Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-28 / 123. szám
1991. május 28. Kelet-Magyarország 3 Valami elkezdődött NEM BIZTOS E SOROK írója abban, hogy mindazok, akik részt vehettünk Antall József miniszterelnök és a kíséretében lévő tíz miniszter Nyíregyházán tartott vasárnapi nyilvános sa.jtótájé- kozatóján, a napi hír értékén túl kellően tudnánk mérlegelni a kihelyezett kormányülés jelentőségét, amelyen a kormányfő és miniszterei a megyei önkormányzati képviselőtestület tagjaival találkoztak és megbeszéléseket folytattak e térség gondjainak enyhítéséről. Talán maid az utókor . . . Egyesek történelmi jelentőségűnek nevezték a tanácskozást, hiszen a magyar alkotmányosság időszakában nincs példa hasonló szintű miniszteri láloJÓ VOLT HALLANI Kiss Gyula munkaügyi minisztertől, Keresztes K. Sándor környezetvédelmi minisztertől, hogy eséllyel pályázhat megyénk a foglalkoztatási. illetve a területfejlesztési alapra. Örömmel vehettük Gergácz Elemér földművelésügyi miniszter szavait, melyektől azt remélhetjük. megoldódhatnak az élelmiszer-termelés és -értékesítés problémái. Ezek talán a legsúlyosabb gondok, melyek a megélhetés, a létbiztonság, az élet minőségének kérdéseivel függenek össze. Nyíltszíni taps egyszer csattant fel a teremben. Ez Surján László népjóléti miniszter beszédét szakítota ■félbe, igen nagy elismeréssel,-amikor arról szólt; szerencsére nem derült ki a megyei önkormányzati képviselőkkel folytatott tanácskozáson. hogy az itteniek közül ki milyen pártnak a tagja. Mesterséges politikai árkok szabdalják olykor az országot. itt viszont azt tapasztalta; mindenki a térség szolgálatában ült le a tárgyalóasztalhoz. HASONLÓAN elgondolkodtatóak voltak Andrásfal- vy Bertalan művelődési miniszter szavai is. aki többek között azt vázolta; ez a terület csak az elmúlt 60—75 év során vált elmaradottá, azelőtt itt, hosszú századokra visszamenőleg jelentős kulturális centrumokat lehetett találni. Ma főként az ipar hiánya és a kellően jól fizető munkahelyek hiánya sodorja veszélyes helyzetbe az itt élő lakosságot — hallhattuk Bőd Péter Ákos ipari minisztertől, aki arra is rámutatott; szükséges a kormányzatnak folytatnia a már elkezdődött decentralizációd programot, hogy az eddig háttérbe kényszerült területek is lehetőséget kapjanak a kibontakozásra. Az alapkérdések közé tartozik megyénkben is. milyen kondícióban van az oktatás, az egészségügy. Amint azt Andrásfalvy miniszter úr hangsúlyozta, ki kell dolgozni az oktatásnak és az ösztöndíjaknak azt az új rendszerét. amelynek révén nem elmenni kényszerülnek, hanem visszavágynak a megyébe a végzett szakemberek. Surján miniszter úr szavai alapján pedig bízni lehet abban, hogy javulhatnak megyénkben az orvosi munka feltételei. Egybevetve az itt elhangzottakat, reméljük. hogy nemcsak egy látványos vizit történt, hanem valóban segítséget kap ez az önerejéből felkapaszkodni képtelen, szerencsétlen megye — amihez viszont nélkülözhetetlen az itt élők összefogása. Baraksó Erzsébet gatasra. Kitüntetett helyzetbe került a megye azáltal, hogy a minisztérium úgy döntött; az e tájról érkező panaszokat ne csak statisztikai adatokból, jelentésekből ismerje meg, hanem tájékozódjanak a helyszínen, ismerjék meg élő szóból a legfeszítőbb gondokat. Amint arra a sajtótájékoztatón a bevezető beszédében a kormányfő utalt., úgy tapasztalták, itt főként a jövedelmek alacsony foka és a munkanélküliség a legnagyobb probléma, ezekre hívta fel a kormány figyelmét az MDF megyei képviselő- csoportja. illetve a megyei önkormányzat előzetes tájékoztatója. Ezek a jelek serkentették a kormányt a hátrányos helyzet helyszíni tanulmányozására. Nem röpködtek a sajtótájékoztatón a levegőben milliárdos adatokról