Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-04 / 103. szám
1991. május 4. HÉTVÉGI MELLÉKLETE Madárvédö liga Természetvédő gyermekek Hazánkban nagy múltra tekint vissza az iskolai természetvédelmi szemléletű nevelés, melynek kezdetben főleg a madárismeret, a madárvédelem volt a frekventált területe. Az is régóta köztudott már, hogy a környezetvédelem legolcsóbb és leghatékonyabban megtérülő „beruházása” a környezet és természetvédelmi szemléletű oktatás, illetve a talán napjainkban az előbbinél is fontosabb (sajnos sok iskolában még kellőképpen fel nem ismert) nevelés. Érdekes neveléstörténeti vonatkozású dokumentum került hozzám a közelmúltban. Bakó Sándorné mezőladányi tanítónő padláson heverő, megsárgult iratok között egy tenyérnyi igazolványfélére lett figyelmes. Mi is ez a kis papírlap, melynek hátlapján a pontokba szedett fogadalom szövegét — aktualitásánál fogva ma szintúgy magáévá kell (kellene) tennie minden gyermekközösségnek, mint egykoron. 1908-ban gróf Apponyi Albert akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter -rendeletet adott ki az Országos Ifjúsági Madárvédő Liga szervezésére. A taglétszám 1915-re a történelmi Magyarország területén már elérte a 250 ezer főt, ami a tanítók, tanárok nagyarányú és lelkes szervező munkáját dicsérte. Mezőladány községben — ahol az igazolvány kiállítódott — Jakab József tanító volt a szervező, akit 1910-ben a Királyi Magyar Természettudományi Társulat rendes tagjául is megválasztottak. A tagsági könyv előlapján kör alakú embléma, benne cinegeformájú madár, körülötte a felírás: Országos Ifjúsági Madárvédő Liga. Maga az igazolvány egyébként 1913-ban lett kiállítva Bakó Endre tanuló nevére. Számos pedagóguskollégám másolta már le — majd elemezte tanítványaival a lapocska hátoldalán sorba szedett — az időtől megfakult írást. Ezt a szöveget a gyerekek eszéhez, de legfőképpen szívéhez szólóan fogalmazták s a következőképpen szól. Az Országos Ifjúsági Madárvédő Liga tagjai megfogadják: hogy a madarakat, kiváltképpen pedig a törvényesen védett hasznos madarakat, mindig kímélik és megbecsülik, azokat sem puskával, sem parittyával, szony egy másik cirkuszossal. Lánygyereket hagyott maga után, akit azonban többnyire a szomszédok gondoztak, mert Éliás ebben az időben már mindinkább elhagyta magát. Mulatós emberből iszákossá lett. Azt mondta, szerelmi • bánatában iszik, de úgy gondolom, azért ivott, mert nem maradt más tennivalója. Kikoptak alóla a programok, amelyeket a korábbi években még tüzes elszánásokkal nyergeit meg, s aztán nemigen maradt más, mint az erejüktől elhagyott, sikertelen életű emberek vigasza: álmodozás az elmulasztott lehetőségekről, vád a világ ellen, és tiszta szívből fakadó önsajnálat. Sírig tartó program lehet ez, mindennap szeszbe áztatva, amíg a szervezet bírja... Filozófiával kezdett foglalkozni, s furcsa gondolatait klasszikus ősök módján, az utcán fejtegette, alkalmi hallgatóságok előtt. Mi minden lehetett volna Éliás kedvezőbb konstellációk esetén? Nehéz lenne megmondani. Én még azt sem hallottam soha, hogy jó asztalos lett volna, de azt tudtam, hogy malacólak szegelésére használják a termelő- szövetkezetben. Most ott állt a kör közepén, és széles gesztusokkal magyarázott: (A nyomtatvány e részét a tanuló őrzi meg.) sem hálóval, sem lépvesszővel, sem semmiféle más eszközzel nem üldözik és nem bántalmazzák hogy ezeknek a madaraknak sem fészkeit, sem tojásait el nem szedik és el nem pusztítják hogy mindenfajta háziállattal, lóval, csikóval, tehénnel, borjúval, birkával, báránnyal, disznóval, malaccal, apró baromfival stb. kíméletesen és szeretettel bánnak, hogy