Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-11 / 135. szám
10 Kelet-Magyarorszäg CSUPA ERDEKES 1991. június 11., kedd Kolostori sörfőzés Bibliotheca Erotica Egy angyali kiskamasz gonosz játéka Sörfőző apáca (Mailersdorf, Németország). Doris nővér a Fe- renc-rendi apácakolostor sörlőzdéjének vezetője irányítja az évi 1500 hektolitert előállító üzemet Budapest, MTI — Az olvasó számára először talán összeegyeztethetetlennek tűnik a sörfőzés és a szerzetesi élet. Holott a korai középkorban csakis a kolostorokban működtek sörfőzdék, e „műhelyek” álltak egyedül olyan fejlett technikai szinten, hogy sört készítsenek. Egyébként már a 8. században, Nagy Károly idején virágzásnak indult a kolostori sörfőzés, s a rendek látták el szerzeteseiket, papjaikat, a földjeiken dolgozó parasztokat, s magát a királyi udvart is az akkor még tápláléknak számító sörrel. A 15. században a városok fejlődésével a polgárságot egyre inkább bosz- szantotta a nagyobbrészt kolostorok kezében lévő sörfőzési jog. Mindamellett az igazán jó minőségű sört továbbra is a szerzetesek adták, a „nagy üzlet” a kezükben maradt, egészen az ipari forradalomig, a sörgyárak megjelenéséig. A kolostorok ezt követőeíf sem hagytak fel teljesen a sörfőzéssel. Különösen így van ez Németországban, a sör hazájában, ahol az ősi, kicsi sörfőzdék a mai napig jól megvannak a hatalmas sörkonszemek szomszédságában. Természetszerűleg ők is lépést tartottak a technika fejlődésével: hűtőberendezésekkel szerelték fel üzemeiket, így a múlt századig érvényes nyári sörfózési tilalom — György napjától Mihályig — náluk is a múlté. Ok is szívesebben használnak mesterségesen tenyésztett élesztőgombákat, s az utóérleléshez használt fahordókat is kicserélték a könnyebben kezelhető fémtartályokra. Ez utóbbiak eseBaraksó Erzsébet Romlik a nyelvünk. Rontjuk mi magunk, ha henye, hányaveti, trágár az élő szó. Rontja gyakran az írott sajtó a figyelmetlen, felületes, leegyszerűsített nyelv- használattal. Különösen fájó, ha a milliók által nézett tévében követnek el merényletet édes anyanyelvűnk ellen. íme, egy csokor a tévéhíradóból. A kapcsán — úgy tűnik — immár kiirthatatlan nyelvi gyommá lészen. Mondja boldogboldogtalan, akár kell, akár nem. Nekünk még úgy tanították, ha János bácsinak van egy kapcsa — lásd ácskapocs — és arra rászáll egy légy, akkor a légy ott látható a János bácsi kapcsán. tében egyszerűbben lehet szabályozni a nagy nyomás, azaz a sörnél oly fontos szénsav szintjét is. E főzdékben a legmodernebb Más körülmények között a kap- csánnak nincs értelme. Miért terjed mégis? Azután itt van a „vezetés”. Halljuk, néha olvassuk is: a vezetés úgy döntött... Fából vaskarika. Ha a vezetők egy csoportja dönt, akkor az a vezetőség döntése. Dönteni csak a vezetőség tud, a vezetés nem, mert az egy cselekvés, mint például az autóvezetés. Lehet vezetés közben figyelni, gondolkodni, dúdolni, de maga a vezetés nem csinálhat semmit, mert az egy fogalom. Miért, hogy mégis egyre gyakrabban használatos? Feltette a kérdést az ismert ri- portemő, szó szerint így: a mozgólépcső hibája minek köszönhető? Puff. Köszönet valami jószűrőgépekkel is találkozhatunk, s ez lehetővé teszi a kolostorban főzött sör hosszabb tárolhatóságát. cselekedetéit jár, mondjuk is a hibás dologra: nincs benne köszönet. Miéit kellene megköszönni a mozgólépcsőnek, hogy elromlott? Inkább azt kellene megkérdezni, nyelvünk rontói miként kerülhetnek mikrofonközeibe. Nyilatkozik a monopolvállalat illetékese, hogyan kerültek nehéz helyzetbe. Idézem: „csökkent a rendelésállomány”. Magyarul: nincs elég megrendelésük, csökkent a rendelések száma. Mit keres itt az állomány? Ehhez a szóhoz kívánatosabb volna inkább a „szürke” jelzőt csatlakoztatni, imígy: szürkeállomány. Amitől talán remélhető, hogy képesek leszünk nyelvünk romlási folyamatába beavatkozni és