Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-30 / 125. szám
fr tajiot k'iuátmi! Költség Tisztelt Szerkesztőség! Szíves elnézésüket kérem, amiért ismételten zavarni kívánom önöket, de válaszukkal nem vagyok megelégedve. Én azért bátorkodtam önökhöz fordulni, hogy úgy gondoltam, problémámban segíteni fognak. Én nem a Takarékszövetkezet levelére voltam kíváncsi, hanem abban bíztam, önök kikeresik azt, hogy mi is jogos. A Takarékszövetkezet közölte velem azokat a tényeket, amit már eddig is tudtam. Engem viszont az foglalkoztat, hogy az ötezer forint kezelési költség nem sok-e egy kicsit, január 25-től május 9-ig? Nem értem azt sem, hogy az OTP-fióknál miért nem kell előre fizetni a kezelési költséget? Továbbá azzal sem értek egyet, hogy hogyan jött ki a 4965 Ft kamat erre a rövid időre, mert ha 24 hónapig fizettem volna a törlesztést, akkor az egy hónapra eső kamat 817 Ft lett volna. Tisztelettel: özv. Nagy József né Lónya, Kossuth u. 101. sz. (A szerk. megjegyzése: Most így, a nyilvánosság útján szeretnénk segíteni, várva az illetékes indoklását.) Zászlóbontás Elsőként a beregi térségben Tiszaadonyban alakult meg május 25-én az 1923-as számú Brassai Sámuel cserkészcsapat. A csapatszervezés tavaly ősszel kezdődött el a füzesgyarmati Hunor cserkészcsapat és a Kelet-magyarországi Szabadelvű Protestáns Kör segítségével. A cserkészavatás a helybeli református templomban szombaton délután ünnepi istentisztelettel kezdődött, amelyet Csiszár Ákos kisvár- dai esperes tartott. Ezután a cserkészek és vezetőik fogadalomtétele következett. Az ünnepséget a cserkészek énekszámai és szavalatai színesítették. Az istentisztelet végén került sor az ökumenikus zászlószentelésre, református, görög katolikus és unitárius lelkészek közreműködésével. Az ünnepi rendezvényt aZ iskola falán lévő Brassai- emléktábla avatása zárta. Rétfalvi Bertalan csapatvezető Kidobni? Húsz éve épült a házunk. Követelmény volt, hogy a kéményen dupla vasajtó legyen. Ez meg Is van a mai napig teljes épségben. Most jött a biztosító: a két ajtót vetessem le, mert nem jó, Szeptemberig tétessek beton ajtót, mert csak az jó és szurkoljak le 200 forintot. Vegyek további 160 forintért 2 db betonajtót, bontassam ki a príma vasakat, minimum 500 forintért felszerelik az ajtókat, de még gondoskodjam a szükséges hozzávalókról (mész, cement stb.). A végeredmény pedig az lesz, hogy az én tartós, erős ajtóim helyett lesz két olyan, amihez ha nem nyúlnak kellő óvatossággal, eltörik. A vasajtón sarok és zár van, a betonon semmi. Soha nem lehet tudni, mikor esik ki a helyéről. Ha a gazda biztonságot akar, akkor jó, ha dróttal körülköti vagy betapasztja. Hogy honnan tudom mindezeket? Csak onnan, hogy nekem ilyen is és olyan is van. Mindezt hiába tudom tapasztalatból, mégis kénytelen vagyok kidobni a jót és elfogadni a rosszat, mert a vállalat megparancsolja? Hasznom belőle semmi, kár és költség igen. De mit tehetünk? Fizetünk és megcsinálunk mindent, amit valamilyen üzlet miatt ránk erőszakolnak. Manapság különösen aktuális ilyeneket elrendelni, mert az embereknél rengeteg felesleges pénz halmozódott fel és valahogyan könnyíteni kell a zsebeken. Gondolom, a leírtakkal nem vagyok egyedül. J