kutyát, macskát, békát, gyíkot, vakondokat, denevért, bogarat, sem semmiféle más állatot nem bántalmaznak, nem kínoznak és nem üldöznek, hogy élő fát, csemetét, bokrot, cserjét, sövényt és virágot nem rongálnak, hogy ezeket nemcsak maguk vallják és követik, hanem minden gyermektársukat, kit madár- fészek-romboláson vagy állatkínzáson rajtakapnak, lehetőleg visszatartják kegyetlen és oktalan szándékától, és rajta lesznek, hogy őt is állatvédő pajtássá tegyék. Őszintén megvallva, ettől nemesebb célt ma sem állíthat egyetlen természetvédő gyermekszervezet sem maga elé. A megfogalmazás konkrét szépsége pedig önmagáért beszél. Agárdy Sándor Visszhang Balázs Ferenc hagyatéka Örömmel, ugyanakkor kissé megrökönyödve olvastam napilapunk egyik régebbi számának hétvégi mellékletében Miklós Elemér írását. A szerző mélyrehatóan és szakavatottként méltatja Balázs Ferenc erdélyi író-lelkész és kulturmissziós tevékenységét. Ő is rámutat tevékenységének lényegére: „A falu népe, az ifjúság érdekében végzett sokoldalú munkássága példa marad.” Mégis azon meditál, mintegy keretbe foglalva a méltató cikket, hogy miként került Balázs Ferenc Tiszaszalkára. Először is azért, mert a község szellemi-kulturális élete megérdemelte, hogy Váci Mihály öröksége mellé új színfoltként és méltó társként felsorakozzon. Tény, hogy e sorok írója kis körével azon fáradozott, hogy itt a beregi végeken is méltó helyére tegye nemzeti értékeinket és népszolgálatot végezzen, hogy az emberi lélek teljessége a maga szépségében kibontakozhasson. Olyan történelmi igazságtevés ez, amely az egész országban elindult, mihelyt a Kádár-korszak nemzetnyomorító szorítása engedni kezdett. A kommunista internacionalizmus eltorzult testvérisége következtében elhanyagoltuk, illetve agyonhallgattuk a trianoni határokon túl rekedt magyarság sorsát és nagy egyéniségeinek példáját. Nem minden előzmény nélkül került elő Balázs Ferenc neve Tiszaszalkán. A kis község előzetesen tanulmányozva, felkészült Balázs Ferenc szellemi fogadására. A tiszaszalkai iskolaszövetkezet Balázs Fe- renc-alapítványt hozott létre először a jó munkát végző megyei csoportok körében, később a Váci Mihály szavalóverseny kü- löndíjaként. A szavalok közt két ízben osztottunk ki díjat (1988- ban és 1990-ben). A megismerés nyomán reakciók egész sorozatát indította el a népnevelő és társadalomépítő személyisége. 1987-ben emlékeztünk Balázs Ferenc halálának 50. évfordulójára. Erre az alkalomra Bozó Sándor vásáros- naményi üvegtechnikus forma- tervező üvegplasztikát készített az ünnepelt portréjáról. A díjazottak a pénzjutalom és oklevél mellé egy üvegplakettet is kaptak. Antall Attila és Magyar József költők verset írtak Balázs Ferenc tiszteletére. Mindkét verset országos szintű lapok közölték, (Somogy, Úton, Unitárius Élet). Bővebben pedig a Tiszaszalkai Általános Művelődési Központ iskolai lapja, a Törekvés foglalkozott a Balázs Ferenc-alapítvány kapcsán a példaképpel. Nem szabad elfelejteni, hogy akkoriban (1987/88) még nem lehetett olyan nyiltan foglalkozni a rendszer által nem méltatott univerzális szellemű emberrel. A Kelet-Magyarország is csak a Zene a rádióban Ablaknyitás a világ zenei múltjára A Magyar Rádióban a legnagyobb „hatalom” a zenei főosztályé. No, persze nem a szó igazi értelmében, csupán a műsoridőt figyelembe véve, mivel a három csatornán elhangzó programok felét zenei műsorok töltik ki, s csak a fennmaradó ötven százalékon osztoznak a többi főosztályok. — Ma már ez a „hatalom” egyre inkább veszít korábbi fényéből — jegyzi meg némi nosztalgiával Erkel Tibor, a zenei főosztály vezetője. —- A nyolcvanas évek elején megközelítően még hatvanöt százalék volt a részesedésünk, ma