Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-04 / 103. szám

1991. május 4. Kelet-Magyarország 3 Vitában érlelődik A Nemzeti fllaptanterv ISMÉT IZGALMAS TÉMA került iá tantestületek aszta­lára. Elkészült a NAT (Nem­zeti Alaptanterv) második fogalmazványa, melyet az oktatási kormányzat meg ebben a tanévben országos vitára kíván bocsátani. A dolog tétje nem kicsi. Ezzel az évtizedek óta emle­getett tartalmi reform érke­zett sorsdöntő állomásához. Itt dől el ugyanis, hogy az elkövetkező évtizedekben az iskolák milyen műveltségtar­talmakat közvetítenek, mi­lyen tantárgyi struktúrát vá­lasztanak, mennyire válnak alternatívvá és hatékonyabbá. Szakmai körökben ismere­tes, hogy e dokumentumok­nak milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. Születé­sét mennyi kétkedés, rokon- és ellenszenv követte. Hogy a közel kétéves munka. egy országos és egy regionális vi­ta után is mennyire nem vált a szűk szákmai körökön túl ismertté. Éppen ezért is­kolákba érkeztük utón szá­mítani kell a szakmai mep- oszlottságra, az elutasítás és a támogatás bizonytalansá­gaira, a vitára! Mint ismeretes, a magyar közoktatást az elmúlt évszá­zadokban, de legalábbis Má­ria Terézia óta erősen cent­ralizált. keményen regulativ típusú tantervek szabályoz­ták. Ez a dokumentum mind­ezzel megpróbálja a szakí­tást, nem központilag szabá­lyozott tananyagra, iskola- struktúrára, az óraszámokra, módszerekre építve, hanem éppen ennek ellenkezőjével erősen, vagy túlliberalizáltan, de a nemzeti értékeket is vállalva kívánja új pályára állítani a magyar iskolapoli­tikát, pedagógiai közgondol­kodást. Amit nehéz lesz tudomásul vennünk, hogy a NAT pl. nem határoz meg kötelező tantárgyakat, hanem művelt­ségterületekben, műveltség- tömbökben gondolkodik. Az iskolai követelményrendszert pedig nem bontja le tétele­sen évfolyamokra, csak élet­korhoz kötött elemi és alap­szintekben határozza meg. Ugyancsak nem szabja meg a tantárgyi óraszámokat sem, hanem csak a tanítási napok minimumának és műveltségi területek közötti arányoknak a meghatározására vállalko­zik. A NAT ÍGY CSAK A KŐ­TELEZŐ 16 éves korig, a tankötelezettség felső határá­ig fogalmazza (fogalmazhat­ja) meg az általános, min­denki számára közös iskolai tartalmakat és követelmé­nyeket. Ezen túli iskolastruk­túrák -tartalmi szabályozása döntően intézményi feladat lesz. A két szintet viszont — nyugat-európai minták alap­ján — elsősorban fejlődés­lélektani alapon különíti el. a 6—12 évig integráló elemi és a 13—16-ig tartó alap­szintre. Mivel az alaptanterv lé­nyege, hogy a mindenki szá­mára szükséges és mindenki­től elvárható közös ismerete­ket, készségeket, képessége­ket tartalmazza, így azok elsajátíthatónak tűnnek, bár­milyen iskolatípusban is ta­nuljon a fiatal. Teljesítése elvileg tehát nem függ az iskolaszervezettől, sőt tág le­hetőséget ad a különböző is­kolaszervezeti variációkhoz való alkalmazkodáshoz. (3 f 4, 6+6, 4+8, 6+4) azök fej­lesztéséhez is. Másik izgalmas kérdéscso­portot a műveltségtömbökkel való ismerkedés jelentheti. A tantárgyi, diszciplináris ér­tékekben gondolkodó tuda­tunknak váltani kell, mű­veltségterületekben és az ezekre épülő műveltségtöm­bökre kell végig gondolnunk a valamennyiünk számára szükséges közös műveltség és tudás iskolai feldolgozását. Ennek a hatalmas ismeret- anyagnak az