Tisztelettel: Fehérváry József Túristvándi Különös befektetők Tisztelt Főszerkesztő Űr! A május hó 16-án megjelent, „Különös privatizáció" című, Bíró Bertalan mátészalkai lakos, volt dolgozónk olvasói levelére reagálnunk illik, kérve válaszunk megjelentetését a „Jó lapot kívánunk!” című rovatban. Bíró úr a Mátészalkai mintaboltban dolgozott, tőlünk munkabért 1990. december utolsó napjáig kapott, ugyanis a boltot 1991-ben már kft. üzemeltette, amelynek egyébként egyik alapítója vállalatunk, míg a többi résztvevők termékeink értékesítését szervező, lebonyolító dolgozóink, akik maguk kezdeményezték a kft. létesítését, hangoztatva azt, hogy tulajdonosként erőteljesebb érdekük fűződik a termékeink értékesítéséhez. A múlt év decemberében a kft. cégbírósági bejegyzése még nem történt meg, így bác_a bolti dolgozókat ténylegesen foglalkoztatták, de állományba venni — a bejegyzésig — nem tudták. A bolti dolgozók önként létesítettek munkaviszonyt a k£t.- vel. Merő véletlen, hogy ugyancsak a múlt év decemberében kezdeményeztük dolgozóink körében vagyonjegy vásárlását, ígérve azt, hogy a vagyonjegyet vásárló dolgozók a befektetésük hatszorosát kapják ingyenes vagyonjegy-juttatásként, éppen a várható privatizációban a közvetlen tulajdonosi — tartós munkavállalói érdekek kialakulásához. Az már — valószínűleg nem véletlen —, hogy a kft. által alkalmazott dolgozóink csaknem annyi vagyonjegyet vásároltak — karácsony és újév között — mint a maradó vezetők és dolgozók együttvéve. Tették ezt annak tudatában, hogy pár nap múltán már nem lesznek vállalatunk dolgozói, márpedig Ingyenes vagyonjegyet csak vállalati dolgozó kaphat, a vállalat távlati céljai Elmaradt a varázs 4 gyermeknap kapcsán „apróságokról” A „múlt” rendszerben nagyon sok megírt észrevételem maradt fiókjaim mélyén, mert nem sok értelmét láttam nyilvánosságra hozni, de megfogadtam, hogy az „új” rendszerben ez nem fog előfordulni. Hosszas vívódás után ezért is fogok tollat, meg azért is, mert gyermekekről, — a jövőről van szó. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Labdarúgó Szövetség tornát szervezett a 3—4. osztályos korú gyerekek részére, melyre tudomásom szerint 283 csapat nevezett be. Május 12-én elérkezett a megyei döntők napja. Ezen az esős. hideg vasárnapon Nyíregyházán lelkes, jól felkészült gyerekeket, csapatokat láthatott a közönség. Ezek a gyerekek, akik ide eljutottak, szívüket, lelkűket tették ki csapatukért, egymásért, iskolájukért, s így rendkívül színvonalas mérkőzéseket produkáltak. Az első három helyezett csapat: 1. 14. sz. Általános Iskola Nyíregyháza, 2. 2. sz. Általános Iskola Fehérgyarmat, 3. ... Ált. Iskola Kisvárda. A közönség maximális elismerése mellett, emelt fővel várhatták az eredményhirdetést. Tulajdonképpen itt kezdődik az én, a mi, felnőttek problémája, tehetetlen dühe, felelőssége, aggálya. Az érem ugyanis sehol nem volt, s úgy tudom, oklevél is nehezen került . . . Aki valaha is versenyszerűen sportolt, tudja, mit jelent ez! — Főleg, ha gyerek az ember, és gyermekként élt át hasonlókat. Mindenesetre, gyerekek és felnőttek szomorúan vették tudomásul a tényeket. Igaz, a rendezők megígérték, — elküldik az érmeket az iskolának és majd ott megkapják. De kérdezem