szóló bejelentések. nem hangzottak el látványosnak tűnő ígéretek, csak azt tapasztalhattuk, amit józan ésszel, reálisan előre feltételezhettünk; eljut a megyéből a hatszázezer „Tiborc” panasza az illetékesekhez, azt meghallják, tudomásul veszik. jogosnak találják és megpróbálják megkeresni a gyors orvoslás lehetőségeit, amire — az itt bejelentettek szerint — két kormányprogram készül. Azt tapasztalhattuk vasárnap este, hogy valamiféle fordulat várható, valami elkezdődött. ami. ha nagyon szerény mértékben is. de a megye felemelkedésének kezdetét jelentheti. Ami. meg kell jegyezni, nem is kíván sok erőfeszítést, hiszen a statisztikai adatok szerint majd minden mutató a 18— 19. helyre sorolja megyénket. Dupla költségen Vajon mit szólnánk hozzá, ha nyáron megemelnék a jégpályabelépők, novemberben az orgona és a gyöngyvirág, márciusban pedig az iskolai taneszközök árát. Valami ehhez hasonló jutott az eszembe, amikor az elmúlt héten hetven százalékos távfűtés-áremelést jelentettek be. A közlés annál is inkább izgalmas, mert az év elején még 150 százalékos növelést sejttettek, hiszen ennyi állami támogatás van a távfűtés költségén. E kétlépcsős áremelésben az a zseniális, hogy tulajdonképpen a mostani 70 százalékkal növelt fűtésdíj egy fikció. Ezt az összeget soha senki nem fogja kifizetni, hiszen mire megkezdődik a fűtés, már újabb „árváltozás” következik. S ez már csak matematika; a megemelt ösz- szeget még 50 százalékkal sem kell növelni ahhoz, hogy októbertől mégis csak ötezer forintos fütésdíj legyen, A háromjegyű áremelés persze nem tűnik túl szépnek, de lehet, hogy októberben még ennek az aránynak is örülnénk. . Már akinek nem fagy az arcára a mosoly. (dombrovszky) 3 aj, neked, ha vállalkozó vagy és ráadásul hasonlít az egy-, vagy többszemélyes társaságod neve. valamelyik másik cég fantázianevére! Kellemetlenségek sorozatát kell elszenvedned a félreértésekből. Kétszeresen reszkethetsz azonban akkor, ha a hatalmas állami cégek, az úgynevezett stratégiai fontosságú vállalatok, mint például a nagy szállítmányozók vétik el, mondjuk a kft.-d nevét, mert az ilyen tévedésnek akár a céged is áldozatul eshet. A történet, ami egy „áldozat” szájából hangzott el, szűkebb hazánkban, Szabolcsban esett meg. A nagyhatalmú cég korszerűen felszámítógépezett pénzügyi osztályán a céglistát „lapoz- tatja” a komputerrel az ügyintéző, hogy a háromszázezer forintos számla címzettjét, azaz annak pontos adatait lehívja a gépből. Megáll a gép a keresett (első!) névnél, a dolgozó már írja is a számlát, azonnali inkasszó-utasítással a banknak és a számlaértesítést a cégnek. Igen ám, de ez a kft. nem az a Csökkent az áruszállítás a tarifaemelések, a vállalatok pénztelensége miatt. Jól érzékelhető a jelenség a MÁV nyíregyházi belföldi konténerpályaudvarán, ahol még tavaly ilyenkor kétszer ilyen mennyiséggel folyt a közepes háztól — házig konténerszállítás. (Balázs Attila felvétele) tara Egyre több híradás bizonyítja, hogy hazánkban is komolyan kell számolni a kábítószer-fogyasztás aggasztó jelenségeivel, a „szipózást” felváltja a keményebb drogok élvezete. Elgondolkodtató viszont az a felkészületlenség, mely a megelőzés és a gyógyítás terén megfigyelhető. Hiányzik a megfelelő egészségügyi intézményrendszer. Néhány hónapja éppen Nyíregyházán rendeztek egy jelentős drogkonferenciát, ahol olasz 'szakemberek tartottak konzultációt, s tervezték-szervezték a magyarországi kábítószer-élvezők gyógyítását, saját tapasztalataik, jól működő terápiás módszereik alapján. Ekkor jegyezték meg: hazánkban igenis számítani kell — egyre nag5robb mértékben — a drogosok számának emelkedésével! Ez pedig sürgősen megkívánja megfelelő intézmények felállítását, és törvények