viszont az ötven százalékot is alig érjük el. Hogy a zene mégsem lett lényegesen kevesebb az éter hullámain? Ez igaz. Ahogy mi fokoza— A jó helyzetek további jó helyzeteket szülnek, a rosszak további rosszakat. A dolgok állapotát csak a dolgok állapotához mérhetjük. így van, vagy nem így van? Libegtette foszlott ballonját, és körbenézett, mintha ellenőrizné: felfogta-e mindenki szavai értelmét? emberek kelletlenül bólogattak. Noha titokban elismerték, hogy járatos bizonyos dolgokban, mert egy-egy potya féldeci ellenében sokat tudott beszélni a csillagászatról, vagy az orosz cári családról — valójában inkább unták. — így van, vagy nem így van? — kérdezte ismét Éliás, majd úgy látszott, mintha inge nyakát akarná igazítani, de ehelyett a földre omlott, és elterült a lábaink előtt. — Nagyon részeg lehet — jegyezte meg az egyik ember. Valaki más azonban leguggolt hozzá, majd kisvártatva felemelkedett, és azt mondta: — Ez bevégeztetett. A templomkert fáiról levelek hullottak, s mi döbbent csendben álldogáltunk alattuk. tosan visszaszorultunk, úgy bővültek a különböző osztályok úgynevezett magazinműsoraiban a zenei betétek. Csakhogy... Ezek szinte kivétel nélkül köny- nyűzenei programokat sugároznak. Akárcsak a két kereskedelmi rádió, a Danubius és a Calypso, melyek zenei „felügyeletét” a közhiedelem nekünk tulajdonítja, de ez nem így van. Hogy mi a tényleges visszafejlődés oka? Az elmúlt években az előző vezetés a más osztályok gondjait (pénz, státus) a zenei főosztály rovására igyekezett megoldani, mondván: ha kisebb szervezeti egységekhez nyúlnak, még az apró beavatkozások is súlyos gondokat okoznak, mi viszont meg sem érezzük. Ez a felfogás, sajnos, azóta sem változott, sőt az adóprofilok tisztítása címén várható, hogy bizonyos műfajok teljesen háttérbe szoruí- nak, például az operett, a fúvószene, a nóta, a cigányzene, és a népzene. — Az elmondottak igazolni látszanak a rádió elnökének közelmúltban tett, nem kis megdöbbenést okozó bejelentését, miszerint a rádió számára biztosított állami támogatás mindösz- sze az első fél évre garantálja a jelenlegi adók és műsorok sugárzását. — Ha a saját főosztályunk pillanatnyi helyzetét veszem alapul: idei költségvetésünk értékét tekintve fele a tavalyinak. — Nagy rádiós produkciókra, bemutatókra — a megcsappant pénzforrások miatt — nem is számíthatnak a hallgatók? — Az idei esztendő produkciós terve bizonytalan. Csak egy valami biztos: rövidesen műsorra kerül Erkel: Dózsa című operája, Gulyás Dénessel a címszerepben. A felvétel sugárzásra kész. További tevéinkben még két opera — Erkel: István király, Gounod: Faust — és három nagyoperett — Schubert: Három a kislány, Lecocq: Angot asz- szony lánya, Huszka: Gül baba — szerepel, de hogy ezekből mi valósul meg, az teljes egészében a pénz függvénye. Valamelyest könnyebb a dolgunk a reprezentatív hangversenyek megrendezésével, hiszen a főosztály olyan nagy hírű együttesekkel rendelkezik, mint a szimfonikus zenekar, az énekkar, a gyermek- kórus. Ezek közreműködésével rendszeresen adunk koncerteket a Zeneakadémián, a Pesti Vigadóban, az Operaházban, a Kongresszusi Központban. Közvetítjük neves énekművészek és zenekarok hangversenyeit, és sok más zenei program — énekverseny, dzseszfesztivál — szervezésében is jelentős részt vállalunk. Lehetőségeink bővítése érdekében támogatókat is keresünk nagyobb vállalkozásainkhoz. így például, Mozart-év lévén, a tizenkét hangversenyből álló sorozat megrendezésében együttműködünk a Mérték Egyesülettel és a Nemzeti Színházzal. — Várható-e alapvető változás a zenei főosztály jelenlegi tevékenységében ? — A válaszom: ha rajtunk múlik, nem. A Magyar Rádió