átfogását az alaptanterv az alábbi 10 mű­veltségtömbben kísérli meg: anyanyelvi kommunikáció. idegen nyelvek, matematika, természetismeret, ember és társadalom, művészetek, in­formatika, technika-környe­zetkultúra, életvitel-család- háztartás, testnevelés és sport. E MÜVELTSÉGTÖMBÖK ISMERETANYAGA a helyi szükségletek és lehetőségek variációjában sokféleképpen szervezhetőek tantárgyakká. Elképzelhető, hogy pl. egyes iskolákban a technikát és a háztartási ismereteket vagy a technikát és az informati­kát egy tárgyon belüli tanít­ják. Ugyanígy az is lehetsé­ges. hogy a természetismere­teken belül a fizika, a kémia, a biológia és a földrajz to­vábbra is külön tárgyként szérepelnek, de arra is mód lesz, hogy e tárgyakat rész­legesen vagy teljesen integ­rálják. A különböző művelt­ségterületekből pedig az is­koláknak kell,— adott viszo­nyaikhoz szabott — helyi tanterveket, tantárgyakat formálni. Mindez eredménye­ként fokozatosan alakul majd ki egy oly an tan könyv- és tanítási programpiac. amely reális feltételeket teremt ar­ra, hogy az iskolák a kínálat­ból szabadon választva (vagy önálló fejlesztésekkel) a he­lyi igényeknek megfelelően, helyi tantervek alapján dol­gozzanak. Egy így működő iskola- rendszer folyamatos ellenőr­zésében — az alaptanterv ké­szítői — fontos szerepet szán­nak a dokumentumhoz köz­vetlenül kapcsolódó vizsga- rendszernek. Maga az alap­tanterv éppen ezért mindkét szinten az értékeléshez és a vizsgakövetelmények össze­állításához is fontos támpon­tokat ad; ügyelve arra, hogy a néLkülözhetetlen közös tu­dás mellett tág lehetőség le­gyen az egyéni és helyi kü­lönbségek érzékelésére, a he­lyi követelmények érvényesí­tésére is. AZ alaptanterv Így összességében egy új iskolai modell lehetőségét ígéri. Tu­dom, hogy vitára az idő sem a legkedvezőbb. Az iskolá­ban tornyosuló évvégi ten­gernyi munka közepette, a megkopott vitázó kedvünk mellett is mégis remélni me­rem, hogy konstruktív gon­dolatok sokasága tovább szí­nesíti és gazdagítja azt az anyagot, amelyet a kormány­zat az oktatási törvény ter­vezetével együtt az ország- gyűlés nyilvánossága elé kí­ván terjeszteni. Dr. Kuknyó János Alku és érdekvédelem Születőben az új kollektív Végkielégítés, túlóra, nyugdíjfolyósítás átvállalása, az igazgató és a munkavállalók jogai, a szociális jut­tatásokhoz szükséges pénz előteremtése... Még hosz- szan lehetne sorolni, hogy mi mindennel foglalkoz­nak az úgynevezett Kollektív Keret Szerződések, ame­lyek szakmánként külön-külön a közeljövőben je­lennek meg. S ezek figyelembevételével belátható időn belül új kollektív szerződéseket kötnek megyénk vállalatai is. A konzervgyárban, a kereskedelemben és egy építőipari kft.-nél szereztünk tapasztalatokat. A Nyíregyházi Konzerv­ipari Vállalatnál Garasos Lászlóné érdekvédelmi koor­dinátor elmondta, a Kon­zervipari Dolgozók Szakszer­vezete minden gyárnak kiad­ta a keretszerződés vitaanya­gát. Ezeket a támpontokat, valamint az új gazdasági és politikai helyzetet is figye­lembe vették, amikor a kö­zelmúltban módosították a gyárban a régi kollektív szerződést. (Ha meglesz az országos keret és megszüle­tik az érvényes rendelkezés, teljesen új kollektív szerző­dést hoznak tétre-) Nos, a frissnek mondható módosí­tásban ez áll: „Létszámcsök­kentésre kerülők esetén — legalább tízéves vállalati munkaviszonnyal