Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-16 / 113. szám
1991. május 16. Kelet-Magyarország. 11 IJc lajiot ííu(MúÁ! % Dmokfntó Tisztelt Szerkesztőség! Ügy gondolom, hogy minden normálisan gondolkodó ember megdöbbenve olvasta az önök május 4-dikén megjelent lapjában „Tragédia az utakon” című cikkét, amely számadatokkal illusztrálja a megyénk útjain 1996- ben bekövetkezett közlekedési balesetek értékelését. Az értékelésben foglaltak szerint míg országos viszonylatban 150o-ban, addig megyénkben 29%-kal növekedett a közúti balesetek száma 1990. évre vonatkoztatva. Mindezekhez csak annyit szabad legyen megjegyeznem, hogy közel 30 éve vezetek gépkocsit és eléggé gyakran járom az ország útjait, de olyan agresszív (tisztelet a kivételnek) kocsivezetőkkel, mint a megyében, de főleg Nyíregyházán, ritkaság találkozni. Ennek igazolásaként szükségesnek tartom leírni az alábbi megtörtént esetet. Május 6-án kb. 8 óra körül Lada kocsimmal utaztam Raka- maz felé az általam megszokott 90 km körüli sebességgel ha’ad- va. Egyszer csak elhúz mellettem, kocsimat súrolva egy piros csíkos Ikarus busz, kb. 120 km- es sebességgel. Az esetnek nem is tulajdonítottam volna semmi jelentőséget, ha nem látom, hogy iskolás gyerekeket szállít. Mindez még Nyírtelek előtt történt. Igyekeztem utána eredni és utolérni, de előbb nem tudtam, mert Nyírtelek belterületén is több, mint 100 km sebességgel haladt. Megközelíteni. illetve utolérni csak Nyírtelek után 5—6 km-re tudtam úgy. hogy a busz rendszámát sikerült elolvasni, iLletve megjegyezni. Ekkor megálltam és felírtam a rendszámát. Amikor utolértem és kb. 1 métert követve haladtunk, akkor a kocsi km-órája 125 km-t mutatott. Mindezeket főleg azért írtam meg, hogy mint szülő, akinek van egy középiskolás lánya, aki szintén szokott az iskola által rendezett iskolai kirándulásokon busszal utazva részt venni, nyugodt szívvel engedhetem-e útjára — de más szülők is — amikor olyan egyének ülnek a volán inellett, mint aki a fentebb említett buszt vezette. Szerintem felelősség terheli azt a tanárt is, aki a gyerekekkel együtt utazik. Kérem önöket, hogy tudassák az újság hasábjain e cikkemet és kérem, válaszoljon a fentiekre annak az autóbusznak a tulajdonosa (intézmény vezetője), hogy miért alkalmaznak ilyen egyéneket olyan helyre, ahol életek és családok sorsa válhat tragédiává. A busz rendszáma a szerkesztőségben. Tisztelettel: Szabó László Nyíregyháza Ki törődik velük? Tisztelt Kelet-Magyarország Szerkesztősége! 35 éves rokkantnyugdíjas vagyok, 8 általánost végeztem. Két gyermekem van, a fiam 2. osztályos gimnazista. Kislányom az általános iskola 7. osztályába jár. Férjem nehézgépkezelő, aki egyre többször van itthon munkahiány miatt. Egy átlagos család vagyunk. Nagyon szeretem lapjukat, különösen azért mert mostanában egyre több olyan cikket találok benne, ami a mindennapi élettel és gondokkal foglalkozik. Ki törődik azzal, hogy a mai gyermekek hogy élnek, egészségesen táplálkoznak-e, van-e a szülőnek a sok gond mellett arra erejük és idejük, hogy sok türelemmel és szeretettel neveljék őket? Jut-e minden gyermek asztalára elegendő tej, tejtermék, hús, zöldség és gyümölcs, hogy egészségesen táplálkozzanak, fejlődjenek, vagy még