megváltoztatását is. Világszerte küzdenek magán- személyek és szervezetek a kábítószer terjesztése és fogyasztása ellen. Sok országban nemcsak azt büntetik, aki kereskedik vele, hanem azt is, aki fogyasztja, magánál tartja. Nálunk ez nem így van, büntetlenül rombolhatja bárki saját (s mások) egészségét. Sajnos. De meddig? (k. d.) Jóból is megárt a rossz Hatvan cigány reménykedett Keserű pirulák a fővárosból Múlatják ax időt Kecsegtető ígéretek Ami több a semminél Van ott valaki? Kísérteties filmjelenetek jutnak eszembe, amikor Ho- dászon átutazva, az állomástól Szalka felé rámközelít az ütött-kopott épület a vágányok mentén udvarostól, rekeszestül, raklapostól. Embernek nyomát se látni, csak nemrég hallott hangok, mondatok zakatolnak fel a fülembe a kerekek ütemére: Nyolcmilliót is kaphattak ... Tartoznak is . . . Nekik is .. . Még várjunk . . Még várunk . . . Fűteni se tudtak . . Mercedessel jött a főnök . . . Néhány pillanat és már i távolba zsugorodik a kép, elhallgatnak a hangok. A barakkot, amit március óta emberektől elhagyottan ver eső, éget a nap, cibál a szél. lassan körülzöldelii a nyár Csak a kérdések maradnak válasz nélkül. Hónapok óta. Tavaly téli keltezésű hír; cigányfoglalkoztatót indít Hodászon egy budapesti kisszövetkezet. A raklapok és almásrekeszek gyártására létrejött vállalkozás kezdetben harminc, majd szerencsés esetben hatvan munkanélküli problémáját oldja meg. A kisszövetkezet a helyi tsz- től bérel épületet, és önkormányzati, megyei, valamint állami támogatással teremt munkaalkalmat a leginkább rászorulóknak. Hangulat az idei tavaszból: Távolodó vonat zaja hallik. az udvaron bátran nő a gaz. Az épület ajtaja zárva, a lakaton apró rozsdafoltok kuncorásznak. „A többi néma csend . . Az első embert egy távolabbi épületben szólítjuk meg. — Egy-két hónapig tényleg jártak ide, aztán elmaradtak. Gondolom, felvették a fizetést és már nem aka- ródzott a munka. Mondják, hogy elszámoláskor mindegyik ezressel fizetett a kocsmában, alig tudtak visszaadni nekik. A csaposnő éppen poharakat öblít: — Március elejéig jöttek, de azóta semmi. Beszélik; hogy a fizetésüket sem kapták meg rendesen. Meg azt is, hogy nem tudták fűteni az épületet. A végén talán már munka sem volt. Az egyik vendég állítja, hogy a többségük nem is a saját munkakönyvével volt bejelentve. Nem akarták elveszíteni a segélyt, ami legalább biztos. A polgármesteri hivatalban megadják a kisszövetkezet telefonszámát és az ügyvezető igazgató nevét. A vonal túlsó végéről udvarias férfihang közli, hogy az illető éppen Nyíregyházára ment a Volánhoz, ahol, mint később kiderül, nem tudnak az igazgató érkezéséről. Telefon a mátészalkai Foglalkoztatási Központba, van-e információjuk a történtekről. — Leállt a munka, és most hatvan ember tart ugyanott, ahol annak előtte. A segélyezettek közül senki nem ment a foglalkoztatóba. Valami balsejtelmük lehetett. Üjra a helyszínen vagyunk. A hivatal tisztviselője azt tanácsolja, várjunk, hátha csak átmeneti fennakadásról van szó, majd így folytatja: — Amikor felbukkantak, nagyon magabiztosak voltak. Hogy aztán honnan, milyen és mennyi támogatást kaptak a munkahelyteremtéshez, arról csak találgatások vannak. Egyelőre ne gondoljunk rosszra. Bár ebben a megyében keserű tapasztalatok vannak egyes Budapestről ide zúduló nagymenőről. Az utcán a bolt előtt fiatal cigány férfit szólítunk meg. — Maga tud valamit erről a foglalkoztatóról? — • A feleségem ott dolgozott, de most nincs semmi. Raklapokat gyártottak? Látom, ott tornyosulnak az udvaron. — Azokba nem verlek egy szeget sem. Amit lát, azt úgy hozták máshonnan. Csak almásrekeszeket csináltak, de bedöglött az egész. Az elszámolás megvolt? — Fogjuk rá! Valami négyezer körül kapóit