rendelke­zőknél — végkielégítés cí­mén egyszeri juttatást kell adni. Mértéke a felmondási­felmentési időre járó átlag- kereset. Korkedvezmény Létszámcsökkentési intéz­kedéssel összefüggésben alkal­mazható a korkedvezményes nyugdíjazás. A közös meg­egyezéssel létrejött nyugdíj­folyósítás vállalati átvállalá­sa esetén az érintett dolgo­zóra nem vonatkoznak a fel­mondási, felmentési és vég- kielégítési szabályok”. Az érdekvédelmi koordi­nátor hangsúlyozta: megnö­vekszik a helyi kollektív szerződések szerepe, ezért olyan szerződést szeretnének kötni a munkaadó képvise­lőivel, a vezérigazgatóval, amely szerződés humánus, de egyben a termelési, gazdál­kodási értékeket is szolgál­ja. Az idei módosításban még egy lényeges dologra hívta fel a figyelmet az érdekvé­delmi koordinátor. Idézzük a módosítást: „Szervezeti vál­tozások, létszámcsökkentés előtt a vállalat írásban tájé­koztatja a munkavállalókat képviselő érdekképviseletet a végrehajtás idejét megelő­zően legalább egy hónappal. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell az érintett munkaválla­lói réteget, az intézkedést kiváltó okot, az érintett sze­mélyek névsorát”. Új bértarifa A Belkereskedelmi Dolgo­zók Szakmai Szakszervezeté­nek megyei titkára, Mrenkó László elöljáróban elmond­ta : április elején a keretszerző­dés megkötésére az alapszer­vezetek felküldték a megha­talmazást a szakmai szak- szervezet központjába, a gaz­dasági, kereskedelmi vezetők pedig a Magyar Gazdasági Kamarának küldték el a meghatalmazást. A szakszer­vezet központja és a kama­ra ugyanis közösen ad majd ki egy keretszerződést. Az adaptálható, helyi sajátossá­gokkal kiegészíthető keret . minden fontosat tartalmaz majd, ami a munkaadók és munkavállalók viszonyát szabályozhatja. A keret kie­melten foglalkozik majd a munkahelyek védelmével, pontosabban megtartásával, az új bértarifarendszerrel, a munkaerő minőségi cseréjé­vel, az átképzéssel. A terve­zetben többek köat ez áll: A felmondási idő a 10—20 évig a munkáltatónál eltöl­tött idő esetén minimum 5 hónap, 20 év felett minimum 6 hónap. Ha a munkaviszony privatizáció, átszervezés, vagy jogutód nélküli meg­szűnés miatt szűnik meg, a munkavállalónak végkielégí­tés jár. Tízéves munkavi­szony után 4 havi átlagkere­set, 15 év után öthavi, 20 év után 10 havi, 25 év után 12 havi”. A keretszerződést május­ban, vagy júniusban „szente­sítik” Budapesten. E szerző­dés tükrözi majd megyénk kereskedelmi dolgozóinak véleményét, kívánságait is. Helyi törvény Szokolay Sándor, a Kelet- szakszer Kft. ügyvezető igaz­gatója elmondta: az építő­ipari társaságukban kettő­száznyolcvan ember dolgo­zik. Öt-tízfős kft.-knek nincs szükségük kollektiv szerződésre, de ők alakulás után nem sokkal, már tavaly megkötötték a kollektív szer­ződést. S ennek ő mint mun­kaadó örül. Ezért, mert a „helyi törvény” szabályozza a túlmunkát, a bérezést és más fontos dolgokat. Igazga­tói intézkedéseit a jövőben is megkönnyítheti a kollek­tív szerződés. N. L. Ruhaipari gépbemutatói, varrógépeket, szabászgépeket mu­tattak be Nyíregyházán, az Ipari és Szolgáltató Központ­ban. (H. P. felv.) •JEGYZET Eltiltás Kádat Mihályt letessékelték a televízió képernyőjéről, mert szereplése összeférhe­tetlen képviselői mivoltával. Akárhogy szeretném, nem tudok napirendre térni a be­jelentés felett, amit maga az érintett adott