egyáltalán zsíros kenyérre sem telik? Arra van idő „fent", hogy pillanatok alatt döntsenek a kamatadóról, mely oly sok családot dönt a nyomorba, az árakat felvigyék a csillagos égig. De ők ezt megszavazzák. nem számít, hogy egy szerződést megszegnek, ami törvénytelen, ők törvénybe iktatják. Az országot kiárusítják, az értelmes embereket gúzsba kötik, nem hagyják őket érvényesülni. Azért jut a nagy szegénységben külön kormánygápre. miniszteri rezidencia felújítására. Nem törődnek azzal, hogy nő a munkanélküliek száma, ép, egészséges embereket ítélnek semmittevésre. Hogyan haladjunk előre, ha a munkánk sem kell!? A semmittevésből lesz felépítve az országunk? Mindennek ki issza meg a levét, ha nem azok a gyermekek, akiknek az asztalára még elég ennivaló sem jut. Egy síremlék romjainál C sengerújfaluban egy lucernaföldön 3—180 méterre mind a régi, mind az új temetőtől hever két lerombolt síremlék, amelyek az urai Cray család egy-egy ősének akartak méitő és maradandó emléket hirdetni. A természet és a társadalom viharait, még a két világháborút is, épségben átvészelték. de a béke. az építés idejét már nem. Valaki úgy gondolta, hogy kipróbálja, vajon a isz traktorának van-e annyi ereje, hogy ezeket a 15 mázsás köveket vele ledöntse. A gép erősebb volt a hajdani építők munkájánál, erősebb a kegyeletérzésnél és erősebb a múltunk Iránti tiszteletnél. Most három részre törve bever egymás közeiében urai t/ray Ambrus, Szatmár megye szoigabírájáaak síremléke. A faragott oromkúpon még rajta a család emu re, amelynek pajzsán egy nyílvesszővel átütött torkú 16 egy hatküllős keréken ugrik át. A cimerpajzs fölött egy huszárcsákó, rajta a bárói korona, amelyen egy huszár van, aki bal kezében a szablyát, Jobb kezében egy levágott török fejet tart. Az Utay családból többen tagjai voltak olyan hadseregnek, amelyik a magyar nép szabadságáért fogott fegyvert. Cray Mihály részese volt a Zrínyi-féle összeesküvésnek, aminek leleplezése után Erdélybe kellett menekülnie. Uray Gáspár 1707-ben a Rákóczi-szabadságharcban kuruc volontér (önkéntes) hadnagy, Uray Károly 1848-ban inszurgens hadnagy, és ezért jőszágvesziés- re Ítélték. Az 1848-as szabadságharcnak Károlyon kívül az Uray családnak még öt katonatiszt tagja volt. Közöttük volt József, annak az Uray Ambrusnak a fia, akinek a síremléke Itt bever lerombolva a lucernásban, oszloptövében egy hamvas szeder Indáival átszőtt bodzabokorral. Uray József innen, Csengerújfalubói ment el 1848-ban, hogy beálljon a Szabolcs megyében alakuló nemzetőrzászlóaljba, hogy küzdjön a magyar szabadságért. Harcolt Jellasics ellen, és biztosan vitézül, mert a drávai hadtestben már főhadnagy. A cibakház! csatában tanúsított vitézségéért kapitánnyá léptetik elő. A szabadságharc bukásáig Temesvárott századparancsnok. A bukás után haláláig a birtokán gazdálkodott. Fegyvereit, a szabadságharc rekvizltumait 1945 után a körzeti rendőr, biztos ami biztos, az akkori megyei rendőrkapitányságra vitte. A községben működik a bíróságilag bejegyzett Helytörténeti és Környezetvédelmi Egyesület, amelyik az alapszabály 4. pontja szerint felvállalta a falu emlékeinek, történelmi értekeinek orzé- '• uo-bantartását. Az egyesület vezetője, Geszterédi Endre már •*» szervezni