei a szabolcsi Expóról

Nyíregyháza (KM — M.

Cs.) — A nyíregyházi mini BNV, a Kelet—Nyugat Expo ’91 kiállítás és vásár vasárnap búcsúzott a szakemberektől és a nagyközönségtől. Hétfőn a standokat bontották le és elszállították a kiállított termékeket. Az igazi zárás még egy hónapig legalább eltart, hiszen a rendező nyíregyházi FIMEX Kft. a különböző számlákat intézi. A társaság ügyvezetője, Lendvai István azért egy gyorsértékelést már adott lapunknak.

— Ügy érzem, sikeres volt a rendezvény. Régóta kialakult egy igény a megyében, hogy egy nemzetközi kiállítást rendezzenek Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében, amelyen megyei vállalatok, vállalkozók mutatkozhatnak be és ahol üzleti tárgyalásokra nyílik lehetőség. A látogatottság — 30 ezren nézték meg az Expót — jelzi, szép számmal akadtak érdeklődők. Az üzleti tárgyalások között szerepelt a szabolcsi alma 'Litvániába exportálása, román hulladékégető vásárlása, a Simson mopedek eladása, kijeviekkel sportszerek közös gyártása.

— Jövőre marad a helyszín és az időpont?

— A tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár zárásának időpontjához hozzuk az Expo megnyitását, így az ott szétszedett standokat itt azonnal összeszerelhetik. A Bujtosi Szabadidő Csarnok ideális helyszín, a jobb beépítése mindenképpen feladatunk lesz. Az igényesebb kiszolgálásban is javulnunk kell. Az Expo vegyes profilja megmarad, nem tervezünk szakkiállítást. Most egy kicsit rápihenünk az első Expóra, de utána azonnal kezdjük a második szervezését. A most részt vett cégek közül már többen jelezték, jövőre ismét eljönnek.

— Két hónapja még nehezen sikerült újabb és újabb cégeket beszerveni. Hogy sikerült elfogadtatni velük ezt a kiállítást?

— A bizalmatlanság és a bizonytalanság a cégektől addig nyilvánult meg, míg meg nem látták a helyszínt és az első standokat fel nem állították. Utána már nem kellett győzködni őket és ennek hatására a vásár ideje alatt is jelentkeztek újabbak. Az idei Expót referenciaként fel tudjuk használni, ez lesz a mérce, ennél csak jobb lehet a következő.

Nyíregyháza (KM) — Nemrég tartottak lakógyűlést a nyíregyházi Kertvárosban a konténertelefonokkal kapcsolatban. Akkor azt kérték a jelenlévőktől a polgármesteri hivatal képviselői, hogy csak augusztus 31-e után jelentkezzenek a városházán, akik a szabad vonalakra igényt tartanak.

Nagy Lajos főenergetikus a napokban azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy átértékelték az akkor mondottakat, mert úgy gondolják, nem tehetik meg, hogy addig várakoztatják a lakókat, ezért úgy döntöttek, máris jelentkezhetnek az igénylők a polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodáján, ahol minden elkötelezettség nélkül fejírják ott a nevüket és a címüket.

TÁRCA

T

itokban iszik az asz- szony. Szégyellem, de titkolni sem tudom tovább, mert mára odáig fajult a dolog, hogy a számlát nekem küldték el. őszintén szólva nem is vettem volna észre az egészet, ha pontosan megcímezik, s nem keverik össze hasonló nevű szomszédoméval. Így azonban nem titok már a titok, ezért elhatároztam, hogy a végére járok.

A dolgok kifürkészése a számla alapos áttanulmányozásával kezdődött. Ebből kiderült, hogy legutóbbi céh óta 115 köbmétert fogyasztott, bár elismerem, hogy ebből én is ittam valamennyit. Ezután a szembesítés következett. Először vonakodott tőle az asszony, aztán belement. Mármint a vízóraaknába és olrtasni kezdett.

390! — mondta. Ez a vég- most 390 köbméteren áll az összeg. Aztán amikor nem- óra, tavaly sem mutathatott csak a szám, hanem ő is 590-et, amihez még a mosta- napvilágra jött, előbújt az ni számlára írt 115 köbmétert

Batögb «Itasef

jTzfevaío jj

aknából, böngészni kezdtük közösen a korábbi számlákat. A legtöbben csak egy szám jelezte, hogy a legutóbbi számla óta mennyit ittunk, ám akadt köztük még tavalyról nem egy részszámla is, azon már 590 köbméter szerepelt. Bár nem lehettem soha büszke szqmtantudomá- nyomra, azt azért elég köny- nyü volt megfejteni, hogy ha

kell hozzáadni. így jön ki 315 köbméter kifizetett, de fel nem használt víz díja, ami régi áron 5200, a mosta- nin 10 800 a szennyvízdíjjal együtt.

És én fizettem látatlanba a vízreválót. Ami annyiban különbözik a borravalótól, hogy míg például a borravalót nem tudom, kinek, miért, ráadásul önként adom, a vízrevalót fogalmam sincs, ki tette zsebre, nem önként adtam, hanem kicsalták tőlem, a miértje pedig nem is tudom a választ, legfeljebb találgatok: talán, mert valaki nem végezte el a munkáját. Ezért kapta a vízreválót.

Most aztán alaposan zavarban vagyok, mert nem tudom, mi lehet a hatalmas számlák mögött. "Vagy olyan furfangosan iszik az asszony, hogy még mielőtt az órába érne, megcsapolja a vezetéket, vagy a Vízmű Vállalat csintalankodik. Ha netán az utóbbi fordult volna elő — ami mással nyilván nem esett meg —, újabb kérdések vetődtek fel. Mi lesz a túlfizetett összeggel? Visszafizetik, vagy az asszonnyal meg a gyerekekkel leisszuk majd?