elő közismer­ten kellemes, finom modorá­ban az „Unokáink sein fog­ják látni’* című műsorának legutóbbi adásában. Kész, passz, választhat: vagy a műsorvezetés, vagy a képvi­selőség. Vagy országos ügyekben hallatja hangját a Parlamentben, vagy nemzeti értékeink megbecsüléséért az ország nyilvánossága előtt. A kettő — a döntéshozók sze­rint — nem fér össze. Milyen boldog lenne kis ha­zánk, ha benne csak ez az egyetlen összeférhetetlenség várna orvoslásra. Ha például nem gyerekek sokasága jár­na abba az iskolába, ahol édesapja vagy édesanyja ta­nít, esetleg mind a kettő, és olyan is van, hogy egyikük igazgatóhelyettes, netán igaz­gató. Ha például jó néhány hegy- és pénzosztó főnök közvetlen hatáskörébe nem tartozna felesége, férje, gyer­meke, sógora, komája. Ha például a hatalom legfelső régióiban a székek elosztásá­nál nem lenne plasztikusan érzékelhető rokoni kötődé­sek, baráti kapcsolódások működése. Akkor pont Rádai Mihály közszereplése össze­férhetetlen parlamenti tagsá- gával? Rádai Mihály az én sze­memben egy legislegűjabb kori vallásalapító, aki olyan mozgalmat hívott életre több mint tíz évvel ezelőtt, amely- hez foghatóan értékes és szé­les körű alig-alig található e századi történelmünkben. 0 mert először visszafordulni és az emberek figyelmét vissza­fordítani letűnt korok nem múló, de ba nem vigyázunk rájuk, múlandó értékei, lel­ket nemesítő kincsei felé. ö merte felemelni kamerá­ját és szavát a rombolás, a nemtörődömség megnyilvá­nulásai ellen, amelyek elő­ször proletár, majd szocialis­ta kultúrára hivatkozva hagy­ták veszendőbe menni vagy herdálták el tudatosan azt, ami korábbi nemzedékek, szá­zadok alkotásaiból megma­radt. Mozgalma — ami re­méljük örökre beíródik kul­túránk történetébe — nem szólam, hanem tett! Tett, amiből még mindig keveset tapasztalunk magunk körül. Pedig egyre égetőbb szükség lenne rá. Állami politika rangjára emeltük a múlt értékeinek legnemesebb indíttatású res­taurálását, ugyanakkor az ügy egyik legelső papjának, vagy inkább vándorszerzete- sének nem engedik meg, hogy személyesen hirdessen igét arról, ami előhírnöke volt mindannak, amiért később síkra szálltunk. Vajon miféle pártpropagan­dát fejthetne ki Rádai Mi­hály alattomban a képer­nyőn, miközben reliefekről, kapubérletekről és stukkók­ról beszél? Tudnám javasolni a tévé vezetőinek, hogy ak­kor mozdítsák el a képer­nyőről, amikor már csak az ő képviselőségével összefér­hetetlen műsorvezetcse lesz az egyetlen és utolsó, ami nincs rendben az intézmény házatáján. (réti) Az anya sorsa Hitet adni az életnek A z özvegyasszonyok fa­luja. Uszkát, e csöpp­nyi, Batár-menti tele­pülést csak így nevezik a környéken, Milotán, Tiszabe- csen, de még a távoli Bereg- ben is. Pedig negyvenöt őszén ott is férfiember nél­kül maradtak a falvak, de sehol másutt nem tértek vissza oly kevesen a hír­hedt „málenkij robot”-ról, mint ide, Uszkába ... Szép, kövér orgonák nyíl­nak a főutcán, ragyog a má­jus eleji délelőtt. Nagy, vén diófák, s öreg, szikrázó há­zak a lombosodó fák alatt. Az egyik portán öregasszony serénykedik: tapasztja a ház falát. A nagy tél lerágta ró­la a meszet, lapátnyi foltok éktelenkednek a fehér falon. Nem asszonynak való mun­ka ez, de Szirmai Károlyné- nak hamar meg kellett szok­nia, hogy csak magára szá­míthat. Uszkából hatvanhá­rom férfit vittek el annak