a síremlékek rendbetételét, az önkor- -vével. .Mert nemcsak mint egy gyönyörű eszméért hanem mini a község egykori lakosai, ‘on temettek el, haló poraikban megérdemCserbaköy Levente Mire tanítsuk őket? Ne lop, ne csalj, ne hazudj, élj és dolgozz becsületesen! Ez ma már nem érvényes, mert mára a munkának nincs értéke és becsülete, hisz abból megélni nem lehet. Hogyan tanítsuk meg őket épp az ellenkezőjére. mikor minket még ebben a szellemben neveltek? Köszönöm, hogy elolvasták, maradok őszinte tisztelője és olvasója lapjuknak. T. M., Ibrány Különös privátra Tisztelt Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy a Szatmár Bútorgyár privatizációs tervei című cikkére saját tapasztalataimmal reagáljak. Abból a bizonyos hárommilliós dolgozói részjegyből én is vásároltam 1990. december 28-án. Az 1990. dec. 6- án kiadott Ingyenes vagyonjegy kibocsátási szabályzat szerint az alábbi feltételekkel. „A vállalati munkaviszony megszűnése esetén a vagyonjegyet névértékben a vállalat garantáltan visszavásárolja, kivéve. . és olyan pontok következnek, melyek nem adnak okot jogosultságom visz- szavonására és a vagyonjegy megsemmisítésére. A vagyonjegyek kibocsátásának egyik célja, a dolgozók kötődésének erősítése. A tényleges cél azonban nem ez, hanem a vállalat gazdasági helyzetének nem korrekt módszerrel történő javítása. Talán arra is jó volt, hogy a vezetők év végi nyereségét kedvezően alakította. Tény, hogy az olasz—magyar részvény- társaság anyagilag katasztrofális helyzetben van. 1991. jan. 2- től munkaköröm miatt a Szat- márból kivált kft.-be kerültem, béremet a kft.-től kaptam, a Szalmárnál pedig fizetésnélküli szabadságot írtak napjaimra. Ténylegesen tehát január 2-től már én nem voltam „Szatmá- ros” dolgozó. 1991. január 31-én a Vállalati Tanács a korábbi határozatot 1990. dec. 6-i visszamenőleges dátummal megváltoztatta az alábbiak szerint: „A vállalati munkaviszony megszűnése esetén a vásárolt vagyonjegy után jaró ingyenes vagyonjegy csak akkor illeti meg a vásárlót, ha az általa befektetett ősz- szeget legalább 1993. évig nem kéri vissza.” Erről a változtatásról én tájékoztatást nem kaptam, pedig azt hiszem, a oénzem miatt, mint érdekeltet, illett volna tájékoztatni. Ha figyelembe vesszük a kft. dolgozói által befizetett összeget, csak akkor érte el azt a kötelező szintet, mely alapján a kibocsátás elérte a célját, ellenkező esetben a kibocsátási szándék érvénytelen lett volna. A számomra bizonytalan állapotot végül is úgy szűntettem meg, hogy a már csak formailag lévő „Szatmáros” munka viszonj'umat közös megegyezéssel megszüntettük 1991. febr. 25-én. Számomra a Szatmár munkakört nem ajánlott fel, és itt kiderült, hogy mennyire a kötődés erősítése volt a cél. Az általam befizetett összegei 10 nap múlva visszafizették, mert a szabályzat időközben történő módosítása miatt nem láttam garanciát arra, hogy 1993-ban viszszakapom a pénzemet. A pénzemet a gyár használta és még kamatot sem kapok rá. Így lehet könnyen egy vállalatnak kedvező feltételekkel kölcsönhöz jutni. Az eset kapcsán az a megállapításom, állami személyek magánszeméllyel saját kényük- kedvük szerint járnak el. Nem tudom, problémáim jogorvoslására milyen jogi fórumhoz forduljak. Levélben