Nézőpont;

Szárnyak a fantáziának

Cselényi György

A

z újítókat, feltalálókat a korábbinál jobban felkarolják. A szavakkal régebben sem volt gond, de a gyakorlatban vajmi kevés történt érdekükben.

Most már egyértelműen látni, a helyzeten a piac- gazdaság és a verseny változtathat jelentősen.

Figyelemre méltó, hogy a feltalálók egyesülete, az Országos Találmányi Hivatal, a Műszaki Fejlesztési Bizottság és más intézmények tisztában vannak azzal. hogy számos ember házában, udvarában, fiókjában igen érdekes, hasznos, hazánknak is pénzt hozo alkotás lapulhat, de azt eddig nem tudták közkinccsé tenni. Hogy az megtörténhessen, a napokban Budapesten az Invenció ’91 címmel megrendezett találmányi kiállításon a helypénzt fizetők országnak-világnak bemutathatták csodadolgaikat.

Az Újítók és Feltalálók Országos Egyesületének képviseletében pedig egy fiatalember elmondta: a

magyar gazdaság talpraál- !' lását elősegítő műszaki feladatok végrehajtásából az k UFOE (Debrecen, Péterfia " u. 2. sz., tel.: 19-888) is sze- I repet vállal. Küzd azért, hogy az alkotó műszakiak a jelentőségükhöz méltó anyagi'és erkölcsi megbecsülésben részesüljenek. A lehetőségüktől függően a műszaki jellegű elgondolások gyakorlati megvalósításához anyagi támogatást is nyújtanak.

Jó lenne, ha a szárnyaló fantázia érvényesüléséért már nem kellene annyit hadakozni: Persze, azért a küzdés is hozzátartozik a teljesítményhez.

Kantunk mi is sebeket

Senkii Istvánná írja Nagykállábál

hatással volt rám, el sem tudom mondani. En is ugyanezt mondtam a lányomnak, mint az a szegény 83 éves öreg úr. Most ott fekszenek szegények jeltelen sírba, sohasem fogom tudni pótolni a kis nyugdíjamból, ami 6200 forint özvegyi nyugdíj, ki éves vagyok.

Annyira hasonló a sorsunk az urammal együtt,

. aki 10 éve halt meg, a cikkben leírt bácsiéhoz. Koptunk mi Is sebeket eleget,! Engem is éppen 1957-ben fosztottak meg állásomtól, pedagógus voltam. Az uramról nem is beszélve, mennyi sérelem, igazságtalanság érte.

Az a kis írás bátorított rá, hogy Önöknek írjak, mert tudom, hogy megértésre talál. Nagyon igaz kedves Főszerkesztő Űr, ahogyan írják. „Egyáltalán akad-e ember, akinek ne lennének rejtett sebei, amelyekkel meg lehet békéin!, de elfelejteni nem lehet. Nem is szabad.”

Kommentár

Élmény és bevétel

Kováts Dénes

C

sak az elismerés hangján lehet szólni az olyan vállalkozásokról, mint amelyet a nyíregyházi Vécsey Károly Általános Iskola tanulói és tanárai valósítottak meg:, a tanév utolsó napjaiban tanár-diák gálaműsort szerveztek. Az élményadás szándéka vezette őket, s a bevételt a kiemelkedő teljesítményt nyújtó, tehetséges gyermekek nyári táboroztatására fordítják.

A fiatal pedagógusok ötlete, mely számos támogatóra talála, sok munka árán valósult meg, jelentős eredményeket hozva. Az aggodalom (Vajon sikc- rül-e?) s az ellendrukkerek „várakozása” hiábavaló volt, nagy ovációval köszöntötték a nézők a produkciókat, bizonyítva, közös rendezvényekkel közelebb kerülhet egymáshoz & szülő, a gyermek és az iskola. ,/

Igenis él a gyermekekben a szereplés iránti vágy, s ez az e'semény megfelelő és méltó keret volt arra, hogy a szakkörökön, fakultációkon elsajátított tudást, ismereteket bemutathassák a diákok, nevelőikkel karöltve. (S az sem mellékes, hogy a jegyek árából jóval több pénz gyűlt össze, mint amennyit az iskola gyermekszervezete központi támogatásként egy évre kap...)

A nagyszerű kezdeményezés is bizonyítja, hogy nem veszett még ki az aktivitás az iskolák falai közül, s hogy tanár és diák tud együtt dolgozni úgy, hogy nemcsak tanulnak, de szórakoznak és szórakoztatnak is. S ebben partnerekre talált az iskola a szülőkben, s más támogatókban. A gáláért köszönet illeti a Móricz Zsigmond Színházat is, mert nemcsak az intézményt kínálta fel jutányos áron, de díszletekkel, kellékekkel, a szükséges technikával is segített.

f\ /\ Június 1-jei Ke- I | let-Magyaror^ szagban olvastam egy cikket, „Sebek” címmel, nagyon megható sorok megrendítettek. Pontosan ilyen sebek fájnak nekem is, ami valóban nemcsak magánügy, de nagyon is közügy. Szüléimét 8 éves koromban elvesztettem, egy hét alatt haltak meg mindketten a spanyol járvány idején 1918-ban. Hárman maradtunk árvák, agglegény nagybátyám nevelt bennünket.

Szüleim sírját rendszeresen gondozzuk a lányommal, a nagykállói temetőben. Anyák napja után pár nap múlva is kimentünk és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a szüleim sírján lévő kopjafáról hiányzik a réztábla, amire a nevük volt vésve. Vandál módon lefeszítették, ami erősen rá volt csavarozva.

Pár nap múlva ismét vittünk virágot a sírra, akkor már a kopjafa is hiányzott. Hogy ez milyen