idején a szovjetek, köztük volt az ö férje is. De a ha­zatérők között már hiába ke­reste. Itt maradt három gyermekkel, egyedül a nagy idegenben. Leteszi a maltereskannát, a simítólapátot, s mikor megszólal, rögtön kiderül, hogy nem idevalósi. Fjrcsa, nyitott „e” betűket mond, va­lahol a Dunántúlon beszélik ilyen lágyan, asszonyosan a magyart. — Tudják, merre van Za- laszentgrót... ? — mosolyog szelíden. — Mellette van egy falu, Csáford... ott szület­tem én, s nevelkedtem. A harmincas évek elején, a híres gazdasági válság űzte fel őt is Pestre, s találkozott össze sorstársával, az uszkai Szirmai Károllyal. Házasság lett a találkozásból. Férje a Ludovika kertészetében dol­gozott, de jött Gömbös, aki azt mondta, nekik nem kell civil. .., így aztán munka nélkül maradtak. Hazajöttek hát Uszkára. — Volt egy kis földünk, még Pestről veszegettünk össze két és fél holdat. Meg jártunk napszámba ... ré­szibe aranti. De az is jó volt... csak ne jött volna a háború. S ne kellett volna az uramnak elmenni. Tizenhárom évet éltek együtt, s álmában sokszor A házról gondoskodni kell. kocogtatják az ablakot, és ő még ma is arra riad, hogy szalad, mert megjött az em­ber. Nehezen, csapzottan éb­red, s hogy szemét az ablak­ra fordítja, nem Iát semmit, csak a nagy kerek holdat, a szikrázó csillagokat. Lassan ötven éve már, hogy azon a ködös, esős no­vemberi hajnalon elment Szirmai Károly... és még ma is nehezen hiszi, hogy örökre. Másfél évvel később kezdtek hazaszállingózni az uszkai férfiak, de Szirmai Károlyról senki sem tudott. Vagy senki sem merte meg­mondani az asszonynak, hogy hiába várja. Aztán persze csak megsajnálták. „Bözsi, meghalt Károlyod. Éhenhalt szegény, nem bírta tovább a munkát.” Szirmai Károlynak az apja is a háborúban maradt oda, özvegyen nevelte fel az any­ja. Húsz évvel később a lá­nya is özvegyen maradt, négy gyermekről kellett egyedül gondoskodnia. — Ha nem tisztelném az Urat, most átkozódhatnék: Miért mindig ezt a kis falut, ezt a szegény családot bün­teti...!? Hát mit követtünk mi el, hogy mindig rajtunk csattan az ostor!? A kis ház kertje a Batár- ra rúg, itt tornyosul tíz lé­pésnyire a vastag, meredek gátja. Mögötte meg rögtön a Batár... a túlsó oldal már idegen ország, öreg körtefák hajolnak át egyik partról a másikra. Ha megfújja őket a szél, a szovjet fa levele ma­gyar földre hull. S a magyar fa termése szovjet avaron pottyan. Miért nem tudtunk, tu­dunk, mi úgy élni, mint azok az odvas, sokat látott, sokat tapasztalt körtefák ...!? — Jaj .. . nagyon keserves életünk volt nekünk, uszkai özvegyasszonyoknak. Jöttek azok a kegyetlen negyvenes, ötvenes évek. Árpát darál­tunk, abból sütöttük a ke­nyeret. Meg eljártunk rizsét aratni Túrkeve, Kisújszállás alá. Olyan kíméletlen brigád­vezetők voltak, hogy éjszaka is kihajtottak bennünket. .. mert nappal pergett a ka­lászból a rizsszem. Nyolc ki­ló terményt kaptunk egy-egy hold után, de mentünk vol­na mi kevesebbért is. Mert itthon volt a három gyer­mek ..., s élni kellett vala­hogy. A folyón túl rigó rikkant, fent, a magasban egy gólya repül át. Valami száraz gazt visz a csőrében, fészekra­kásra, fészekjavításra készül. Mint itt, lent a földön Szirmai Károlyné. Mert élni kell, s örökké újra kezdeni. Még ha nehéz is, még ha egyedül is maradt az ember. Balogh Géza

Next

/
Thumbnails
Contents