azt lehetőleg mérsékelni. Mert amint a szállóigévé vált mondás is figyelmeztet rá: nyelvében él a nemzet _ Budapest MTI Press (Z. E.) Don Rigoberto, a limai biztosítóigazgató, magánéletében pompás szerelmi mén, akinek kedvenc időtöltése, az erotikus festmények mellett, testének tisztán tartása. Legszívesebben mégis űj asszonya búvárja; kifogyhatatlan az érett és gyönyörű Lucrecia élvezetében, felfedezésében. Egyik kedvenc szórakozása felesége testének lehallgatása, különleges élvezet számára hallgatni mordulásait, hangversenyét, egész zengő lényét. Nem olvastam a világirodalomban gyönyörűbb és izgatóbb sorokat egy férfi tisztálkodásáról, mint Llosa regényében. Testének minden zugát odaadással és áhítattal tisztítja. Isten nagy fület ajándékozott neki, sejtette, hogy sokoldalúan fogja hasznosítani. Különös műgonddal szabadítja meg a durvább szőrszálaktól, mert fölfedezte, hogy a „fülkagyló és a mellbimbó úgy illenek egymásba, mint a láb a mokaszinbe”. A fülezés számára egyike a legizgatóbb szerelmi játékoknak. Rituális tisztálkodását a tökéletességig fejlesztette, rafinált rendbe komponálta a műveletsort, valóságos művészetté emelte. Gyomra úgy működik, mint egy svájci óra. Nemcsak külső tisztaságát tartja fontosnak, a belsőre is ügyel; vigyáz még az ürítések rendjére is. Mindennap testének más és más területére összpontosít, így tisztálkodását, „állagmegóvását” sokkalta odaadóbban végezheti. Bánásmód és fegyelem tekintetében semmilyen gyűlöletes hierarchia nem alakulhatott ki a részek és az egész között. Meg is állapította önmagáról: „Testem az a valami, ami nincs: az egyenlőségen alapuló társadalom.” Aprólékos testápolásának célja nem önmaga csinosítása, hanem gátat vetni az idők kegyetlen aknamunkájának, késleltetni a baljós romlást, megőrizni magát ereje teljében imádott asszonyának. Ki kell hogy lépjek Rigoberto bűvköréből! Mert Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat című erotikus remeke a gyönyörű, buja Lucreciáról és a férfi előző házasságából való fiáról is szól, az angyali és ördögi Alfon- sitóról, aki beleszeret mostohájába. Az asszony ennek az esztelen őrületnek nem tud ellenállni. Éppen akkor esett meg a kellem- dús vakmerőség a fiúcskával, amikor az apa bezárkózott a fürdőszobába, hogy szokásos tisztálkodási szertartásának hódoljon. A bájos gyermekkel zajló titkos találkozások, a hamvas rajongás gazdagította az asszony házaséletét; felélénkítette, megújította. Különös izgalommal járt a tisztaságnak és a bűnnek emé keveredése, a képtelen és kockázatos őrület mindaddig, amíg férje nem szerzett tudomást a bűnös viszonyról. Méghozzá éppen az angyalian ördögi fiacskájától tudta meg a történteket. Miért szeretem a mostohámat? címmel írt fogalmazást, amelyről kiderült, hogy nem a képzelet. szüleménye, hanem maga a valóság. Az isteni pár felhőtlen nászának, szenvedélyes szerelmének pillanatok alatt vége lett, Lucreciát férje elzavarta. Amikor Justiniana, a szolgálólány faggatva a fiúcskát, rátapintott a lényegre: „Anyádért tetted? Nem bírtad elviselni, hogy bárki is elfoglalja a helyét ebben a házban?” — a kiskamasz egy pillanatra megdermedt, majd felülkerekedett benne a gonosz ördög. Miközben ölelte, csókolta a lányt, fülébe ezt súgta: „Miattad tettem, nem anyu miatt. Hogy a mosti elmenjen a házból, és mi hárman, a papa, én meg te ittmaradhassunk egyedül.” Ajánlom az Európa Könyvkiadó Bibliotheca Erotica sorozat könyveit mindazoknak, akik az olvasmányélvezetekben is a minőséget kedvelik. A perui születésű Llosa stílusa elbűvölő, bámulatos jó ízléssel, biztos érzékkel kerüli ki a disznólkodás és a finomkodó esztétizálás csapdáit. A tehetséges író — bizonyára olvasták tőle, színpadon is láthatták a Pantaleon és a hölgyvendégeket — gyönyörűséges műve ínyenceknek való isteni előjáték, amelyet César Moro mottója fűszerez: „Bűneinket