hosszas lenne mindent leírni, de bármikor állok rendelkezésére. Tisztelettel: Biró Bertalan Mátészalka, Fürst S. u. 110. sz „Megszöksz vagy... »5 Képviselők — közelebbről Tisztelt Szerkesztőség Mivel önök szerkesztik megyénk egyetlen napilapját, a szerkesztőséghez fordulok egv olyan cikksorozat indítása érdekében, melyet biztosan nemcsak én olvasnék szívesen lapjukban. Nem tudom van-e lehetőség megyénk képviselőinek munkájáról tájékoztatni olvasótáborukat? Nem valami Torgyán-iéle riportokra lennék kíváncsi, hanem arra, hogy egy-egy törvény alkotásánál képviselőink támogatják vagy ellenzik. esetleg tartózkodnak elfogadásától. Bízom benne, hogy sikerült olyan képviselőket választanunk, akik bátran merik vállalni döntéseiket és nem burkolóznak a kollektív felelősség leplével. Remélem, honatyáink sem tagadják meg ezt az információt választóiktól. Ezzel elérhetővé válna, hogy a választók meggyőződjenek róla: valóban az ő érdekeiket képviselik-e? E tájékoztató elősegítené, hogy a következő választáson — ha megnyerik bizalmunkat — újraválasszuk őket. Tisztelettel: Ragó József 4632 Nyínlövő. Dózsa út 16'b (Köszönjük Kedves Olvasónk javaslatát. Bár lapunk eddig is gyakran tudósított a képviselők munkájáról — munkatársunk csaknem minden esetben részt vesz cl parlament ülésén — s a képviselők saját írásaikkal is többször jelentkeznek a KM hasábjain, az ötletet igyekszünk megvalósítani. A szerk.) Kenyérre sem telik Tisztelt Szerkesztőség! Elnézést kérek, hogy ezzel a pár sorral zavarom Önöket. Tudom, hogy országunk elég rosszul áll gazdasági téren, de azért egy pár problémámat tollhegyre tűzném. Először is megkezdődött az áremelés, ezt már nem lehet pénzzel bírni, akkor 1991. január 1-jétől az OTP felbontotta a 3,5" ii-os kamatú kölcsönöket. Ebbe beleestem én is. Toldalékra vettem fel 1976-ban 150 000 forintot. Bementem az OTP- hez, vállaltam a felezést. Abban a hiszemben voltam, hogy van egy bika növendékem, leadom és a hiányzó Újabb „kötelező”! Tisztelt Szerkesztőség! Az 1991. május 2-i számukban olvastam, hogy a helyi autóbusz viteldíja tovább emelkedik. A cikkben közölt árakat — mint annyi mást — belenyugvással tudomásul vettem. Előkészítettem lehat a pénzt és lementem a Hősök terén lévő Volán jegyirodába, hogy a májusi bérletemet megvegyem. Meglepődve láttam, hogy minden bérlet ára két forinttal magasabb összeggel van kiírva, mint ahogy az újságban közölték. Én az újságban közölt áron kértem a bérletet, mire a pénztáros megfellebbezhetetlen fölényes hangon közölte, hogy any- nyiért nem adnalc bérletet. A tárgyhoz tartozik még, hogy az országban csak Nyíregyházán készíttetik úgy a buszbérleteket, hogy azon a biztosítási díjat is feltüntetik, majd úgy árulják a bérletet, mintha-a biztosítási díjjal megemelt összeg lenne a bérlet ára. Nekem Budapesten és több vidéki városban volt már buszbérletem, de ezt az árdrágítást seSzépséghiba A Kelet-Magyarország 1991. április 23—i számában megjelent „Zöld sarok a belvárosban” című írást olvasva úgy gondoltam, érdemes néhány kérdést felvetni. Egyáltalán mit propagál és mit vet el ez a cikk? Egyszerű kritika? Nem. Még az sem. Hiszen a hétfői rendezvényről csak elutasítóan szól, elkeserítő- on cinikus hangnemben. Remélem, írója egyedül áll „legyeid” közönyével és elítélő rosszindulatával. Tisztelt (T.)