én, — ez ugyanaz a hangulat, ugyanaz a miliő, ugyanaz az atmoszféra? Nem tört-e el ezekben a gyermekekben valami? Jó lenne, ha az illetékesek levonnák a megfelelő konzekvenciát, és ha rendeznek valamit, — ami jó, — ilyesmivel ne tegyék tönkre a jövőt! Tény az is, hogy Fehérgyarmaton az iskolában, — ha nem is mindjárt az első nap, de a másodikon, ' nyilvánosan az iskola előtt megdicsérték a gyermekeket és igazgatói dicséretet kaptak. A pedagógusok a felkészülés során és most is megtették a magukét — de az éremkiosztás varázsát ez sem pótolhatja. Nagy László Panyola, Mezővég u. 3. sz. Kirámolták a fiamat Tisztelt Szerkesztőség! Igaz, hogy egy hónapja annak, hogy történt az eset Nyíregyházán, mégis írok. A buszpályaudvaron jártam április 22-én délután és telefonálni akartam. Nem volt jó a telefon. 17 óra előtt induló vidéki buszra felszálltam, mert azzal akartam vidékre utazni. Kerestem is a fiamat, de ő később érkezett oda, így a 17 óra után indulóval jött utánam. Én rengeteg ember között utaztam, a fiam már kevés ember között. Mindenki igyekszik a városból a 17 óra előtti busszal vidékre kijutni. Mivel kevés ember várja a következő buszt (és a telefon sem működik), jó alkalom kínálkozik rablásra. A fiamat suhancok kirámolták ott a buszpályaudvaron, ahová viszont ki lehet látni a forgalmi irodából. A gyerek ment volna telefonálni, nem tudott. Kérdezte a buszvezetőt: hol van itt rendőr, vagy telefonálni honnan lehet. Nem kapott megnyugtató választ és a busz is indult, felszállt rá és a találkozásunkkor fel volt dúlva, hogy őt kirabolták fényes nappal ott a buszra várva. Szeretném, ha a forgalmi irodából (fentről) 17 órától éberen figyeljék az eseményeket és gyanús eseményeknél az ő telefonjukon szólnának a rendőrségnek! Nagyon szeretném, ha ennyire törődne utasaival a VOLÁN! Nem kevés a viteldíjuk és szeretnénk bitonságos utazást kapni érte. Valószínűnek tartom, hogy nem felnőttet fognak megtámadni a suhancok (bár előfordulhat!, hanem maguk korabelit, vagy annál gyengébbeket. Ügy gondolom, hogy közérdekű dologról írtam és szeretném, ha más fiatalok nem esnének rablók kezébe! Tisztelettel: Szabó Sándorné Budapest, VIII. Diószeghy u. 22. 1/32. elérésére. A vagyon jegy vásárlásnak örültünk, mert senki nem gondolt arra, hogy „befektetőink” már január első napjaiban kérik vissza a pénzük, s az ahhoz rendelt ingyenes vagyonjegynek megfelelő hatszoros összeget... Eddig közel másfél milliót fizettünk — ma már kft.-tag, illetve kft.-alkalmazottnak — vissza, akik ingyenes vagyonjegy-visszavásárlását igényelvén, további 9 milliót szeretnének kapni. Bíró Bertalan ezért írta levelét, de a lényeget elhallgatta. Ha ezt nem teszi, minden bizonnyal levelének inkább a Különös befektetők címet lehetett volna adni. Száz-kétszázszáza- lékos uzsorakamatról lehet hallani, de az említett mérték még ebben a műfajban is meglepő. Tisztelettel: Szatmár Bútorgyár Mátészalka, Kun István vez. ig. Ökölváltás Tisztelt Szerkesztőség! Meglepődve olvastam a május 21-diki számban Dr. Kovács András fűügyész-he- lyettes úr cikkét, amelyet a Szívalapítvánnyal kapcsolatban írt. Nem tudom eldönteni azóta sem, hogy kinek akart használni ezzel a cikkel? Azt ugyanis nem feltételezem, hogy