méltósággal kell viselnünk, mint királyi palástot... Csak a bűnös lények körvonala nem mosódik el a légkör sarában. A szépség bűn, a forma gyönyörű bűne.” Tiziano: Vénusz, Ámor és a zene című festménye is része a könyv kínálta erotikus örömöknek Nyelvrontók Nyár a művészetben Tolvajok tetszenek lenni? Nyár a képzőművészetben és a zenében címmel hirdetett rajzpályázatot a fehérgyarmati Bajcsy-Zsilinszky úti általános iskola. A pályamunkákból készült kiállítást a tanév végéig tekinthetik meg az érdeklődők Cservényük Katalin Aki egy kicsit is ad magára, és nem akar lebukni lopás közben, tarhálásra a megyei kórház Bocskai utca felőli, hátsó kerítését választja. Aki még nem tudná, különböző építési anyagokat, bádoglemezeket tárolnak itt -— mármint a kerítésen belül —, amit akár a MÉH-ben, akár a piacon, vagy egyszerűen kéz alatt értékesíteni tudnak az illegális „gyűjtögetők”. Nem kell sietniük sem a rámolással, mert tudván tudják, a kórháznak ezt a részét a kutya sem őrzi. Úri csibészek Saját kutyámmal rendszeresen sétálgatok erre, így elégszer látom, hogy ki talicskával, ki bicikli csomagtartóján, ki pedig csak úgy, kézben hordja el a szerzeményt. Feltűnt már az is, hogy időnként „úri csibészek” álldogálnak, sétálgatnak a kerítés tövében, s tudom, ilyenkor pár percen belül a túlsó oldalon is megjelenik valaki, s rövid üdvözlő szavak után már nyújtja is át a dobozkát. Aztán — mivel jól végezték dolgukat — mennek is — ki-ki a megfelelő irányba. Faképnél hagyott Többször elgondolkodtam már azon, vajon mit tudok tenni. Szóljak a rendésznek? Vagy a rendőrségnek? Mire ideér valamelyikük, a tolvajok már árkon- bokron túl vannak, s a végén még én leszek a hibás, amiért feleslegesen iderendeltem őket. így hát inkább elbeszélgetek velük egy kicsit. Vannak köztük egészen közlékenyek. A minap például egy guberáló kinézetű férfi teljes lelkinyugalommal állította, hogy ő csigát gyűjt. Nem köthettem bele, mert a csigagyűjtés társadalmilag hasznos tevékenység, és valakinek azt is csinálnia kell, ha már nekem például nincs hozzá gusztusom. Azt viszont tudom nagyon jól, hogy az átvevőhelyeken jól fizetnek érte, hisz küldik exportra, ami valutát hoz az országnak. Javasolni akartam, erdőben, árokparton többet talál, olvastam erről valahol. De mire belekezdtem volna, faképnél hagyott. Egy egészen friss élményem egy barna arcú piros kardigános hölgyhöz fűződik. Békésen üldögélt a kukánkon, es épp azzal foglalatoskodott, hogy a kerítés fölötti szögesdrótot madzaggal kötözgette le, nehogy megszólja a társát. A kutyám ugatása kicsit bosszantotta, rá is szólt. Mondani akartam neki, ne aggódjon, igen jámbor fajta, nem harap. De nem volt hozzá kedvem. Aztán csak szóba elegyedtünk. Elmesélte, hogy ők most hulladékot gyűjtenek. Szólt nekik egy ismerősük, aki nagyon jó ember, hogy itt van egy kis elvinnivaló. Javasoltam neki, sokkal kényelmesebb volna, ha a kórház valamelyik bejáratán keresztül oldanák meg a dolgot. Tagadóan rázta a fejét. Nem jó az ötlet. mert nem lehet bemenni biciklivel. Ok pedig azzal jöttek, láthatom, itt áll a kuka mellett. Rozsdást nem Ebben van valami, gondoltam. Mert ha valóban nem engedik be őket biciklivel, akkor kint kell hagyniuk. így viszont fennáll a veszélye annak, hogy ellopják, mire ők odabent összerámolnak. Akkor meg cipekedhetnek, mert nehéz ám az a sok bádog. Azért egyvalami még mindig nyugtalanított. Ha ez valóban hulladék, akkor miért csillog rajta olyan szépen a reggeli nap sugara. Kicsit felágaskodtam hát, és mutattam: ott vannak a rozsdás lemezek. Miért nem azokat viszik inkább? Egyből látták rajtam az amatőrt. Ki a£ a bolond, aki elviszi a rozsdásat, amikor ott az új is?! Feltettem hát a keresztkérdést, nem lopják maguk ezt az egészet? Ez kicsit felháborította a hölgyet. Tudja, mit — mondta — gondoljon, amit akar. Ebben maradtunk.