! Igen, az ég kék volt. a tu pedig zöld (sőt, fűzőid) és -én beesülöm éleslátásáért és bátorságáért, ahogy mindezt megfigyelte és leírta. Gratulálok. Mert ha jobban belegondolunk . . . valóban szükség van egyáltalán a Föld napjára? Pallai E. Hölgyem! ön azt értette soraimból, amit mondani akartam! Egy szépséghibával. Igaz, a Föld napja apropóján, dr- nem a Föld napját minősítettem elítélő rosszindulattal. Magunkat. Ha ez nem volt egyértelmű önnek, íelróhatja hibámul. Én nem érzem annak. Tapolcai Zoltán hol sem tapasztaltam. Pesten, a Moszkva téren egyszer kérdezték. hogy kérem-e a biztosítási bélyeget? Tehát van utasbiztosítás. de az teljesen önkéntes, nem kényszerítik rá az utasokra. A Volán központi irodájában, illetve székházában is jártam ebben a témában és a 405-ös szobában azt a magyarázatot kaptam, hogy a Volán dQlgozói jutalékot kapnak a biztosítótól, ezért kértek évtizedeken át, illetve kérnek ma is többet a bérletekért. A fentiek alapján szeretnék választ kapni kérdéseimre, amelyeket felsorolok. A Volán Vállalat miért nem árulja külön az utazási bérleteket és külön a biztosítási bélyegeket. Miért nem döntheti el az utas, hogy igényel-e biztosítást? Milyen rendelet alapján drágítja meg a Volán a bérletek árát? A vállalatnak vagy az ott dolgozóknak van-e ebből haszna? Magyarországon miért csak Nyíregyházán alkalmazzák ezt a módszert? Morálisan, etikailag ez az eljárás elfogadhatatlan. Már csak azért is. mert ezért a többlet bevételért senki semmi ellenértéket nem nyújt. Szíves elnézésüket kéremi de úgy gondolom, a probléma több tíz ezer embert érint, amihez az önök szíves segítségét kérem. Tisztelettel: Hegedűs István Nyíregyháza, öszőlö u. 136. 13. pénzt kölcsön kérem a rokonságtól, mivel 55 000 forintot kellett volna fizetnem. De a bika még mindig az istállóban van. Addig, míg a felét ki nem tudom fizetni, minden hónapban 1500 forinttal többet kell fizetnem, ami azt jelenti, 2540 forintot. A másik dolog, központi fűtésre is van 100 000 forint OTP. Azt változó kamatra adták, már azt is április 1-jétől 33%-ra emelték. Ez a két OTP 4600 forint. Igen ám, hsak nagy a családom, öten vagyunk. Már tavaly sem dolgoztam, 1990. szeptember elsején annyira lerokkantam, hogy október 9-én meg is műtötték a lábam, azóta is táppénzen vagyok. Most április 25-én megint be kellett feküdnöm a kórházba. A táppénzem olyan kevés, hogy nem hogy az OTP-re, hanem a mindennapi kenyérre sem telik ki belőle. Egy napi táppénzem 80 forint. A polgármester ígéretet tett, hogy egy pár havi, azaz 1500 forintot vállalja, mivel el vagyok maradva négy havi 1500 forinttal. De azóta sem történt semmi. Olyan család kap rendszeres szociális segélyt, ahol ketten vannak, OTP-jük sincs, 10 000 forint a nyugdíja és hatalmas lankája van. A két kisebb lányomat be akartam íratni a napközibe, mivel a 3 gyermekesek napi 9 forintért ebédelhetnek. Az volt a válasz, nincs hely. Ezt a 9 forintos napi térítést jobban elviseltem volna, mint mindennap a boltból tízórait vásárolni. Nem is kívánok többet írni, pedig nagyon sok lenne még. Nagyon kérem a Szerkesztősé- getj*Tiogyha valamilyen formában tudnának