ártani akart volna. Szerintem — ha jól értem — ez a hivatalokra tartozik, hogy tudniillik van-e működési engedélye a Szívalapítványnak vagy nincs. Az olvasóközönségre, mint az infarktus által veszélyeztetett táborra csak az tartozik, illetve minket az érdekel, hogy minél több esetben meg lehessen előzni az infarktusveszélyt, így vagy úgy, hogy legyenek ilyen intézetek. Azt pedig végkép nem érti egy átlag olvasó, hogy mit jelent: „előterjesztésemre a Legfőbb Ügyész benyújtotta a bírósági végzés ellen a törvényességi óvást.” — Mint ahogy azt sem tudjuk, mi voll a bírósági végzésben ... — Ezek szerint a színfalak mögött bizonyos ökölváltások mennek végbe. Jó lenne, ha a Hivatalok eközben azokra is gondolnának, akik a szűrőállomástól remélik szív- infarktusuk megelőzését. Érpatak, 1991. május 22. Orosz Árpád Érpatak, Rákóczi u. 13. sz. „Nem tartozunk...” Tisztelt Főszerkesztő Ür! A Megamorv Iroda nevében ezúttal tisztelettel azzal a kéréssel fordulok önhöz, hogy a lehető legrövidebb időn belül szíveskedjenek közzé tenni a Kelet-Magyarországban 1991. V. 13-án megjelent „A kazánkiráty adóssága, Máról holnapra einek" c. cikkel kapcsolatosan az alábbi válaszunkat. 1. A korábbi években valóban 5 mFt értékben értékesítésre került a Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet részére a Me- gamorv által kifejlesztett Un. folyékony műtrágya hasznosításhoz szükséges konténeres kazánház technológiája. Az értékesítésre azért került sor, mert a Megamorv nem győzte a rent! konténerek gyártását és egyúttal hosszú távon munkát kívánt biztosítani a Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezetnek. 2. A Megamorv a technológiát betaníttatta, gyártással együtt a szövetkezet dolgozói részére a Megamorv nagyréiiei Uzemeben és a rendelkezésére álló több mint 12 db megrendelésből 2 db-ot átadott a vasipari szövetkezetnek legyártásra (a 2 db-ot követte volna további 10 db megrendelés, 5 mFt db egységáron). 3. Tényként állapítjuk meg, hogy a Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet az átadott 3 db konténeres ‘kazánházat a vállalt határidőn túl több mint féléves késéssel teljesítette. 4. Nem elég, hogy a Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet féléves késéssel teljesítette a megrendeléseket, a munkát elfogadhatatlan minőségben, hibásan végezte el. 5. Nem igaz, hogy a megrendelések azért nem állnak jelenleg rendelkezésére, meri a mezőgazdasági üzemek pénzügyi nehézségekkel küzdenek. Az igazság az, hogy a kisvárdai szövetkezet képtelennek bizonyult a konténeres kazánházak gyártására. A szövetkezetnek nincsenek komoly vezetői, akik a szövetkezet érdekeit szem előtt tartva szerveznék a feltételeket a szövetkezet dolgozóinak, hogy a vállalt kötelezettségük határidőre, jó minőségben teljesüljenek. 