zenei programjait soha nem egy politikai kurzus alakította ki, így a jövőben sem hivatott átformálni azt. A fő feladat mindig is nemzeti zenei múltunk és a születő új értékek ápolása és megismertetése mellett az ablaknyitás volt a világ zenei múltjára, jelenére. Tudom, közhelynek számít, de igaz: a zene nem ismert határokat, s a különböző társadalmi rendszerektől függetlenül hat az emberekre. Természetesen különböző ráhatások korábban is érték, és ma is érik főosztályunkat. Csak egy példát említek. A rádiónak évente 1,2 millió forintjába kerül az, hogy 22 millió forint értékű koncertfelvételeket kapunk külföldről. Egyesek sokallják ezt a ráfordítást, pedig enélkül lényegesen szegényesebb lenne a rádió zenei műsora. Mások együtteseink létének szükségességét kérdőjelezik meg. Szerencsére azonban még együtt vagyunk, kitűnő együtteseinkkel egyetemben, amely együtteseket nyugodtan tekinthet a koronájának főosztályunk, még ha ez a korona időnként nyomja is a fejünket. Ám ha azt mondom, hogy például az idei tavaszi fesztivál zenei programja a mi együtteseinkre épül, akkor ez azt bizonyítja: továbbra is viselnünk kell ezt a koronát. Mint ahogyan nem mondhatunk le ezután sem — csak azért, mert pillanatnyilag kevés a pénz — zenei szervező, tehetségkutató, ha úgy tetszik, az új értékeket fefedező és továbbító elhivatottságunkról. Prukner Pál gyermekrovatban méltatta Balázs Ferenc életútját, amikor az iskolaszövetkezeti kulturális munkát értékelte 1988-ban. A társadalmi fejlődés, a rendszer- váltás lehetőséget teremtett egy szélesebb látókörű, felszabadul- tabb tevékenységhez. Azonos gondolkodásúak kis közösséget alkothattak anélkül, hogy nyíltan támadni lehetett volna ezeket, így jött létre a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület kebelében működő Kelet-Magyarországi Szabadelvű Protestáns Kör. Patronálásukban nyílt meg Tiszaszalkán a Beregi Népművészek Háza, amely Balázs Ferenc nevét vette fel. Hitte, hogy a népi alkotóerő ősi kimeríthetetlen forrása a falusi ember, itt a megtartó erő. Barátai a falu szerelmesének hívták. Egész életfelfogása, munkássága egyenesen vezet azokhoz a reformer elképzelésekhez, amelyek alapja a falura, a mezőgazdaságra támaszkodó, önerőből való fejlesztés. A gyakorlati tevékenységek irányítása mellett a nevelés a legfontosabb feladat, hogy a kisközösségek eljussanak a társasérdekűség fejlődési fokára, ahol az ember tudatosan vállalja a közösségi célokat. „Falumegváltó tervei napjainknak is szólnak, különösen most a forrongó, átalakulóban lévő, közösségeknek Nem értem Miklós Elemér megállapítását, hogy Balázs Ferenc nézeteit hogyan haladta volna meg a társadalmi keret”. Tőkés László is szellemi rokonaként és napjainknak szóló példaként említi az emlékkönyvünkben. Igen nagy szükségünk van rá mindenütt. Különösen kistelepüléseken, az egészséges összma- gyarságban gondolkodó szellemi elődökre, példaképekre. Tiszaszalka község szellemiségéhez nem közvetlenül alkotásai révén, hanem szellemi ereje által van köze Balázs Ferencnek. A Kelet-Magyaroszági Szabadelvű Protestáns Kör tervei közt szerepel a nagy szellemű elődök műveinek megismertetése a kortárs költőkkel egyetemben. Később egy antológia kiadásának tervével is foglalkoznak. Mindazok alkotásaival, akik Balázs Ferenccel vallják, hogy az életbe kell bevinni azt a teljességet, ami csak a művészetben van. Mindenképpen örvendetes tény, hogy Balázs Ferenc előlépett a feledés homályából és kisiskolások, fiatalok és felnőttek körében tovább él és hat, foglalkoztatva a közvéleményt. Felhős Szabolcs Soltész Albert: Beszélgetők (tus) 9 II Kelet , A Magyarország AZ ORSZÁGOS IFJÚSÁGI MADÁRVÉDÖ LIGA