segíteni, esetleg a polgármester egy kis segélyt tudna biztosítani havonta. Varga István ' Fülesd Kiss u. 18. sz. tékszabály. Szomorú, remény- vesztett, ideges lettem. Hisz ez a lakótelep nem épül, hanem be van fejezve. Különösen a Család. Aruház, rendelő környéke, a Fazekas János tér. Telnek az évek. nem történik semmi, még az a kicsi Is tönk remegy. ami már elkészült. Itt nem lehet szépre. Igényességre, természet- és környezelszert- tetre, -védelemre tanítani gyermekeinket. Itt az Igénytelenség, nemtörődömség melegágyába csöppentünk bele. Sajnos. Végül: a lakótelep utolsó háza mögött vagyunk, mellettünk két — guberálók áltat elrondított — kuka, pár méterre nagy bégetéssel legel a nyáj a bozótban. Egy műanyag vödörből mossuk a kocsit, s mint máskor, egyúttal rendbehoznánk a gusztustalanul kibelezett szemetes környékét, s meglocsolnánk a garázdáktól, autókerekekől megmenekült tacskóinkat, melyeket előző nap tettünk a balsorsra jutottak helyébe. Mondom, tennénk mindent, ha nem állna meg mellettünk egy kocsi, melyből a lakótelep rendjének (?!) szigorú őrei szállnak ki, s csapnak le ránk: itt kérem kocsit mosni, rendetlenkedni tilos! A bírság 20« forint. Oké. a szabály, az szabály. De azt igazán nem gondoltam, hogy a büntetendők sorának az élén állunk. Szivem szerint a vezér a tervező lenne, aztán sok-sok itteni lakos, vagy a fél lakótelep, na meg mindén olyan idelátogató, aki 3—4—5 sánta, vak, vérző — valószínűen beoitatlan — kutyával rémiszt el naponta gyermeket, felnőttet. Tudom, hogy lerágott csont ez a téma, s valószínű, zárt ajtókat zörgetek. de nagyon jólesett leírnom; hátha mégsem hiába. Egy még mindig bizakodó örökösföldi lakos Tisztelt Szerkesztőség: Cjságuknak évek óta előfizetője vagyok, s igen szívesen olvasom. Jónak, színesnek tartom. a megye és a város életéről változatos képet adnak, Épp ezért írom meg Önöknek azt a pár gondolatot, melyek évek óta bennem feszülnek. Vagyok olyan optimista, s főleg egész lényemmel szépre vágyó, hogy 4 évi ittlakás után is minden reggel azzal veszem kezembe az újságot, — vajon találok-e benne valami biztatót rólunk. Orökösföldról. Kedden volt, ha nem is biztató. Egy kép. Nézem, s rájövök, hogy minket mutogatnak. Mint elrettentő példát, lenéznivalót. Valahogy így; Kérem, nézzék meg ezeket! Ezeket a szemétdombon játszókat, játszótér, park, járda nélkül, ezer pöfögő, sarat, port hányó, eltipró kocsi között felnövőket! Képem, ők azok, akiknek ennyi is elég. Mert többel Itt nem szolgálhatunk. A tervezők ilyennek álmodták, hogy Itt ne lehessen nyugodtan élni. játszani, biztonságban, önfeledten, jó illatú fűben futkosni, han- cúrozni, virágzó bokrok, fák között babakocsit tologatni. Hogy ne lehessen tudni, milyen évszak van, mert csak száraz, piszkos gaz és sivár sár-portenger van. Hogy közlekedni, babát levegőztetni csak a járdának, körútnak, játszóhelynek kinevezett, házak tövében kanyargó betonsávon lehet, ill. lehessen. S hogy az összkomfort teljes legyen, ide ürítették a közelben felszámolt utcasorok lakóit, ezzel meghúzva a mércét. Aiknek ez így megfelel t—1,5 miutóért, maradjon. akinek nem, hát idegeskedjen, szenvedjen nyugodtan, meg van engedve, vagy menjen innen, .mert itt a „vagy megszoksz vagy megszöksz” a Já-