6. Egyébként a technológiaértékesítéssel, valamint a késedelmes teljesítéssel kapcsolatos kárunk érvényesítése ügyiben per van folyamatban a Megamorv és a Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet között. A Megamorv furcsának találja, hogy még jóformán meg sem kezdődött a per és a szövetkezet már tudja, hogy megnyerte a p*rt. ígéretet teszünk arra, hogy a per befejezése után az ítéletet közzé tesszük, amikor kiderül, ki tartozik kinek és ki mulasztott a technológia kapcsán. Kijelentjük, nem tartozunk 5 mFt-tal a szövetkezetnek. Morvái Ferenc MEGAMORV Illeszkedjen a irat A Kelet-Magyarország 1991. május 23-i számában Fulladozó vizek címmel Ml folyiik a Tiszánál? alcímmel megjelent cikk szerintem helyenként pontatlan és általánosító megállapításaira az alábbiakban válaszolok: A sonkádi zsilip a Túr szabályozásával egyidejűleg — 1J29— 51 között — épült. A 60 éves műtárgy az elmúlt télen meghibásodott a beton korróziója miatt. Tekintve, hogy a zsilip a Túr bal parti véditöltésében helyezkedik el. tönkremenetele a térség árvizi biztonságát veszélyeztetné. ezért még a tavaszi árvizek előtt él kellett végezni a szerkezetek műszeres vizsgálatát. Ez azonban csak száraz állapotban volt végezhető, mivel a zsilip falait csak belülről lehet megközelíteni. Ezért került sor a zsilip egyhetes lezárására, ezáltal a Holt-Túr vízpótlásának átmeneti szüneteltetésére. A meder természetesen ékkor sem száradt ki. a lezárás előtti vízálláshoz képest összesen 43 centiméter apadás következett be a zsilip nyitásáig. A várható hatásról és a zsilip zárásáról előzetesen tájékoztattuk a Holt- Túr halászati hasznosítóját, aki a tervezett beavatkozás ellen kifogást nem emelt. A zsilip kezelése (nyitás, zárás) egyébként a megépítése óta változatlan szabályzat szerint történik az évszak, a hidro- meteorológiai helyzet és a hasznosítási érdekek figyelembevételével. és nem függ a vízügyi szolgálat vezetésében bekövetkezett személyi változásoktól. Folyószabályozási művek építésének az az oka, hogy a bevé- detlen folyókanyarok homorú partja folyamatosan leszakadozik. kopik, a kanyar változtatja helyét. A helyváltoztatás, a hát- rakopás — a meder anyagától, a vízszint esésétől és az árvizek gyakoriságától függően — nem 2—3 méter évente, hanem elérheti akár a 30—40 métert is. Ennek megakadályozása több szempontból is fontos. így: — a meder 1—2 évtized alatt elérheti az általában 2i00—300 méter (nem pedig 2—3 kilométer) távolságra lévő töltést és gátszakadást idézhetne elő; a kanyarok • hosszának növekedésével csökken a vízszint esése, lassúbbá válik az árvíz levonulása. ezáltal nő az árvizek magassága; a túlfej lett kanyarokban a jég összetorlódik, nő a jeges árvíz veszélye; hajózható folyószakaszokon a túlfej lett kanyarokban a hajók nem tudnak közlekedni. A folyószabályozási művek legfőbb anyaga — általában mindenütt a világon — a terméskő. Viszonylagos olcsósága, tartóssága. a folyómeder alakjához való rugalmas alkalmazkodása csaknem kizárólagosságot biztosít számára. Ahol a meder laza szerkezetű, ott a terméskő alá műanyag szűrőszövetet is terítenek. hogy megakadályozzák a partoldal anyagának kimosódá- sát a kövek közül. Lebetonozott partszakasz az igazgatóságunk kezelésében nincs. A beton ritkábban használatos építőanyag a folyószabályozásban. mert rendszerint drágább a térméskőtől. Egyenes folyószakaszon is szükség lehet a szakadó part védelmére, a meder elszélesedésének és ezáltal j égtoriódásos helyek keletkezésének megakadályozása végett. Nem törekszünk arra. hogy ..Hold-béli” tájjá változtassuk a Tiszát. Éppen ellenkezőleg: azon munkálkodunk — a környezetés természetvédő emberek egyre