az asszony két hónapra. Azért érdemes volt fagyoskedni, mondhatom. Nem volt fűtés? — Kályhát hoztak, de tüzelő talán csak az első napokban volt. Azért, ha újra indulna, visszamenne dolgozni a felesége? — Vissza. Az én fizetésemből nem tudunk megélni. Azt keressük, aki kapcsolatban állt a pestiekkel, aki szervezte a munkásokat. Többen is útba igazítanak. A cigánykápolna, mint a nyomor egy égre kiáltó imádsága áll a faluszéli házak lakóit vigyázva. Tőszomszédságában a kerítés mellett férfiak kisebb csoportja múlatja az időt a napon. Árnyékuk tűnőben dél felé jár. Közöttük intelligens arcú, szemüveges fiatalember fűzi a szót. Látszik, hogy hallgatnak rá. Mondjuk, kit keresünk, mi járatban vagyunk. Ö lép közelebb. — Beszélni lehet róla, csak nem tudom, érdemes-e. Állandóan próbálok kapcsolatba lépni velük, jártam a nyakukra, de mindig kimagyarázkodtak: nincs vevő, áll a piac, majd ekkor, majd akkor újra indulhat a munka. Azt hiszik, hogy a cigányok rovására mindent meg lehet csinálni. Még szerencse, hogy a jelentkezők nem vették fel az újrakezdési kölcsönt a nevükre. Akkor lennének csak bajban. — Ilyenről is szó volt? — Hogyne. így indítottak. Meg a tulajdonosi tagság ke- csegtetésével. A többség benne lett volna, de akadt néhány óvatosabb, aki már megégette a száját hasonló ámítással. Maradjanak crak a ml cigányjaink egyszerű alkalmazottak, mert ha csődbe megy a vállalkozás, legalább nem húzhatják rájuk a vizes lepedőt. Még nem adtuk fel a reményt egészen! Várunk! Kétségek között bár, de magam is bizakodom. Egv vállalkozás akkor vállalkozás, ha működik. Hát ha még támogatás is áll mögötte?! Miért lenne a pestiek érdeke más? Lehet, őket is felültették a külföldi partnerek és legközelebb majd óvatosabbak lesznek. Ha akad újabb vevő! Hatvanan reménykednek, miért ne len nék én a hatvanegyedik ’ Azért jöhetnének mondani valami biztatót, vagy további türelmet kérni! Az egyenes beszéd is több a semminél! Hívom a budapesti számot. Egyszer, kétszer, háromszor, délelőtt, délután. Napokon keresztül, nem veszik fel a kagylót. Csak jelez, jelez, jelez. Van ott még valaki? Réti János Nem ér a nevem kft. Ugyanis a megszólalásig — mondjuk egy utána bigy- gyesztett akármilyen betűvel különböző — hasonló nevű másik, a vállalat szolgáltatását valóban igénybe vevő valódi üzletfél neve és címe ott következett volna az áldozat cég neve után a számítógép adattárában, ám a hatalmas vállalat ügyintézője, uram bocsá’ elnézte és a mit sem sejtő alterego kft.-nek számláz. Ezt persze a bank nem tudja, és a stratégiai fontosságú állami vállalatokra Vonatkozó többéves miniszter- tanácsi rendelet alapján, az inkasszót nyomban végre is hajtja. A téves számlázást az értesítés alapján azonnal észrevehető szerencsétlen vállalkozó hiába reagál villámgyorsan, a pénzét a bank már leemelte és átutalta nagyhatalmúnak. Ez utóbbi viszont — s ez a nagyság átka —, nem hogy bocsánatot kérne a fatális tévedésért, a teljességgel jogtalanul elvett százezrekért, amelyek azonnal visszaszármaztatandók lennének tulajdonosának, hanem bonyolult bürokratikus eljárás sorozatra kényszerítve a károsultat, mossa kezeit. Járjon csak a pénze után az áldozat. Írjon kérvényeket, töltsön ki forma- nyomtatványokat és ha majd a stratégiai fontosságú fizetni tud — ugyanis sorban állnak az üzletfelei a banknál — majd akkor, hetek esetleg hónapok múlva megkaphatja a forintjait. A mamutnak ilyenkor már nem ér a neve. M i történik akkor, ha a fenti esetben nem százezrekről, hanem milliókról van szó? Mi lett volna akkor, ha egy kis magánvállalkozás a szenvedő alany? Mindkét esetben nagy valószínűséggel csődöt jelenthetsz ó gyanútlan vállalkozó. Mert a te neved akkor is ér, ha nem is a tied. G. B.