szélesebb rétegével együttműködve —. hogy a vizi létesítmények minél harmonikusabban illeszkedjenek a környezetbe, minél kevésbé károsítsák a természet élővilágát. E törekvés ellenére sem állítható, hogy a vízépítő mérnökök tévedhetetlenek. Időnként hibáznak és — sajnos — létrehoznak gyenge minőségű munkákat. Ügy gondolom, nincs ez másképp az újságírásban sem. Tisztelettel: Fakezas László, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója Kölcsönzés hibákkal Tisztelt Szerkesztőség! Körülbelül 2 hete betértem a nemrég nyílt Jókai téri videokazetta-kölcsönzőbe. A kazettákat nézegetve felfigyeltem egy beszélgetésre, mely egy házaspár és a kölcsönző alkalmazottja között zajlott. A beszélgetésből any- nyit értettem meg, hogy nem lehet mindegyik filmet kikölcsönözni. Ráadásul a házaspár azt is jelezte, hogy amit kivittek, abból is az egyik film élvezhetetlen minőségű volt. A fiatal „köl- csönzős” a házaspárt kioktatta, hogy a rossz minőségű filmet ki kell cseréltetni, nem kell azt szégyellni. Ezután a házaspár választott három filmet, amiből az alkalmazott az egyikre azt mondta, hogy nem lehet kivinni. Kérdésükre, hogy miért nem, udvariatlan hangon azt a felvilágosítást kapták, hogy ő tudja, melyiket lehet és melyiket nem, és egyáltalán örüljenek, hogy van ilyen lehetőség, hogy 80 Ftért lehet kölcsönözni egy kazettát. Erre én csodálkozva közbeszóltam, hogy amelyik kazettát nem lehet kikölcsönözni, azt miért nem rakják külön polcra. Erre a „köl- csönzős” nekemtámadt, engem letegezve, hogy ne vitatkozzak vele, én mindet kive- hetem, mert magánkölcsönző vagyok, a házaspár pedig közületi, holott nem tudhatta, én esetleg nem közületi vagyok-e. Ezenkívül a kölcsönző egy részében a polcon rendszertelenül össze-vissza voltak berakva a kazetták. Végezetül annyit üzenek a „kedves” alkalmazottnak, én annyira örülök annak a lehetőségnek, hogy 80 Ft-ért lehet kölcsönözni egy kazettát, hogy inkább elmegyek olyan helyre, ahol 150 Ft egy kazetta, de szépen beszélnek az emberrel. Tisztelettel: Asztalos Tamás Nyíregyháza Széttárt kezek Elmeséltem Józsi barátomnak, hogyan lehet egy óra alatt négyezer forintot keresni. _ 9 — Egy kerékpárt nem egészben vásároltam meg, hanem alkatrészenként. Egy óra alatt ösz- szeraktam, s így négyezerrel kevesebbe került. Egy pillanatig elismerés ült az arcán, aztán legyintett. — Hol van már a te hétezer forintos biciklid, — mondta — és a műszaki bolt kirakatára mutatott. Bementünk, érdeklődni. Menynyibe kerül most egy kis SIMSON motor? — 108 000!! — így az eladó. — Én meg így: biztos Trabant-motor van benne. — A, dehogy, csak ötven köbcentis. — Nem érdekes. — Nem kell mindenkinek kismotorral, meg kerékpárral járni. Különben is az utóbbi időben egyre világosabbá válik, hogy nem megy ez a bicikli. Átsétáltunk a ruházati áruházba. Itt már valóban megdöbbenek. Egy harmincötös gyermek félcipő 2360 Ft. — A hatvan forintot egyből értem. Biztos az az öt deka bőr és tíz deka gumi ára, amiből a kis cipő készült. De ml az a kétezerháromszáz forint? — kérdezem. Az eladó ártatlanul tárja szét két kezét. — Ml. nem tehetünk semmiről. Tudom! — Nálunk senki nem tehet semmiről. Szilágyi Sándor Nagyar Kelet-Magyarország _____11^ 1991. május 30.
